Dunsmuir- Dunsmuir (2016)

A Társulat Emberei fémbe oltva

2016. augusztus 17. - RaczUr

dunsmuir_cover.jpg

Ha a Neil Fallon életmű - számomra - legkiemelkedőbb pillanatát kéne megemlítenem, talán megrökönyödésre, de a Company Band Sign Here, Here, and Here EP-je lenne. Rengeteget pörgettem anno azt a négy dalt. Bő negyed óra az egész, de nálam verte a Clutch-ot, főleg mocskosságában, és a dallamragadásra hajlamos, pofátlanul gatyába rázott, tökös és karcos riffjeivel. A későbbi anyagaik már nem igazán hoztak lázba, de a Dunsmuir azért reménysugarat nyújtott, hiszen az alap The Company Band felállásból hárman (Fallon, Dave Bone, és a Fu Manchu basszer Brad Davis) ebben a bandában is szerepelnek, a dobok mögé pedig az egykori Black Sabbath és Dio dobos Vinny Appice ült be.

Tovább

Sinsaenum - Echoes of the Tortured (earMUSIC, 2016)

All-star gyilokgép

sinsaenum_echoes.jpgHa több híres zenész összefog, hogy új bandát csináljon, a végeredmény nem feltétlenül szokta hozni az előre elvártakat. Persze vannak kivételek, igazán remek beszabott vállalkozások, szó se róla, de az egók találkozásának köszönhetően nem ez a jellemző. Mint tudjuk, a Sinsaenum soraiban alsó hangon is három nagyágyú található, ráadásul az egész album is csak az egyikük dalaira épül. De milyen is lett a Sinsaenum bemutatkozó lemeze? Igazából nem olyan rossz, mint amire számítottam,sőt!

Tovább

Antarktisz Útikalauz Rockosoknak - HEGY: 80 Miles Out & 6 Feet Under (2016)

Erre a HEGYre rá kell mászni.

hegy_80_miles_out_6_feet_under_cover.jpg

A hegyekkel az a baj, hogy nem tudja az ember, hogy álljon hozzájuk. Tervezzen útvonalat? Szerezzen szakértői, túlélő- és mászóeszközöket? Tanulmányozzon más hegyeket? Készítse fel magát rájuk, keressen más tudatállapotot, ami szellemileg alkalmassá teszi őt a feladata felmérésére és netán elvégzésére? Vagy már el is cseszte, túlgondolta, ahelyett, hogy végre-valahára mászni kezdene?

Egyáltalán nem véletlen, ha egy ilyen élethelyzetben találunk rá erre a lemezre - vagy vice versa, ha ez a lemez ezekre a kérdésekre segít reflektálnunk. Rohadt régóta ülök rajta, és legalább 6-7x meghallgattam már, mire egyáltalán észrevettem, hogy már ennyiszer. Hogy én is vesztegelek a lábánál, pedig már az utolsó karcig ismerem. Talán nem véletlenül. Sok feladat csak épp olyan nehéz, amennyire azzá tesszük magunknak, lett légyen szó egy elsőre pofonegyszerűnek tűnő kritika, vagy első blikkre tök simának festő posztmetál-album megírásáról... meghallgatásáról... megemésztéséről. Szóval fejjel neki, aztán majd csak megbirkózunk vele valahogy, ha bízunk a képességeinkben meg a mélynyomókban, a csúcson majd ráérünk levonni a következtetést.

Amiből van dögivel. A HEGY nevéhez illően egyértelműen kimagaslik az európai poszt-geofrámiából. De ez csak akkor tűnik fel (és igazán értékesnek), ha tényleg nekiveselkedünk, és a végére érve - jó közhelyesen - nem is a hegy külső-belső tájait győztük le, hanem valamilyen értelemben saját magunkat... Pl. azon prekoncepciónkat, hogy végig tudunk-e ülni manapság, akár teljesen, akár fél füllel figyelve egy ekkora súlyú és 50 perces lemezt, vagy azt, hogy lehet-e még a poszt- és nem-poszt műfajokat tényleg új és tényleg érdemes módon kombinálni. Vagy valami sokkal személyesebbet, hacsak nem... Áh, dehogy. Neki se állunk. Csak nézegetjük azt a kurva ösvényt, köldökünket, avagy a PLAY gombot, kinek mi, egyre zrikáltabban, aztán... Aztán később, észre se véve, hogy felértünk, már minden világosan látszik, és nem akaródzik elindulni visszafelé, a silány, egyenletes talajra. 

A 80 Miles Out & 6 Feet Under pontosan ezt az érzést nyújtja. Messze mindentől és kellő, épp elföldelési mélységben ahhoz, hogy a felszíni fény még leérjen hozzánk.

Tovább

PatriarcH – Rage Of Gods (2016)

Komplex középszer

rage_jpg2.jpgA belga zenekar promo CD-jét a Dynamo Metalfesten nyomta a kezembe a menedzser, aki egyik-másik fellépő sajtóügyeit is intézte. A banda nevét olvasva ködösen felrémlett, hogy a 90-es évek elején a hazai szaksajtóban jelent meg kritika egy ilyen nevű formáció akkori kiadványáról – nemzeti hovatartozás megjelölése nélkül –, amelynek zenéjét a recenzió King Diamond és a korai Fates Warning közé tájolta be. Nos, ugyanarról a csapatról van szó. Ama bizonyos ismertető tárgya az első lemezük (Prophecy) volt, a Rage Of Gods pedig a negyedik PatriarcH album.

Tovább

Wildheart – Wildheart (2016)

Kamuzd ide nekik Amerikát, mintha normálisan élnénk

wildheart_wildheart.jpg

A fenti idézet a Made in Hungária című filmből való. Ha emlékszünk még, Röné, a csókkirály mondja a vetélytársának, Fenyő Mikinek. Ő pedig, mint az közismert, a valóságban is elhozta nekünk a tengerentúli rock n’roll életérzést. A belga Wildheartnak viszont még tanulnia kell, hogy egy adott irányzat formanyelvének elsajátításával nem jár automatikusan együtt a feeling.

Tovább

Big Business - Command Your Weather (Gold Metal Records, 2016)

A melvinsi örökség ápolása

big_business_command_your_weather_2.jpg

A sludge/doom korszakos bandái általában egy bevált sémát próbálnak követni. Legyen benne súly, meg dög, meg tenger mély tisztelet a Melvins iránt. És voilá, kész a siker recept! A Torche esetében éreztem utoljára az utolsó összetevő komoly jelenlétét. A Big Business esetében azért megjegyzendő, hogy Seattle a székhelyük, ahonnan korábban is szívesen merítettek náluk nagyobb nevek is a szintén Washington államból induló Buzz Osborne-ék riff monstrumaiból.

Tovább

The Hellfreaks - Astoria (Wolverine Records, 2016)

Horrorcirkuszból a punk rock szívébe

hellfreaks.jpg

Több százezres nézettségű videoklip(ek), nemzetközi turné(k) és egy újabb, szám szerint a harmadik nagylemez áll a hazai The Hellfreaks mögött, akikkel eddig – az előbb felsorolt tények ellenére - nem sokszor találkozhatott a hazai közönség. Ennek okát később egy cizellált interjúban boncolgatnánk tovább, mivel túl érdekes anomália ahhoz, hogy kihagyjuk a lehetőséget, de addig is meghallgattuk a csajfrontos punk rock banda legújabb, Astoria című lemezét.

Tovább

Despised Icon – Beast (Nuclear Blast, 2016)

A szörnyeteg elszabadult...

13002358_10153935832060210_8125087948303366623_o.jpg

Hét hosszú év után újra pályán a montreáli deathcore banda, a Despised Icon! 2010-es feloszlásuk óta úgy tűnik folyamatosan zakatoltak a színfalak mögött az ördögi gépezet fogaskerekei, és keményen ment a riff gyártás, mert komoly dologgal állunk szemben. A Beast brutál témái méltó visszatérést biztosítanak a bandának. A július 22-én megjelent friss és röfögős lemezt a Nuclear Blast mentorálja míg a hangzásért (csak a miheztartás végett) Yanniyk St-Amand (Beneath the Massacre) a keverésért Andy Sneap (Megadeth, Exodus, Nevermore) a dizájnért pedig Alexandre Goulet felel. Most, hogy formalitáson túl vagyunk, pöpecül kikeményített bőrpáncélunkat felöltve nézzük meg közelebbről a szörnyeteget.

Tovább

Periphery - Periphery III: Select Difficulty (Sumerian, Century Media, 2016)

Ez tényleg a nehezebb út

periphery_select.jpg


Még mielőtt belecsapunk a lecsóba, egy kis matek. Miért is ez a harmadik? Hányadik nagylemez is ez valójában? Egyes számolások szerint ez az ötödik, de szerintem csak a negyedik, mert a Juggernaut: Alpha és Omega albumok együtt jöttek ki egy duplalemezként, szóval azt nem számolnám külön. De mire ez a számozás? A Juggernaut egy régóta dédelgetett terve volt a bandának: egy konceptalbum, egy sztori, amit mindenképpen meg szerettek volna írni. Valószínűleg ezért nem kapott ő külön számozást, csak a most megjelent Select Difficulty. Szóval a folytonosságot a Periphery - This Time It's Personal - Select Difficulty szálon kell elemezzük.

Tovább

Gone Is Gone - Gone Is Gone (2016)

Ez nem fog eltűnni!

13559142_1062714817139624_2469617547516219768_o.jpgA nyárban az az egy rossz dolog van, hogy viszonylag kevés új albumot vehetünk a kezünkbe. Mindenki koncertezik, fesztiválozik így mi meg várhatjuk, hogy az ősz milyen finomságokkal szolgál nekünk. Azért mégis van pár elvetemült zenekar, akik nem restek a nyár közepén megjelentetni az új albumukat, sőt vannak olyan pimasz alakok, akik a debütáló albumukkal rukkolnak elő. Ilyen a Gone Is Gone is! Hogy mit rejt ez a progresszív anyag? Arra én sem számítottam.

Tovább

Chevelle - The North Corridor (Epic, 2016)

Nem egy Chevi, de jó kis járgány

chevelle-northcorridor.jpgŐszinte leszek, életemben először találkoztam a több, mint 20 éves Chevelle nevével. Legalábbis eddig egyszer sem maradt meg a zenekarral kapcsolatban semmi. Sem dal, sem dalcím, tényleg semmi. Lehet, hogy ha valaki odatolna az orrom alá egy régi szerzeményt tőlük, akkor felcsillanna a szemem, de... ennyi. Jó eséllyel az is rájátszik a tényre, hogy az ilyen stílusú zenéket nem nagyon szoktam hallgatni, de ez az album egy valóban kellemes meglepetés volt. Kellemesebb, mint elsőre gondoltam volna.

Tovább

Dark Funeral – Where Shadows Forever Reign (Century Media, 2016)

Ahol az árnyak uralkodnak örökké…

dark-funeral-where-shadows-forever-reign.jpg

Bizonyára minden hazai black metal forma falat kaparva várta a Lord Ahriman vezette svéd Dark Funeral dicső feltámadását szimbolizáló, új Where Shadows Forever Reign címre fordított keresztelt, Century Media kiadónál gondozott kilenc számos lemezének ezév június eleji megjelenését. Nézzük meg kicsit közelebbről…

Tovább

Combichrist - This Is Where Death Begins (Out of Line Music, 2016)

Ez az, ahol a lejtmenet kezdődik?

combichrist---this-is-where-death-begins-_2-cd_-digipak.jpg

A Combichrist is azon bandák között szerepel nálam, melyek akkor alakultak (vagy éppen futottak be), amikor én életem azon szakaszában tengődtem, amikor nem annyira hallgattam metalt, inkább másféle stílusokkal ismerkedtem. Plusz nálam ez az indusztriál/elektro vonal mindig nagyon európai volt, ezért az amerikai ipari zenék nem annyira éltek sokat a lejátszóimban. De ettől függetlenül ez az elektro/indusztrial heavy metal mindig is ismerősen cseng a fülemben, gond nem lehetett előszedni a Kombikrisztus idei új lemezét.

Tovább

Swans - The Glowing Man (Young God Records, 2016)

A hattyú szenvedéssel teli haláltusája

chipboard_grande.jpgNem lehet azzal vádolni, hogy a vontatott, hosszan elnyújtott, ambient beütésű zenéktől felállna a hátamon a szőr. Sleep? Számomra teljesen élvezhető. Sunn (O)))? Necces, de bőven vannak pillanatok, amikor magával tud ragadni. A betegebb Neurosist is könnyedén emésztem, az Earth meg nem igazán tud nálam hibázni. A Swans viszont megmutatta a határaimat, hogy meddig tudok elmenni, ha a teljes magamba roskadáshoz kellene rekviemet keresni.

Tovább

Tarja Turunen - The Brightest Void (earMUSIC, 2016)

Új lemez is, meg nem is

tarja_turunen_--_the_brightest_void.jpg

Háromból kettő lemezkritika a finn nemzeti hősnő tárgyában úgy kezdődik: "Tarja Turunent senkinek nem kell bemutatni". Azután jól bemutatják. Én csak annyit írnék: aki a férfimezőnyben Freddie Mercury (volt nélkül!), az a hölgyeknél a gótikus metal e kultikus szépsége. De nem csak mint nőt (az vajmi kevés volna), hanem mint énekest is elismerik még azok is, akik a műfajt egyébként nem tartják többre zenei ripacskodásnál. Műfajon belül viszont minden énekesnő őhozzá képest határozza meg önmagát.

Tovább

Death Angel - The Evil Divide (Nuclear Blast, 2016)

Egy modern hangzású thrash metal lemez

death_angel_the_evil_divide.jpg

A Death Angel 2001-ben lépett ismét a reflektorfénybe és 2004-től, 14 évvel az utolsó album után a második korszak olyan lemezek sorát hozta, amelyek energiaszintje egy hajszállal sem kisebb, mint a klasszikusoké és a zenekar bizonyította, hogy a visszatérésre nem nosztalgiautazás. A Death Angel nyolcadik albuma a The Evil Divide ismét remekül szólal meg, köszönhetően Jason Suecofnak, aki a harmadik alkalommal működik együtt a zenekarral, és ismét olyan dalokat kapunk, amelyek tökéletes keverékei a régi iskolának miközben egy modern hangzású thrash metal lemezt hallhatunk.

Tovább

De Facto - Nihil (NAIL Records, 2016)

de_facto_hihil.jpg

Hosszas várakozást követően május 13-án a NAIL Records /Hammer Music gondozásában - első körben a májusi HammerWorld magazin CD-mellékleteként - jelent meg a hamvaiból feltámadt De Facto zenekar negyedik, és egyben a több éves szünet utáni visszatérő, tíz vadonatúj dalt tartalmazó albuma, a Nihil.
Az új nagylemezhez eddig két előzetes single jelent meg, a Sámán ének és a Fekete szív. Mindkét dalhoz videoklip is készült. Májusban, a lemezmegjelenés időpontjában pedig, egy új videoklip is napvilágot látott, “A lélek peremén“ címmel, mely már nem szokatlan módon a rendezéstől az utómunkáig Tóth Gyula énekes műve.

Tovább

Rival Sons - Hollow Bones (Earache, 2016)

Blues újratöltve

rshb.jpg

Ha a tízenpár évvel ezelőtti önmagamnak mutatnám meg a Rival Sonst szétcsókolnám önnön arcomat. Retkes blues rockot akkoriban a 60-as 70-es alapművekből válogatva találtam. Imádtam volna a kaliforniai bandát. Imádják sokan most is. Főleg annak köszönhetően, hogy benne van az a fíling, ami esszenciális összetevője a blues-rock-hard rock életérzésnek. A Rival Sons pedig hét esztendő alatt egy megkerülhetetlen tényezővé vált, nem csupán a múltba révedő, poros tatarock célközönség körében, de a globális zenei színtéren is.

Tovább

Csúcsteljesítmény(ek) - Pozvakowski: iterum (2016)

pozvakowski_iterum_cover.jpg

Az, hogy Pozvakowski, még a teljesen szűz füleknek is kell mondjon valamit. Valami szovjet szakemberes, rideg precizitást egy letűnt korból. Gyárak szelíd háttérzaját, szalagok siklását, tárcsák kattogását. Tökéletesen ragadták meg a névvel a világot, amit létre akartak hozni... és amitől az iterumon jobban eltávolodtak, mint remélni mertem. Még a tőlük szokatlanul szecessziós-viktoriánus borító is erre, a karton pedig nyersességre, pőreségre utal.

A 6. lemezén a Pozvakowski csak bemutatkozásukkor látott tömörségre szorítkozott, de minden eddiginél sivárabban, mégis diszkrét monumentalitással csendülnek fel. Az iterum egy rendkívül összeszedett album, de az "átgondolt" jelzőt nem mondhatjuk rá, és ez itt bók: a határok nem is olyan világosak, a váltások jól előkészítettek, a monotónia nem válik unalmassá és többé nem rendező elem, és mégis, minden egyes résztvevőnek van tere sikálni, sivítani, gerjeszteni, roncsolni, egy szóval: zajt csinálni. Mert ebben a hazai színtéren utánozhatatlanok, és szerintem a globálisban is figyelemreméltóak... Az iterum pedig nem csak kitűzött programjának lekövetésében csúcsteljesítmény.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum