Meghalhatatlaníthatatlanságoskodásaitokért: Disturbed – Immortalized (2015)

2015. augusztus 28. - theshattered

 disturbedimmortalizedcover.jpg

Visszatért a kétezres évek elejének/közepének nagy sikercsapata, a Disturbed. Biztos van, aki ennek hallatán magából kikelve rohan a lemezboltba, vagy tölti le az albumot, de a másik végletet is lazán el tudom képzelni, miszerint a hideg verejték gyötri azokat, akik meghallják akár a zenekar nevét is. Én a neutrális megfigyelő szerepét magamra öltve ültem neki az album hallgatásának.

Tovább

Úgy szív be a rothadó ínye közé, mint egy fogatlan sírgödör: Hate Eternal - Infernus (2015)

hate-eternal-infernus-cover.jpg

Nekem egyébként még mindig sokszor hihetetlen, hogy ezek a floridai arcok ahelyett, hogy pusztán besörözve azon versengenének egy meccs után, ki tud a strandon közelebbről odafingani egy nyugdíjas hölgycsokor mellé az azurkék tengerbe bámulva közben bambán, inkább bemennek a próbatermekbe és olyan ideget pörgetnek ki a hangszereikből, ami annyi szusszanást sem hagy, mint a Texasi láncfűrészes mészárlás felújított változata. Pedig a Hate Eternal ahelyett, hogy a strandröplabda tudását csiszolta volna, ebben vált profivá. Utolsó, öt évvel ezelőtt megjelent Phoenix Amongst The Ashes című lemezük is körülbelül annyira volt agresszív és zaklatott, mint a paranoiás náci bányász akkor, mikor elitta a kábeltévé befizetést, és ezért csak két csatornát tudott váltogatni este. Ahol az egyiken a Túl a barátságon című filmet adták, a másikon Simon Wiesenthal összegzését a Nürnbergi perről. Ez az új Infernus című lemez, pedig pontosan ennek a lemeznek a folytatása. Szóval volt mit várni.

Tovább

_Olcsó szóvicc helye_: Gyilkos - キラー EP(2015)

gy.png

Igen jól olvasod, sőt! Még annál is jobban, ugyanis a zenekar nevét ráadásul caps lock on módban kell leírni, de a jó ízlést ezzel most nem fogom megbolygatni. Mit tud a Gyilkos? Amellett persze, hogy az utóbbi évek (évtizedek) egyik legcéltalanabb, és leginfantilisebb nevét sikerült kiválasztaniuk. Annyira azért nem gyász a zenéjük, mint az elnevezésük. A stílus valahol a punk/hc/sludge kultúrkör tág határain belül mozog, angol nyelven interpretálva, japán címmel (キラー), ami szintén zenekar nevét jelenti. Szórványos taps a bábeli zűrzavarért.

Tovább

A rémálomnak vége : P.O.D. - The Awakening (2015)

2015. augusztus 24. - KoaX

1922111_10153536061809728_5298858031297610006_n.png

Mindenkinek vannak olyan bandái, amiket tizenévesen rogyásig hallgatott, aztán a zenekar eltűnt az életéből. Illetve mondjuk úgy, hogy nincs már annyira jelen, nem bír olyan jelentőséggel, eltűnt az a ragyogás, ami akkor megvolt. Csomó ilyen zenekar volt az életemben, nekem is. Sum41, Blink 182 (oké, ez sokaknak még mindig nagy favorit) CKY, és persze a P.O.D. is megvett anno a Satellite albummal. De mi van ezekkel a zenekarokkal? valahogy csak fenn maradnak a víz felszínen, pedig nem szarok. Hajtás után meg ismerkedhetsz, hogy a P.O.D. mennyire értékeset alkotott a legújabb The Awakening címet viselő albumával.

Tovább

Egy kalap f*s, sátánista köntösben?: Ghost – Meliora (2015)

ghost_meliora.jpg

A svéd okkult rokker Ghost a megalakulása óta eltelt hét évben olyan meredek karrierfejlődést tudhat magáénak, amit semelyik rockzenekar nem mondhat el magáról a mai mezőnyben. Kellett ehhez egy erős bemutatkozó album az Opus Eponymous, meg persze az az imidzs, amit a banda a kezdetektől magára öltött. Az anti-Pápa és az öt maszkos, névtelen szellem. Röhej vagy sem, a mai napig egész jól titokban tudják tartani, hogy kicsodák is ők valójában, bár biztosan elég kényelmetlen ez már nekik.

Tovább

Hopp egy fasza Mutoid Man-lemez + koncert hirtelen!

mutoid_man_bleeder.jpg

Stephen Brodsky egy zseni. Pont. A zsenik minden negatív és pozitív jegyét magán viseli, de a legjobban talán a megfelelés legkisebb kényszere az, ami számomra szimpatikus benne. Anno, miután a Converge-et kisegítette a szintén zseni Nate Newton érkezéséig, majd egy éles jobbkanyarral lerázta magáról a Cave In kérlelhetetlen darálógépéért rajongókat, és egy huszárvágással kilőtte zenekarát a világűrbe és meg sem állt a Jupiter-ig, hogy onnan egy Antenna segítségével kommunikáljon a Földön ragadtakkal, de persze eközben kiadott szólólemezeket, és besegített itt-ott, elérkezettnek látta az időt, hogy ismét valami maradandót alkosson.

Tovább

Csak keményen 6! Amerikai akció...: Terror - The 25th Hour (2015)

terrorthe25thcd.jpgVan ez az európai szemléletű történelmi időrendet két részre osztó vízválasztó - vagy vízen járó - melynek folytán nevezünk eseményeket időszámításunk előttinek és utáninak. Meg volt ennek az eseménynek a második ezeréves jubileuma nemrég, ami pedig azért volt jó, mert ez alapján be lehet sorolni zenekarokat olyan meglepő nevű kategóriákba, mint régi bandák és új bandák. Legalábbis nálam ez az, ami eldönti ki melyik térfélen játszik a fejemben. Eszerint pedig a Terror nekem a viszonylag az új vonalas hardcore bandák közé tartozik. Pedig a most megjelenő The 25th Hour már nekik is a hatodik nagylemezük a sorban.

Tovább

Végre valami: Bullet For My Valentine – Venom (2015)

bulletformyvalentinevenomcover.jpg
A Bullet For My Valentine az előző, Temper Temper című lemezével sokak szemében elásta magát. Az album nagy hibája volt, hogy megpróbáltak rádiós dalokat írni, viszont csúnyán beletört a bicskájuk, a végeredmény túlzottan is harmatos lett. A rajongók visszaédesgetésére megígérték, hogy most vissza fognak térni a durcibb énjükhöz, megmutatják, hogy ki a legény a gáton. Na, majd most kiderül.

Tovább

Ez lenne a maximum?: Soulfly - Archangel (2015)

2015. augusztus 17. - KoaX

soulfly_archangel.jpg

Max Cavalera a metal történelem egyik, ha nem a legmegosztóbb személyisége. Talán csak Axl Rose tudja, tudta jobban kettéválasztani a műfaj szerelmeseit. Ellenben mind a két ember mellett szóljon, hogy el kell ismerni a munkásságukat. Max-nek sikerült az az álom, amiről talán pont Te is álmodsz otthon miközben egy Sepultura vagy Soulfly lemezt hallgatsz. Az öreg , loncsos brazil rasta már lassan harminc éve tolja a képünkbe a metalt. Na, de engem mindig is az érdekelt, hogy tud ennyi idő után eredeti, egyedi maradni? Egyáltalán honnan jönnek új ötletek? (ha jönnek). Talán erre is választ találsz a hajtás után.

Tovább

Szabdalnánk, de csak ha minden steril: Kataklysm - Of Ghosts and Gods (2015)

kataklysm-of-ghosts-and-gods-800x800.jpgMég teljesen friss a két lábgéppel erősen megrezegtetett izzadságszagú háromdimenziós életkép a Rockmaratonról, ahol nem olyan régen fellépett a zenekar, és amely koncert után kicsit még jobban is vártam ezt a lemezt a szokásosnál. Ugyanis emlékszem úgy álltunk oda a színpad elé, hogy ezeket a kanadai srácokat mindenképpen meg kell nézni, bár pontosan nem tudtuk mire számítsunk, hisz egyikőnk se tartotta őket a favoritjai között. Mire az egyik cimbora azt mondta - mint aki mindent tud - ő nagyjából két számot néz meg és lelép, mert ez nem lesz egy nagy durranás. Majd elkezdődött a buli és kicsivel később az arc feje a miénkkel együtt a kisterpesz térdmagasságáig ereszkedve pörgött körbe - körbe. Roppantottak egy keményet a színpaddeszkákon így album előzetesnek az Of Ghosts and Gods megjelenése előtt az biztos.

Tovább

Na végre .... !: Fear Factory - Genexus (2015)

fearfactorygenexuscd.jpg
Idén húsz éves a Fear Factory legnagyobb lemeze, a Demanufacture. Bár Dino nagymester elmondta már párszor, hogy például az Obsolete kereskedelmi szempontból sokkal sikeresebb album volt, azért tudjuk, hogy ez azért csak terelés a részéről, mert persze mindenki arra kíváncsi, hogy mikor lehet egy új Fear Factory lemezre azt mondani, hogy ez végre leveri a Demanufacture-t. Valószínűleg nem lesz ilyen, de azért mindig bizakodó vagyok, és a húsz éves évforduló megfelelő apropó lenne, hogy a Genexus-ról szóljon az év a Fear Factory szempontjából és a ne (csak) a legendás második lemezről.

Tovább

Villamos Sötétség - C R O W N: Natron (2015) ///ENG:/// Electronic Darkness - C R O W N 's Natron, reviewed

c_r_o_w_n_natron_cover.jpg

A 2011 óta aktív délfrank C R O W N 3 húrkurkász, 2 olajrozsdás torok és 1 sátáni dobgép alakulata... Ez utóbbitól már lapoznátok is tovább, mi? Aki ezt teszi, nem tudja, mit hagy ki...

...De úgyse tudom befogni, szóval mondom: elektromos-industrial sludge-ot, vagy villamos black metalt, kinek hogy tetszik. A Yob és a Depeche Mode szodomikus románcát egy Vampire: The Masquarade játékba illő gót nájtklub félsötét mosdójában. És egy repetitivitásában is megkapó zenei élményt, amit, miután élőben is hallottam az Agalloch előtt, annyira meggyőzött, hogy nektek is nyugodt szívvel ajánlhatom... és miután szavamat vették egy angol beszámolóra, hát azzal is megtoldom.

Tovább

Lovecraft beájulna - Agalloch: The Serpent & The Sphere (2014) ///ENG:/// Lovecraftian Metal Fanciness - Agalloch's The Serpent & The Sphere, reviewed

agalloch_theserpent_thesphere.jpg

(SCROLL DOWN FOR THE ENGLISH VERSION!) 

Az oregoni Agalloch, bár pontosan kategorizálhatatlan, minden műfajban, amit akár csak futva érintett, már alapvetésnek számít, legyen szó bármiről archaikus folktól kezdve a kísérleti rockon, progon, ambienten, doomon át egészen az (atmoszférikus) black metalig... S most, a The Serpent & The Sphere-rel, eddigi legelmélyültebb, misztikusabb hangvételű, monumentális darabjukkal ők is leírtak egy teljes kört. Megérkeztek oda, ahonnan indultak, mindössze egy sokkal magasabb szinten.

Tovább

Agresszió és düh: Enabler - Fail To Feel Safe (2015)

enabler-fail-to-feel-safe.jpg
Egy albumra mindig felhívja a figyelmet, ha a megjelenése előtti időszakban valami balhésabb, érdekesebb, tragikusabb dolog történik a zenekar háza táján. Míg Randy Blythe esetében szinte az egész (nem csak) amcsi metalszíntér egy emberként állt ki az egyébként pöpec friss albummal dózeroló Lamb of God mellett, az Enablernél kicsit csavartabb lett a sztori. De legalább a figyelem valamennyire megvan.

Tovább

A több bizony néha több: Teenage Time Killers - Greatest Hits, Vol. 1. (2015)

teenage_time_killers_cover.jpg
Supergroup. Míg eleinte az embereknek az álluk verte a földet, hogy a különböző zenekarokban zenélő kedvenceik együtt zenélnek, manapság már kicsit óvatosabban kell kezelni ezt a kérdést. Mert annak idején azért mást jelentett egy Cream és egy LGT létrejötte, mint a már szinte minden nap mással zenélő zenészek alkalmi produkciói, melyeket hiába alkotnak nagy nevek, sokszor elég szürke lesz a végeredmény. Erre most itt van ez a lemez, amit nem csak a nevek alapján mondhatunk szupernek, hanem a résztvevők száma alapján is.

Tovább

A csapat nem alszik: Team Sleep - Woodstock Sessions Vol. 4 (2015)

teamsleep.jpg

Ahhoz azért pofa kell, hogy egy zenekar mindössze egy albumnyi háttértörténettel második lemezeként élő anyaggal jelentkezzen. Most ilyen furcsa esettel állunk szemben. Első körben izgatottan konstatáltam, hogy új megjelenése van a Team Sleepnek, majd kicsit elszontyolodtam, amikor fény derült arra, hogy csupán egy koncertnyi dalcsokrot rejt a Woodstock Sessions Vol. 4, egészen addig, amíg el nem kezdtem hallgatni. Aztán rá kellett döbbennem újfent, az idén tíz éves Team Sleep album nem hiába szippantott magába egy dekáddal ezelőtt.

Tovább

Kocsiba be: Tremonti - Cauterize (2015)

tremonti_cauterize.jpg

Ennek az írásnak nem most kellett volna elkészülnie, persze dicsérő szavaknak bármikor itt van az ideje, de a június 4-én megjelent második Tremonti lemez megérdemelte volna, hogy előbb mondjunk róla véleményt, mert ebben a dög nyári hőségben minél több emberhez kellett volna, hogy eljusson a Cauterize lemez, ugyanis ez az idei nyár egyik legjobb lemeze.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum