Hirdetési felület

141217_lydialunch01.jpg

Lydia Lunch körülbelül az a fajta nagyasszony a – jelen esetben igen széles spektrumon belül értelmezett – rock szcénában, mint egy Margaret Thatcher a világpolitika sűrűjében. Igazából elkezdhetnénk itt az egészen korai anekdoták felsorolásával, hogy miként érkezett 16 éves kora körül New Yorkba, hogy alapította meg a rövid életű, ám annál nagyobb jelentőségű Teenage Jesus & The Jerks nevű együttesét, amit a no wave hívői iránymutató magasságokba emeltek, hogy aztán végigénekelve, drogozva, zenélve, alkotva, lázadva még mindig  olyan tökös zenét kreáljon, ami alapvetően a földhöz vágja a mélyen tisztelt hallgatóságot. Beszélhetnénk arról, hogy össze meg vissza utazgatva gyűjti az élményeit, hogy Barcelonában élve folyamatosan támadja az USA politikáját, vagy éppen szakácskönyvet ír, mert unatkozik. (Valószínű, hogy a munkásságát behatóbban ismerők azt is tudják, hogy a Lunch vezetéknevet is épp azért kapta, mert lerongyolódott kis bakfis punk csitriként rákényszerült arra, hogy ételt/ebédet lopjon - az más kérdés, hogy viszonylagos anyagi stabilizálódása után pazar esteket tart a meglopott barátai számára, ahol saját maga is főz).

tovább »



va_2_eff.jpgA bulinegyedben elnavigálni máig kihívás minden bőrszerkóba szocializálódott szerencsétlennek a kannásborgőzös budapesti éjszakában, de továbbra is tartom a mondást, hogy ha látsz egy csónaktarajt (művésznevén quiffet), rohadtul kövesd, mert vagy a legtáncosabb mulatságokba visz, vagy minimum a legalpárébb zülledékesedésbe. Nem volt ez másképp a Mika Tivadarban sem október 22.-én, mikor is a psychobilly műfaj egy élő legendája, a Buffalóba valósi, nálam is vénebb The Quakes szedte alá a bőgőhúroknak és a homloktincsnek, ráadásul tette ezt hazai veterán Voodoo Allen tántorgatásával. Ez a buli is úgy sikerült, hogy az összes 'szájkóskodó hasonlónak lehetne posztergyereke: gyönyörű frizurák, pörgettyűként táncoló babák és old school skines bugivugi-moshpit. Élményleszámoló.

tovább »



audrey_horne_live_1.jpg

Mit nekünk szombati munkanap (aminek amúgy sincs semmi értelme, ezt jól tudjuk…)! A hétvége elérkeztével az ember lazít és beleveti magát a partizásba – legalábbis ha a hamisítatlan feelgood muzsikában párját ritkító és idén is ütős albummal jelentkező norvég Audrey Horne koncertezik a környéken, akkor muszáj!

tovább »



mastodon_barcelona_1.jpg

Üveges tekintettel, bambán bámulom a monitort. Semmi sem jut az eszembe. Az elmúlt három nap elég mély, még feldolgozásra váró nyomokat hagyott bennem. Hajnal kettőkor még szerbekkel, ausztrálokkal, angolokkal, spanyolokkal, magyarokkal ittam egy ír bárban, 2 óra alvás után pedig visszarepültem ide, hogy a kanapémon ülve próbáljak meg kisajtolni valami értékelés félét a Mastodon bulijáról. Ülnék még rajta egy-két napot, addigra remélem regenerálni tudom magam, nagyobb esélyjel tudnék olyat írni, ami objektív, értelmes, esetleg szellemes. A tévében éppen ligakupa meccs megy, a hangfalakból pedig a Mastodon szól, mert alig vártam, hogy felidézhessem a setlistet. Miután vasárnap a Camp Nou-ban néztem, hogy gurít kedvenc csapatom egy ötöst a városi riválisnak, elég lehangoló nézni ezt a pályán csak poroszkáló, szedett-vetett brigádot, akik éppen ütik az újabb szögeket a hazai labdarúgás koporsójába. Sejtettem, hogy hazatérve pár napig a depi lesz az úr, szóval nézzétek el nekem. (Fotók: Xavier Mercadé)

tovább »



blindinstant.jpg

Ezen budapesti 7 fokos, esős, hétfői estén ingyenes koncertet adott a Blind Myself az Instantban. Habár a zseniális Négyszögölt már oda-vissza megturnéztatták, a bejelentés idején mégis tudtam, hogy mindenképp ott lesz a helyem, ráadásul még jótékony célt is szolgált az este, ami külön pirospont a zenekarnak.

tovább »



df.jpg

Decemberben kicsit mindig leül a lemezkiadás és a koncertdömping is, mi viszont még épp jól járhattunk, mert több turné is útba ejtette hazánkat az utóbbi egy-két hétben (áldassék a szervezők neve). Az egyik ezek közül ez a bájos felhozatalt prezentáló Kék Yukas buli volt, ami nálam tökéletesen zárta az évet a nagyobb volumenű koncertek terén, ráadásul ismét olyan zenekarokat sikerült élőben is elcsípnem, akiket már régóta szerettem volna.

tovább »



seether_16_.jpg

Csak néhány napja hallottam először a Seetherről, de a Nirvanához hasonlóként beharangozott hangzás azonnal felkeltette a kíváncsiságomat, a youtube klipjeikbe való belehallgatás pedig a szimpátiámat.

tovább »



kadavar_live.jpg

A brigádunknak tulajdonképpen remekül jött, hogy a Kadavar lesztornózta az eredeti bulijukat, mert így le tudtunk menni a Bongo Club nevű svéd csibuk arcok koncertjére, ami ugyan hosszútávon nem hagyott mély nyomokat, de azon a szerda estén remek szórakozást biztosítottak, és nem állítottak válaszút elé. Megmaradt a káposzta, mert nem szeretjük. A kecske inkább jól lakott búzasörrel. (Fotó: Lampros Flioukas)

tovább »



ss.jpg

Párszor már fellépett nálunk a Suicide Silence, de sajnos még soha nem sikerült elcsípnem. Az eredeti felállást most már soha nem láthatom, így kíváncsian vetettem bele magam a Hajó gyomrába…  Hát, érdekesen sikerült.

tovább »



IMG_8560.jpg

Egy előző esti, sőt éjfélen túlhúzódó „true metal” koncerttel lábamban és fejemben indultam neki a Petőfi Csarnoknak. Ilyenkor szokták mondani, hogy nem ártana, ha ennyi idősen kialakulna már valami behatárolható ízlésvilágom, mert mi az, hogy egyik nap headbangelés, másnap pedig filozofikus jazz-rock? Pedig ahogy az egyszeri férj mondaná: meg tudom magyarázni.

tovább »



IMG_9372j.jpg

1991. Nem ma volt az első Tankcsapda koncertem, ahova még szülőkkel mentem ki, de ez érthető is ugyanis még a kis ovit is éppen taposó srác voltam. Azóta sok minden változott, de Tankcsapda még mindig van, és talán nem túlzás kijelenteni, de népszerűbb, mint valaha. Illetve sokkal több emberhez elér, mint mondjuk öt-tíz-húsz évvel ezelőtt. Élményekkel telve írom most a gépen a cikket. Hajtás után pedig minden kiderül.

tovább »



0cannibalcorpse2014_02.jpg

A Cannibal Corpse koncertek annak ellenére is mindig hatalmas élményszámba mennek, hogy teljesen kiszámíthatóak. Öt középkorú, kicsit leharcolt faszi szoborként hányja a vért a színpadon, iszonyú precizitással, vörös fényárban, kiforrott megszólalással, a teljes pályafutást felölelő setlisttel. Ezúttal is épp így történt, s ezúttal is totál padlóhoz verték a közönség fejét.

tovább »



RockOut1.jpg

Vacillálok, ne legyen-e az írás címe az, hogy „a RockOut többet érdemel”. Mert lehet őket kritizálni – bizonyos értelemben „megosztó” zenekarnak számítanak – de a novemberi szombat estén megjelent (max) tizenöt fő elszórakoztatásánál azért többre hivatottak. Még akkor is, ha láthatólag lesz.rják a távol maradt sokaságot, s a maguk örömére zenélgetnek, megosztva ezt az örömöt azokkal, akik mégiscsak eljöttek. (A képek nem a helyszínen készültek)

tovább »



0nova2_27.jpg

Hogy őszinte legyek, kettős érzéssel vágtam neki a vasárnapi esti, bécsi Machine Head koncertnek. Egyrészt az ember a fiatal éveinek egyik kedvenc bandájára mindig kíváncsi, szívesen újraéli a régi nótákat, a régmúlt idők feelingjét, az emlékeket. Másrészt pedig, kicsit bizalmatlanul közelítettem meg a dolgot, a banda utolsó albumaira való tekintettel, amelyek bevallom nekem annyira nem nyerték el a tetszésemet. Persze ez ízlés dolga, de számomra a Machine Head mindig A Burn My Eyes és a The More Things Change albumokat jelenti majd. De sebaj, ez legyen a legnagyobb probléma....kinek a pap, kinek a paplan.

tovább »



Sólstafir 2014 2.jpg

Ez a nap is felvirradt végre! Elérkezett az év, általam leginkább várt koncertje! Nekem november 19-e volt a Karácsony, a Mikulás, a Nyuszi és minden egyéb, aki hoz is valamit, nem csak visz. Még két éve nyáron, a festői Sástón győződhettem meg arról, hogy a Sólstafir nem csak lemezen képes elvarázsolni, hanem élőben is képes hozzá rakni azt a pluszt, amitől még tökéletesebb lesz az összkép. Az egy teljes értékű koncert volt, azóta sajnos csak előzenekarként, roppant kevés műsoridővel láttam őket, hiszen a 40-45 percekbe 4-5 nóta fért, ami édes kevés. Az évek kemény munkája viszont meghozta az eredményét! Az izlandiak telt házas bulik sorával nyomultak előre Németországon át, és hála Zérónak és a Negatív Art. Prod.-nak, elérve hozzánk, nálunk is learatták munkájuk gyümölcsét. A jó kapcsolatnak hála, mi is részesei lehettünk a Sólstafir első, headlineres koncert körútjának, aminek apropója nem más, mint az Ótta-ra keresztelt új lemez, ami bennem elég vegyes érzelmeket keltett.

tovább »



Dark Tranquillity live 1.jpg

A legendás svéd melodic death metal brigás idén meghirdetett, ’Uniformity’ elnevezésű turnéjának keretén belül végre újra ellátogatott hozzánk, így ennek megfelelően, november 16-án este kilenctől egy vasárnapi, könnyed zajongásra invitáltak minket. Az esemény alapjául a banda legutóbbi, Construct című albuma szolgált.

tovább »



Combichrist live 1.jpg

A szórakoztató D-A-D, a zseniális Helmet és Trouble után mi vitt rá, hogy metalrajongó létemre egy alapvetően elektronikus (aggrotech) zenét játszó zenekar koncertjére menjek? Leginkább az, amit az idei Brutal Assault fesztiválon láttam és mint a beszámolóban írtam: a zenekar sok metalzenekart megszégyenítően zúzott, valamint az, hogy  több a hozzáadott gitár és metal elem mint a gépi.

tovább »



0trouble2014_09.jpg

Egy hónap tizenharmadik napján mégis mi másban gondolkodjon az ember, mint egy doom metal buliban? És ha még péntekre is esett volna csütörtök helyett… Ez persze részletkérdés, a lényeg maga az esemény. Márpedig a stílus chicagói alapbandája, amelyet a névben hordozott balsors valóban régen és a doom művelőinek osztályrészül jutó különösen sanyarú életpályához képest is durván tép, sokadszorra megújulva állt talpra és harmadik magyarországi színre lépése alkalmával – még ha ismét más felállásban is – újból kolosszálist alkotott. Méghozzá a honi színtér nagyjaival egyetemben.

tovább »



tömeg.jpg

"Tomi, ismered a Hollywood Undead-et?" Hangzott a kérdés a Skindred koncert előtt (kemény öt napja) Neki álltam keresgélni a YouTube-on, de amiket hallottam az nem igazán fogott meg. Aztán ma délután háromkor olvasgatom a mailjeimet, ahol ezt látom: "Tomi, menned kéne ma Hollywood Undead-re!" Nem vagyok semmi rossznak az elrontója... Fogtam a fényképezőt, aztán bevetettem magam az Akváriumba megint.

tovább »



0madball2014_02.jpg

Nincs is annál jobb érzés, mikor egy-egy koncert bejelentésre kerül. Főleg akkor, amikor az egyik olyan zenekar teszi ismét (vagy először) tiszteletét kis hazánkban, akit esetleg kedvel is az ember. A Madball számomra például ilyen. Ott voltunk a decemberi, szintén A38-as koncerten, de elutaztunk júliusban Esztergomba is (másnap pedig Kvelertak volt, a Hajón…) az NYHC alapvetés miatt. Idén tehát dupláztunk, de egy év alatt tripláztunk, ami a Madball-t illeti.

tovább »