The Doomsday Kingdom – The Doomsday Kingdom (Nuclear Blast, 2017)

Klasszikus doom újratöltve, 2. rész

2017. április 20. - p.man

the-doomsday-kingdom-the-doomsday-kingdom.jpgÁprilis elején nem csak Wino, hanem egy másik ikonikus doom arc, a néhol Doomfathernek is hívott Leif Edling is kijött egy új anyaggal. A mondat második felét viszonylag sokszor leírhattuk volna az elmúlt bő 30 évben, most viszont az benne a csavar, hogy nem egy új(abb) Candlemass albumról van szó, hanem egy projektről, amit részben időtöltésként, részben terápiás célból hívott életre Edling. A The Doomsday Kingdom tavaly ősszel már kijött egy EP-vel (Never Machine), és az első teljes értékű lemezanyag ezt a vonalat viszi tovább.

Tovább

Deep Purple - Infinite (earMUSIC, 2017)

Soha jobb lezárást(?)!

deep_purple_infinite.jpg

Nagyjából 7-8 éves lehettem, mikor édesapámnál először figyeltem fel egy jóval a születésem előtt íródott, már akkor klasszikusnak számító Deep Purple lemezre. Hogy ez a Machine head volt-e, vagy a Deep Purple in Rock legendás borítója fogott meg, már magam sem tudom, de egy dolog egészen biztos: Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy harminc(!!!) évvel később ennek a zenekarnak a zsír új lemezéről fogok ismertetőt írni. Márpedig bármennyire is furcsa és egyben zavarba ejtő, éppen ezt teszem.

Tovább

Body Count - Bloodlust (Century Media, 2017)

Mi volt előbb a sziréna vagy a Jég? Mindegy tesó toljad még!

bodycountbloodlustcd.jpgAzokban az időkben, mikor még aranystukkeres medállal a nyakában mesélte el a konkurencia haragjától senyvedő drogárusok küzdelmes hétköznapjait egy fehér sportvas motorháztetőén ülve, szerintem ő se gondolta volna. Azt, hogy alig néhány évvel később, mint egy metál Malcolm X szigorítja majd szemeivel a tömegeket a legnagyobb rockfesztiválokon. Ez a váltás azonban csak első blikkre tűnhet meredeknek, hiszen Ice-T ugyanazt az öklöt rázta tovább egy kirakatvilágra. Csupán azzal a különbséggel, hogy beállt mögé egy osztag hangszerekkel, akiknek Ernie C úgy osztogatta a jobbnál jobb metál témákat, mint gettó tábornok a frissen áthozott kalasnyikovot. Az így elkészült első két lemezzel pedig a Death, a Bad Brains és a Living Colour után a Body Count is kirobbantotta a saját afroamerikai rockforradalmát.

Tovább

The Obsessed – Sacred (Relapse Records, 2017)

Wino visszatért

theobsessedsacred_front.jpgHa a rockzene szerinted a Linkin Parknál¹ kezdődik: semmi baj, mindenki indul valahonnan. Ha szerinted ott is végződik: semmiképpen se kattints a továbbra, mert semmi olyanról nem fogsz olvasni, ami téged érdekelhet. Számodra ez az írás arról szól, hogy megjelent egy öregedő, őszülő hajú ember sokadik albuma. Mindenki másnak arról, hogy huszonhárom év után megjelent egy The Obsessed album. Térdre, kutyák!

Tovább

Obituary - Obituary (Relapse Records, 2017)

Nem fogsz háttal állni. Az arcodhoz smirglit azért nem nyom.

17_obituary.jpgMa már nem azokat az időket éljük, mint a negyvenesztendőnyi lelakatoltság utáni lassan nyíló ajtók és ablakok éveiben, amikor még akár egy évet is kellett várni a következő komolyabb metál megmozdulásra, ami a külföldi zenekarok koncertjeit illeti. Ehhez a tempóhoz képest viszont ma már fénysebességre kapcsolt az idelátogató bandák garmadája. A frankó pedig mindebben az, hogy a várakozási és az élményfaktor ennek ellenére sem konyult le az elmúlt huszonöt évben. Az olyan bandákat, mint például az Obituary, továbbra is peckes, merev figyelem kíséri minden egyes turné alkalmával. Mondjuk ők már kilencven környékén is egészen Pécsig jöttek. Ennyi évvel később, a tavaly novemberi bulijuk ellenben még mindig telt házzal végződött. Ami sehol sem meglepő, hiszen az azelőtti évben ugyanabban a teremben, kis túlzás nélkül is felrobbantották az előző Inked In Blood lemezt turnéztatva a kicsi kis agyunkat.

