Ensiferum - Two Decades Of Greatest Sword Hits (Metal Blade, 2016)

Két évtized egy lemezen, 14 dalba sűrítve

2016. április 29. - Árposz

ensiferum_greatest.jpg

Bizony, kedvenc finn kardforgató vikingjeink már több mint húsz esztendeje hallatják a hangjukat, és bár az első stúdiólemezük pont idén 15 éve jelent meg a frissen kiadott korong címében a két évtizedes múltról emlékezik meg.

Tovább

Szelíd motorosrock - The Trousers: Mother of Illusion (2015)

the_trousers_mother-of-illusion-_front-final-small1.jpg

Szeginy Trouserséket nem foglalkoztatja úgy agyon a popszakma, mint anno, sem úgy, mint kéne. Pedig ez az a zene, ami még be is előzhetne a Petőfi műsorsávjába, ami épp hogy nem apurokká cseperedett, és az egykori indies britpop-softrocktól eltalált a rock'n'roll (és nem a magyarosan kisstílű, megalkuvó 'rákenró') nyugati, borostásabb végéig. A borostája pedig hangosan serceg, de egyáltalán nem szúr: megcsinálták a kontinens talán legjobb motorosrock albumát idestova évekre.

Igen ám, csak tették ezt egy olyan térségben,
ahol a mocisbandák nem trúk, 
a rockkultuszunk meg nem jenki...

Tovább

Grand Mexican Warlock - III (2016)

Ami szép, az szép

gmw.jpg

Ha a magyar rockzenei színtérről egy zenekart lehetne említeni, amelyik könnyedén megugorja a nemzetközi mércét, akkor az egyértelműen a Grand Mexican Warlock lenne. Ez a titulus pedig leginkább annak szól az esetükben, hogy teljesen egyedi, amit csinálnak. Az Aeons, majd a Hell Sweet Hell is lebilincselő, a zenei paletta rengeteg színét felhasználó, és azokat igényesen vegyítő anyagok voltak. A szimplán III-nak keresztelt legújabb lemez pedig szépen beillik a sorba.

Tovább

Victims - Sirens (Tankcrimes,2016)

Hol válik el a szar a májtól?

victims-sirens-1500x1500-1024x1024.jpgOtt ahol, ha valamit köpnél, az év jó részében még csak csattani sem tud a betonon, mert a levegőben megfagy, és úgy koppan mintha üveggolyók hullanának ki a szájadból, nincs más út. Hangszeren kell tolni a patkány punkot! Ott ahol, ha kifújnál valami szart a falra, mondjuk szemben a túloldalra, de fél évig nem látja senki, mert a szemeket eszi a sötétség, nincs más út. A mikrofonba kell ugatni a sakálkutyát! Ott ahol, ha lemész klubokba harminc éve érzed a szubkultúrád alapbandáinak savanykás szagát, nincs más út. Ütni kell, vágni kell a Discharge ütemet! De mi itt ez a sok szó? Svédország? Ja. Onnan pakolja ránk most a Victims szerintem fennállásának legkarakteresebb anyagát. Aminek bájos egyszerűséggel most Sirens lett a címe.

Tovább

Satelles - The Wolf You Feed (2016)

Farkasok dala

twyf.jpgÚgy néz ki, a tavalyi év után sem csökkenni a tendencia: a magyar underground továbbra is ontani fogja a jobbnál jobb lemezeket. Szó se róla: érdemes lesz nyitva tartani a szemeket és a füleket, mert ahogy a mellékelt ábra is mutatja, sosem lehet tudni, milyen  "kincsekbe" fut majd bele az ember fia, vagy lánya így, a 2016-os évben is. Természetesen a következő recenzió tárgya is a masszívan seggre ülős kalapba került, érdemes legalább egy esélyt adni nekik.

Tovább

Idegen madárdal, magyar melankólia - Pigeoncoma.: Third self-titled (2016)

pigeoncoma_album_cover.jpgA pigeoncoma. pici, fura és öncélú. Ahogy ebből sejthető továbbá: más, mint a többi pici / fura / öncélú zenekar hazánkban. A többi pici, fura és öncélú zenekarral ellentétben ugyanis nem azzal akarja eladni magát, hogy pici, fura és öncélú. Igazából még abban sem vagyok biztos, hogy el akarja adni magát - habár engem megvettek kilóra.

A szép emlékű marionette ID 75%-a, Rosa Parksos és Képzelt Városos elfoglaltságaik mellett, új, de talán minden eddiginél nyersebb és saját hangon csendülnek fel. Nem ritkán. Az e cikk előtti 2 hónapban már a Shell Beach-el, a Camp Koalával és a Pozvakowskival is megmozgatták a fedélzeteket, ami műsorok után kimondható:

Fiúk és lányok: a magyar emo végre maradéktalanul, valóban megérkezett!

Tovább

Zakk Wylde - Book Of Shadows II

A vadonból akusztikusan

2016. április 18. - KoaX

zakk-wylde-book-of-shadows-ii-cover.jpg

Hat évvel ezelőtt a Black Label Society-től az Order of the Black nálam nagyon megtalált magának. Szénné hallgattam azt az albumot. Azóta lefolyt jó pár köbméter víz a Dunán is, túl lettem tavaly a harmadik BLS koncertemen is, most meg tűkön ülve vártam, hogy Mr. Zakk Wylde mit mutat nekem szólóban a Book Of Shadows II című lemezen.

Tovább

Black Stone Cherry – Kentucky (Mascot, 2016)

Hazai pályán

black_stone_cherry_kentucky.jpg

A Kentuckyból – földrajzilag közép-kelet, de általában az USA déli (southern!) államai közé sorolják – érkezett Black Stone Cherry alapvető ismérve, hogy zseniális énekessel és roppant karcosan nyomja az imént hivatkozott stílusú, dallamos rock muzsikát, amellyel ugyanakkor viszonylag csekély kiigazításokkal a rádiós és slágerlistás sikerek is elérhető közelségben lehetnek elvileg. Mármint odaát az Államokban. Chris Robertsonéknak, pontosabban az első négy lemezüket gondozó, ma már Warner-hátterű Roadrunnernek volt is egy teljesen nyilvánvaló próbálkozása ebben az irányban, mégpedig a kevésbé ösztönös, inkább kiszámított, bár így sem vállalhatatlan Between The Devil And The Deep Blue Sea albummal („ékes” példa erre a Blame It On The Boom Boom nóta). Végül, amikor bebizonyosodott, hogy nem tudják a bandát a Billboard csúcsáig fellőni, bő egy esztendeje megadták nekik a lelépést.

Tovább

Amon Amarth - Jomsviking (Sony Music, 2016)

Hideg, fényes északi fém

amonamarth_jomsviking-2.jpgA szokásos, mégis meglepő. Ugyanaz, mégis más. Talán röviden ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni a svédek legutóbbi lemezéről az ember eszébe jutó gondolatokat a lehető legrövidebben. Ugyanis a Jomsviking egyszerre hozza azt, amit bármelyik Amon Amarth albumtól alsó hangon is elvárhatunk, de egyben tartalmaz olyan meglepetéseket is, amiket eddig talán csak sejtettünk, hogy megvalósulhatnak majd egyszer. És mi lett ennek az egésznek a végeredménye? Spoiler veszély: egy hibátlan lemez!

Tovább

Trillion - Dreaming Black (2016)

Az új álom...

2016. április 12. - KoaX

10317753_1057147931011093_5008525508905880375_o.jpg

Néha van úgy, hogy elsiklunk egy zenekar felett. Sajnos megesik. A Trillion is pont egy ilyen. Anno elkezdtem már írni a kritikát, csak meghalt a gépem és a feledésbe merült. Viszont most nincs más hátra, mint ezt a feledést eltemetni és feléleszteni a félig-meddig régi cikket. A budapesti zenekar debüt albumáról a Dreaming Black-ről essen pár szó.

Tovább

Deftones - Gore (Warner, 2016)

Izzadtság, könnyek, belezés

deftones_gore.jpg

Az új Deftones album híre két meglepetéssel is szolgált előzetesen. Egyfelől a Crosses (Chino Moreno dark pop bandája) stúdióba vonulása, és a belengetett új Palms (Chino és a 4/5-nyi Isis post-rock kollaborációja) arra engedett következtetni, hogy a Deftones most parkoló pályára kerül, hiába az egy éve készülgető új anyag. Aztán kijött a hibátlan Prayers/Triangles, ami bőven a pozitív meglepetés kategóriába volt sorolható. Az meg a negatívba, hogy Stephen Carpenter gitáros úgy nyilatkozott, hogy igen nehezére esett a Goret feljátszani, és szavaiból úgy tűnt, hogy most valami nagyon szokatlan dolog jön majd. Ennél a pontnál kicsit megizzad az egyszeri rajongó…

Tovább

Faminehill - What Have We Done To Each Other EP (2016)

faminehill_borito.png

A kazincbarcikai székhelyű Faminehill EP-je nem feltétlenül friss anyag, de főleg rajtam múlt, hogy csúszott eme recenzió. Mea culpa! Viszont nem lehet csak úgy elmenni ezen kiadvány mellett, érdemes meghallgatni, érdemes írni róla pár sort. Egyrészt, miután megtudtam, hogy "földi" (azaz a gyönyörű Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből származik) a zenekar, nem tudtam nem kíváncsinak lenni, hiszen azért minden szentnek maga felé, ugye. De mit is kell tudni a szép című What Have We Done To Each Other EP-ről?

Tovább

Spiritual Beggars - Sunrise To Sundown (InsideOutMusic, 2016)

A mágikus 9.

spiritual_beggars_sunrise_to_sundown.jpg

Jelen cikk megírása előtt hosszú órákig agyaltam azon, hogy is lehet a totális elfogultság látszatát elkerülve, ésszerű érvekkel alátámasztani annak tényét, hogy az elmúlt évek során a Spiritual Beggars miként vált egyik személyes kedvencemmé. Aztán rájöttem, hogy a megoldás pofátlanul egyszerű, ugyanis egy kisebb füzetet meg lehetne tölteni az „Egyike azon kevés zenekaroknak, akik…” kezdetű mondatokkal.

Tovább

BabyMetal - Metal Resistance (BMD Fox Records, 2016)

Ez a metal jövője?

2016. április 06. - KoaX

babymetal_ii.jpg

Vannak olyan albumok amik relatíve fontosak a rock-metal színtéren, ellenben a szerkesztőségben igazán senkinek sem fűlik hozzá igazán a foga. Ilyenkor jön az, hogy sorsolunk vagy valaki van annyira elszánt, hogy csak azért is megcsinálja. Na, pontosan egy ilyen album a Baby Metal Metal Resistance albuma. Nézzük mi sült ki az egészből.

Tovább

Monster Truck - Sittin’ Heavy (Dine Alone Record, 2016)

A szörnyszülött

monster_truck_sittin_heavy_000.jpg

Van az úgy, hogy egy album nehezen hallgattatja meg magát. Jelen esetben a Monster Truck váltotta ki nálam az odázás művészetét. Hogy miért? Nézz rá a borítóra, olvasd el a szám címeket, és passzold össze a nap-éj egyenlőség előtti borús, esős, sötét napokkal. Nem vitt rá a lélek, hogy fejest ugorjak egy újabb sörszagú, hard rock-doom-stoner-rock n’ roll univerzumba.

Tovább

Fish! - Idő Van! (2016)

Ketyeg az óra!

2016. április 03. - KoaX

fish_frontcover_2k.jpg

Már egészen fiatal koromban arra neveltek, hogy igyekezzek az időmet értelmesen beosztani. Tudjátok, legyen időd reggel fogat mosni iskola előtt, legyen idő megírni a leckét, miközben a haverokkal elzúztunk focizni vagy felfedezni a várost. Aztán később a lányok kergetése közben legyen időm a melóra, és itthon is elvégezzem amit kell. Igyekezzetek Ti is időt szentelni a magyar zenekarokra, és adjatok egy kis időt ennek a cikknek! Idő Van!

Tovább

Leander Kills - Túlélő (Keytracks Hungary Nonprofit Kft., 2016)

Szeress úgy, ahogy gyűlölni tudnál

lktulelo.jpgKevés annyira megosztó személyiség van a magyar metalzene berkeiben, mint Köteles Leanderé. Míg egyesek szinte istenként tekintenek rá, mások enyhén szólva a hátuk közepére sem kívánják őt, kvázi szitokszó számukra bármi, ami hozzá köthető. Így aztán én úgy gondolom, hogy ennél találóbb címe nem is lehetne a frissen formálódott Leander Kills új albumának, a Túlélőnek, elvégre lassan már több ellenvéleményt kap, mint az összes többi kipécézett zenekar együttvéve.

Tovább

Killswitch Engage - Incarnate (Roadrunner, 2016)

A recept változatlan

killswitchengageincarnatecd.jpg

Néhány hónappal ezelőtt, tavaly ősszel, amikor az új W.A.S.P. lemez (Golgotha) néhányszor pörgött nálam, mert pöcsös korom óta szeretem a túldimenzionált zenéjüket, akkor folyamatosan az a mondás járt a fejemben, hogy “egy szerszámmal csak egyfélét lehet csinálni”. Tök mindegy, hogy mennyire öregszik bele mondjuk Blackie Lawless az egész metalba, akármikor nekiáll zenét írni, az egyfajta lesz és azt nagyjából mindig ugyanolyan jó lesz hallgatni. De hogy mi a bánat köze van egymáshoz a W.A.S.P-nek és a Killswitch Engage-nek?

Tovább

Insane - Err (2016)

Erre kell továbblépni

2016. március 29. - KoaX

insane_err_cd_front_01_1400x1400.jpg

A magyar underground "nagyjai" folyamatosan jelentik be, hogy feloszlanak, nem osztják tovább nekünk az igét. Ilyenkor azért egy kicsit mindig megfájdul a szívem. Na, nem azért mert én is érzem, hogy egyre idősebb vagyok, hanem eszembe jutnak azok a Zöld Pardonos esték mikor lementünk egy-egy Blind Myselfre, amikor végig zúztuk a Subscribe bulijait a Hajón, vagy amikor az Isten Háta Mögött koncertjén szanaszét áztunk, de ez sem számított, csak a zene volt az, ami igazán fontos volt. Szerencsére az Insane még nem dobta be törölközött, sőt, itt az Err!

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum