Destruction - Under Attack (Nuclear Blast, 2016)

Egy közepes papírforma

2016. május 27. - Frogfoot

destruction_under.jpg

A Destruction pontosan azt a fajta zenét játssza amit szeretek: thrash metalt padlógázzal, nyersen és egyszerűen. De ez nem azt jelenti, hogy ne lenne minőségi az amit csinálnak, nem véletlenül tagja a zenekar a német nagy négyesnek. Előző lemezük, a Spiritual Genocide, ha nem is klasszikus engem megvett az érdes, fésületlen a '80-as éveket idéző hangzásával és azzal, hogy a düh viszi végig a lemezt.

Tovább

Libido Wins - Anhedonia (2016)

Az underground undergroundjának az undergroundja

12747381_1293082984057378_3475129760924049759_o.jpg

Mostanság virágzik a hazai underground. Oké, mi számít virágzásnak? Relatív, de egyre több új és jobb banda üti fel a fejét a zenei életünkben.  Aztán még több olyan zenekar van, akik még az unrderground undergroundjánál is undergroundabbak. Ne is foglalkozzunk vele. Itt a Libido Wins, Anhedonia albuma!

Tovább

Joe Bonamassa - Blues of Desperation (J&R Records, 2016)

A blues vonat tarol, és robog tovább

joe_bonamassa_blues.jpg

Kétlem, hogy létezne manapság olyan blues rajongó, akinek Joe Bonamassa személyét és munkásságát bármilyen szinten is be kéne mutatni, hisz jelen cikkünk alanya napjaink talán legfontosabb blues zenésze, aki ráadásul a műfajt kevésbé ismerők és követők kőrében is közismert név.

Tovább

Alaric - End Of Mirrors (Neurot Recordings, 2016)

Akik előtt ezer trónjáról a Pokol feláll, és végül fejet hajt

alaric_eom_cover_web_72_pixels_copy.jpgAzt hiszem sok értékszilánk maradt itt a nyolcvanas évekből, amit nem először próbálnak meg egymás mellé illeszteni alkotók, hogy abból valami egészen új, lenyűgöző mű születhessen, aminek a meglepetésétől ismét hátrahőkölhet ez a kissé túlságosan is kiismert és sokszor már olyan enerváltnak tűnő három dimenzió, ami mindannyiunkat fogva tart. Ezért hatalmas örömfröccs az, ahogy a membrán segítségével az Alaric új lemezének nemes hangjai zörrentik a levegőt körülöttünk, mielőtt a fülekbe és az érzékekbe egyszerre simulnak bele.

Tovább

Grand Magus - Sword Songs (Nuclear Blast, 2016)

Egy pengeéles svédacélkorong

grand_magus_sword_songs.jpg

Az előző Spiritual Beggars érát fémjelző, J.B. Christoffersson által vezetett stockholmi illetőségű, kétharmad részben jelenlegi és egykori Spiritual Beggars tagokból álló heavy / doom trió a napokban publikálta Sword Songs című legújabb, sorban a nyolcadik nagylemezét, és ahogy az már a legutóbbi Triumph and Power lemezzel kikövezett útirányból, jelen album címéből és az előzetesen közkinccsé tett - és mint utóbb kiderült, az anyag egészét remekül reprezentáló - Varangian és Forged in Iron - Crowned in steel dalokból is sejthető, hőseink ezúttal teljes súlyukkal estek át a ló heavy metal oldalára.

Tovább

Tremonti - Dust (Fret12, 2016)

Ablakot le

tremonti_dust.jpg

Ahogy már a tavalyi album, a Cauterize kritikájában is említettük és ahogy már eleve tudni lehetett, az Alter Bridge gitáros Mike Tremonti és csapata két albumnyi zenét írt meg és vett fel az akkori session alatt. Na, persze tudjuk, hogy az egy időben legyártott zenéknek két részletben való megjelentetése szinte már hagyomány a rock/metalzenei körökben, de azért egy szűk évet ritkán vár egy csapat a "maradék" piacra dobásával. Ilyenkor persze mindig felmerülnek a következő kérdések: Vajon a folytatás hozza a "nagytesó" szintjét? Lesznek itt is olyan slágerek, mint a korábbi korongon? Miért pont ezek maradtak le az előző adagról? Hogy megnyugtassam a zenekar kedvelőit: ezek a dalok semmivel sem gyengébbek, mint a Cauterize tételei, így nyugodtan jöhet az előző lemeznél megismert Balcsis kocsikázás, vagy ha stílusosak akarunk lenni, inkább a megérkezés utáni szalonnasütés.

Tovább

Magma Rise - False Flag Operation (Nail Records, 2016)

Ismét egy lépés a tökéletesség felé.

magmarise_falseflagoperation_cd_front_01_1400x1400.jpgAmint azt már jól tudjuk, a Magma Rise nemrég új anyaggal jelentkezett, egy False Flag Operation címre keresztelt EP formájában. A lemez négy új dalt és egy Trouble feldolgozást rejt magában. Igaz kissé megkésve, de összehoztunk egy kis véleményezést (ha lehet így fogalmazni) a hazai doom mesterek új anyagáról. 

Tovább

October Tide - Winged Waltz (Agonia Records,2016)

Örök ősz. Felizzani és megfagyni sem tud igazán...

october-tide.jpgNem is igazán az első, hanem sokkal inkább a második October Tide album tűnik annak a nagy horderejű műnek, amiről kicsit bánom most, hogy akkor valahogy csúnyán lecsúsztam. Pedig, ha az említett Grey Dawn című lemezüket időszámításunkkal a Paradise Lost korai anyagai előtt hallom, azt hiszem ez lett volna az egyik olyan dús doom elegy, ami oly hosszú időre megülhetett volna a nyakamban. Azonban ez az alkotás 1999 végén jelent meg. Később, mint a bajtársak, stílusszinkronok hozzám eljutott hasonló korhű anyagai. Ezután pedig olyan csend lett a banda neve körül, mint egy erdei tanya kredencében felejtett bádogedény belsejében. Amit csak évtizednyi mérfölddel később tört meg a visszatérő A Thin Shell album. Hat évvel megelőzve az impozáns borítóval érkező új, Winged Waltz korongot. Vagyis a mostanit. Azaz az ötödiket.

Tovább

The 69 Eyes - Universal Monsters (Nuclear Blast, 2016)

Laza gótikus tingli-tangli

69eyes_universal_monsters.jpg

A keményebb techdeath/industrial és progresszív zenék mellett van másik nagy zenei irányzat, ami komorabb perceimben mindig képes vagyok hallgatni. Ez pedig a gótikus metal. Inkább a metal, de azért becsúszik néha egy lazább album is, mint például most a The 69 Eyes új lemeze, a Universal Monsters. Ugyanakkor nem mondhatom el magamról, hogy a finnek minden lemeze megvan fejben, inkább a legutóbbi lemez környékén hallgattam őket többször.

Tovább

Surgical Meth Machine (Nuclear Blast, 2016)

Magasra ugorva megvan a minimum

surgicalmethmachinecd_0.jpgAmikor három évvel ezelőtt Al Jourgensen bejelentette, hogy a From Beer To Eternity lesz az utolsó Ministry album, akkor a lehető legtöbbet hozta ki lehetetlen helyzetéből: egy utolsó, gyenge, de még nem szánalmas alkotással lezárni a legendás banda történetét és nem alázta meg a Ministry brandet, így nagyjából a ‘csak-a-szépre-emlékezünk’ elv alapján az utolsó néhány betegesen szar kiadványokat elfelejtjük és inkább betoljuk a lejátszóba a Psalms 69-t. De aki egy kicsit is azt hitte, hogy Jourgensen mester leáll azzal, hogy fárasztó agymenéseit ráborítsa a világgal, természetesen tévedett - bár egy kicsit azért bíztam benne.

Tovább

Szelíd motorosrock - The Trousers: Mother of Illusion (2015)

the_trousers_mother-of-illusion-_front-final-small1.jpg

Szeginy Trouserséket nem foglalkoztatja úgy agyon a popszakma, mint anno, sem úgy, mint kéne. Pedig ez az a zene, ami még be is előzhetne a Petőfi műsorsávjába, ami épp hogy nem apurokká cseperedett, és az egykori indies britpop-softrocktól eltalált a rock'n'roll (és nem a magyarosan kisstílű, megalkuvó 'rákenró') nyugati, borostásabb végéig. A borostája pedig hangosan serceg, de egyáltalán nem szúr: megcsinálták a kontinens talán legjobb motorosrock albumát idestova évekre.

Igen ám, csak tették ezt egy olyan térségben,
ahol a mocisbandák nem trúk, 
a rockkultuszunk meg nem jenki...

Tovább

Grand Mexican Warlock - III (2016)

Ami szép, az szép

gmw.jpg

Ha a magyar rockzenei színtérről egy zenekart lehetne említeni, amelyik könnyedén megugorja a nemzetközi mércét, akkor az egyértelműen a Grand Mexican Warlock lenne. Ez a titulus pedig leginkább annak szól az esetükben, hogy teljesen egyedi, amit csinálnak. Az Aeons, majd a Hell Sweet Hell is lebilincselő, a zenei paletta rengeteg színét felhasználó, és azokat igényesen vegyítő anyagok voltak. A szimplán III-nak keresztelt legújabb lemez pedig szépen beillik a sorba.

Tovább

Victims - Sirens (Tankcrimes,2016)

Hol válik el a szar a májtól?

victims-sirens-1500x1500-1024x1024.jpgOtt ahol, ha valamit köpnél, az év jó részében még csak csattani sem tud a betonon, mert a levegőben megfagy, és úgy koppan mintha üveggolyók hullanának ki a szájadból, nincs más út. Hangszeren kell tolni a patkány punkot! Ott ahol, ha kifújnál valami szart a falra, mondjuk szemben a túloldalra, de fél évig nem látja senki, mert a szemeket eszi a sötétség, nincs más út. A mikrofonba kell ugatni a sakálkutyát! Ott ahol, ha lemész klubokba harminc éve érzed a szubkultúrád alapbandáinak savanykás szagát, nincs más út. Ütni kell, vágni kell a Discharge ütemet! De mi itt ez a sok szó? Svédország? Ja. Onnan pakolja ránk most a Victims szerintem fennállásának legkarakteresebb anyagát. Aminek bájos egyszerűséggel most Sirens lett a címe.

Tovább

Satelles - The Wolf You Feed (2016)

Farkasok dala

twyf.jpgÚgy néz ki, a tavalyi év után sem csökkenni a tendencia: a magyar underground továbbra is ontani fogja a jobbnál jobb lemezeket. Szó se róla: érdemes lesz nyitva tartani a szemeket és a füleket, mert ahogy a mellékelt ábra is mutatja, sosem lehet tudni, milyen  "kincsekbe" fut majd bele az ember fia, vagy lánya így, a 2016-os évben is. Természetesen a következő recenzió tárgya is a masszívan seggre ülős kalapba került, érdemes legalább egy esélyt adni nekik.

Tovább

Idegen madárdal, magyar melankólia - Pigeoncoma.: Third self-titled (2016)

pigeoncoma_album_cover.jpgA pigeoncoma. pici, fura és öncélú. Ahogy ebből sejthető továbbá: más, mint a többi pici / fura / öncélú zenekar hazánkban. A többi pici, fura és öncélú zenekarral ellentétben ugyanis nem azzal akarja eladni magát, hogy pici, fura és öncélú. Igazából még abban sem vagyok biztos, hogy el akarja adni magát - habár engem megvettek kilóra.

A szép emlékű marionette ID 75%-a, Rosa Parksos és Képzelt Városos elfoglaltságaik mellett, új, de talán minden eddiginél nyersebb és saját hangon csendülnek fel. Nem ritkán. Az e cikk előtti 2 hónapban már a Shell Beach-el, a Camp Koalával és a Pozvakowskival is megmozgatták a fedélzeteket, ami műsorok után kimondható:

Fiúk és lányok: a magyar emo végre maradéktalanul, valóban megérkezett!

Tovább

Zakk Wylde - Book Of Shadows II

A vadonból akusztikusan

2016. április 18. - KoaX

zakk-wylde-book-of-shadows-ii-cover.jpg

Hat évvel ezelőtt a Black Label Society-től az Order of the Black nálam nagyon megtalált magának. Szénné hallgattam azt az albumot. Azóta lefolyt jó pár köbméter víz a Dunán is, túl lettem tavaly a harmadik BLS koncertemen is, most meg tűkön ülve vártam, hogy Mr. Zakk Wylde mit mutat nekem szólóban a Book Of Shadows II című lemezen.

Tovább

Black Stone Cherry – Kentucky (Mascot, 2016)

Hazai pályán

black_stone_cherry_kentucky.jpg

A Kentuckyból – földrajzilag közép-kelet, de általában az USA déli (southern!) államai közé sorolják – érkezett Black Stone Cherry alapvető ismérve, hogy zseniális énekessel és roppant karcosan nyomja az imént hivatkozott stílusú, dallamos rock muzsikát, amellyel ugyanakkor viszonylag csekély kiigazításokkal a rádiós és slágerlistás sikerek is elérhető közelségben lehetnek elvileg. Mármint odaát az Államokban. Chris Robertsonéknak, pontosabban az első négy lemezüket gondozó, ma már Warner-hátterű Roadrunnernek volt is egy teljesen nyilvánvaló próbálkozása ebben az irányban, mégpedig a kevésbé ösztönös, inkább kiszámított, bár így sem vállalhatatlan Between The Devil And The Deep Blue Sea albummal („ékes” példa erre a Blame It On The Boom Boom nóta). Végül, amikor bebizonyosodott, hogy nem tudják a bandát a Billboard csúcsáig fellőni, bő egy esztendeje megadták nekik a lelépést.

Tovább

Amon Amarth - Jomsviking (Sony Music, 2016)

Hideg, fényes északi fém

amonamarth_jomsviking-2.jpgA szokásos, mégis meglepő. Ugyanaz, mégis más. Talán röviden ezekkel a szavakkal lehetne összefoglalni a svédek legutóbbi lemezéről az ember eszébe jutó gondolatokat a lehető legrövidebben. Ugyanis a Jomsviking egyszerre hozza azt, amit bármelyik Amon Amarth albumtól alsó hangon is elvárhatunk, de egyben tartalmaz olyan meglepetéseket is, amiket eddig talán csak sejtettünk, hogy megvalósulhatnak majd egyszer. És mi lett ennek az egésznek a végeredménye? Spoiler veszély: egy hibátlan lemez!

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum