Van abban mindig egy kis izgalom, ha egy olyan bandát néz meg az ember, amelyiket frissen ismert meg. A Pontiak is ide tartozik, a videó megosztó segítségével könnyen magába húzott a trió felületesen megismert munkássága. Az estében emiatt benne volt az is, hogy ratifikáltan új kedvencem legyen a zenekar, de az is, hogy full az erdőbe visz az előzetes audió élmény, és utólag értetlenkedve állok, hogy mit ettem én ennyire rajtuk.

A három Carney testvérből (Jennings, Van, Lain) álló, amerikai Pontiak zenekar csütörtökön a Dürer Kertben ad majd koncertet. Az új vonalas pszichedelik rock/stoner/blues műfajban alkotó hármas 2014 után ismét Budapestre látogat, hogy elszállós, bólogatós pillanatokkal lepje meg a nagyérdeműt. A virginia-i zenekar tavaly előtt egy igazán trippelős albumot adott ki, a Dialectic Of Ignorance-t. Aki szereti a régi sulis pszichedelik lebegéseket, mindenképp jhangulatos koncertre számíthat.

Április közepe-vége komoly fejtöréseket okozó időszak volt a keményebb műfaj híveinek. Nem elég, hogy itthon is egymást érték az ígéretesnél is ígéretesebb koncertek, a hónap harmadik hétvégéjén a holland Roadburn, az utolsón pedig a londoni és a berlini Desertfest is megrendezésre került. Míg előbbi a súlyos rétegzenék valamivel szélesebb közönségét szólítja meg évek óta a metalcore-on át a black-en keresztül a post-rockig, addig a DF inkább a stoner-heavy psych-sludge vonalon mozog indulása óta. Idén is volt szerencsénk az angol fővárosban képbe kerülni azzal kapcsolatban, merre tart az underground mostanában, és néhány igazi nagyágyút is sikerült elcsípni. Alább a Desertfest London első napjának beszámolója.

Egy nagyobb dózis ismét abból, amit lehetne a semmittevés ünnepének is nevezni. Akik ugyanis így sétálnak ki a valóságból azok csak zenésznek jók, mert a melós közeget úgysem bírnák. Nekik a balladák állnak jól, amiket a hegyektől messzebb egy garázsban játszanak a kis város szélén. Ha addig kitolják a felhajtóra a kocsit, ami megint szar. A fejük tele van kozmikus víziókkal, az éjjel aludni sem tudtak tőle. Ezért babonázta meg őket a hajnali köd, amit a függöny mögül néztek. Volt ott egy Pink Floyd lemez is meg pár fél üveg tegnap esti sör. Ami a fotelban lecsúszva már majdnem tájképnek tűnt. Az utolsó elnyomott cigi sercenő hangjára aztán valaki feleszmélt és a szemével követni kezdte a gitárkábel kígyót, egészen a kis erősítőig...