Tovább

Memoriam - For The Fallen (Nuclear Blast, 2017)

Mint szűk alagútban a sűrű füst...

a11ix91iocl_sl1500.jpgVan egy történetem egy tagról, aki majdnem egy éve jó néhány korty cseh sört lötyögtetett bele az előtte állók lazán fűzött bakancsszárába, mikor csordultig műanyagpohárral a kézben próbálta eljárni a durcásnál is durvább koncertek tucatjain a kacsatáncot. Merthogy az Obscene Extreme fesztiválon ez amúgy is így járja. Mikor azonban épp senki nem intézett támadást a színpadról a sörbuborékba bábozott lepke kis lelke ellen, ez a tag úgy volt vele, hogyha néhány zenész mellé odaállhat egy fotó erejéig az elég zsíros, mintsem sovány. Elmosódó színpadképek helyett legalább testközelből mutathatja meg az itthoniaknak a következő posztban, hogy milyen illusztris erőforrásokkal is bír a buli. Fürkésző emberünk emígy pedig a Skeletal Remains zenekar két tagját is lazán levadászta a mobil klotyók mellett. Akik mellé peckesen már odaállt, mikor a villanást megelőző két másodpercben fehér hajával elsétált mögöttük az öreg Karl Willetts...

Tovább

Me And That Man - Songs Of Love And Death (Cooking Vinyl, 2017)

Southern gothic country, kis csavarral

matm_front.jpgLaár András óta tudjuk, hogy a költőt néha annyira megihleti József Attila, hogy ő maga is ír egy József Attila verset. Valami ilyesmi történhetett egy borús lengyel estén, miközben Nergal (született Adam Darski) éppen a Your Funeral My Trial-t hallgatta, Nick Cave-től. Elképzelem, hogy a Stranger Than Kindness szólt egyes hangerőn, a tévében lenémítva ment az El Topo, és egyszer csak előtört a gondolat: ez k..va jó. És megszületett a Me And That Man koncepciója.

Tovább

Rammstein - Paris (2017)

Cirkuszt és kenyeret a népnek!

16386986_10154634513297713_6901678451311592274_n.jpgA Rammstein egy jól működő gépezet, melyből ha a teljes főnökség szabadságra megy is minden fennakadás nélkül haladnak tovább a dolgok. Ennek ékes példája a Paris koncertfilm, egy hamarosan DVD-n is megjelenő film anyaga. Hiszen mutassatok egy olyan bandát, amely többéves, szinte tetszhalott állapot közben is ilyen népszerűséggel mutat be egy egyáltalán nem új felvételt. Persze, van ilyen, nem egy, de a Rammstein masszív részese  ennek a klubnak. Tudom, már készülnek az új dalok, de akkor nézzük ezt az egészet most beetetésnek, mert annak is elsőrangú.

Tovább

Mastodon - Emperor Of Sand (Reprise Records, 2017)

Megszelidült óriás tenyerén tökéletes mandala

mastodon.jpgMeg kell mondjam, hogy a világháló számomra sokszor olyan, mint a tömegközlekedésben mellettem nyomorgó és fogcsonk hordozó, savanyú szagot árasztó szájürege. Azt is közelről leheli az arcomba, amitől még a gyerekkori képem is elsárgul a falon. Akár minden reggel. A sztriptízbárok meglehetősen lassan letolt bugyijaihoz hasonló promóciók pedig inkább - mint a penetráns szájszag - kényszerű elfordulásra késztetik a fejem, mintsem hogy sóvárgást korbácsolnának az arcomra. Biztos maradi a formám, de szerintem egy új Mastodon lemez se legyen olyan, mint az áhított cipő, amit hónapok óta emelnek felhő magasságokba negyedóránként a rohadék reklámok, de még mindig nem jutott el az üzletekig. A türelmetlen vágy szülte képzelet, mint egy vámpír ugyanis képes kiszívni a dolgokból már előre az adott élményanyag egy részét máshogyan, mint a valóságban. Ez pedig teljesen megváltoztathatja az első találkozás minőségét. Akár egy fárasztó médiakampány után megjelenő Emperor Of Sand című új lemez esetében is. Simán.

Tovább

Pallbearer - Heartless (Profound Lore Records/Nuclear Blast, 2017)

A doom új vonalán

pallbearerheartlesscd.jpg

A 2017-es év igen szomorúan indult a doom szerelmeseinek, azzal, hogy a műfaj alapköve, a Black Sabbath végleg(?) letette a mélyre hangolt lantot. Ha viszont isten becsuk egy ajtót, kinyit egy ablakot. Gondolhatjuk joggal, főleg most, ugyanis szintén ez az év az, amely ellát majd minket az új vonalas, az egyszerűség, vagy bonyolultság kedvéért post-doomnak nevezhető stílus két zászlóshajójának is az új lemezével. Az Elderre még várni kell, a Pallbearer viszont gyorsan jelentkezett, hogy megmutassa mi várhat ránk a Sabbath utáni időkben. Üdvözlégy szép új világ!

Tovább

Lock Up - Demonization (Listenable Records, 2017)

Hibátlanul harcolja át a sikító igazságot a darálón...

lock_up_demonization_1.jpg

Három hatost szopó angyalok. Az üdvözülés igaz rombolás. Engedelmesség. Örömökkel kikövezett szennyvízcsatorna. Jézus vírus. Hamis valaki, igazi senki. A hatodik kipusztulás. Gyűlölet tenyészti a szenvedést. Paradox megtestesülés és káosz. Az őrjöngés inkarnációjának újjászületése. Árnyékszemélyiségem szemein keresztül. Nyilvánvaló tömeges temető. Avagy három eddig megjelent Lock Up stúdiólemez szószikékkel kivágott szelvényekben. A hat év után megújuló felállásban most egy negyedik albummal is jelentkező négyes pedig ezúttal sem néz kevésbé gonosz műsort, mint mondjuk a szent inkvizíció évszázadokon átívelő válogatott bűnei.

Tovább

Noctis - Genesis Corrupted (2016) / The Void - Nullified (2017)

Kettő a magyar igazság!

noctisthevoid.jpgMindig is szerettem az undergroundban kutatni, matatni, hiszen ott találhatók az igazi gyöngyszemek. Már a tavalyi évben is több alkalommal említettem, hogy rengeteg olyan banda van még Magyarországon is, akik jóval nagyobb figyelmet érdemelnének meg. Nem kivétel ez alól ez a két zenekar sem, név szerint a Noctis és a The Void, akiknek most rendhagyó módon, egyben mutatom be az aktuális produktumukat. Aztán tessék lecsekkolni mindkét bandát, hiszen ahogy mondtam, jóféle muzsikáról van szó!

Tovább

Depeche Mode - Spirit (Columbia, 2017)

Idő kérdése

depeche_mode_spirit.jpg

Idő kérdése volt, hogy a Depeche Mode előálljon valamivel. Az, hogy a hírek új lemezről és turnéról szóltak legalább olyan meglepő, mintha a feloszlásukat jelentették volna be. Van egy szint, ami alá a basildoni urak nem mehetnek, és ez nem is feltétlenül az új lemezek hiábavalóságáról, esetleg minőségéről szól, hanem az imázs fenntarthatatlanságáról. Legutóbb a Puskásban, mikor Dave a harmadik nóta kiállásánál elindította híres csípőkörzését, 20-tól 60 éves korig tört fel a nők torkából az elragadtatott sikoly, de ez a csípő már messze nem azt üzeni csodálóinak, amit évekkel, évtizedekkel ezelőtt.

Tovább

Rosk - Miasma (2017)

Lengyel komorság a föld alól

rosk.jpg

Mit adtak nekünk a lengyelek a 80-as 90-es években? Egyfelől egy ikonikus pápát II. János Pál személyében, másfelől meg ellencsapásként a Vadert, vagy kicsit később a Behemoth-ot. Az egyik maga a megtestesült keresztényi jóság, a másik meg egy végtelen útvesztő a sátán imádat ködös-fagyos erdejében. Extrém kettősség ez, de tagadhatatlan, hogy a lengyel zenei import ékkövei bizony a black színtér szórásából kerülnek ki.

Tovább

Pain of Salvation - In The Passing Light Of Day (Century Media, 2017)

Az elkerülhetetlen átalakulásának szépsége

pain_of_salvation_passing.jpg

Időről időre akadnak olyan lemezek, amiknél már az első hallgatás előtt sejthető, hogy nehéz dolgom lesz. Van, amikor azért kemény feladat a kivesézés, mert az adott zenekar munkássága totál távol áll az ízlésemtől, jelen esetben azonban nem erről van szó, sőt pont az ellenkezője miatt vagyok elég nagy gondban.

Tovább

John 5 & The Creatures – Season Of The Witch (2017)

Instrumentális portfólió, gitáron

john_5_borito.jpg

Ha már nemrég megtudtuk, hogyan reagálnak a mai tinédzserek Marilyn Manson zenéjére, kíváncsi lennék, mit szólnának Manson úr egykori gitárosának nyolcadik szólólemeze hallatán. Fogadni mernék, hogy a közönség döntő többsége még megnevezni sem tudná a hamarosan Magyarországon is fellépő rocker kísérőzenészeit, és, nem feltétlenül tudom hibáztatni őket. Tény, hogy egyetlen szólóprodukció sem ér semmit megbízható zenészek nélkül, és az is igaz, hogy folyamatosan a háttérben lenni nem hálás feladat. Egy idő után szinte mindenki megpróbál egy kis szeletet hasítani a figyelemből, a szerencsésebbek pedig akár szólóban is meg tudják mutatni magukat. Nagyjából ezt az utat járta be John 5 (született John William Lowery) is, aki a napokban adta ki Season Of The Witch címre keresztelt albumát.

Tovább

Suicide Silence - Suicide Silence (Nuclear Blast, 2017)

Nu metal revival

suicidesilencecover2017cd.jpgAz már előre elkönyvelhető volt, hogy az új, egyszerűen csak a zenekar nevét viselő Suicide Silence lemez meg fogja osztani a rajongótábort. Az is várható volt, hogy a dallamos ének bevonásával és a deathcore elemek háttérbe szorításával ki fog járni nekik a pofonokból internetszerte. De ha objektíven próbáljuk nézni (azaz nem egy újabb Suicide Silence anyagként könyveljük el), nem lett ez olyan vészes lemez (mondjuk annyira veretes sem). De akkor lássuk, mit tud az anyag!

Tovább

Overkill - The Grinding Wheel (Nuclear Blast, 2017)

overkill_the_grinding.jpg

Az Overkill talán a legkövetkezetesebb és legkitartóbb thrash zenekar, körülbelül kétévente adnak ki egy új lemezt ráadásul számos tagcsere után a jelenlegi felállás most már több, mint egy évtizede van együtt. A Grinding Wheel eredetileg 2016 novemberben jelent volna meg, de szerencsére késett, így nem kellett versenyeznie a Metallica és a Testament lemezekkel.

Tovább

Danko Jones – Wild Cat (AFM, 2017)

Ez Rock 'n' Roll!

dj_wc_c_2400x2400.jpgMindössze két hetet kell várnia a nagyérdeműnek arra, hogy meghallgassa az új Danko Jones albumot, ami a német AFM gondozásában jelenik meg március 3-án. Az RS a kiadó jóvoltából annyira szerencsés volt, hogy alkalmunk nyílt belefülelni a hivatalos megjelenés előtt a Wild Cat-be, ami azóta sem került ki a lejátszóból.

Tovább

Darkest Hour - Godless Prophets & the Migrant Flora (Southern Lord Records, 2017)

Vajon a feledésbe fognak merülni?

dh2017.jpg

Április 18-án megnyitja kapuit a Barba Negra Track és nem más veszi egyből uralma alá, mint a Parkway Drive és a Darkest Hour. Mondhatjuk, hogy ezzel kezdetét veszi a szabadtéri élet. Ebből az okból kifolyólag úgy gondoltuk, hogy megosztjuk a gondolatainkat az új Darkest Hour anyaggal kapcsolatban. Klikk és olvasol!

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum