Hirdetési felület

11
2014. feb
16:00

Queen: túl a hatmillión!

Szerző: sebiszabi Címkék: queen

queengreatesthitscover.jpg

Az Egyesült Királyság történelmében első alkalommal fordult elő, hogy egy lemez elérte a bűvös 6 milliós eladási rekordot. Ez nem másnak, mint a legendás Queen 1981-es válogatáslemezének sikerült és ezzel természetesen minden idők legtöbb példányban eladott lemeze lett a szigetroszágban. A Greatest Hits albumon olyan klasszikusok szerepelnek, mint a We Will Rock You, az Another One Bites The Dust vagy Bohemian Rhapsody.



Holnap - azaz szeptember 5-én - lenne 65 éves a Queen több, mint legendás frontembere Freddy Mercury. 1986 júliusában két estén több, mint 150.000 rajongó láthatta a Quuen-t a híres Wembley stadionban, a második, július 12-i koncert felvételre is került, amely később Queen Live At Wembley Stadium címmel minden idők egyik legnagyobb koncertkiadványa lett 25 évvel ezelőtt.

Ezt a két jeles eseményt az együttes egy jubileumi kiadvánnyal ünnepli, amely nem meglepő módon a koncertfelvétel újrakiadása, amit megspékelnek azzal, hogy a koncert felvétele, holnap estétől 48 órán keresztül teljes egészében megnézhető a Queen Youtube csatornáján.

Ja és, hogy milyen dalok hangzanak el?

01. One Vision
02. Tie Your Mother Down
03. In the Lap of the Gods
04. Seven Seas of Rhye
05. A Kind of Magic
06. Another One Bites the Dust
07. Who Wants To Live Forever
08. I Want to Break Free
09. Impromptu
10. Brighton Rock
11. Now I'm Here
12. Love of My Life
13. Is This the World We Created
14. Bohemian Rhapsody
15. Hammer To Fall
16. Crazy Little Thing Called Love
17. Radio Ga Ga
18. We Will Rock You
19. Friends Will Be Friends
20. We Are the Champions
21. God Save the Queen

 

 



11
2011. ápr
01:41

I Killed the Prom Queen: Újjászületés?

Szerző: Benyo. Címkék: the i queen killed prom

Az ausztrál metalcore piac (egyik) legfelkapottabb és legelismertebb zenekara, a 2008-ban fájdalmas könnyek között visszavonult I Killed the Prom Queen, ez év március 9-én egy nem várt, esetleges visszatérésről tett bejelentést, melyet egy májusban induló ausztrál, Destroy Music Tour!-ra keresztelt koncertsorozat keretei között ünnepelnek majd meg, a The Amity Affliction, a Deez Nuts és az Of Mice&Men társaságában, melyen a frontemberi teendőket a szintén ausztrál The Red Shore zenekar egykori énekese, Jamie Hope fogja ellátni, így szinte már biztos, hogy sem az alapító énekes Michael Crafter (Confession), sem a későbbi karmester Ed Butcher (Eternal Lord) nem fog már visszatérni a zenekarba. A zenekar feloszlását követően a Bleeding Through- ba, majd 2009-ben a Bring Me the Horizon-ba igazoló szénné varrt gitáros Jona Weinhofen is bejelentette, hogy visszatér a gyökerekhez és visszaköltözve Ausztráliába az I Killed the Prom Queen soraiban feltámasztja a zenekart. A banda egyébként, ha minden igaz jövő év közepére tervez egy esetleges második debüt lemezt, ám arról egyelőre még nincs szó, hogy ez melyik kiadó égisze alatt fog majd napvilágot látni. Azt pedig, hogy a 2008-as kihullásukat követően Ausztrália első számú export cikkévé váló rivális (testvér) zenekar Parkway Drive-nak ez a bejelentés lefelé, illetve felfelé görbítette az ajkát egyelőre nem tudjuk. Mindenesetre haverság ide vagy oda, a két dudás egy csárdában szólásból kiindulva meglehetősen érdekesen fog alakulni a jövő év pláne, ha a PWD is úgy dönt, hogy eljött az ideje egy új dalcsokor megírásának.

tovább »



Még most is nagyon jó érzéssel gondolok vissza arra az évre, amikor először találkoztam a Queen zenéjével. Tulajdonképpen nekik köszönhető, hogy az akkori, éppen a "merre tovább?" kérdéssel küszködő zenei érdeklődésem végérvényesen a rockzene irányába fordult. 

Nosztalgiázós rovatunkban most egy nagyon nagy klasszikust ajánlok a figyelmetekbe. A Bohemian Rhapsody a QUEEN 1975(!) -ös A Night At The Opera című nagylemezén volt hallható és azt hiszem kétség nélkül állíthatom és bizonyára sokan egyetértenek velem, az egyik legjobb dal, amit ember valaha összehozott a földön.

Hangulatok, érzelmek olyan skáláját fogja át, amit elhordozni nem könnyű, Freddie szuggesztív előadásmódja és Brian May gitárjátéka feledhetetlen. Az áriázás utáni riffek valami eszméletlenek és indezt már 1975-ben tudta a nyújtani a Queen, érzésem szerint már akkor évekkel a koruk előtt jártak a művészetükben, utat mutatva sok-sok követőnek.

Ahogy az angol mondja egyszerűen és tömören: a great song.

  

 



15
2009. máj
14:26

Paul Rodgers és a Queen befejezte

Szerző: SAABI Címkék: queen

Paul Rodgers és a Queen egyelőre befejezte a közös munkát. Egy nagylemez (The Cosmos Rocks)  és két sikeres turné után Paul Rodgers, Brian May és Roger Taylor felfüggesztik közös zenei tevékenységüket.

Paul Rodgers egy interjúban azt nyilatkozta, hogy nem elképzelhetetlen, hogy ha majd újra kedvet kapnak hozzá, akkor megint csinálnak valamit közösen, de egyelőre ennyi elég volt... a csúcson kell abbahagyni.

A Queen+PR formáció egyetlen albuma tavaly jelent meg The Cosmos Rocks címmel (Rock STATION kritika: Queen + PR : The Cosmos Rocks) és bár az album eladási mutatói csalódást keltettek, az utána következő turné fellépéseit szerte Európában és a távol Keleten minden helyszínen meglehetősen nagy ováció fogadta. Utolsó közös anyaguk az ukrajnai koncert felvétele, amely Live In Ukraine címmel fog megjelenni június 15.-én.

 

 



2008. október 28.-án a Papp László Budapest Sportarénában adott koncertet a Brian May, Rodger Taylor és Paul Rodgers, azaz a QUEEN + Paul Rodgers nevű formáció. A régi QUEEN tagok budapesti fellépését a bejelentés óta óriási érdeklődés övezte noha mindenki tudta, hogy ez nem AZ A QUEEN, dehát sokan vannak, aki az ezer évvel ezelőtti budapesti Magic-koncert (amelyből film is készült anno) óta nem látták ezeket az embereket élő fellépésen.
Az alábbi koncertbeszámolót
sandrativadar fedőnevű olvasónktól kaptuk, aki amúgy mellékállásban egy Queen rajongói portált is szerkeszt.

(A képek nem a budapesti koncertről származnak)

--------

Saját és mások véleményének összegzése a Queen + PR budapesti fellépéséről.
 
Szerencsére félóra késéssel kezdődött a Nagy Buli, ahová így is csak épp beestem az őrült rohanástól már totál felspannolva, ezáltal kellő adrenalinnal feltöltődve a koncerthez.

Az Aréna nem volt tele, ami igencsak meglepett, mert napokkal az esemény előtt már engem mindenki jegyekért üldözött. (Anno a Népstadionba nemigen fért volna be több ember)

Mint elkötelezett, sírig hű Freddie rajongó nem mondom, hogy nem voltak kissé vegyes érzelmeim az egésszel kapcsolatban, de mivel tegnapig már rongyosra hallgattam a vadiúj The Cosmos Rocks albumom, úgy gondoltam fel vagyok lelkileg készülve arra, hogy majd mit hallok.

Minden előítéletem elszállt már az első percekben. A Zöldhagymák - ahogy egyszer Brian nevezte magukat nemrég, mikor a szokásos kérdést ezredjére nekiszegezték: Queen-e Queen Paul-lal és mínusz Freddie-vel, hogy épp így is hívhatnák őket - ezerrel nyomták a rockot, rengeteg régi slágert is bevettek a műsorba, ami így a hivatalos közlés szerint 139 percig tartott. A jórészt idősebbekből álló közönség, akik gondolom már 86-ban is ott voltak a Live Magic turné budapesti állomásán - végig énekelte, tombolta az egészet, már amit tudott, mert az új daloknak nem jött még el a beérési ideje.

Sláger szempontból kiemelkedett a Bohemian Rhapsody, mely során Freddie Mercury a montreali koncert DVD-ről ismert képeken énekelte a dalt zongorájánál a kivetítőn, Brian May és Roger Taylor pedig élőben kísérték. Hatalmas ováció követett minden dalt, a Radio Ga Ga alatt végig a levegőben voltak a karok. Brian May hibátlanul elpengette a Tavaszi szelet, és a színpad elé épített kifutón ülve teljes surroundban hallgathatta végig, ahogy 12000 ember énekli körülötte a dalocskát magyarul. Ez a régi nóta adta meg az akusztikus blokk csúcspontját, két négyzetméterre tömörült a banda és tangóharmónika, nagybőgő is szerepelt. Ezt követte Roger Taylor hátborzongató dobszólója, ahol kezdésnek a lábdob bőrén és a dob testének külsején játszott egy percet, majd a basszusgitár E húrján dobolva UFO hangokat prezentált és mindenki nagy örömére „eldobolta” az Under Pressure-t is. Ezután a dobszóló közben köré építették a teljes dobcuccot, mintegy három perc alatt. Nem csak ízlésből, hangszeres tudásból, de showbizniszből is kiváló teljesítmény. Meghallgathattuk a Kind Of Magic-et is a szerző (Roger Taylor) előadásában, ami ritka és hátborzongató élmény volt az Aréna sarkaiban felállított hófehér lézerfények kíséretében.

Hallhattuk a klasszikus, többszólamú Brian May gitárszólót, melyben az Innuendo lemez rejtett gyöngyszemét, a Bijou című dalt is elrejtette. Itt szintén Freddie Mercury hangja egészítette ki az élő zenei produkciót mindenki nagy örömére.

A múltkorinál kevesebb Paul Rodgers szóló dal került a műsorba, a prostiról írott All Right Now örökzöld most is tarolt, a Bad Companyt állva zongorázta végig, a Seagullt pedig egymagában, akusztikus gitáron nyomta le. Hibátlan volt mint mindig, önmaga, és nem Freddie Mercury imitátor.
 


Az új lemezről játszott dalokat nagy élvezettel adták elő, persze ezeknél leült kicsit a közönség lelkesedése mert valószínűleg kevesen ismerik az albumot. Óriási pluszt a vizuális orgia adott az amúgy is profi produkcióhoz: a legapróbb rezdüléseket is gigantomán módon lekövető fényekhez, mozgó hidakhoz hasonlót egyhamar nem fogunk látni.
Zenei szélsőségek között csapongó felejthetetlen este volt, ahol a vad rock n rolltól a legszelídebb pop líráig, az innovatív funktól a kamu-operán át a könnyfakasztó balladáig mindent hallhattunk és láthattunk. 
 
Intro (Cosmos Rocks)
Hammer To Fall
Tie Your Mother Down
Fat Bottomed Girls
Another One Bites The Dust
I Want It All
I Want To Break Free
C-lebrity
Surfs Up...Schools Out
Seagull
Tavszi Szel
Love Of My Life
'39
Basszusgitár szóló Under Pressure/Another One Bites The Dust
Dob szóló
I'm In Love With My Car
A Kind Of Magic
Say It's Not True
Bad Company
We Believe
Guitar Solo
Bijou
Last Horizon
Radio Ga Ga
Crazy Little Thing Called Love
The Show Must Go On
Bohemian Rhapsody
Ráadás dalok:
Cosmos Rockin'
All Right Now
We Will Rock You
We Are The Champions
God Save The Queen
 
A zenészekről meg csak annyit még, hogy az itt tartózkodásuk 3 napja alatt elérhetőek voltak a rajongóik számára, kedvesen és közvetlenül beszéltek mindenkivel, kezet ráztak, autogramot adtak, sőt még közös fényképezkedésre is adtak lehetőséget. 
 

10/10  

 



A QUEEN + Paul Rodgers formáció 2008. október 28.-án a budapesti Papp László Sportarénában ad koncertet nemrég megjelent nagylemezük kapcsán, melynek címe The Cosmos Rocks.

Nézve az oldalunk statisztikáit, a Google-ből érkező látogatóink "queen koncert budapest" és hasonló kulcsszavakra történő kereséseinek száma alapján nem lehet nem észrevenni, hogy milyen óriási az érdeklődés a régi legendás Queen tagok Brian May és Roger Taylor valamint a buliba bevett, egyébként nem kevésbé legendás, egykori Free énekes Paul Rodgers közelgő budapesti fellépése iránt. Az Aréna ismét tömve lesz, ez könnyedén megjósolható. Úgy gondoltam, azoknak, akik csak a Queen brandet látják a plakátokon és nem is igazán értik, mit jelent a plusz jel és az ismeretlen faszi neve mellette, talán hasznos lehet egy rövid történeti áttekintés, hogy miről is van szó tulajdonképpen.
 

Szerencsére Queen ügyekben vannak segítségeink; nálunknál jóval lelkesebb rajongók, akik az ilyen történeti áttekintéseket megírják helyettünk. Az alábbiakban ismét "RocketQueen"-től közlünk egy írást, akitől a The Cosmos Rocks ismertetőjét is olvashattátok. Megint csak köszönet neki a cikkért és közlési engedélyért valamint sandrativadarnak a közvetítésért.

Nem érdekel a történelem, hol tudok jegyet venni?

-----------------

Brian May és Roger Taylor (a Queen alapítói) és Paul Rodgers (többek között a Free és a Bad Company énekese), közös stúdiólemezt írt és rögzített. A lemez a The Cosmos Rocks címet kapta, részben utalásként Brian May csillagászati tanulmányaira, a közelmúltban szerzett doktorijára és e témában kiadott könyveire. Úgy hívják magukat, hogy Queen + Paul Rodgers, ami persze kicsapta a biztosítékot a Queen hardcore rajongóinál, hiszen, hogyan lehetne valami Queen Freddie Mercury nélkül? Valami ilyesmit gondolt egyébként John Deacon basszusgitáros is, aki 1998 óta nyugdíjas, nem dolgozik se a korábbi kollégáival, se senki mással, és gyakorlatilag eltűnt a zeneiparból. A magyarázat szerint azért van a plusz jel, mert Paul nem lépett be a zenekarba és különben sem az a cél, hogy Freddie Mercuryt pótolják, mert azt megpróbálni is kár lenne. Roger Taylor szerint "ez a munkánk, ezt csináljuk. Miért hagynánk abba?" Azoknak, akik nem értik meg ennyi év után sem, hogy Freddie halála nem jelentheti mások karrierjének végét és hangosan fikázzák őket fórumokon, Taylor annyit üzent: "faszfejek".

"Tényleg nem gondoltam volna, hogy valaha újra ezt fogom csinálni" - így utalt Brian May arra az állapotra, mely minden várakozása ellenére bekövetkezett. A kilencvenes évek közepén ugyanis, amikor sikeres szólókarrierjét építgette, még az volt a zászlón, hogy Freddie Mercury után a Queen dolognak nincsen semmi értelme, szólóban kell nyomulni, meg kell becsülni a múltat és élvezni a jelent. Ebben a szellemben nyomult Brian May és Roger Taylor is. Minden évben találtak okot azért, hogy Queen néven villantsanak, hol egy reklámfilm, hol egy új DVD, hol egy jótékonysági koncert vagy egy filmzene kapcsán voltak együtt kisebb nagyobb színpadokon. Emlékezetes módon egyébként 1995-ben készült el a legutóbbi Queen album, a Made In Heaven, amelyen azokat a felvételeket tették közzé szépen befejezve, melyeket még Freddie Mercury kezdett el a zenekarral 4-5 évvel korábban. Ez lett a Queen történetének legtöbb példányban eladott stúdiólemeze.

1997 végén, egy rock típusú best of lemezre került fel aztán az első olyan dal, melyet nem Freddie Mercury társaságában készítettek, de mégis Queen néven adtak ki. Ez volt a No One But You, melyben a gitáros és a dobos osztották fel egymás között az énektémákat, és itt még a jó öreg John Deacon basszusgitározott. Készült klip meg minden, és az egész egy nagy tisztelgés volt az elvesztett barát előtt.
Jópár évvel később AIDS ellenes célból készült három új Queen dal, melyekben viszont John Deacon már nem, Paul Rodgers pedig még nem közreműködött: a The Call és az Invincible Hope eleddig csak 1-1 alkalommal szólalt meg élőben, a stúdiófelvételüket pedig nem adták ki (bár a netre felszivárogtak). A Say It's Not True című dalt pedig Roger Taylor írta és elég sok alkalommal adta elő Brian May közreműködésével szóló és jótékonysági koncerteken Queen néven.

Mindent összevetve tehát, Freddie Mercury 1991 novemberében bekövetkezett halála és 2005 között a Queen tagjai 4 "darab" új nótát írtak együtt, valamint számtalan eseményen, gálán, díjátadón szerepeltek Queen néven, zenével és anélkül.

És aztán megjelent a képben Paul Rodgers. Akit általában senki nem ismer se névről, se arcról, holott a csávó közel 60 éves, tele van Grammy díjakkal és igen, ott volt Woodstockban a színpadon ahol azt énekelte, hogy "All right now, baby it's all right now". A pályatársak úgy hívják, hogy "a blues lelke", és annyira szívesen dolgoznak vele, hogy szinte lehetetlen olyan gitárost találni Slashtől David Guilmoreig, aki ne dolgozott volna vele lemezen vagy színpadon. Jimmy Page ment a legmesszebb, Jam néven hoztak össze egy évekig sikeres bandát a '80as években együtt. Persze a Bad Company nevű csapat is írt egy-két klasszikust, összességében tehát elmondható, hogy Paul Rodgers egy giga-mega rocksztár, a klasszikus vonalról, de a szerényen profi és nem a lepattant bulvárhős típusból.

A Queen + Paul Rodgers társaság első találkozása egy angol tévéműsorban volt, az ott előadott 3 classic nóta sikerén felbuzdulva pedig összeraktak egy brutál nagy világturnét, aminek sikere kitermelt 2 koncert DVDt és egy koncert CDt 2005-ben és 2006-ban. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a csapat zenéjére olyan orbitális igény mutatkozott, hogy nagyjából száz évig haknizhatnának a We Will Rock You és a We Are The Champions esténkénti előadásaival a föld körül csillagászati összegekért. De ezt nem akarják.

Mert nem szabad elfelejteni, hogy itt alapvetően zenész emberekről van szó, akik alkotni szeretnek és nem önmagukat ismételgetni. Minden a stúdió irányába mutatott a turné végeztével. Ez ügyben Paul Rodgers volt kénytelen alkalmazkodni: ő Kanadában lakik, onnan repült át Angliába az írásra, próbákra,  stúdiózásra. A The Priory stúdióban barkácsoltak, amely egyben Roger Taylor háza is, valamint nem egészen 10 kilóméterre van Brian May birtokától. Úgyhogy a Queen tagok szépen és könnyen összeröffentek: kézben volt a Red Special, megszólaltak a súlyosan megütött Drum Workshop dobok, és beköszönt Paul, hogy hej hej. És improvizáltak hónapokig, kaját rendeltek, aztán Brian elment doktorálni, Paul hazament megházasodni Kanadába, aztán újra átmentek Roger házába, és felvettek mindent, ami az eszükbe jutott. Italoztak is, olyannyira, hogy egy gyenge pillanatban emlékezetből felvették a Runaway című, 40 évvel ezelőtti ciki-slágert. Aztán még írtak egy kis rockot, ettek-ittak és magukra zárták az ajtót, és írtak egy kis lírát. Így készült egy teljesen "bio" lemez, ami ritka manapság, mert nem küldözgettek egymásnak futárral szalagokat, nem béreltek drága luxus stúdiót, hanem otthonos, mondhatni bluesosan laza körülmények között vintage rock típusú zenét játszottak egymás szórakoztatására.

És egyszercsak lett címe az anyagnak, mégpedig az, hogy The Cosmos Rocks, és megjelenési dátuma, ami mifelénk 2008. szeptember 15.
 

------------------

Az albumról szóló ismertetőt itt éred el: QUEEN + PR : The Cosmos Rocks.

A koncertre jegyeket venni a TicketPro oldalán tudtok online vagy a Sportaréna jegypénztárainál offline.
A jegyárak:
- állóhely: 12.900 Ft
- ülőhelyek: 9.900, 15.900 és 18.900 Ft

QUEEN + Paul Rodgers koncert, Budapest Papp László Sportaréna jegyek - online vásárlás

 



21
2008. sze
06:10

QUEEN + PR : The Cosmos Rocks

Szerző: SAABI Címkék: queen

Először is szögezzük le: a QUEEN zenéje meghatározó és iránymutató volt számomra tizenéves kiskamasz koromban. A budapesti koncertfilmre még mindig úgy emlékszem, mint (akkori) életem egy meghatározó zenei élményére. Akkor ők voltak nekem a ROCKZENE. Ezután persze nagy-nagy rajongójuk lettem, pályájuk befejezése óta pedig a nekik járó tisztelettel őrzöm a kellemes emlékeket (és természetesen a lemezeiket) magamban. Szoktam látni/hallani itt-ott, mondjuk Mandela- vagy egyéb segélykoncerten a régi dalokat (pl. We will rock you) és ilyenkor jól eső érzés fut végig rajtam, látva, hogy ezek a dalok még ma is mekkora erővel bírnak. A QUEEN + PR formációval kapcsolatban sajnos továbbra sincsenek jó érzéseim, semmit olyat nem látok benne viszont, ami kellemes élményeket idézhetne. Igaz, nem egyeztettünk, de ezt hiszem, most kicsit Sun-kolléga nevében is beszéltem.
Így esett, hogy a RockStation szerkesztősége semmiképp sem bírta rávenni magát arra, hogy Brian May új projektjét kritizálja, ezért most egy rendhagyó lemezismertető következik, amely nem a saját "tollunkból" ered, hanem egy Rocket Queen néven publikáló hölgytől, aki szintúgy nagy Queen fan, de azt hiszem ez az írásából is kitűnik.  Megkaptuk az engedélyt a publikációhoz, amit ezúton is köszönünk (sandrativadarnak pedig köszönet a közvetítésért), úgyhogy ezennel át is nyújtom nektek, íme:


"Van egy csomó hatalmas gitárkórus és néhány régi jellegzetességünk, de a lényege hogy hallani, amint hárman együtt játszunk. Ahogy emberek tényleg, igazából muzsikálnak a stúdióban - ez nem nagyon fordul elő manapság. De a mi albumunk ilyen. Egyáltalán még albumnak hívják az ilyesmit? Nem is tudom. De szerintünk ez tényleg egy nagylemez a szó klasszikus értelmében - amit az ember felrak, végighallgat és ami egy utazásra viszi. a témák és hangulatok változatosak, de kikapcsolódásra hívja a hallgatót egy órára, ahol elveszhet, elgondolkozhat, és valami új élményt szerezhet."-  mondja Brian May.

 A The Cosmos Rocks tizennégy nótát tartalmaz, eggyel többet, mint ahány éve megjelent az utolsó 'Freddie Mercurys' stúdióalbum, a Made In Heaven. Minden dalban Paul Rodgers énekli a lényeget, kivéve a Say It's Not True-ban, ahol Brian May és Roger Taylor is hozzájut egy-egy versszakhoz. John Deacon basszusgitáros pontosan annyit szerepel a lemezen, mint Freddie Mercury: semennyit. Az album születésének körülményeiről már mindent elmondtunk, halljuk most a lényeget, a dalokat. Vigyázat: lelövünk egy pár poént.

1. Cosmos Rockin
Ez egy gyors rock nóta, amelyben arról szólnak a szereplők, hogy az Univerzumot, az egész világot és a kozmoszt is alaposan megrockolják. A nyitány leginkább a Back To The Light című Brian May szólólemez Resurrection című daláéhoz hasonlít, azaz némi delfin-űr-csilingelés közepette egy robothang azt kérdezi: "miféle bolygó ez?" (what planet is this?). Mintha a Now I'm Here köszönne vissza Brian May játékában, majd négyszögletesen kezdenek zakatolni a gitárok, amiből a refrénre egy amolyan Status Quo-típusú, kissé poros hangzás keveredik ki. mintha Rick Parfitt riffelne, pedig nem. Standard, egyértelmű rock 'n roll bugi ez a '60as évek amerikai klasszikusainak szellemében. Esélyes szereplője a most induló turnénak mert elsőre énekelhető és követhető, de van annyira sablonos, hogy nem fogja beverekedni magát sem a műfaj, sem pedig a Queen klasszikus pillanatai közé.

2. Time To Shine
Szitár-nüanszokkal keletiesre hangolt spirituális himnusz, melyben a gyors rock groovera ülve Paul Rodgers akkorát énekel, mintha egy mecset tetején állva akarná egész Törökországot és Marokkót buliba hívni. Egy pillanat alatt hátborzongatóan modernné válik a dob - ének - gitár felállás, és nem egészen 4 perc alatt körbejárja a földet az ember gondolatban, átsuhanva Woodstock és a Tienanmen tér fölött is. Itt van az első pillanat, amikor elhisszük Brian May nyilatkozatát: az album egy utazásra viszi az embert. A Time To Shine hallatán nem kérdés, hogy van hozzá energia a zenekarban.

3. Still Burnin
Laza blues kezdődik, Paul leginkább ebben a közegben van otthon. A főhős nem találja a helyét a világban, de panaszkodás helyett élvezi a szitut, hiszen a rockenroller mindig is törvényen kívüli marad. A szimpatikus klisé a refrénnél vált át valami egészen embertenül izgalmasba: Roger Taylor a dobok mögül felháborító flegmasággal veti oda érces hangon, hogy "még ég bennem a tűz" és ez így, tőle pont olyan hiteles, mint 1974-ben a Tenement Funster, vagy egy évvel később az I'm In Love With My Car idején. Ez lehet a teljes lemez lényege. három öreg faszi őszülve is odab.sz. (Steven Tyler idézete jut eszembe, aki azt mondta: "a különbség a modern rockbandák és az Aerosmith között az, hogy ők csak recskáznak, mi meg keményen kúrunk".) Hát ilyen ez a Still Burnin, divat, életkor ide vagy oda, a valódi rock n roll érzés elpusztíthatatlan.

4. Small
"Minél nagyobb, annál jobb" mondogatta Freddie Mercury és nem csak fizikai adottságokra értette, hanem mindenre, a lemezeladástól a kokainkupacig. Ezzel a szellemiséggel áll szemben ez az akusztikus érzetű nóta, a "Kicsi". Egy idilli pillanatot örökít meg, amikor a költő a friss tavaszi szellőben egy zöldellő dombtetőn ücsörög, elégedetten a nagy semmivel. Kicsinek és boldognak érzi magát csak azért, mert lélegzik. Minimális zenei alapokra orbitális refrént gyártottak a rafinált öreg muzsikusok, ami simán elmenne az 1974-es Sheer Heart Attack albumon is, vagy lehetne az a rádiós sláger, amiért egy átlag popzenész bármelyik végtagját örömmel odaadja. Ez a dal szerintünk a lemez első csúcspontja: három rock téma után szíven lövik az embert egy lírai költeménnyel, hogy sírni támadjon kedve a gyönyörtől. Ennyiben máris érvényesül a klasszikus Queen recept: az ember nem tudja, melyik sarokból milyen hang és hangulat ugrik a nyakába a következő pillanatban.

5. Warboys
Politikusok játékszereiről, jobb sorsa érdemes, de félelmetesen vonuló ifjú ágyútöltelékekről szól ez a Paul Rodgers szerzemény, melyet a tavaly megjelent koncert DVD-jén már hallhattunk egy kicsit más felfogásban. Ez a Queen-szerű változat nem sok teret hagy a gondolkodásnak, mert fegyverek, dobok és gitárok süvítenek végig rajta, jobb pillanataiban pedig még az I Want It All is az eszünkbe jut. Talán egy kicsit elveszik a szöveg és az énekdallam a nagyon csapkodós hangszerelésben, de ezt majd az idő eldönti, meg a te ízlésed. Nekünk a dal nagyon tetszik, ez a túlhangszerelt változat viszont kicsit kevésbé ütős a kelleténél.

6. We Believe
A nóta olcsó szintetizátor hanggal kezdődik, ami a Flash Gordon filmzene (1980) idejéből maradhatott raktáron. Paul Rodgers a We Are The World-öt idéző édeskés dallamot énekel hozzá olyan efekttel, amit legutóbb egy Cher videóklipben hallottunk szörnyű fájdalmak közepette. A közepesnél is lassabb tempóval aztán megérkezik szépen egy egész fáradt rockzenekar, de bárcsak ne tennék, mert így máris mindannyian bűnrészesek ebben az ízléstelen szörnyűségben. A "Hiszünk" című béke-opusz minden tekintetben kellemetlenül modoros, unalmas, kiszámítható és hiteltelen. A lemez legrosszabb pillanata, olyan mint egy kéttonnás, rózsaszín vattacukor, amibe büntetésből beledobják az embert és vagy megeszi, vagy megfullad. Egy kevésbé kellemes gitárszóló is érkezik, mintha a játékos nem lenne rég túl az ilyen átlagos helyzeteken, és már öt és fél perce hallgatjuk és még nincs vége. Jajaj.

7. Call Me
A házi stúdió előnye, hogy minden hülyeségre van idő és jópofák a körülmények. Ez a könnyű helyzet ihlette valószínűleg ezt a csacska rock 'n roll bohózatot, amelyet a Crazy Little Thing szellemében írtak és adnak elő, vigyorogva. Baromság a szövege és komolytalan minden egyes hangja. Hallani, ahogy nevetnek közben a művész urak rövidgatyában, mosolyogva jutunk el egy gitárszólóig, amely a Lazing On The Sunday Afternoont idézi. Azért az előző nóta borzalmait még ez a jópofaság sem feledteti.

8. Voodoo
"Jimi Hendrix tanítványai vagyunk" így definiálta magát a három öregember, amikor arról meséltek, milyen szempontok vezérelték őket a lemez készítésekor. Élőben vettek fel egy pár nótát. Legjobban itt, ebben a fülledt, éjszakai bluesban hallani a közös improvizáció finom hangsúlyváltásait, a zenészek egymás játékára reagáló apróságainak élő, lélegző motívumait. Hajnali fél háromkor van itt nekünk a sötétbe borult házi stúdióban egy üveg tömény az erősítő mellett, egy féljózanul mégjobb énekes, egy erős ám trükkös dobos és egy olyan, elábrándozó gitáros, aki régen túllépett a mesterek árnyékán hogy egy saját álomdimenzióból hozza elő az általa kitalált hangokat. Le vagyunk nyűgözve. Hiába áll a kotta mindössze három hangból, a szöveg két sorból, a Voodoo előadásmódjának páratlan íze meghozza ennél a nótánál a Grammy jelölést az egész lemez számára. A The Cosmos Rocks már most minden jent megért.

9. Some Things That Glitter
Zongora, kávás pergődob, szárnyaló refréndallam és véget nem érő, lomha versszakok. mintha Freddie Mercury receptje lenne a melankólia dalba öntésére. Márpedig ezt a dalt ebből a receptből keltették életre, és meglehetősen jól sikerült. Az utóbbi évtizedekben a Too Much Love Will Kill You és a No One But You követte ezt az irányt, amit itt még sikerült is tovább fejleszteni. Ez úgy Queen, ahogy van. Paul Rodgers pedig több mint kiválóan helytáll a nehéz szívű hőstenor énekest próbáló szerepében. Nem minden arany, ami fénylik, mondja a nóta, ami nem fénylik, de színarany.

10. C-Lebrity
Minden szereplőhöz képest furcsa-modern hangzású kislemezdal, a futószalagon fabrikált, agyatlan tévés hírességek elleni félvicces kirohanás. Bizonyos pontjain a The Who ugrik be inkább, mint a Queen. Nehéz rá fejet rázni, pogózni vagy táncolni a cikkcakkos dallamvezetés miatt, de érződik a rock düh és a roll mondanivaló. A refrénekben hátborzongatóan, jéghidegen genyó Roger Taylor cinikus vokálja, amitől azonnal összezárnánk a térdet, ha Kelemen Annák lennénk. Brian May egy komoly gitárszólót írt az alkalomra, ettől viszont úgy széttárjuk a lábat, mint Kiszel Tünde a '72es Fülesben. A nóta valamennyire tetszhet mindenkinek, aki sosem szerepelt tévés valóságshowban, nem beszélt szerelmi életéről talkshowban, illetve a vezetékneve nem VV vagy BB valami. Ám a botrányos körítés segítségével sincs közelebb a dal a Queen Greatest Hits albumának szintjéhez, mint Fekete Pákó a felsőfokú magyar nyelvvizsgához.

11. Through The Night
Tud a gitár úgy sírni, egy énekes úgy sóhajtani, lehet annyira lassított felvételben dobolni, hogy a hallgatót könyörtelenül beborítja a ballada fájdalomból szőtt fekete takarója. A White Queen-nel, 1974-ben mutatta meg Brian May, majd a Who Wants To Live Foreverben és a Wildernessben is hallottuk: tud olyan személyes nótát írni és hangszerelni, aminek hatása alól képtelen kivonni magát élő ember. Az "Át az éjszakán" mágikus, végtelen, csodaszép altató, amiből lehet, hogy soha nem fogunk felébredni.

12. Say It's Not True
Ezt a nótát már mindenki ismerheti, mert ebben a formában ingyenesen letölthető kislemezen is megjelent pár hónapja. Az egyetlen alkalom, hogy Brian May és Roger Taylor (a szerző) szóló versszakot énekel a lemezen. Érdekes, hogy ez a jószándékú, szomorú ballada valahogy nem üt akkorát, mint szeretne. Talán a tökéletességre törekvés, talán a nem annyira eltalált dallam, vagy éppen a nehéz téma (amikor az ember megkapja a levelet arról, hogy halálos beteg és nem tud semmit tenni) az oka, de nem vagyunk elragadtatva.

13. School's Out. Surf's Up
Tényleg ez a címe, de nincs semmi köze az Alice Cooper klasszikushoz. A főhős itt az élet borzalmas hullámtarajának rohan neki, és ez alkalommal összejön az, ami a lemez nyitódalában szerintünk nem: egyszerre üt, modern, klasszikus, azonnal szerethető a zene. Paul Rodgers szájharmónikázik egy kicsit, miközben megy a Headlongot idéző zenei alap, Roger Taylor ismét félelmetesen vokálozik, a szöveg pedig azt mondja, hogy súlyosan táncolunk a borotva élén, bébi. Nagyon hasonló akcióval próbálkozott a Queen a Ride The Wild Wind című nótában az Innuendo lemezen, de ez itt most jobban üt és jobban együtt van. A delfinként sípoló gitár mellé kevert lüktető akusztikus gitárhoz adott disszonáns zongoraütéseket a Pink Floyd is megirigyelhetné.

14. Small Reprise
A lemez 4. dalának felidézése, 1974-ben és 1995-ben hallhattunk ilyesmit Queen lemezen. A trükk most is bejön, az elsőre is szimpatikus "kicsi vagyok és jól érzem magam" téma tovább bontása a végtelenbe repíti a hallgatót.
 


 


Eredményhirdetés: a The Cosmos Rocks egy valódi tömény album, többnyire szuperízléses, modern rock-blues dalokkal és eszméletlen lírai hangulatokkal. A Led Zeppelin és a The Who lemezei mellé tennénk inkább, semmint a Queen lemezek sorának végére. Minden nóta izgalmas világ, a három kellemetlen mélypont (Cosmos Rockin, We Believe, Say Its Not True) ellenére lenyűgöző összképet adnak. Változatos, erős anyag, amiről persze igazolatlanul hiányzik Freddie Mercury és John Deacon szerzőként és előadóként is. Ha egy új, szupersztárokból álló zenekar debütáló albumának tekintjük, mint a Velvet Revolver és az Audioslave bemutatkozásait, akkor csak áradozhatunk róla.

 



19
2008. aug
13:56

QUEEN + Paul Rodgers : új album szeptemberben

Szerző: SAABI Címkék: queen

A statisztikákból látom, hogy nagy az információéhség a QUEEN új albuma és az őszi koncert témájában; a Googliban nagyon sokan keresnek ezekre. Nosza, itt van némi egész konkrétnak látszó infómorzsa.

A QUEEN + Paul Rodgers elnevezésű formáció nemrég nyilvánosságra hozta, hogy a The Cosmos Rocks című albumuk szeptember 15.-én fog megjelenni. 

Az albumot egy 33 állomásos európai turné követi, amely október 28.-án eléri Budapestet is(!), utolsó állomása pedig november 8.-án lesz a londoni Wembley stadionban.

A hírek és Brian May nyilatkozata szerint az album nagyon egységes és nagyon természetes zenét fog tartalmazni. A dalszerzésből mindhárman egyenlő mértékben vették ki a részüket és nagyon élvezik a közös munkát. Többször is deklarálták, hogy Rodgersre immár teljes jogú tagként kell tekinteni és nemcsak mint Mercury "helyettesítőjére".

Brian May elmondta, hogy sok-sok régi QUEEN védjegy lesz hallható a lemezen, de ettől függetlenül a lemez friss lesz és élvezhető - a hangsúly három olyan ember közös zenéjén van, akik imádják ezt a műfajt, imádnak zenélni és ez hallatszani is fog.

A The Cosmos Rocks albumot Freddie Mercury emlékének ajánlják.

A lemezről az első dal szeptember 8.-án fog megjelenni, ez lesz a C-Lebrity, amelyet egyébként már korábban bemutattunk itt a blogon is (QUEEN + PR : új dal élőben).

Az album háromféle fizikai formátumban ölt majd testet:
1) sztenderd CD,
2) deluxe kiadás egy 2005-ös tókiói koncert 15 élő felvételét tartalmaző DVD-vel,
3) bakelit.
A QUEEN halad a korral: az mp3-player tulajdonosok és internetfüggők digitális verzióban is megkaphatják  majd bónuszokkal együtt

A számok listája a következő lesz:

'Cosmos Rockin'' (4:10)
'Time To Shine' (4:23)
'Still Burnin'' (4:04)
'Small' (4:39)
'Warboys' (3:18)
'We Believe' (6:08)
'Call Me' (2:59)
'Voodoo' (4:27)
'Some Things That Glitter' (4:03)
'C-lebrity' (3:38)
'Through The Night' (4:54)
'Say It's Not True' (4:00)
'Surf's Up . . . School's Out!' (5:38)
'Small Reprise' (2:05)

 Linkajánló:
The Cosmos Rocks website

 



07
2008. ápr
09:36

QUEEN + PR: új dal élőben

Szerző: SAABI Címkék: queen
A zenekar nemrég Al Murray Happy Hour című műsorában haknizott egyet és az idén megjelenő albumról nyomták le a C-Lebrity című új szerzeményt élőben.

Nem tudom nem a régi Queen dalokkal összehasonlítgatni... és hát.... igazán nem bánnám, ha a refrén alatti nyáltenger kimaradt volna belőle... Amúgy megnyugtató, hogy Brian May továbbra is kitart a régi soundja mellett de egyben csalódott is vagyok, hogy semmi új kunsztot nem hoznak, amit korábban ne hallottunk volna már. A "kötelező" kritikusi fanyalgástól függetlenül, azért mégis jó újra játszani látni őket. :)




/forrás: hardrock.hu/



20
2008. már
12:25

QUEEN koncert Budapesten!

Szerző: SAABI Címkék: queen queen koncert bp

UPDATE 2008. október

Koncertbeszámoló a budapesti koncertről: QUEEN + Paul Rodgers : Papp László Sportaréna, Budapest - koncertbeszámoló

 

A hazai koncertszervezők lassan igazi kánnaánt rendeznek kis hazánk különféle stadionjaiba, csarnokaiba, fesztiváljaira és egyéb zenélésre alkalmas helyekre. Az ember nem győzi kapkodni a fejét a sok-sok nagy név láttán.

Úgy néz ki, október 28.-án Budapesten játszik a Paul Rodgers-szel kiegészült fél-Queen (Brian May és Roger Taylor) is. Bár az eredeti tagok közül már csak ketten viszik tovább a bizniszt, a QUEEN and Paul Rodgers név alatt futó formáció azért talán még mindig képes  visszahozni a régi-régi Queen koncertek feelingjét.
(Emlékszik még valaki a 86-os budapesti koncertből készült filmre, ami anno a mozik műsorán ment? Az a film iránymutató volt egy 13 éves, a zenei ízlését épp csak keresgélő kamaszgyerek számára. Így születhetett meg végül ez a blog is... :) ).

 

 /Forrás: hardrock.hu /

UPDATE 2008. október

Mi az a QUEEN + Paul Rodgers? - történeti áttekintés és jegyinformációk ebben a bejegyzésben: QUEEN + Paul Rodgers koncert hamarosan Budapesten is.

UPDATE 2008. október

Koncertbeszámoló a budapesti koncertről: QUEEN + Paul Rodgers : Papp László Sportaréna, Budapest - koncertbeszámoló

 

 



04
2008. feb
14:33

Új QUEEN album - még az idei évben

Szerző: SAABI Címkék: queen
A hírek szerint már nem titok, hogy minden idők egyik legzseniálisabb rockzenekara, a QUEEN illetve az eredeti felállás  két tagja  (Roger Taylor dobos  és  Brian May gitáros)  Paul Rodgers-szel (és néhány segédzenésszel) kiegészülve  nagylemez kiadását tervezik még az idei évben és a lemezeladásokat várhatóan néhány élő fellépéssel is megtámogatják majd. A formáció, amely jelenleg a QUEEN + Paul Rodgers néven fut, nemrég megjelentetett egy single CD-t Say It's Not True címmel, amelyen ez az egyszem felvétel szerepel: