LORDI - Monstereophonic /Theaterror vs. Demonarchy/ (AFM Records, 2016)

A karcos kétarcú korong rendesen betalál

2016. szeptember 27. - Árposz

lordimonsterephoniccd.jpg

Gonosz dolog így kezdeni egy cikket, de amikor idén egy évtizede, a nagyközönség számára nyilván sokkolónak, a sokat látott metal híveknek mégis inkább tréfásnak ható megjelenésükkel operáló finn szörny-rock figurák a Hard Rock Hallelujah című dalukkal megnyerték az Eurovíziós dalfesztivált, fogadni mertem volna, hogy három-négy lemeznél nem húzzák tovább. Hatalmas volt a show, hatalmas az imidzs és végül, de nem utolsó sorban a zenéjük is ütőképes, ennek ellenére mégis úgy hittem, hogy a Lordi jelenség körül nagyobb a füst, mint a láng. Leegyszerűsítve: jóféle, ám felejthető slágeres hardrock, magas költségvetésű csomagolásban.

Tovább

Thy Catafalque - Meta (Season Of Mist, 2016)

Szintetizáló METAmorfózis

meta.jpgElcsépelt frázis Kátai Tamás zsenialitásának fényezése, így ezzel a félmondattal kb. legyen is elég, hiszen úgyis tudjátok ezt magatoktól is. A friss termés, a Meta szinte a semmiből jött, alig egy évvel a szintén kiemelkedő Sgúrr után senki nem gondolta volna, hogy megkapjuk a folytatást. A - természetesen - nem is akármilyen folytatást!

Tovább

Sodom – Decision Day (SPV, 2016)

Teljes gőzzel

sodom_decision.jpg

Bár a Sodom alapvetően mindig megbízható és én is nagy rajongója vagyok a Persecution Mania, Agent Orange és Better Off Dead lemezeknek amelyek az aranykort fémjelezték, de ami ezek után következett a közepes szintet sem érik el és a Sodom iránti lelkesedésem is alábbhagyott. A gyengébb időszak után szerencsére a zenekar magára talált és az elmúlt évtizedben magas színvonalat hoztak és olyan lemezekkel kárpótoltak ami ismét rájuk irányította a figyelmemet, és ez a jó széria folytatódik most is: a Decision Day egy jó thrash metal album lett!

Tovább

Rise To Ruin - Bury A King (2016)

A romok után mi marad?

2016. szeptember 16. - KoaX

rise_to_ruin_bury_a_king_cover.jpg

Szeretem a kihívásokat. Szeretem mikor viszonylag új feltörekvő zenekarok küldik nekünk az anyagaikat. Néha találunk igazi gyöngyszemeket, amik aztán hatalmas kedvencei lesznek a szerkesztőségnek. Most sem vagyunk restek és megmutatjuk nektek az egyik legújabb brigádot a Rise To Ruint, akik nem régen készültek el bemutatkozó albumukkal. Itt a Bury A King.

Tovább

Raging Speedhorn - Lost Ritual (2016)

Visszatérés full kakaón

2016. szeptember 15. - RaczUr

ragingspeedhornlostritualcd.jpg

Ha fel kéne idéznem azt a zenekart, akik a legnagyobb pofán verést produkálták életemben sanszos, hogy a brit Raging Speedhornt kéne felhoznom mintapéldának. A We Will Be Dead Tomorrow egy olyan erőtől duzzadó, vaskos, de mégis nihilt árasztó lemez volt, amit kb. arra terveztek, hogy bevadult junkiek darabokra szedjenek egy házat. 2008-ban oszlottak fel, és bevallom kis híján teljesen elment mellettem a visszatérő lemezük, a Lost Ritual. Az meg elég nagy hiba lett volna.

Tovább

Nagaarum – D.I.M. (2016)

2016. szeptember 01. - Árposz

nagaarum_dim_cover.jpg

Mi is, vagy pontosabban ki is az Nagaarum? Nagaarumról sok mindent állíthatunk, de azt semmiképp nem, hogy populáris. Nagaarum egy igen sokoldalú, mára már nemzetközi szinten is elismert alkotó jelenség, aki sokáig kínosan ügyelt arra, hogy véletlenül se értesüljön a nagy nyilvánosság arról, hogy polgári nevét tekintve ki is Ő valójában. Nagaarum nem egy kiszámítható alkotó, hisz lemezenként más és más arcát mutatja, kivéve persze, ha az adott album által felskiccelt „keretek” megtartása a koncepció szerves részét képezi, mint a Belaja Tajga 1-2. esetében. Az általa feldolgozott témák egy átlagos érdeklődésű hallgató – bár jelen esetben nem hiszem, hogy ők alkotnák a többségi halmazt – értelmezésében leginkább elvontnak nevezhetők, a nyitottabb egyének számára viszont határozottan érdekfeszítők.

Tovább

Devin Townsend - Transcendence (InsideOut Music, 2016)

Tökéletes zenei teljesítmény vs. hangulat?

transcendence.jpg

Az mindig jelentős metalzenei esemény egy évben, amikor Devin Townsend új lemezzel jelentkezik. Ez a faszi egy istenáldotta őstehetség és amihez nyúl az arannyá változik. Ennyivel simán lehet jellemezni a munkásságát és életművét. Így természetes az izgalmi állapot, amikor végre fülbe lehet helyezni az új nagylemezt, a Transcendence-t, ami ugye Z2-es dupla album után két évvel érkezik, talán lehetne folytatásnak is tekinteni. Legalábbis az első koronghoz képest mindenképp, a Ziltoid-hoz már kevésbé hasonlatos.

Tovább

Skillet - Unleashed (Atlantic, 2016)

"Mint az őrült, ki letépte láncát..."

skillet-unleashed-cover.jpgTizedik lemezéhez érkezett a keresztény rock zászlóshajó Skillet. Az Unleashed egy hosszabb folyamat végeredményeként született meg és ebből kiindulva, ellentétben sok, szétművészkedett lemezzel egyáltalán nem lett rossz. Sőt! Egy minőségien felépített, kellően változatos, abszolút hallgatóbarát bő 40 percbe vág bele, aki berakja a lejátszójába a korongot. És tudjátok mit? Felvállalom: ez egy pofátlan, szemtelen lemez! Pofátlanul és szemtelenül jó!

Tovább

Dunsmuir- Dunsmuir (2016)

A Társulat Emberei fémbe oltva

dunsmuir_cover.jpg

Ha a Neil Fallon életmű - számomra - legkiemelkedőbb pillanatát kéne megemlítenem, talán megrökönyödésre, de a Company Band Sign Here, Here, and Here EP-je lenne. Rengeteget pörgettem anno azt a négy dalt. Bő negyed óra az egész, de nálam verte a Clutch-ot, főleg mocskosságában, és a dallamragadásra hajlamos, pofátlanul gatyába rázott, tökös és karcos riffjeivel. A későbbi anyagaik már nem igazán hoztak lázba, de a Dunsmuir azért reménysugarat nyújtott, hiszen az alap The Company Band felállásból hárman (Fallon, Dave Bone, és a Fu Manchu basszer Brad Davis) ebben a bandában is szerepelnek, a dobok mögé pedig az egykori Black Sabbath és Dio dobos Vinny Appice ült be.

Tovább

Sinsaenum - Echoes of the Tortured (earMUSIC, 2016)

All-star gyilokgép

sinsaenum_echoes.jpgHa több híres zenész összefog, hogy új bandát csináljon, a végeredmény nem feltétlenül szokta hozni az előre elvártakat. Persze vannak kivételek, igazán remek beszabott vállalkozások, szó se róla, de az egók találkozásának köszönhetően nem ez a jellemző. Mint tudjuk, a Sinsaenum soraiban alsó hangon is három nagyágyú található, ráadásul az egész album is csak az egyikük dalaira épül. De milyen is lett a Sinsaenum bemutatkozó lemeze? Igazából nem olyan rossz, mint amire számítottam,sőt!

Tovább

Antarktisz Útikalauz Rockosoknak - HEGY: 80 Miles Out & 6 Feet Under (2016)

Erre a HEGYre rá kell mászni.

hegy_80_miles_out_6_feet_under_cover.jpg

A hegyekkel az a baj, hogy nem tudja az ember, hogy álljon hozzájuk. Tervezzen útvonalat? Szerezzen szakértői, túlélő- és mászóeszközöket? Tanulmányozzon más hegyeket? Készítse fel magát rájuk, keressen más tudatállapotot, ami szellemileg alkalmassá teszi őt a feladata felmérésére és netán elvégzésére? Vagy már el is cseszte, túlgondolta, ahelyett, hogy végre-valahára mászni kezdene?

Egyáltalán nem véletlen, ha egy ilyen élethelyzetben találunk rá erre a lemezre - vagy vice versa, ha ez a lemez ezekre a kérdésekre segít reflektálnunk. Rohadt régóta ülök rajta, és legalább 6-7x meghallgattam már, mire egyáltalán észrevettem, hogy már ennyiszer. Hogy én is vesztegelek a lábánál, pedig már az utolsó karcig ismerem. Talán nem véletlenül. Sok feladat csak épp olyan nehéz, amennyire azzá tesszük magunknak, lett légyen szó egy elsőre pofonegyszerűnek tűnő kritika, vagy első blikkre tök simának festő posztmetál-album megírásáról... meghallgatásáról... megemésztéséről. Szóval fejjel neki, aztán majd csak megbirkózunk vele valahogy, ha bízunk a képességeinkben meg a mélynyomókban, a csúcson majd ráérünk levonni a következtetést.

Amiből van dögivel. A HEGY nevéhez illően egyértelműen kimagaslik az európai poszt-geofrámiából. De ez csak akkor tűnik fel (és igazán értékesnek), ha tényleg nekiveselkedünk, és a végére érve - jó közhelyesen - nem is a hegy külső-belső tájait győztük le, hanem valamilyen értelemben saját magunkat... Pl. azon prekoncepciónkat, hogy végig tudunk-e ülni manapság, akár teljesen, akár fél füllel figyelve egy ekkora súlyú és 50 perces lemezt, vagy azt, hogy lehet-e még a poszt- és nem-poszt műfajokat tényleg új és tényleg érdemes módon kombinálni. Vagy valami sokkal személyesebbet, hacsak nem... Áh, dehogy. Neki se állunk. Csak nézegetjük azt a kurva ösvényt, köldökünket, avagy a PLAY gombot, kinek mi, egyre zrikáltabban, aztán... Aztán később, észre se véve, hogy felértünk, már minden világosan látszik, és nem akaródzik elindulni visszafelé, a silány, egyenletes talajra. 

A 80 Miles Out & 6 Feet Under pontosan ezt az érzést nyújtja. Messze mindentől és kellő, épp elföldelési mélységben ahhoz, hogy a felszíni fény még leérjen hozzánk.

Tovább

PatriarcH – Rage Of Gods (2016)

Komplex középszer

rage_jpg2.jpgA belga zenekar promo CD-jét a Dynamo Metalfesten nyomta a kezembe a menedzser, aki egyik-másik fellépő sajtóügyeit is intézte. A banda nevét olvasva ködösen felrémlett, hogy a 90-es évek elején a hazai szaksajtóban jelent meg kritika egy ilyen nevű formáció akkori kiadványáról – nemzeti hovatartozás megjelölése nélkül –, amelynek zenéjét a recenzió King Diamond és a korai Fates Warning közé tájolta be. Nos, ugyanarról a csapatról van szó. Ama bizonyos ismertető tárgya az első lemezük (Prophecy) volt, a Rage Of Gods pedig a negyedik PatriarcH album.

Tovább

Wildheart – Wildheart (2016)

Kamuzd ide nekik Amerikát, mintha normálisan élnénk

wildheart_wildheart.jpg

A fenti idézet a Made in Hungária című filmből való. Ha emlékszünk még, Röné, a csókkirály mondja a vetélytársának, Fenyő Mikinek. Ő pedig, mint az közismert, a valóságban is elhozta nekünk a tengerentúli rock n’roll életérzést. A belga Wildheartnak viszont még tanulnia kell, hogy egy adott irányzat formanyelvének elsajátításával nem jár automatikusan együtt a feeling.

Tovább

Big Business - Command Your Weather (Gold Metal Records, 2016)

A melvinsi örökség ápolása

big_business_command_your_weather_2.jpg

A sludge/doom korszakos bandái általában egy bevált sémát próbálnak követni. Legyen benne súly, meg dög, meg tenger mély tisztelet a Melvins iránt. És voilá, kész a siker recept! A Torche esetében éreztem utoljára az utolsó összetevő komoly jelenlétét. A Big Business esetében azért megjegyzendő, hogy Seattle a székhelyük, ahonnan korábban is szívesen merítettek náluk nagyobb nevek is a szintén Washington államból induló Buzz Osborne-ék riff monstrumaiból.

Tovább

The Hellfreaks - Astoria (Wolverine Records, 2016)

Horrorcirkuszból a punk rock szívébe

hellfreaks.jpg

Több százezres nézettségű videoklip(ek), nemzetközi turné(k) és egy újabb, szám szerint a harmadik nagylemez áll a hazai The Hellfreaks mögött, akikkel eddig – az előbb felsorolt tények ellenére - nem sokszor találkozhatott a hazai közönség. Ennek okát később egy cizellált interjúban boncolgatnánk tovább, mivel túl érdekes anomália ahhoz, hogy kihagyjuk a lehetőséget, de addig is meghallgattuk a csajfrontos punk rock banda legújabb, Astoria című lemezét.

Tovább

Despised Icon – Beast (Nuclear Blast, 2016)

A szörnyeteg elszabadult...

13002358_10153935832060210_8125087948303366623_o.jpg

Hét hosszú év után újra pályán a montreáli deathcore banda, a Despised Icon! 2010-es feloszlásuk óta úgy tűnik folyamatosan zakatoltak a színfalak mögött az ördögi gépezet fogaskerekei, és keményen ment a riff gyártás, mert komoly dologgal állunk szemben. A Beast brutál témái méltó visszatérést biztosítanak a bandának. A július 22-én megjelent friss és röfögős lemezt a Nuclear Blast mentorálja míg a hangzásért (csak a miheztartás végett) Yanniyk St-Amand (Beneath the Massacre) a keverésért Andy Sneap (Megadeth, Exodus, Nevermore) a dizájnért pedig Alexandre Goulet felel. Most, hogy formalitáson túl vagyunk, pöpecül kikeményített bőrpáncélunkat felöltve nézzük meg közelebbről a szörnyeteget.

Tovább

Periphery - Periphery III: Select Difficulty (Sumerian, Century Media, 2016)

Ez tényleg a nehezebb út

periphery_select.jpg


Még mielőtt belecsapunk a lecsóba, egy kis matek. Miért is ez a harmadik? Hányadik nagylemez is ez valójában? Egyes számolások szerint ez az ötödik, de szerintem csak a negyedik, mert a Juggernaut: Alpha és Omega albumok együtt jöttek ki egy duplalemezként, szóval azt nem számolnám külön. De mire ez a számozás? A Juggernaut egy régóta dédelgetett terve volt a bandának: egy konceptalbum, egy sztori, amit mindenképpen meg szerettek volna írni. Valószínűleg ezért nem kapott ő külön számozást, csak a most megjelent Select Difficulty. Szóval a folytonosságot a Periphery - This Time It's Personal - Select Difficulty szálon kell elemezzük.

Tovább

Gone Is Gone - Gone Is Gone (2016)

Ez nem fog eltűnni!

13559142_1062714817139624_2469617547516219768_o.jpgA nyárban az az egy rossz dolog van, hogy viszonylag kevés új albumot vehetünk a kezünkbe. Mindenki koncertezik, fesztiválozik így mi meg várhatjuk, hogy az ősz milyen finomságokkal szolgál nekünk. Azért mégis van pár elvetemült zenekar, akik nem restek a nyár közepén megjelentetni az új albumukat, sőt vannak olyan pimasz alakok, akik a debütáló albumukkal rukkolnak elő. Ilyen a Gone Is Gone is! Hogy mit rejt ez a progresszív anyag? Arra én sem számítottam.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum