Hirdetési felület

Robert-Plant-lullaby-and-The-Ceaseless-Roar_638.jpg

„Tudom, hogy nagyszerű” – jelentette ki Robert Plant –eddigi életműve alapján – jogos magabiztossággal, amikor legújabb, 2014. szeptember 9-én Lullaby And… The Ceaseless Roar című albumáról faggatták. A sok elismerés mellett a Rock Scene magazin által 2009-ben végzett olvasói szavazás során a ’legszebb rock mellkas’ kitüntetést is besöprő ikon az előző, Raising Sand (2007) nevet viselő lemeze óta eltelt idő tapasztalatait, zenei kísérletezéseit, és magánéleti eseményeit gyűjtötte össze erre, a 11 dalból álló felvételre, mellyel újra a ’fogyasztói’ elvárásokkal dacolva prezentálja sokszínűségét.

tovább »



MiseryIndex-TheKillingGods-AlbumCoverArt.jpg

Mindig jó érzéssel tölt el, ha kijön egy új Misery Index lemez, legalább két dolog ugyanis már látatlanban is borítékolható: nem bénáznak és nem kislányoskodnak. Kevesen játsszák olyan impozáns leosztásban ezt a fajta sutyerák death/grindot mint ők, amire szerencsére egyre többen eszmélnek rá a 2008-as Traitors óta. A 2010-es Heirs To Thievery nálam konkrétan év lemeze volt akkor, azóta is rengeteget hallgatom, szóval fikázásra nem igazán kell számítani az alábbi sorokban sem.

tovább »



The_Contorionist_Cover.jpg

Az indianapolisi The Contortionist harmadik lemeze pár nappal ezelőtt jelent meg és mivel az év egyik leginkább várt progresszív metal lemezéről beszélünk, igen csak kíváncsi voltam a végeredményre. Több dolog miatt is. Egyrészt, hogy az előző két lemezt feléneklő Jonathan Carpenter három év után kiszállt a bandából, mert felesége első gyermeküket várta – nincs miről beszélni, mennie kellett. Helyére az a Micheal Lessard lépett, aki a Last Chance To Reason zenekarban énekel és először úgy volt csak pár hónapig kisegíti őket egy turnén, de tavaly nyáron hivatalosan is bejelentették, hogy ő a banda új frontembere. Másrészről pedig úgy tűnt az év elején, hogy nagyon hirtelen dobták össze az új, Language című albumot, hiszen még januárban arról szóltak egy rövid üzenetben, hogy milyen izgalmas, hogy új albumot írnak, március végén pedig már készen is voltak. Az új lemez munkáit amúgy az a Jamie King tartotta a kezében, aki egyebek mellett a Between the Buried and Me lemezeknél is bábáskodott. Látszik a keze nyoma...

tovább »



mabool-the-story-of-the-three-sons-of-seven-4f220bd6ac8ac.jpg
Nem lehet mondani, hogy az Orphaned Land elkényezteti albumokkal a rajongóit. Az itt tárgyalt Mabool utáni 10 évben csak két albumot (The Neverending Way of ORwarriOR (2010) és All is One (2013)) valamint egy DVD-t (The Road to OR-Shalem (2011)) adtak ki. Viszont cserébe mind mestermű a maga nemében. De miért is kellett újra kiadni ezt a lemezt? Mitől több? Mitől jobb? Mindjárt kiderül!

tovább »



5052205068328.jpg

Vagy éppenséggel volt ilyen? Jaaa... Persze. Ez pedig rohadtul lehangoló, mert az Amplifier leginkább azzal nőtte ki magát az egyik legnagyobb kedvencemmé, hogy képes nagyon egyedi lenni. Benne van ugyan egy kis grunge érzés, meg letagadhatatlan a kora elszállós prog rock hatása, de ezek inkább csak egy csipetnyi extrát adtak hozzá ahhoz a vastagon effektelt space rock zenei orgiához, ami leginkább definiálta a munkásságukat.

tovább »



mayhemesotericcd.jpg

A legendás black metal horda legfrissebb albuma a hét évvel ezelőtti Ordo ad Chao utódjaként jött ki idén nyáron. Ahogy megszokhattuk, a saját műfaji kereteiken belül ismét megújultak. A 2007-es album mocsárhangzása után sikerült újra megtalálni a megfelelő arányokat, emellett talán a számok is könnyebben emészthetőek lettek... ha egyáltalán ezt mondhatjuk egy ilyen zenekarnál.

tovább »



a1211244941_10.jpg

Ha az ember a got-djent-en körülnéz, akkor azért a The Algorithm a szokásosnál is speciálisabb, peremre való zenét játszik a sok bonyolult és összetett metalt játszó djent zenekarok mellett. Nagyjából a színtér zenekaraiban azért közös vonás az, hogy valamilyen szinten minden banda kockákból áll. Hogy miben kockák, az más kérdés, de mai témánk tárgya azért kedves számomra, mert egészen biztos, hogy emberünk egy IT kocka – kicsit én is, ezért mindjárt megvolt a közös pont, noha a második lemez, ez, amiről most szó lesz, fogott meg igazán. Az első valahogy elkerült. Az Octopus4 is majdnem. Hiszen elsőre, amikor elhatároztam, hogy ezt most végigülöm és meghallgatom, persze megint ment is a lejátszóból két dal után kifelé. De amikor a hangulat megjött és tényleg végigment az album, akkor ragadt meg végleg. Hogy mi is ez a kettősség?

tovább »



Sólstafir Ótta.jpg

Kint megállás nélkül esik, a hajnali köd nyomokban még az aszfalton csücsül, s miközben a hangfalakból örvénylik a melankolikus muzsika, a dzsátubéról gyorsan kikeresek egy aktív vulkánról készült doksifilmet, és kiteszem nagyban a tévére. Sajnos gejzírt sehogy sem tudok beszerezni, így csak egy lightos cigivel tudom még autentikusabbá varázsolni a közeget, mielőtt nekikezdenék írni az általam roppant módon várt új Sólstafir nagylemezről. Ezek az izlandi cowboyok az évek során belopták magukat a szívembe, és a Köld lemez óta hibátlan teljesítményt nyújtanak mind élőben, mind a stúdióban. Az év nagylemeze várományos volt az Ótta, főleg miután vagy tizenötször lepörgettem a címadó dalt, amikor megjelent. Hogy nem így lett, arról részben maga a zenekar, részben pedig az univerzum legjobb zenekarának (MurderCityDevils) idei visszatérő lemeze tehet.

tovább »



Murder City Devils The White.jpg

Le kell szögeznem: rühellek lemezkritikát írni. Megjárom a poklok poklát, mire kiizzadok magamból bármit is, amiről aztán kiderül, hogy nem is úgy van. Ritka az olyan, hogy 1-2 hallgatás után bátran lehessen véleményezni, pontozni, és ezeken rendszerint el is vérzek, ezért úgy érzetem, ha már az univerzum egyik legjobb zenekarának az új lemezéről írok, megérdemli a többszöri nekifutást, ami így utólag nyerő ötletnek bizonyult, mert a TWGHBIHA (elbaszottul hosszú lemez cím ez asszem) nem könnyű. Nagyon nem az.

tovább »



entombed_back_to_the_front.jpg

Az igazat megvallva, jóformán kezdtem végleg lemondani arról, hogy ez a lemez valaha is megjelenik. A banda már 2010-ben is esküdözött, hogy abban az évben tutira polcokra kerül az új album, de aztán valahogy mégiscsak sikerült eltökörésznie újabb négy hosszú esztendőt ennek a szép életű brigádnak a már eleve abszolvált három mellé.

tovább »



PohlMihaly_LazanEsKonnyeden_front_1400px.jpg

Először talán az írás címét illenék megmagyarázni. Amikor a klasszikus Lord felállás szélnek eresztődött, e cikk alanyát képező Pohl Mihály énekes tehetséges fiatalokkal körülvéve magát elkészítette 1993-ban az Olcsó és ügyes című Lord albumot. Egyből Szikora Robi halhatatlan sorai ugrottak be róla: „Lord is meg nem is, tudod, így van ez” – bár lehet, hogy a dalszövegre nem emlékszem tökéletesen. A lényeg, hogy az „ez mi ez?” kérdésfeltevés után kezdetem hallgatásról hallgatásra beleszeretni az albumba. A Dögunalom (ez egy dalcím), és az Úgy szerettem ma is kedvenc Lord-himnuszaim közt foglalnak helyet.

tovább »



Prey Clouds.jpg

Megszámolni se tudom, hogy hányszor kezdtem úgy cikket, hogy itthon mennyi jó banda van, akiket le sem kakil a nagy érdemű. Értem én, hogy már nehezebb felhívni magadra a figyelmet, mert kb. csak a szomszéd Irénke néninek a kis tacskója nem alapított még zenekart. De valahogy mégis feltűnnek a jó bandák, valahogy mégis megtalálják az embert, lesz közönség, koncert. Aztán, ha tényleg isteni szerencséjük van, akkor még együtt is marad a brigád hosszabb időre. A szerkesztőségbe jött egy levél, hogy itt ez a Prey nevű banda, ugyan írjunk már róluk. Mi nem voltunk restek, megtettük!

tovább »



Wovenwar cover.jpg

Különös, keserédes kapcsolatban állok az As I Lay Dying-al. Egyrészt szép emlékek fűznek a zenéjükhöz, hiszen ők és a Killswitch Engage voltak, akik gimis koromban rávezettek arra, hogy a metalcore jó dolog, másrészt viszont sosem felejtem el, hogy mikor 2012-ben felléptek a Novarock fesztiválon, beléptetési problémák miatt sajnos csak az utolsó két számra értem oda. Ha ez nem lenne elég, még abban az évben, novemberben lehetőségem volt megnézni őket Bécsben a Triviummal karöltve de sajnos technikai okok miatt a határtól pár kilométerre vissza kellett fordulnom. Csak azért kezdtem az egészet ezzel a kis személyes történettel, hogy a Kedves Olvasó érezze, igazán meghatározó zenekar volt eddigi életem során az As I Lay Dying, így senki sem vádolhat azzal, hogy esetleg utálom őket és csak emiatt érzem azt, hogy a Wovenwar egy förtelmes tákolmány.

tovább »



johngarciasolocd2014.jpg

Csak a biztonság kedvéért: John Garcia a Kyuss énekeseként lett leginkább ismert. Ezt csak azok kedvéért, akik tényleg életükben nem hallottak a stoner rock műfajáról. Szóval az elmúlt, majd húsz évben - 1995-ben oszlott fel a Kyuss, igaz 2010 óta Kyuss Lives majd Vista Chino néven újraösszejöttek Josh Homme nélkül - ez a Garcia gyerek vastagon belevetette magát a munkába, és fosta magából a lemezeket. Életre hívta a Unida, Slo Burn, Hermano hármast, meg évi minimum egy, de inkább kettő, megjelenés vendégként többek közt olyan bandáknál, mint a Danko Jones, Karma To Burn, Orange Goblin, Monkey 3. De mindegyikben közös, hogy John Garcia hangulata van mindahány dalnak. Ez most is igaz, de hogy ez mennyire jó, az már más kérdés.

tovább »



ob_894425_blues-pills-blues-pills.png.jpg

Amint azt már hírül adtuk volt a közelmúltban, a Blues Pills nevezetű zenekar rittyentett nekünk egy bemutatkozó 10 tételes lemezt, amelyet július 25-én adott ki a Nuclear Blast kiadó. Bevallom, ez volt az egyik lemez az idei évben, amelyet már nagyon vártam, hogy megjelenjen (természetesen a B.L.S. és a Body Count új anyagai mellett) és végre végig hallgassam a teljes produkciót.

tovább »



10365881_718276428230710_1429026884026578276_n.jpg

Kint 40 fok van és mi mást lehetne ilyenkor hallgatni, mint jó kis földbe döngölős sivatagi stoner muzsikát. Válogatni lehet bőven, hogy kit - mit szeretnénk hallgatni. Válogatni bőven van miből. Azonban egy álmos vasárnap reggelen arra keltem, hogy "nini, itt az új Karma To Burn album" több se kellett kicsiny sivatagi lelkemnek, hevesen elkezdtem kattintgatni, hangfalat bekapcsolni, és jött a sivatag.

tovább »



tso.jpg

A július negyedikén megjelent The Southern Oracle album minden bizonnyal a hazai underground egyik, ha nem a legvártabb lemeze. A magyar zenei élet, tagadhatatlanul meghatározó és ezzel együtt megosztó zenekara már szivárogtatott ki dalokat, így nagyjából körvonalazódhatott bennünk, hogy mire is kell számítanunk. A teljesen megújult gárda a DIY szellemében készítette el a lemezt, erről egyébként bővebben itt olvashatsz.

tovább »



COC IX.jpg

Kevés zenekarnak van olyan csavaros története, mint a Corrosion Of Conformitynek. Harminckét éve alakultak a mai felállással (meg akkor még plusz egy énekessel), és kezdetben thrash/punk/crossover vonalról indultak, a kilencvenes évektől Pepper Keenan is beszállt, 94-ben pedig kiadták a doom/stoner szcéna egyik legkultikusabb albumát, a Deliverence-t, utána metálosabbra vették az irányt, végül 2006-ra kifulladni látszottak. Pepper Keenan a Downra koncentrált akkoriban, a COC meg feloszlott, hogy aztán négy év múlva újra összeálljon az eredeti trió, hogy onnan folytassa, ahol kezdte.

tovább »



23
2014. júl
12:00

Hiperventilláció: Voyager – V (2014)

Szerző: sebiszabi Címkék: voyager

0002767847_10.jpg

Az ausztrál progresszív metalos Voyager nem nagyon volt még vendég blogunkon, pedig már 2001 óta jelen vannak és idén júniusban megjelent nagylemezük pedig már az ötödik a sorban. A V címmel megjelent lemez a római ötösre vagy a zenekar nevére utal (vagy mindkettőre), nem sikerült megfejteni, de mást sem: ha egy zenekar ilyen zenét tud összerakni, akkor az előző négy lemezen mit hallottunk?

tovább »



godfleshalbum.jpg

Súlyos adósságunkat szeretnénk pótolni, mert ugyan a seggünkön ülve pattogtunk, amikor kiderült, hogy az industrial metal alapvetés új lemezzel érkezik idén mindössze tizenhárom év kihagyás után, aztán úgy mentünk el a kritika mellett, mint a pesti gyors. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hallgattuk fossá a június elején megjelent kislemezt – dehogynem. De azért nem kellene, hogy az EP kritikája belelógjon a szeptember érkező új nagylemez, A World Lit Only By Fire albumról szóló írásba...

tovább »