Hirdetési felület

14
2015. ápr
10:00

Késő esti keménykedés: Sonic Rise @ KVLT

Szerző: KoaX Címkék: sonic rise

img_6694.jpg

A Sonic Rise tipikusan az a zenekar, akiket imádok, de egyszerűen mindig akkor játszanak Budapesten, amikor A; másik, külföldi banda bulija is van, B; Amikor dolgozom. Na, végre eljött az a pont az életemben, hogy Husztiék akkor vették uralmukba az egykori Vörös Lyuk színpadát, amikor végre volt szabadidőm. Nem is volt kérdés, hogy a pénteki hajtás után, irány a KVLT!

tovább »



anathema_barba.jpg
Amikor a tavalyi Anathema koncert beszámolóját így zártam: „Srácok, imádtam, de legközelebb kicsit többet, ritmusosabbat!”, nem hittem volna, hogy ilyen hamar és ilyen tömény választ kapunk a Distant Satellites turné lebegésére.

tovább »



amaranthezs1.jpg

Kicsit furcsa, ha egy effajta „utazó cirkusz” tagjai úgy döntenek, még az ünnepeket sem családi körben, hanem turnézással töltik, de konkurenciájuk Húsvét vasárnap nem volt, az biztos. Sajnos én viszont ünnepeltem, s a nagypénteki „böjtöt” (vagyis az az alibi önmegtartóztatást, amit annak hívok) követő Nagy Zabálás megtette gyomromra való hatását. Egy példát sem tudnék idézni, hogy bármi miatt metal koncertet blicceltem volna, így, ha az utolsó utáni pillanatban is, de mégis útnak indultam. (Fotók: Réti Zsolt)

tovább »



0overkill2015_85.jpg

Két patinás név így együtt a tengerentúlról. Az egyik a közelmúltban támadt fel és a huszonnégy évvel ezelőtt elmaradt budapesti fellépés után jött el valóra váltani azok álmait, akik a 80-as években kezdték a szocializálódást az igazán súlyos zenéken, a másik pedig a kitartás és állhatatosság mintaképeként rendre ezt teszi, amikor alkalmunk nyílik élőben látni.

tovább »



ironmaidnem6.JPG

Amikor az ember úgy jön el minőségi metal muzsikával megtöltött kerek két óra után, hogy kapásból eszébe jut az autó felé menet legalább tíz nóta, amit még szívesen meg bírt volna hallgatni, az csalhatatlan jele egy remekül sikerült koncertnek. Ebben volt része a szép számban összegyűlt közönségnek ezen a kicsit hűvös, kora tavaszi márciusi estén az Iron Maidnem előadásában.

tovább »



0devintownsend2015_13.jpg

Két éve napokig évődtem, hogy nem sikerült az akkori Devin Townsend koncertre eljutni, amikor a Fear Factory-val együtt szántották fel a Hajó színpadát. A mostani alkalmat semmiképpen nem akartam elmulasztani, ezért gyakorlatilag fél éve, mióta kiderült az őrült/zseni kanadai mágus újra nálunk teszi tiszteletét, ezt a napot várom koncert szempontból, az év koncertje címet simán oda is adtam neki volna látatlanban. Ha maga az, hogy a Ziltoid kapitány jön meghódítani minket, senkiházi Földlakókat, nem lenne elég, az este másik nagy attrakciója a Periphery volt. Aki ezt a djent/progmetál világot szereti, sok mindent nem kell mondani. Ők a színtér zászlóshajója. Mindketten új és persze zseniális albumukat jöttek megmutatni élőben.

tovább »



tetbb_1.jpeg

Egy-két ital, késésben vagyunk, ott egy taxi az Andrássyn, bömböl benne a techno, 40 körüli fazon, totál szétesve, vezetőülésétől nem férek be, szarik rá, én is. Száguldunk a városban, Levi feelingem van. 3 perc múlva már a lifttel megyünk fel, épp időben. Dope Calypsoék kezdik az estét. Farewell to the Fairy, Goodbye to the Ghost lemezük borítója etalon, felállásuk basszustalan, rutinból hozzák, kurva jó hangulata van az egésznek. Közönség figyel, nem lézeng, álló ováció! Semmi új, inkább AHOGY elő van vezetve, abban van a buké. Figyelem megragadva, radarra felkerült. Garázspunkba nem kell szitár, nincs is. Kell még 10-15 koncert nekik, és egy kis felszabadultság. Program végignézve, reverendás előtt kereszt vetve! Új lemezhez sok sikert, irány digólend!

tovább »



backtrack-promo.jpg

Vannak azok a koncertek, amikor minden egyes zenekar érdekel. Nem sűrűn fordul nálam elő, de azért vannak ilyenek. Na ez a buli nem olyan volt!

tovább »



10806260_10153069317723094_5846245785592744714_n.jpg

Miről szólhat egy szombat este, ha nem a bulizásról? Arról, hogy ordítson valami zene, ahogy a csövön kifér, és te marha jól érezd magad! Találkozzál a haverokkal, ha úgy van igyatok meg egy bambit és csak szimplán élvezzétek az életet. Ilyen volt a mostani szombat este is, amikor ellátogattunk a Barba Negrába meglesni, hogy milyen is az Apey And The Pea, Blind Myself, Leander Rising trio közös turnéja. Mesélünk a tovább gömb mögött még többet.

tovább »



0madball2014_02.jpg

Mindenkit, aki a cím alapján jutott el a beszámolóhoz szeretnék elkeseríteni! Ez nem bármelyik szabadon választott Kovi film utolsó jelenetének irodalmi igényességgel papírra vetett változata, úgyhogy aki erre számított, az ne is koptassa a szemét tovább a képernyővel.

tovább »



bad_manners_live_2.jpg

Az egy főre jutó Fred Perry pólók számának aránya ugrásszerűen emelkedett szombat este az Akvárium Klub környékén. Mivel futballstadion még a kerületben sincs, így csak arra gondolhatott az egyszeri járókelő, hogy valami egészen old school buli veszi kezdetét hamarosan. És ez a titulus azt hiszem kevés zenekarnak jár ki jobban, mint a londoni Bad Manners. A SKA legendák tíz évvel ezelőtti fellépése hagyott némi rossz szájízt, és csak bízni lehetett abban, hogy az akkori események nem ismétlik önmagukat. A félelmek alaptalanok voltak, ez a tíz év úgy tűnik elegendő volt arra, hogy benőjön a fejek lágya. S bár a koncert után egy véletlen keveredés okán sikerült beszédbe elegyednem egy 50 körüli fazonnal, aki már-már bájosan számolt be pár általa lefejelt és lecipőzött emberről, a közönség 99%-a mosollyal az arcán táncolta végig a másfél órát.

tovább »



10547744_640840559344709_7324537900481073710_o.jpg

Az idei év első thrash bulijának húzóneve számomra a Dr. Living Dead volt. Örök tézist erősít, miszerint a Svédország irányából érkező zenekarok ha már nem tudják feltalálni a spanyolviaszt, legalább meg tudják tölteni tartalommal. Az újragondolásukkal frissé és naprakésszé tesznek bármit, legyen az hardcore (Refused), ősrock (Graveyard), garázszene (felsorolni is nehéz) vagy éppen a diszkó (Ace of Base). A doktorok is hozott elemekből melóznak, de ez a thrash/crossover vonal a mai napig annyira garantált siker, hogy csak tökösen kell előadni, és minden egyes kikacsintás inkább süvegelendő, mint fejcsóválásra okot adó.

tovább »



aurora_esztergom_1.jpg

1992-1993 környékén lehetett, hogy kaptam egy másolt, de akkoriban jó minőségűnek számító magnókazettát egy osztálytársamtól a gimiben. Egy Aurora nevű zenekar Viszlát Iván! című anyaga volt a 90 perces kazi B oldalán. Pörgős, dögös rockzene, azonnal le is másoltam a másolatot. Rengeteget hallgattam akkoriban azon a hatezer forintos kétkazettás, rádiós és vinyl-lejátszós decken, amit a nagyszüleim (RIP) az Ausztria Lottón nyert pénzükből vettek. Majd nem sokkal ezután kaptam egy gyári Pantera kazettát, valami Far Beyond Driven volt a címe és ettől a pillanattól kezdve meg is feledkeztem a punk rockról, mert annyira elvitt másfelé ez a jófajta, acélkemény metal zúzda. (Fotók: Auróra Facebook)

tovább »



0annekevangiersbergen2015_45.jpg

Anneke van Giersbergen egy igazi jelenség. Hangja bármely általa képviselt zenei közegben tündököl, végtelenül kedves és szerény személyiségével (az az állandó mosoly!..) koncerten szembesülni pedig végképp semmihez sem fogható élmény. Olyannyira, hogy ha kivitelezhető volna, akár hangulat-és kedélyjavító szerként is lehetne szabadalmaztatni és a lehető legszélesebb körben elérhetővé tenni mindezt. Kockázatok és mellékhatások garantáltan kizárva! Persze miután üvegcsékbe kiporciózni mégsem lehet, a legjobban nyilván ezúttal is az járt, akinek megadatott a bejutás lehetősége…

tovább »



earth_live_1.jpg

Kísérletezős, formabontó, avantgárd stílusok seregszemléje. Valahogy így lehetne a legegyszerűbben összefoglalni ennek az estének a tapasztalatait – noha mindezt feldolgozni viccből sem nevezhető egyszerűnek…

tovább »



0blacktusk2015_31.jpg

Úgy látszik minden évben a február lesz mostantól erős stoner szempontból. Tavaly február ötödikén a Red Fang tépte le a fejünket a Lord Dying és a The Shrine társaságában, idén pedig a Black Tusk hajtotta ezt végre a Black Mail és a Haw illetve a Grizzly segítségével. Milyen is volt az este? Miért pont KVLT? Hajtás után mindent töviről hegyire.

tovább »



0slipknot2015_23.jpg

Tizenegy az még sörből is sok, főleg, ha eltelt évekről beszélünk. Ennyi időnek kellett eltelnie, hogy az egyik leghíresebb maszkos banda, a Slipknot újra magyar földre tévedjen. A hosszú hónapok azonban elteltek és a Corey Taylor vezette zenekar leigázta (ismét) Budapestet.

tovább »



0ignite2015_22.jpg

Számítani lehetett rá, hogy az Ignite szombati koncertje a létező leghevesebb és szélsőségesebb reakciókat váltja ki (akárcsak Téglás Zoli bizonyos megnyilvánulásai – még ha a legjobb szándék is vezérli az embert, nyilván akkor sem jöhet be minden húzása…), csak hát sokan hajlamosak megfeledkezni az épületes világnézeti megfejtések börzéjén arról, hogy itt muzsika is van ám, méghozzá nem akármilyen. Az energiával teli Ignite nóták akusztikus áthangszereléséről pedig előre borítékolható volt, hogy tartogatni fog zenei meglepetéseket.

tovább »



img_0749.jpg

Pont egy év telt el a legutóbbi „negrás” dühöngés óta! Igaz, különféle ürügyekkel – Csuka gitáros születésnapja például – a 2014-es évben háromszor kerülhetett Zártosztályra a nagyérdemű. Nem rossz számadat ez egy olyan formációtól, mely egyetlen alkalomra állt össze, a 2013-as Hard Rock Farsangra. Hasonló nevű testvérlapunk szerkesztőinek kedvenc Edda felállását jelentette a Donászy, Mirkovics, Csillag, Gömöry, Pataky ötösfogat, ezt próbálták összehozni. Utóbbi két arc jelenleg is az Edda Művek zenésze, s mivel a menedzsement nem akarózott őket elengedni, helyükre Lázár Zsiga és Sipos „Mirigy” Peti került.

tovább »



0ignite2015_24.jpg

Soha életemben nem jártam még Fásy mulatóban, de a tegnapi Ignite koncert után, van egyfajta elképzelésem, hogy milyen is lehet az egész. Habár itt nem a mulatós zene kerül előtérbe, hanem a „hardcore”, de majdnem ugyanaz lehet a hangulata…

tovább »