Hirdetési felület

br1.jpg

Úgy jött ki a lépés, hogy a fővárosból január 23-án, pénteken este Esztergom felé vettem az irányt, és ha már akkor és ott, miért is ne ugrana be az egyszerű rocker egy olyan turné állomására, ami a fővárost elkerüli. Legalábbis ebben a formában, hiszen volt a Club 202-ben egy Smici 50 jubileumi koncert, de arra anyagi okok miatt nem sikerült eljutni, meg ott amúgy is a Moby Dick volt a főzenekar. Mivel a Bloody Rootshoz headlinerként még soha nem volt szerencsém, eljött az alkalom, így az esztergomi Sportalsó felé vettem az irányt.

tovább »



0obituary2015_21.jpg

Hosszas várakozással telő hónapok után jött el a nap, hogy a nagyon pöpec új albummal jelentkező Obituary ismét ellátogatott hozzánk. Aztán, hogy a nagy centivágós várakozás után hogyan alakult az este? Hát a magas léchez igazított elvárásoknál is komolyabban. Sokkal komolyabban.

tovább »



suzukiviadal.png

Kicsiny hazánk egyik jól menő autógyára a Suzuki ViaDal Crossover lemez után gondolt egyet és meg is turnéztatta ezt a csomagot. A szintén a Suzuki által szponzorált klipverseny nyertes zenekarai egytől-egyik megjelentek ezen a jó hangulatú éjszakán. Személy szerint én örülök neki, hogy ilyen zenébe fektetnek bele, inkább ezeket nyomják, mint az aktuális sztárocskákat. A koncertbeszámolóban rendhagyó módon kép helyett az autógyár által támogatott klipeket találjátok.

tovább »



ganxstatribute.jpg

A tavalyi évben szerintem az összes fővárosi Kartel koncerten ott voltam, legyen az egyetemi napok vagy egyéb budapesti szórakozóhely koncerttermei. Mindig tudtam, hogy mire számítok, de mindig volt valami, ami miatt egészen más volt az aznapi koncert. Ennél a 20 éves jubileumi koncertnél viszont tudtam, hogy valami nagy durranás lesz, valami, ami miatt nem fogja elfelejteni az ember, aki ott volt. Így is lett.

tovább »



apey_12_27.jpg

Elmúlt a Karácsony. Most jöhet ismét a kemény diéta, le kell dolgozni a bejglit. Utálom ezt az időszakot, de legalább van lehetőség a mozgásra! Hogy micsoda? Nem tudod, hogy mi erre a lehető legjobb megoldás? Nem más, mint el kell kezdeni aktívan látogatni (megint) a koncerteket, ahol ugrálni kell, ordibálni esetleg egy kis pogó is belefér, ha az asszony engedi. Na, én is pontosan így tettem december huszonhetedikén, amikor az immár két éves Showbarlangot meglátogattam.

tovább »



at_the_gates_live.jpg

Afféle underground/extrém metal évzáró ünnepség volt számomra ez a koncert, legalábbis nemzetközi viszonylatban. És hát annak is meg kell adni a módját ugyebár: adott egy „ifjú” – ha nem is abszolút pályakezdő, de még csak második albumánál tartó – titán, egy stílusteremtő egyéniség mai társaival, valamint egy, az ő munkásságát is nyilván alapul vevő, szintén meghatározó jelentőségű formáció. (Fotó: G. Chris, I Captured Moments)

tovább »



141217_lydialunch01.jpg

Lydia Lunch körülbelül az a fajta nagyasszony a – jelen esetben igen széles spektrumon belül értelmezett – rock szcénában, mint egy Margaret Thatcher a világpolitika sűrűjében. Igazából elkezdhetnénk itt az egészen korai anekdoták felsorolásával, hogy miként érkezett 16 éves kora körül New Yorkba, hogy alapította meg a rövid életű, ám annál nagyobb jelentőségű Teenage Jesus & The Jerks nevű együttesét, amit a no wave hívői iránymutató magasságokba emeltek, hogy aztán végigénekelve, drogozva, zenélve, alkotva, lázadva még mindig  olyan tökös zenét kreáljon, ami alapvetően a földhöz vágja a mélyen tisztelt hallgatóságot. Beszélhetnénk arról, hogy össze meg vissza utazgatva gyűjti az élményeit, hogy Barcelonában élve folyamatosan támadja az USA politikáját, vagy éppen szakácskönyvet ír, mert unatkozik. (Valószínű, hogy a munkásságát behatóbban ismerők azt is tudják, hogy a Lunch vezetéknevet is épp azért kapta, mert lerongyolódott kis bakfis punk csitriként rákényszerült arra, hogy ételt/ebédet lopjon - az más kérdés, hogy viszonylagos anyagi stabilizálódása után pazar esteket tart a meglopott barátai számára, ahol saját maga is főz).

tovább »



va_2_eff.jpgA bulinegyedben elnavigálni máig kihívás minden bőrszerkóba szocializálódott szerencsétlennek a kannásborgőzös budapesti éjszakában, de továbbra is tartom a mondást, hogy ha látsz egy csónaktarajt (művésznevén quiffet), rohadtul kövesd, mert vagy a legtáncosabb mulatságokba visz, vagy minimum a legalpárébb zülledékesedésbe. Nem volt ez másképp a Mika Tivadarban sem október 22.-én, mikor is a psychobilly műfaj egy élő legendája, a Buffalóba valósi, nálam is vénebb The Quakes szedte alá a bőgőhúroknak és a homloktincsnek, ráadásul tette ezt hazai veterán Voodoo Allen tántorgatásával. Ez a buli is úgy sikerült, hogy az összes 'szájkóskodó hasonlónak lehetne posztergyereke: gyönyörű frizurák, pörgettyűként táncoló babák és old school skines bugivugi-moshpit. Élményleszámoló.

tovább »



audrey_horne_live_1.jpg

Mit nekünk szombati munkanap (aminek amúgy sincs semmi értelme, ezt jól tudjuk…)! A hétvége elérkeztével az ember lazít és beleveti magát a partizásba – legalábbis ha a hamisítatlan feelgood muzsikában párját ritkító és idén is ütős albummal jelentkező norvég Audrey Horne koncertezik a környéken, akkor muszáj!

tovább »



mastodon_barcelona_1.jpg

Üveges tekintettel, bambán bámulom a monitort. Semmi sem jut az eszembe. Az elmúlt három nap elég mély, még feldolgozásra váró nyomokat hagyott bennem. Hajnal kettőkor még szerbekkel, ausztrálokkal, angolokkal, spanyolokkal, magyarokkal ittam egy ír bárban, 2 óra alvás után pedig visszarepültem ide, hogy a kanapémon ülve próbáljak meg kisajtolni valami értékelés félét a Mastodon bulijáról. Ülnék még rajta egy-két napot, addigra remélem regenerálni tudom magam, nagyobb esélyjel tudnék olyat írni, ami objektív, értelmes, esetleg szellemes. A tévében éppen ligakupa meccs megy, a hangfalakból pedig a Mastodon szól, mert alig vártam, hogy felidézhessem a setlistet. Miután vasárnap a Camp Nou-ban néztem, hogy gurít kedvenc csapatom egy ötöst a városi riválisnak, elég lehangoló nézni ezt a pályán csak poroszkáló, szedett-vetett brigádot, akik éppen ütik az újabb szögeket a hazai labdarúgás koporsójába. Sejtettem, hogy hazatérve pár napig a depi lesz az úr, szóval nézzétek el nekem. (Fotók: Xavier Mercadé)

tovább »



blindinstant.jpg

Ezen budapesti 7 fokos, esős, hétfői estén ingyenes koncertet adott a Blind Myself az Instantban. Habár a zseniális Négyszögölt már oda-vissza megturnéztatták, a bejelentés idején mégis tudtam, hogy mindenképp ott lesz a helyem, ráadásul még jótékony célt is szolgált az este, ami külön pirospont a zenekarnak.

tovább »



df.jpg

Decemberben kicsit mindig leül a lemezkiadás és a koncertdömping is, mi viszont még épp jól járhattunk, mert több turné is útba ejtette hazánkat az utóbbi egy-két hétben (áldassék a szervezők neve). Az egyik ezek közül ez a bájos felhozatalt prezentáló Kék Yukas buli volt, ami nálam tökéletesen zárta az évet a nagyobb volumenű koncertek terén, ráadásul ismét olyan zenekarokat sikerült élőben is elcsípnem, akiket már régóta szerettem volna.

tovább »



seether_16_.jpg

Csak néhány napja hallottam először a Seetherről, de a Nirvanához hasonlóként beharangozott hangzás azonnal felkeltette a kíváncsiságomat, a youtube klipjeikbe való belehallgatás pedig a szimpátiámat.

tovább »



kadavar_live.jpg

A brigádunknak tulajdonképpen remekül jött, hogy a Kadavar lesztornózta az eredeti bulijukat, mert így le tudtunk menni a Bongo Club nevű svéd csibuk arcok koncertjére, ami ugyan hosszútávon nem hagyott mély nyomokat, de azon a szerda estén remek szórakozást biztosítottak, és nem állítottak válaszút elé. Megmaradt a káposzta, mert nem szeretjük. A kecske inkább jól lakott búzasörrel. (Fotó: Lampros Flioukas)

tovább »



ss.jpg

Párszor már fellépett nálunk a Suicide Silence, de sajnos még soha nem sikerült elcsípnem. Az eredeti felállást most már soha nem láthatom, így kíváncsian vetettem bele magam a Hajó gyomrába…  Hát, érdekesen sikerült.

tovább »



IMG_8560.jpg

Egy előző esti, sőt éjfélen túlhúzódó „true metal” koncerttel lábamban és fejemben indultam neki a Petőfi Csarnoknak. Ilyenkor szokták mondani, hogy nem ártana, ha ennyi idősen kialakulna már valami behatárolható ízlésvilágom, mert mi az, hogy egyik nap headbangelés, másnap pedig filozofikus jazz-rock? Pedig ahogy az egyszeri férj mondaná: meg tudom magyarázni.

tovább »



IMG_9372j.jpg

1991. Nem ma volt az első Tankcsapda koncertem, ahova még szülőkkel mentem ki, de ez érthető is ugyanis még a kis ovit is éppen taposó srác voltam. Azóta sok minden változott, de Tankcsapda még mindig van, és talán nem túlzás kijelenteni, de népszerűbb, mint valaha. Illetve sokkal több emberhez elér, mint mondjuk öt-tíz-húsz évvel ezelőtt. Élményekkel telve írom most a gépen a cikket. Hajtás után pedig minden kiderül.

tovább »



0cannibalcorpse2014_02.jpg

A Cannibal Corpse koncertek annak ellenére is mindig hatalmas élményszámba mennek, hogy teljesen kiszámíthatóak. Öt középkorú, kicsit leharcolt faszi szoborként hányja a vért a színpadon, iszonyú precizitással, vörös fényárban, kiforrott megszólalással, a teljes pályafutást felölelő setlisttel. Ezúttal is épp így történt, s ezúttal is totál padlóhoz verték a közönség fejét.

tovább »



RockOut1.jpg

Vacillálok, ne legyen-e az írás címe az, hogy „a RockOut többet érdemel”. Mert lehet őket kritizálni – bizonyos értelemben „megosztó” zenekarnak számítanak – de a novemberi szombat estén megjelent (max) tizenöt fő elszórakoztatásánál azért többre hivatottak. Még akkor is, ha láthatólag lesz.rják a távol maradt sokaságot, s a maguk örömére zenélgetnek, megosztva ezt az örömöt azokkal, akik mégiscsak eljöttek. (A képek nem a helyszínen készültek)

tovább »



0nova2_27.jpg

Hogy őszinte legyek, kettős érzéssel vágtam neki a vasárnapi esti, bécsi Machine Head koncertnek. Egyrészt az ember a fiatal éveinek egyik kedvenc bandájára mindig kíváncsi, szívesen újraéli a régi nótákat, a régmúlt idők feelingjét, az emlékeket. Másrészt pedig, kicsit bizalmatlanul közelítettem meg a dolgot, a banda utolsó albumaira való tekintettel, amelyek bevallom nekem annyira nem nyerték el a tetszésemet. Persze ez ízlés dolga, de számomra a Machine Head mindig A Burn My Eyes és a The More Things Change albumokat jelenti majd. De sebaj, ez legyen a legnagyobb probléma....kinek a pap, kinek a paplan.

tovább »