A csontokból kirajzolódó S betű

20 éves a Sepultura Roots című klasszikusa

2016. február 20. - johndoesbasement

sepultura_roots.jpg

"Roots Bloody Roots" - A velőből jövő üvöltés ami átjárta a kilencvenes évek második felét, az abszolút refrén amit, ha már élted a zenét ezekben az években és nem egy légó pincében nőttél fel zárt ajtók mögött, akkor egészen biztosan hallottál. Arról a bizonyos utolsó klasszikus felállású Sepultura lemezről, ami 1996. február 20- án jelent meg, azaz éppen ma húsz éve, és amin még Max Cavalera hallatta a hangját. Az ezzel a lemezzel végleg csúcsra futó Sepultura ugyanis ebben a felállásban többé nem készített hanganyagot. Ez azonban egyik kedvenc lemezünk nimbuszából mit sem veszít, vagy vesz el. És habár gyászolhatnánk is, hiszen azóta is sokan várják, hogy a klasszikus felállást egyszer újra egy színpadon láthassák, mi mégis ünneplünk, mert a Roots is egy olyan lemez, amiből még egy nem fog születni. Zenetörténelmi fordulópont volt, amit megkerülni a metál zenében lehetetlen, de megemlékezni róla kötelező.

Tovább

Frissítő özönvíz: Orphaned Land – Mabool: The Story of the Three Sons of Seven (10th Anniversary edition) (2014)

mabool-the-story-of-the-three-sons-of-seven-4f220bd6ac8ac.jpg
Nem lehet mondani, hogy az Orphaned Land elkényezteti albumokkal a rajongóit. Az itt tárgyalt Mabool utáni 10 évben csak két albumot (The Neverending Way of ORwarriOR (2010) és All is One (2013)) valamint egy DVD-t (The Road to OR-Shalem (2011)) adtak ki. Viszont cserébe mind mestermű a maga nemében. De miért is kellett újra kiadni ezt a lemezt? Mitől több? Mitől jobb? Mindjárt kiderül!

Tovább

A lemez, ami megváltoztatta a metal zenéről alkotott képet: 20 éves a Pantera Far Beyond Driven című lemeze

panterafarbeyonddriven.jpg

1993-at írunk. A farmermellényeket javarészt kockás ingekre cserélték a grunge pedig megállíthatatlanul tör előre. Hiába jelentek meg olyan klasszikusok, mint a Chaos A.D, Individual Thought Patterns, vagy egy évvel ezelőtt a Vulgar Display of Power, a metal valahogy még is „háttérbe szorult”. Na, nem mintha a Pantera-nak lett volna oka panaszra. 1991-ben a Judas Priest vendégeként ruccantak át Európába népszerűsíteni a Cowboys From Hell-t. A Billboard 44. helyén landoló VDOP turnéja közben azonban a tagok már az új lemez dalain agyaltak, majd 287 napnyi utazás után újra stúdióba vonultak, hogy elkészítsék a Far Beyond Driven-t.

Tovább

Az alapzenekar alapműve: Iron Maiden - Seventh Son Of A Seventh Son (1988)

Iron Maiden 7th.jpg

Június 3-án a Budapest SportAréna vendége lesz az Iron Maiden, akik Maiden England elnevezésű koncert-turnéjukkal érnek Magyarországra. 11 év elteltével ez lesz a banda első önálló hazai fellépése, igaz 2008-ban és 2010-ben a Szigeten lehetett őket látni. Mivel a turné a zenekar Seventh Son Of A Seventh Son című albumának jegyében telik, nem is találhattunk volna megfelelőbb alkalmat egy kis visszaemlékezésre.

Tovább

Túllépni önmagunkon - Touché Amoré: Parting the Sea between Brightness and Me

"Végtelen kényszerek gazdag diétája"

TA 5.pngNagyon, nagyon régóta készülök ennek a cikknek a megírására. Most, hogy ez a rendkívüli csapat 3.x-ra keresi fel alig másfél éven belül hazánkat, hisz kinézték a Dürer Kertben a november 26.-ai dátumot, hogy headlinerkedésük alatt bőgjük ki a szívünket; most, hogy e minden szempontból korszakalkotó lemez folytatása talán épp ma jelenik meg: nos, a mostnál pedig sose lehetne e cikk aktuálisabb.

Akár egy régóta fojtogató bocsánatkérés - a Parting the Sea központi motívumainak egyike -, vagy mint hegedetlen seb egy kedves elvesztése után, minek ellátása már nem tűr halasztást: hölgyek és urak, íme a lemez, amivel örökre beleszerettem egy zenekarba és egy egész műfajba.

Tovább

Egy metál-birodalom születése – Ma 25 éves a Metallica … and Justice for All című klasszikusa

Metallica Justice.jpg1986. szeptember 27-én a Metallica sorsa fordulhatott volna még annál is tragikusabbra, mint amilyen tragédia már önmagában az volt, hogy a svédországi Solnaból Koppenhágába vezető úton a turnébuszt vezető sofőr elveszítette uralmát a jármű felett és a busz belefordult az útszéli árokba. A banda basszusgitárosa Cliff Burton kizuhant az ablakon és a busz alá szorult. A metálvilág az egyik legtehetségesebb és legszebb jövő előtt álló basszusgitárosát veszítette el.

Az összetört zenekar, három nagylemezzel, (Kill’Em All, Ride The Lightning, Master Of Puppets) a háta mögött a feloszlás szélére került, de végül a folytatás mellett döntöttek és rengeteg meghallgatást követően végül a Flotsam and Jetsam soraiból ismert Jason Newstedre esett a választás, már ami a basszusgitárosi poszt betöltését illeti. A stabilizálódó felállás első közös kiadványa a Garage Days Re-Revisited című 5 dalos feldolgozás EP lett, azért is mert a következő nagylemez dalírási feladatait felfüggesztették James Hetfield kéztörése miatt.

Tovább

30 éves minden idők egyik legnagyobb heavy metál lemeze: Dio - Holy Diver (1983)

Dio holydiverrq7.jpg...persze, így könnyű, hogy az ember már előtte megfordul Ritchie Blackmoore Rainbowjában, és a Black Sabbathban is énekelget kicsit. Mert hogy e lemezismertető igazából Őróla, Ronnie-James Dioról is szól. Szimpatikus lehetett az ’82-es megnyilatkozás, hogy a Dio nem más, mint együttes, csak ez a név most a Black Sabbath-évek után jól cseng, de gyorsan ismerjük be, hogy ez az 1983. május 25-én - azaz ma 30 éve - megjelent Holy Diverrel induló sorozat az ő szóló-pályafutását jelenti. Például a későbbi Lock up the wolves lemezen egy 17 éves fiú, Robertson gitározik; nehezen hihető, hogy őt a zenekarvezető úr bármilyen fontos döntésbe bevonta. Ronnie-James – bármilyen szerény, de – zseni; ily módon kilóg minden csapatból. Ez okozta vesztét a Rainbowban, és a Black Sabbathban egyaránt.

Tovább

"A thrash metál lemez": Slayer - Reign In Blood (1986) - Jeff Hanneman emlékére

Jeff Hanneman.jpg

Emblematikus zenészek elvesztése egy generáció számára óriási veszteség. Azért mert az ezekhez a személyekhez köthető zenekarhoz mindenkinek - aki imádja a metálzenét - személyes kötödése is kialakul. Jeff Hanneman és zenekara a Slayer is a heavy metál történetének kultikus alakjai közé tartoznak, ezért is volt sokkoló a május 2-án érkező hír: 49 éves korában elhunyt Jeff Hanneman. A zenész halálának oka májelégtelenség. Jó, tudtuk, a zenészt 2011 eleje óta kezelték egy pókharapás okozta súlyos fertőzéssel. Több műtéten és bőrátültetésen is átesett, és azóta mindösszesen egyetlen dal erejéig tért vissza a Slayerbe, akik az Exodus gitárosával Gary Holttal dolgoztak Jeff betegsége óta. Halálának körülményeiről persze azonnal szárnyra kaptak a pletykák, de sajnos végül teljesen mindegy, hogy az a fránya pók vagy más tehet a dologról. Olyan dalokat köszönhetünk neki, és csak neki, mint az Angel Of Death, a South Of Heaven, a War Ensemble, vagy a Seasons In The Abyss. Semmi sem lesz már a régi, már csak azért sem, mert a zeneipar ma már nem egy családi vállalkozásként működik, hanem egyfajta vadkapitalista cégként, ahol minden zenekari tag egy alkalmazott és különböző fizetésért játszik. És mint tudjuk van jó metál koncert és van a kiba*ott Slayer. Hogy Jeff Hanneman nélkül ez a mondat igaz marad-e, azt majd az idő eldönti. Mi a Slayer egyik kultikus lemezével emlékezünk rá. 

Tovább

Nikki, Dr. X és Mary nővér meg a többiek: 25 éves a Queensryche Operation:Mindcrime című lemeze

Queensryche-Operation_Mindcrime.jpgKevés klasszikus értelemben vett metal lemezért tudtam úgy rajongani 15-20 éve, mint a seattle-i Queensryche Operation:Mindcrime című lemeze. Akkor még a dallamos heavy zenékért voltam megőrülve és ez a lemez maga a mennyország ebben az értelemben: van húzása és Geoff Tate ezerszínű dallamos éneke különösen zseniális.
A Queensryche a progresszív metalzene újkori történetének egyik alappillére. A zenekart 1981-ben a Cross+Fire csapatokból hozta össze Crhis DeGarmo, Michael Wilton, Eddie Jackson, Scott Rockenfield, és az aranytorkú Geoff Tate. 83-ban jelent meg a saját magukról elnevezett EP, majd egy évre rá a bemutatkozó lemez a Warning. 1988-ban megjelent az a lemez, amit sok rockzenei szaklap az évszázad metál albumának nevezett. Operation:Mindcrime a címe és konceptlemez.

Tovább

Negyven éve tudjuk, hogy mi van a Hold sötét oldalán...: Pink Floyd - Dark Side Of The Moon (1973)

220px-Dark_Side_of_the_Moon.png1973. március 24-én, tehát negyven (!) éve jelent meg minden idők egyik legsikeresebb albuma, a Pink Floyd első konceptalbuma, a Dark Side Of The Moon. A statisztikai adatokat napestig lehetne sorolni arról, hogy miért is ez az egyetemes zenetörténelem egyik legnagyobb lemeze. Csak néhányat azért említsünk meg. Az album megjelenése óta 50 millió eladott lemez, ebből csak az Egyesült Államokban 10 millió. Ezzel minden idők 17. legtöbbet eladott lemeze az USA-ban és 15-szörös platinalemez. A Billboard TOP 200-as listáján a lemez megjelenését követően 724 hétig (ebből 591 egymást követő héten az 1. helyen) szerepelt és csaknem 14 év után, 1988. április 23-án hagyta el a listát. 

Tovább

Hard rock jubileum II.: Guns 'N Roses – Appetite For Destruction (1987)

guns_n_roses_-_appetite_for_destruction.jpgHa már az egyes hard rock jubileumban megemlékeztünk a The Cult Electric-éről muszáj a méltó párjával is foglalkozni, hiszen szintén idén 25 éves a Guns legendás debüt albuma. A csapat olyan ’85 tájékán alakult az L.A. Guns és Hollywood Rose tagokból, illetve közvetlenül az utóbbiból alakult ki a Guns 'N Roses klasszikus felállása (a két névből rakták össze az újat utalva az előd zenekarokra).

Hamar le is csapott rájuk a Geffen, hogy a hatalmas della gyártó gépezet végül bedarálja a csapatot. Az első ötletek közt felmerült, mint producer John „Mutt” Lange neve, de ő nagyon sokba lett volna, de még a Kiss Paul Stanley-e is szóba került. Végül Mike Clink (Metallica, Megadeth) vállalta be a melót, ami végül nem kevesebbe fájt, ha hinni lehet a pletykáknak, mint 370.000 amerikai dollárba. (mai értéken kb. 85 millió forint.) Felmerül a kérdés, mennyit kérhetett akkor Mutt Lange? 

Tovább

Hard rock jubileum I.: The Cult - Electric (1987)

The_Cult-Electric_(album_cover).jpgIdén éppen 25 év jelent meg a legendás The Cult nem kevésbé legendás lemeze az Electric. Az angol csapat sztorija még nagyon régre vezet vissza, egészen 1983-ig, amikor is néhány fiatal srác úgy döntött, hogy zenekart alapít. Hosszú kacskaringós út vezetett el ezen hard rock alapvetésükig, de persze a korábbi lemezeik is alapművei a műfajnak. Alapvetően a new wave-es, punkos világból nőtték ki magukat és mindig is körüllengte a csapatot egyfajta spiritualizmus, amit ha nem is hajítottak teljesen a sutba, azért ezen a lemezen már más dominált.

Azt mindenképp érdemes megemlítenünk, hogy a lemez eredetileg a Peace címet viselte és ugyanazzal a Steve Brown producerrel készült el, akivel az ezt megelőző Love album is.

Tovább

Experimental: Amebix - Sonic Mass (2011)

amebixcover.jpg
A brit Amebix története nagyon rég a 70-s évek végén indult, tulajdonképp a punk beindulása táján és odáig fajult a dolog, hogy a punk legdurvább formájának-nevezetesen a crust punknak a megszületését hozzájuk vezetik vissza.

A 80-as években két nagy lemezt adtak ki az Arise!-t és a Monolith-ot, '85-ben és '87-ben. És utána csönd. Égészen 2008–ig amikor is a Miller tesók újra aktivizálták a csapatukat és nem mást vettek rá a dobok és szintik kezelésére, mint Roy Mayorga-t,(ex-Soulfly, Stone Sour, ex-Nausea, Thorn) nem mellesleg a felvételeket is ő irányította. Az így megizmosodott felállás 2011-ben látta az időt alkalmasnak, hogy megjelentesse a visszatérő Amebix nagylemezt a Sonic Mass-t. Őszintén szólva nem igazán csigázott fel a dolog, de miután egy jó ismerősöm a figyelmembe ajánlotta azt gondoltam, ideje meghallgatni.

Tovább

Golyó a kib*ott fejedbe - 20 éves a Rage Against The Machine debütáló lemeze

RATM Album.jpgKevés együttesnek sikerül mindjárt az első lemezével tarolnia. A Rage Against The Machinenak sikerült. Debüt lemezük mindjárt rocktörténelem lett. A szakmai sikert ez, az anyagit az azt követő Evil Empire, The Battle Of Los Angeles kettős hozta meg végleg nekik. Mindkét lemezük vezette a Billboard listát. Ám azt gondolom, hogy az első minden szempontból veri a másik kettőt. A lemezt 20 éve ezen a napon adták ki, így pont alkalmas ez a nap az emlékezésre, ráadásul a jubileumra újra ki is adták.
Tovább

Gyermekkorom legszebb dalai I.: Biohazard - Urban Discipline (1992)

biohazard_urban_discipline_front.jpg1992-ben éppen 20 éve jelent meg a Brooklyn-i Biohazard korszakos lemeze a Urban Discipline. Ki ne emlékezne azokra a szép korai 90-es évekre, amikor csak úgy burjánoztak az undergrounból feltörekvő zenekarok létlégyen szó akár az öreg, akár az Atlanti óceán túloldalán lévő kontinensről.

A Biohazard tulajdonképpen a korai New York HC és a Hip Hop elemekből szőtt egy sajátos katyvaszt, amivel egy egészen friss generációt tudott megszólítani. Sokáig tartotta magát az a nézet a régi HC arcok vagy, ahogy őket hívták a” stílus rendőrség” között, hogy  Biohazard a stílus,-mármint a HC stílus-kiárusítója. Lehetett ebben némi igazság, de tény, hogy az ő sikereik nyomán és néhány újabb hullámos orthodox HC csapat által ismét a reflektorfénybe került és újra esélyt kapott nagy közönség által elfeledett stílus.

Tovább

Discharge beat: Disgust – Brutality Of War 1993, Throne Into Oblivion Ep 1994

Immár majd húsz éve, hogy megjelent az echte brit Discharge-core zenekar Disgust első lemeze.

Aki esetleg nem tudná a 80-as évek legelején élte virágkorát az angol punk-hardcore mozgalom, amelynek vezér alakja a 77-ben alakult Discharge zenekar volt. Talán leginkább „kisülésnek” fordítható zenekari név abszolút megállja a helyét, ugyanis ilyen elb..szott durván addig senki nem nyomta a punkot. Akkor rengeteg bandára voltak inspiráló hatással, ami mind a mai napig tetten érhető, elég, ha arra gondolunk hány „Dis” előtagú zenekar létezik,-Disrupt, Dischange, Discard, Dishammer, Disfear, stb,- arról már nem is beszélve, hogy a 2000-es évek elejétől a (Discharge által rendszeresített) D-beat-nek nevezett stílus irányzat már az új generációhoz is megtalálta az utat.(Trap Them, Nasum pl.)
Tovább

A grunge fénykora - Alice In Chains: Dirt

Ma 10 éve annak, hogy elhunyt Layne Staley az ALICE IN CHAINS énekese.
 
Valahogy úgy emlékszem, hogy az Alice In Chains magyar rockerkörökben pályája csúcsán sem kapta meg azt a respektet, amit szerintem megérdemeltek volna. Talán el lettek könyvelve mainstreamnek, vagy ki tudja. Jó mondjuk azt el ismerem, hogy mivel jelen alkotásuk négyszeres platina, így azért ezt undergroundnak nevezni nagy merészség volna. A 90-es évek elején tomboló grunge láz élmenőinek számítottak a Nirvana, a Pearl Jam és a Soungarden társaságában. A stílus pár évig volt a média által felfuttatva, bár az azért kétségtelen, hogy igencsak jó muzsikák születtek ezidőtájt.
Tovább

Csak egy kölyök vagyok, az élet pedig egy rémálom : Simple Plan - No Pads, No Helmets...Just Balls

2002 kétségkívül a pop punk éve volt. Olyan lemezek jelentek meg ebben az évben, mint a Does This Look Infected? (Sum 41), The Young and the Hopeless (Good Charlotte), Sticks and Stones (New Found Glory) vagy cikkünk tárgya a No Pads, No Helmets…Just Balls. Az Amerikai Pitének köszönhetően a stílusirányzat híresebb volt, mint valaha így nem csoda hogy az MTV-t is ellepték ezek a csapatok.

 

Tovább

Megathrash Jubileum: Megadeth - Peace Sells...But Who's Buying? 25th Anniversary Edition

25 éve jelent meg az egyetemlegesen elfogadottak szerinti egyik leglegendásabb Megadeth thrash metál lemez a Peace Sells

Ennek alkalmából jelentek meg még múlt évben spéci verziói a lemeznek. Jelen recenzió tárgya is, mely az eredeti lemez 2011-es remasterelt verzióját és egy 1987-es Cleveland-i koncertet tartalmaz 2 CD-n.

Hála isten elmondható,hogy itt valóban az eredeti lemez van feljavítva, és nem egy hasonló merényletről van szó , amit Dave Mustaine hajtott végre 2004-ben.

Tovább

A doom mezsgyéjén: Overkill - I Hear Black (1993)

Minden zenekar életművében előfordul egy a sorba nem igazán illő lemez, amelynek pont az adja a savát-borsát hogy stílusában különbözik többitől.

Az 1980-ban alakult  New Jersey- ből származó legendás Overkill a thrash műfajában alkot mind a mai napig, ám 93-ban ők is úgy döntöttek, hogy elkalandoznak kicsit más vizekre. Ebből született az I Hear Black.

 

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum