Rage - Devil Strikes Again (Nuclear Blast, 2016)

Az Ördög ismét lecsap, avagy „Íme a Rage évek óta legkeményebb albuma!"

2016. július 28. - Árposz

rage-the-devil-strikes-again.jpg

Németország heavy-speed-thrash veteránja, és egyben a germán metal színtér kialakulásának meghatározó alakja, a nyolcvanas évek közepén alakult Rage végre ismét hadrendbe állt.

Tovább

The Hellfreaks - Astoria (Wolverine Records, 2016)

Horrorcirkuszból a punk rock szívébe

hellfreaks.jpg

Több százezres nézettségű videoklip(ek), nemzetközi turné(k) és egy újabb, szám szerint a harmadik nagylemez áll a hazai The Hellfreaks mögött, akikkel eddig – az előbb felsorolt tények ellenére - nem sokszor találkozhatott a hazai közönség. Ennek okát később egy cizellált interjúban boncolgatnánk tovább, mivel túl érdekes anomália ahhoz, hogy kihagyjuk a lehetőséget, de addig is meghallgattuk a csajfrontos punk rock banda legújabb, Astoria című lemezét.

Tovább

Despised Icon – Beast (Nuclear Blast, 2016)

A szörnyeteg elszabadult...

13002358_10153935832060210_8125087948303366623_o.jpg

Hét hosszú év után újra pályán a montreáli deathcore banda, a Despised Icon! 2010-es feloszlásuk óta úgy tűnik folyamatosan zakatoltak a színfalak mögött az ördögi gépezet fogaskerekei, és keményen ment a riff gyártás, mert komoly dologgal állunk szemben. A Beast brutál témái méltó visszatérést biztosítanak a bandának. A július 22-én megjelent friss és röfögős lemezt a Nuclear Blast mentorálja míg a hangzásért (csak a miheztartás végett) Yanniyk St-Amand (Beneath the Massacre) a keverésért Andy Sneap (Megadeth, Exodus, Nevermore) a dizájnért pedig Alexandre Goulet felel. Most, hogy formalitáson túl vagyunk, pöpecül kikeményített bőrpáncélunkat felöltve nézzük meg közelebbről a szörnyeteget.

Tovább

Periphery - Periphery III: Select Difficulty (Sumerian, Century Media, 2016)

Ez tényleg a nehezebb út

periphery_select.jpg


Még mielőtt belecsapunk a lecsóba, egy kis matek. Miért is ez a harmadik? Hányadik nagylemez is ez valójában? Egyes számolások szerint ez az ötödik, de szerintem csak a negyedik, mert a Juggernaut: Alpha és Omega albumok együtt jöttek ki egy duplalemezként, szóval azt nem számolnám külön. De mire ez a számozás? A Juggernaut egy régóta dédelgetett terve volt a bandának: egy konceptalbum, egy sztori, amit mindenképpen meg szerettek volna írni. Valószínűleg ezért nem kapott ő külön számozást, csak a most megjelent Select Difficulty. Szóval a folytonosságot a Periphery - This Time It's Personal - Select Difficulty szálon kell elemezzük.

Tovább

Gone Is Gone - Gone Is Gone (2016)

Ez nem fog eltűnni!

13559142_1062714817139624_2469617547516219768_o.jpgA nyárban az az egy rossz dolog van, hogy viszonylag kevés új albumot vehetünk a kezünkbe. Mindenki koncertezik, fesztiválozik így mi meg várhatjuk, hogy az ősz milyen finomságokkal szolgál nekünk. Azért mégis van pár elvetemült zenekar, akik nem restek a nyár közepén megjelentetni az új albumukat, sőt vannak olyan pimasz alakok, akik a debütáló albumukkal rukkolnak elő. Ilyen a Gone Is Gone is! Hogy mit rejt ez a progresszív anyag? Arra én sem számítottam.

Tovább

Chevelle - The North Corridor (Epic, 2016)

Nem egy Chevi, de jó kis járgány

chevelle-northcorridor.jpgŐszinte leszek, életemben először találkoztam a több, mint 20 éves Chevelle nevével. Legalábbis eddig egyszer sem maradt meg a zenekarral kapcsolatban semmi. Sem dal, sem dalcím, tényleg semmi. Lehet, hogy ha valaki odatolna az orrom alá egy régi szerzeményt tőlük, akkor felcsillanna a szemem, de... ennyi. Jó eséllyel az is rájátszik a tényre, hogy az ilyen stílusú zenéket nem nagyon szoktam hallgatni, de ez az album egy valóban kellemes meglepetés volt. Kellemesebb, mint elsőre gondoltam volna.

Tovább

Dark Funeral – Where Shadows Forever Reign (Century Media, 2016)

Ahol az árnyak uralkodnak örökké…

dark-funeral-where-shadows-forever-reign.jpg

Bizonyára minden hazai black metal forma falat kaparva várta a Lord Ahriman vezette svéd Dark Funeral dicső feltámadását szimbolizáló, új Where Shadows Forever Reign címre fordított keresztelt, Century Media kiadónál gondozott kilenc számos lemezének ezév június eleji megjelenését. Nézzük meg kicsit közelebbről…

Tovább

Combichrist - This Is Where Death Begins (Out of Line Music, 2016)

Ez az, ahol a lejtmenet kezdődik?

combichrist---this-is-where-death-begins-_2-cd_-digipak.jpg

A Combichrist is azon bandák között szerepel nálam, melyek akkor alakultak (vagy éppen futottak be), amikor én életem azon szakaszában tengődtem, amikor nem annyira hallgattam metalt, inkább másféle stílusokkal ismerkedtem. Plusz nálam ez az indusztriál/elektro vonal mindig nagyon európai volt, ezért az amerikai ipari zenék nem annyira éltek sokat a lejátszóimban. De ettől függetlenül ez az elektro/indusztrial heavy metal mindig is ismerősen cseng a fülemben, gond nem lehetett előszedni a Kombikrisztus idei új lemezét.

Tovább

Swans - The Glowing Man (Young God Records, 2016)

A hattyú szenvedéssel teli haláltusája

chipboard_grande.jpgNem lehet azzal vádolni, hogy a vontatott, hosszan elnyújtott, ambient beütésű zenéktől felállna a hátamon a szőr. Sleep? Számomra teljesen élvezhető. Sunn (O)))? Necces, de bőven vannak pillanatok, amikor magával tud ragadni. A betegebb Neurosist is könnyedén emésztem, az Earth meg nem igazán tud nálam hibázni. A Swans viszont megmutatta a határaimat, hogy meddig tudok elmenni, ha a teljes magamba roskadáshoz kellene rekviemet keresni.

Tovább

Tarja Turunen - The Brightest Void (earMUSIC, 2016)

Új lemez is, meg nem is

tarja_turunen_--_the_brightest_void.jpg

Háromból kettő lemezkritika a finn nemzeti hősnő tárgyában úgy kezdődik: "Tarja Turunent senkinek nem kell bemutatni". Azután jól bemutatják. Én csak annyit írnék: aki a férfimezőnyben Freddie Mercury (volt nélkül!), az a hölgyeknél a gótikus metal e kultikus szépsége. De nem csak mint nőt (az vajmi kevés volna), hanem mint énekest is elismerik még azok is, akik a műfajt egyébként nem tartják többre zenei ripacskodásnál. Műfajon belül viszont minden énekesnő őhozzá képest határozza meg önmagát.

Tovább

Death Angel - The Evil Divide (Nuclear Blast, 2016)

Egy modern hangzású thrash metal lemez

death_angel_the_evil_divide.jpg

A Death Angel 2001-ben lépett ismét a reflektorfénybe és 2004-től, 14 évvel az utolsó album után a második korszak olyan lemezek sorát hozta, amelyek energiaszintje egy hajszállal sem kisebb, mint a klasszikusoké és a zenekar bizonyította, hogy a visszatérésre nem nosztalgiautazás. A Death Angel nyolcadik albuma a The Evil Divide ismét remekül szólal meg, köszönhetően Jason Suecofnak, aki a harmadik alkalommal működik együtt a zenekarral, és ismét olyan dalokat kapunk, amelyek tökéletes keverékei a régi iskolának miközben egy modern hangzású thrash metal lemezt hallhatunk.

Tovább

De Facto - Nihil (NAIL Records, 2016)

de_facto_hihil.jpg

Hosszas várakozást követően május 13-án a NAIL Records /Hammer Music gondozásában - első körben a májusi HammerWorld magazin CD-mellékleteként - jelent meg a hamvaiból feltámadt De Facto zenekar negyedik, és egyben a több éves szünet utáni visszatérő, tíz vadonatúj dalt tartalmazó albuma, a Nihil.
Az új nagylemezhez eddig két előzetes single jelent meg, a Sámán ének és a Fekete szív. Mindkét dalhoz videoklip is készült. Májusban, a lemezmegjelenés időpontjában pedig, egy új videoklip is napvilágot látott, “A lélek peremén“ címmel, mely már nem szokatlan módon a rendezéstől az utómunkáig Tóth Gyula énekes műve.

Tovább

Rival Sons - Hollow Bones (Earache, 2016)

Blues újratöltve

rshb.jpg

Ha a tízenpár évvel ezelőtti önmagamnak mutatnám meg a Rival Sonst szétcsókolnám önnön arcomat. Retkes blues rockot akkoriban a 60-as 70-es alapművekből válogatva találtam. Imádtam volna a kaliforniai bandát. Imádják sokan most is. Főleg annak köszönhetően, hogy benne van az a fíling, ami esszenciális összetevője a blues-rock-hard rock életérzésnek. A Rival Sons pedig hét esztendő alatt egy megkerülhetetlen tényezővé vált, nem csupán a múltba révedő, poros tatarock célközönség körében, de a globális zenei színtéren is.

Tovább

Csúcsteljesítmény(ek) - Pozvakowski: iterum (2016)

pozvakowski_iterum_cover.jpg

Az, hogy Pozvakowski, még a teljesen szűz füleknek is kell mondjon valamit. Valami szovjet szakemberes, rideg precizitást egy letűnt korból. Gyárak szelíd háttérzaját, szalagok siklását, tárcsák kattogását. Tökéletesen ragadták meg a névvel a világot, amit létre akartak hozni... és amitől az iterumon jobban eltávolodtak, mint remélni mertem. Még a tőlük szokatlanul szecessziós-viktoriánus borító is erre, a karton pedig nyersességre, pőreségre utal.

A 6. lemezén a Pozvakowski csak bemutatkozásukkor látott tömörségre szorítkozott, de minden eddiginél sivárabban, mégis diszkrét monumentalitással csendülnek fel. Az iterum egy rendkívül összeszedett album, de az "átgondolt" jelzőt nem mondhatjuk rá, és ez itt bók: a határok nem is olyan világosak, a váltások jól előkészítettek, a monotónia nem válik unalmassá és többé nem rendező elem, és mégis, minden egyes résztvevőnek van tere sikálni, sivítani, gerjeszteni, roncsolni, egy szóval: zajt csinálni. Mert ebben a hazai színtéren utánozhatatlanok, és szerintem a globálisban is figyelemreméltóak... Az iterum pedig nem csak kitűzött programjának lekövetésében csúcsteljesítmény.

Tovább

Red Hot Chili Peppers - The Getaway (Warner Records, 2016)

Warm pop chili peppers

thegetaway.jpgÖt év után jelentette meg az új albumát a funk/rock/pop nagyágyú Red Hot Chili Peppers. Ez szinte már tendencia, hiszen az előző, I'm With You névre keresztelt CD és a túlméretezett,de igazából talán utolsó combosabb RHCP lemez, a Stadium Arcadium között is ennyi idő telt el (habár akkor Frusciante lelécelése még akár indok is lehetett a plusz időre). Érthetetlen ez a sorozatos nagy szünet, mert a Californication-By The Way párossal olyan sikerrakétára ültek fel, ami révén aztán kétévente is kicsaphatnának egy-egy albumot, néhány megaslágerrel, pár töltelékkel, aztán kalap. De hőseink nem így tesznek, kivárják a megfelelő időt, hogy aztán...

Tovább

Nervosa - Agony (Napalm Records, 2016)

Thrash az esőerdőből!

12672119_952557754792669_4162547452951806683_o.jpg

Ha a metal vonalon Brazília szóba kerül egyértelmű, hogy melyik zenekarra és melyik emberre gondolunk első körben. Hülyeség lenne tagadni, hogy Max Cavalera és a Sepultura hozta el a világnak a brazil thrash metalt. Tök mindegy, hogy milyen zenét tolnak most, de az ő hatásukra nevelkedett egy új nemzedék, akik most is képesek letépni az ember fejét. Ha még brazil is az adott zenekar, akkor fociznak egy jót a fejecskéddel. Na, de most nem a foci a téma, hanem az, hogy itt a Nervosa Agony című új albuma.

Tovább

Gojira - Magma (Roadrunner, 2016)

A felszínre törő fájdalom

gojira_magma.jpg

Egy kicsit a háttér dolgokról. A 2012-es szinte tökéletere sikerült L'Enfant Sauvage album után kb. két évvel már egyszer bejelentették a francia nagymesterek, hogy nekiálltak az új lemeznek. Aztán az elkészült eredmény nekik sem tetszett, így kidobták a kukába egy részét, és 2015 áprilisában újra nekiveselkedtek a stúdiózásnak. Közben a Duplantier tesók édesanyja megbetegedett és sajnos meghalt, így egy kis időre megint felfüggesztették a munkát. Viszont édesanyjuk elvesztése természetesen alapjaiban határozta meg az új, hatodik lemez vonalait. A Magma egy rövid, velős és fájdalmas album lett.

Tovább

Metal Church – XI (Nuclear Blast, 2016)

Hosszas kilátástalan játék után nem várt visszatérés és sorsfordító XI-es

metal_church_xi.jpg

Az ember mindig fájó szívvel nézi, ha valamelyik kedvenc zenekara vergődik. Márpedig Kurdt Vanderhoof gitárosnak, amióta a 90-es évek végén ismét kedvet kapott az aktív zenéléshez, a patinás régi név alatt egyik próbálkozása fulladt kudarcba a másik után, pedig még a klasszikus lemezeket megalkotó hajdani társakkal is újból nekirugaszkodott egyszer.

Tovább

Melvins - Basses Loaded (Ipecac Recordings,2016)

Féltucat másik hömpölyög, a két piócás emberrel...

original_1465033663.jpgArany csillámló, ezüst színű gitárokon egy fagylaltos autó előtt. Tökéletesen összhangban odapörkölő dupla dobcuccal. Lelkes gyerekseregtől mindeközben átölelve. Egy megveszekedett Butthole Surfers feldolgozást felturbózva. Kis hölgy nemű kis kölköknek interjúkat passzolgatva. Batman pólóban és fészekfejjel. A turné előtt valamennyivel, ami a Napalm Death és a Melt Banana társaságában lett végül csúnyán kipörgetve. Aztán két hónappal ezelőtt egy teljes lemez a Sup Pop kiadónál Mike haverral. Ismételten emelkedett színvonalon. Szemtelenül. Csuklóból. Most meg egy másik stúdióalbum Basses Loaded címmel. Hat különböző basszusgitárossal. Akik közül az egyik éppen Dale Crover. Azaz a banda eleve dobosnak született dobosa. Mindez pedig több, mint harminc év fennállás után a Melvins portáján még mindig. Tehát most akkor van több kérdés? Vagy akkor...immáron csak az van végül? 

Tovább

Hellyeah - Unden!able (2016)

Mondjuk együtt, hogy yeah?

hellyeah_undanable.jpg

A Hellyeah számomra mindig a bizonytalan kategória volt. Sosem tudtam igazán eldönteni, hogy azért hallgatom meg X dalt, mert Vinnie Paul dobol vagy azért mert tényleg tetszik az adott szerzemény. Egy koncert után nyilván más a szituáció, olyankor folyton azt az előadót hallgatom, akinek éppen szétvertem előző este a házat. Na, most az a nagy helyzet, hogy a Mr. Paul csapata jelentkezett egy újabb anyaggal. A továbbiakban ezt próbáljuk meg kivesézni.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum