Hirdetési felület

zord_-_thorns_wounds_front_.jpg

A lemezt azzal az ajánlással kaptam, hogy egy igazi rejtett thrash metal gyémánt és most, hogy meghallgattam ezzel egyet is értek. Most először hallottam róluk és kellemes meglepetést okoztak zenéjükkel. Hogyan kerülhette el a figyelmünket a zenekar amikor Görögországban, Hollandiában, Finnországban, Olaszországban (Rock Hard Italy!)  már írtak róluk és mindenhol elismerő pozitív kritikát kaptak, ráadásul a német Stahl Radio játszási listáján is szerepel a Zord Thorns & Wounds lemeze, rendszeresen turnéznak és fellépnek a nagyobb fesztiválokon is?

tovább »



battlebeastunholycd2014.jpg

Manapság bőven elég ráállni a kétévenkénti lemezkiadásra. A Battle Beast is így tett, 2011 óta ez a harmadik lemeze a még idén is csak hétéves zenekarnak. A Csataszörny egyedisége – ha egyáltalán annak számít manapság – a női énekben keresendő. Három lemez, két énekes, egy irány. Jóféle?

tovább »



marilynmansonthepaleemperorcdbigger.jpg

Fura most kicsit újra írni ennyi idő után, ennyi újrahallgatással a hátam mögött .A shockrockerről sok jót és rengeteg rosszat is tudunk mondani. De azért azt ismerjük el, hogy nincs nagyon olyan ember, aki ne bulizott volna már egy rock discoban a Sweet dreams Mansonos változatára. Mondhatjuk, hogy az ilyen partyk egyik elengedhetetlen kelléke lett a cover dal. Emlékszem lassan húsz éve annak, hogy meghallgattuk az Antichrist Superstart, amire felkaptuk a fejünket még kis srácként, hogy ez mennyire beteg egy csávó.

tovább »



enter-shikaris_the-mindsweep_5x5_300-1000px.jpg

Abban mindenki egyetért szerintem, hogy az Enter Shikari valami eszméletlenül király élőben! Olyat tudnak a srácok, amit marha sokan irigyelnek, észvesztően aktívak, energikusak és az száz százalék, hogy emlékezetes marad a srácok produkciója, ha látod őket élőben. Azért emellett meg kell említeni, hogy a stúdióban sem bénáznak a srácok, a 2012-es A Flash Flood Of Colours egy zseniális album volt, de vajon mi változott az elmúlt három évben. Miben mások a brit gyerekek most, mint akkor. Erre a kérdésemre adott választ az új albumuk a The Mindsweep.

tovább »



10295301_1507997336130579_3267679285043808096_o.jpg

Itt az új év, már remélem mindenki visszarázkódott a hétköznapok döcögős életébe. Nekem ez sajna nem megy olyan egyszerűen, ezért is csúsztam meg ezzel a kritikával nem is olyan kicsit. Újabb hazai zenekar, újabb remek album, újabb reménysugár ez a Sunwharf bemutatkozó Budapessimism névre hallgató EP-je.

tovább »



mark_lanegan_phantom.jpg

Az (is) a jó ebben a 2015-ben, hogy már rögtön az elején, február 23-án egy olyan zenész tisztel meg minket a jelenlétével, mint ’a’ Mark Lanegan. Valószínűleg elég sokan várják már a pillanatot, amikor a kultikus művész, ezen a mély, füstös, titokzatos búgó hangon újra magával ragad bennünket, hogy aztán a tucat szennyétől gyulladt, és csukott szemhéjainkat szétfeszítve szembesítsen minket a színtiszta, éteri sötétséggel.

tovább »



Bø 2 év hallgatás után, a hazai underground rock/metal szkéna legendás zenekarának, a félhalott Superbuttnak a bábjából mászott elø végre év végére a nagy elød reinkarnációja, gyermeke, søtétebb és hazaibb továbbélése: az Ørdøg. 10 Fekete Dalt hoz sörtés hátán. 10 karcos átokzsoltárt rólunk, a múltunkról, a jelenünkről, a lehetséges jövőnkről. 10 példaértékű szerzeményt, és egy olyan mércét, amit ha csak 2 itthoni banda megüt jøvøre, ez az ország már a saját nyelvén is elindul valahová zeneileg. Mert minden más értelemben állunk, álldogálunk csak a pokol tornácán, és feszülten, zavartan, ütni készen szívjuk az utolsó eløtti ciginket. Valahol errøl is szól ez az album... és sokkal tøbbrøl is.

tovább »



foofighterssoniscd.jpg

Mivel naptárilag csupán pár óra, és magunk mögött hagyjuk a számtalan szebbnél szebb vagy rosszabbnál kínosabb pillanatot magába sűrítő 2014-es esztendőt, még épp időben terelnénk a szót – ha e szent pillanatban pont a tizedik Dave Grohl inspirálta cikket tanulmányozod, akkor talán már sokadjára – a nyolcadik Foo Fighters albumra. Ha még nem nézted végig a dokumentumfilm sorozatot, azért, ha szereted az egy ”a férfi, aki benne volt a Nirvanaban, de nem adta fel az álmait” típusú okfejtéseket, akkor azért, ha csak tervezed végighallgatni, akkor pedig azért tarts velünk.

tovább »



mdfoldipokol.jpg

A legutolsó dolog, amivel meg lehet vádolni a Moby Dicket, hogy túl sűrűn adnak ki lemezeket mostanában. A visszatérésük óta, ami 11 éve volt, ez a negyedik album, Smiciék érezhetően tartaléklángon kezelték, kezelik a Fehér Bálnát. Netán az annak idején mellékzenekaroknak indult formációk fontosabbak lennének, mint az anyabanda? Ha igen, akkor csak egy rutinlemezzel lenne dolgunk, amivel csillapítani tervezték a bálnára éhes rajongók éhségét?

tovább »



ignotius.jpg

Eszméletlen régóta nem írtam már lemezismertetőt. Legjobban interjút- beszámolókat szeretek írni, de azért most jól esik egy hazai igazi metal banda friss EP-jéről írni. Hiába, kell a változatosság néha. Ezért is van az, hogy most nem stoner-doom anyagról firkálok, hanem egy progresszív melodeath  brigádról, akikben talán van potenciál. A hajtás után kiderül, hogy mit tud az Ignotus Enthropya .

tovább »



nomad_hotel-polimer.jpg

Hogy mióta van nálam a Nomad zenekar új lemeze, a Hotel Polimer, nem tudom. Azt sem tudom megszámolni, hogy hányszor hallgattam már végig az albumot. Ahányszor hallgatom, annyiszor van más véleményem, és a nagyobb baj az, hogy a véleményem a hangulatomtól függően a skála két vége között mozog és nem hajlandó valahol megállapodni. Az egykori Bedlam tagokból és a Csillag Születik című tehetségkutató műsorból megismert Juhász Marci énekessel összeállt Nomad nem könnyítette meg a dolgomat, így a hajtás után inkább a kínlódásaimat olvashatjátok, mintsem a lemez kritikáját.

tovább »



1057.jpgAmikor leülök írni egy lemezről úgy hiszem fontos, hogy szerepeljen a bevezetőben néhány sor, ami bemutatja kicsit a zenekart. Én most mégis önmagam bemutatásával kezdeném ezt az első pár sort. Mert mielőtt bármit is írnék, muszáj beismernem, hogy mennyire korlátolt vagyok. Ugyanis aki skatulyákban gondolkodik, és az előítéleteire hallgat, arra ezt a kifejezést szokták használni. Ez a pofonerős szembesülés pedig pontosan az ír Primordial új lemeze kapcsán csattant az arcomba megint. Hét korábbi lemezük mellett slisszoltam el, és néztem direkt félre, csak mert a pagan, folk, illetve black jelzőkkel voltak felcímkézve. Ezen stílusok képviselői elé jómagam pedig húztam valamikor a kilencvenes évek közepe táján egy vaskos falat, amin azt hiszem az említett banda most megjelenő nyolcadik Where Greater Men Have Fallen című albuma tudta átfúrni magát azóta először, és tanított meg arra, mennyi értékes dolog mehet el mellettem az életben, ha nem tudok nyitott maradni.

tovább »



smashing-pumpkins-monuments-to-an-elegy.jpg

A dús hajú Billy Corgan folytatja az utóbbi években elkezdett Teargarden by Kaleidoscope albumsorozatát. Lassan a végéhez ér a 44 számosra tervezett dalciklus, a jelen kritika tárgyát képező Monuments to an Elegy után már csak a záródarab van, a Day for Night, melyet jövőre tervez megjelentetni a kvázi egyszemélyes vállalkozás.

tovább »



kmfdm_outtimewillcome.jpg

Egy kissé megkésett írás ez a legendás német indusztrial metalosok vadiúj lemezéről, hiszen az Sascha Konietzko által vezetett KMFDM idei, Our Time Will Come című lemeze már október közepe óta elérhető. Őszintén nem is nagyon vártam sokat, hiszen az alakulat előző két nagylemeze finoman szólva sem ütötte meg azt a szintet, amit kellett volna. A 2011-es WTF!? még csak elment valahogy, de a 2013-ban megjelent Kunst, hát az nem lett nagy kunszt, inkább csak fájdalmas perceket és kínt okozott. Így aztán akármennyire szerette volna a zenekar a Facebook-on beletolni az arcomba az új részleteket az idei lemezről promó gyanánt, nem hagytam magam. Aztán egyszer csak megjelent, és ha már így alakult, akkor tettem vele egy próbát. Hadd pörögjön a legendás német ipartelepi gyerekek 19. (!) nagylemeze.

tovább »



Skyharbor-guiding_ligths.jpg

Két évvel ezelőtt egy a djent szcénában jól csengő nevekből összeállt szuperalakulat Blinding White Noise: Illusion and Chaos címen kiadta első lemezét, ami nagyon is jól sikerült. Jól bevált receptet használva egy tipikus, ám mégsem unalmas debütáló lemez a színtér egyik legjobbja lett abban az évben. Azóta azonban a vihar gyorsan fejlődő progresszív metal műfajon belül rengeteg változás történt, ezért kíváncsian vártam, hogy Guiding Lights milyen irányban mozdult el. Tekintve, hogy Daniel Tompkins és TesseracT útjai elmúlt két év alatt párszor keresztezték egymást – az énekesi poszton történt csiki-csuki után úgy tűnik most, hogy mindkét zenekarnak frontembere és bár a legutóbbi TesseracT lemez munkáiban nem vett rész Tompkins, mégis tetten érhető annak hatása az új Skyharbor lemezre. Előzetesen még a nyáron dobták be az Evolution című tételt, megelőlegezve, hogy ilyen dalokat fogunk hallani, ha összedobjuk a pénzt közösségileg a PledgeMusicon. Össze is jött a lóvé szépen, lássuk, hogy mennyire mondtak igazat.

tovább »



septicmen_glamorama.JPG

Két magyar zenekar lemeze is nálam landolt, mindkettő thrash metal, mindkettő komoly múlttal rendelkező zenekar műve, sőt a Septicmen már valóságos veteránnak számít a hazai zenei színtéren. Az 1992-ben alakult várpalotai Septicmen zenekar több mint húsz éve tevékeny szereplője a magyar undergroundnak. 2000-ben jelent meg az első lemezük és azóta is töretlen lendülettel ápolják a thrash hagyományokat. A tavalyi évük az újraindulásról szólt, de azért két rövidebb anyagot is  összeraktak, így 2014-ben már jelentkeznek egy 3 számos EP-vel (Paranoia), majd nem sokkal később jelent meg a Glamorama amely szintén 3 dalt tartalmaz.

tovább »



867.jpgMég egy - két elsuhanó évtized és aztán eme zenekar történetének bevezetője is kezdődhet hasonlóan, mint mondjuk a Csillagok Háborúja egy újabb epizódja. Csak itt valahogy majd úgy kell szólnia a mindenki által jól ismert frázisnak, hogy réges - régen egy messzi messzi tájon, azokban az időkben, amikor ott a sötétségnek is sokféle új arca lett, született meg az At The Gates. Hiszen már most is majdnem két hosszú évtized távlatából kell visszatekinteni a csapat múltjára - és utolsó kiadott lemezére - ami a mai felgyorsult időkben már lehet, hogy valakinek így is egy messzi messzi galaxis. Azonban ami ezt a majdani megemlékező jövőt és a feledhetetlen, de távoli múltat képes összekötni, az természetesen a jelen. Vagyis egészen pontosan az At War With Reality című új album.

tovább »



rotnswelcame.jpg

A minap futottam bele ebbe a Manga elemeket a hardcore-ral vegyítő csoportosulásba. Elég gyenge hangszórókon hallgattam a zenéjüket, de az lejött, hogy van húzása a témáiknak, úgyhogy adtam egy esélyt az egész albumnak. Nem bántam meg.

tovább »



acdcrockorbustart.jpg

Az AC/DC előtt már azért kalapot kell emelni, mert időről időre úgy érzik, hogy nekik aztán mindenképpen a világra kell szabadítaniuk egy új lemezt. Pedig ők biztosan az a kategória, akiknek egy turnéhoz éppen csak elő kellene venni valamelyik jubiláns lemezt. Az AC/DC azonban mégsem a Fly On The Wall 30., vagy a Ballbreaker 20. évfordulója alkalmából csinál turnét jövőre, hanem a vadonás új Rock Or Bust-tal indulnak útnak az öregek.

tovább »



Emigrate Silent.png

...mert ugye milyen rossz, ha az anyazenekar pihenőn van, esetleg évente adnak pár kiemelt bulit, de ezt leszámítva semmi nem történik. Ezt a helyzetet unta meg Richard Z. Kruspe, a Rammstein bárdistája és felébresztette az egyszer már pihenőpályára állított Emigrate nevű projectjét.

tovább »