Hirdetési felület

front.jpg
A 2012-es Radish For Sale után egy újabb EP-vel jelentkezett a gyöngyösi származású, de Budapesten tevékenykedő Dolor. Nem is akármilyennel!

tovább »



af.jpg

Van ez a zenekar, akik több, mint három évtizeddel ezelőtt benyitottak a színpadon azzal, hogy "but why am I going insane, why am I the one to blame" és ezzel azonnal kiharcolták a dühös kölykök azon válaszreakcióját, hogy ezt onnantól mindenki velük akarta üvölteni a mikrofonba a legvadabb és a legőszintébb átéléssel, még akkor is, ha ezért harminckét egymásnak feszülő tajtékos testen is kellett átgázolnia a színpadig. Van ez a zenekar, akik több, mint három évtizeddel ezelőtt benyitottak a Victim in Pain című lemezzel, aztán az évek alatt kiadtak még kilenc nagylemezt és néhány koncert lemezt, amiken gyakorlatilag alig változtattak zeneileg vagy szövegileg, és ennek ellenére most, azok akik akkoriban hallgatták őket, és azok is akik útközben később találkoztak velük, ugyanolyan izgalommal voltak képesek várni ezt az új The American Dream Died című lemezt, mint egy másikat korábban bármikor. Szóval teljesen jogos a kérdés, hogy hogyan lehetséges ez?

tovább »



hot_beaver_vulcan.jpg

Kicsi a magyar zenész-közösség. Vagy csak tényleg szövődhetnek itt barátságok a muzsikálás közben? Több elismert zenész arc állt most össze, hogy létrehozzanak egy újabb stoner bandát. Az újabbat nem rossz értelemben értem, nekem csak jó, ha minél többen vagytok! Szóval, Horváth Gábor alias Sexy, Makai Laci, Ifj. Kocsándi Miki és Lőcsei Bence összeültek, hogy bemutassák nekünk mennyire is lehet érdekes egy hód!

tovább »



gospel-of-the-witches-salems-wounds.jpg

Kicsit lemaradva eszmélünk most rá, egy nemrég megjelent új lemezre, a korábbról ismerhető underground kultusszá vált Crisis zenekar énekesnőjének, Karyn Crisis-nek a főszereplésével. A Crisis egy a kilencevenes évek elejétől tíz évvel ezelőttig fennálló, négy nagylemezt megélt hardcore / metal banda volt, ami a körülbelül 150 centiméter magas, bokáig érő rasztákkal rendelkező elementáris előadásmódjával, és a legmagasabb hangon produkált sikolyoktól, a bokából felhörgött őrületekig mindenféle hangot produkáló énekesnővel hihetetlenül színes tagja volt az akkori színtérnek. Turnéztak a kilencvenesek végén több nagy metál és hardcore névvel is, aztán miután feloszlott a banda, egyes tagjai ezekben a Soulfly, a Crowbar vagy a Downset soraiban folytatták tovább.

tovább »



gallowsdesolation.jpg
A kereken egy dekádos fennállását ünneplő Gallows negyedik albumát nagy várakozás előzte meg. A zenekar az előző lemez óta ugyanis teljesen Cartertelenedett, miután a gitáros Steph 2013-ban elhagyta a hajót a testvére, Frank 2011-es mintáját követve. Ennek következtében a Desolation Sounds egygitáros felállásban jelent meg, ami további kísérletezéseknek adhatott terepet. Hogy ez jó-e, majd mindenki maga eldönti, mindenesetre az én véleményem szerint remek albumot hoztak össze a nagyon mérges brit fenegyerekek.

tovább »



1424260258.jpgHa mondjuk olyan beszélgetésbe keveredünk, ahol egy ma már blamázsnak számító disco videóról van szó, még ha nem is ismerjük az adott számot, valószínűleg akkor is valami bohókásan mozgó nő fog beugrani, ártatlan vigyorral az arcán és flitterekkel a dekoltázson. Azonban, ha a delta blues, a rock and roll, vagy a punk rock kerül szóba, ritkán asszociálunk nőkre. Sokkal inkább villannak be sokat megélt, és sokat dohányzó véreres szemű fickók, kiket a hangszerekhez, mikrofonhoz vezető úton, ők azt mondják az ördög kísért. Nos, ezek a műfajok pedig, mint jó férfiak, bizony szanaszét szórták a magot. Ebből pedig az sült ki, hogy egyszer csak megszületett a The Joystix,. Aztán most sok - sok évvel később ez az új Punchline című lemez.

tovább »



the-prodigy-the-day-is-my-enemy-hospcd005_web.jpg

Amikor a híradások elkezdik szétkürtölni, hogy egy új The Prodigy album van a kanyarban, akkor szerintem kicsit mindenkit megtámadnak az emlékek, meg az érzések. Engem is. Mert ugye volt egyszer egy kilencvenes évek, meg az a tűzgyújtó láz, ami belemagyarázott akkor a legtöbbeknek legalább a bal fülébe. Meg ugye itt a közelmúlt, ahol ez a banda még mindig vezető név a fesztiválokon, és így élményszintű hidat képes kovácsolni a generációk között, hiszen látott így Prodigy koncertet már az apraja is meg a nagyja, ahol ott ugráltak együtt a kicsik meg a nagyok. Vagyis ugráltak és ugrálni fognak. Azzal ugyanis, hogy most kijött a The Day is My Enemy, ez nem is lehet kérdés.

tovább »



hu_dotdcover.jpg
Elérkeztünk egy újabb olyan zenekarhoz, akiket divat nem szeretni, sőt, már az a divat, ha valamilyen úton-módon szidják őket, a megjelenésüket, vagy a zenéjüket. Az, hogy én mit gondolok róluk, de legalábbis erről a korongról, az itt szépen ki fog derülni.

tovább »



08
2015. ápr
14:00

Egy sör apával: Kid Rock - First Kiss (2015)

Szerző: BETH Címkék: kid rock

kidrock_firstkiss_small.jpg

Kid Rock, akit egy nagyon kedves ismerősöm – esküszöm, tényleg nem én – a rock stricijeként aposztrofál, még február végén kihozta tizedik, First Kiss című albumát. A pozitív és negatív kritikákat is begyűjtő felvétel az első olyan Kid Rock alkotás, amely a Warner Bros égisze alatt látta meg a napvilágot, és amely egy nem titkolt nosztalgiázás az idén 44 éves zenésztől.

tovább »



weareharlot_coversmall.jpg

Amikor azt mondják nekem, hogy hard rock, akkor akarva, akaratlanul is az AC/DC ugrik be. Illetve azért ott figyel az Airbourne is. Amikor ilyen albumot, zenekart kapok mindig azt várom,hogy ezen vagy hasonló vonalon fog mozogni a zene, és nem lesz benne semmi extra, csak egy copy zenekar lesz. Most viszont valami meglepett. Hogy micsoda? A hajtás után megtudod.

tovább »



the_royal_freakout_cover.jpg

Nem biztos, hogy eddig sokszor hallottatok a hazai The Royal Freakout nevű formációról, de szerencsére ez az áldatlan állapot hamarosan a küzdelmes múlt szomorú emlékévé válhat. A március 23-án megjelent Full Circle albummal a csapat megújította eddigi irányvonalait, és belépőt kért a feltörekvő magyar bandák mindennapjaiba.

tovább »



csillagendre_front_2400x2400.jpg

Attól félek, felnőtt úgy egy (rocker) nemzedék, hogy tagjainak jelentős része nem tudja, ki az „a” Csillag Endre. Nos, ez a vidám gitáros megfordult a HBB-ben (!) ugyanúgy, mint a Kormoránban (!!), majd tagja lett az Edda Műveknek (!!!), végül a Bikininek (!!!!). De legtöbbet sajnos külhonban (Ausztria, Norvégia) tartózkodott; vendéglátózott, tanított. Ritchie Blackmore annyira jó gitárosnak tartotta őt, hogy – saját bevallása szerint – idegesítette a Deep Purple hajdani ikonját.

tovább »



therapy_disquiet.jpg

A kilencvenes évek eleje-közepén a rock zenével való ismerkedésem hajnalán, két meghatározó pillanatot a Therapy?-nak köszönhettem. 1: Az MTV-n (az y- és z generációnak: amerikai zene tévé, ami klipeket játszott) láttam párszor a Turn-t, és az a dal annyira elkapta a grabancomat, és telepedett le a tudatalattimba, hogy még rá pár évre is előszeretettel kúszott be a refrén a fejembe, és ragadt ott. Most mondjuk fél óra keresgélésbe telt youtubeon, mire rájöttem, hogy mi a szám címe. 2: Az első rock poszter! Bizony, egy Rockinform közepébe volt ékelve egy Therapy? plakát, Andy Cairns sebészi precizitással borotvált dzsigoló szakállával az előtérben. A választást megkönnyítendő a túlparton egy extra közeli volt Dave Mustaineről. Két élmény a múlt századból, most meg jött egy harmadik a Disquiet albummal.

tovább »



ufomammut-ecate-album-cover.jpg

Mikor először találkoztam az olasz erőtrió zenéjével, az első dolog amire gondoltam az volt, hogy egyrészt zseniális nevet választottak a zenekarnak, másrészt pedig a nevük tökéletesen passzol ahhoz, amit a hangzásukban hoznak. A most a hetedik Ecate című lemezét megalkotó Ufomammut egyébként nálam az utóbbi évek egyik abszolút kedvence. Az pedig, hogy ez az új album egy a három világ felett álló rég elfelejtett istennő nevét viseli, szintén frappáns. Mert az a három világ ugyanis az élőké, az isteneké és a holtaké.

tovább »



aln_cover.jpg
Jó dolog a garázsrock. Még jobb, ha jól művelik. Itt és most pontosan erről van szó. Ez az Audio Love Nation harmadik nagylemezének, a Point of View-nak az első része.

tovább »



lumberjackcommando-theheritage.jpg

Hányszor mondtuk már, hogy itthon virágzik a stoner élet? Hány zenekarra mondtuk már azt, hogy ez tényleg nagyon fasza. Egyszerűen el vagyunk látva itthon jobbnál jobb bandákkal, de valamiért még sem tudnak kitörni az underground "bilincséből" Ez nagyon relatív, hogy jó-e vagy sem egy bandának, ha megmarad a kis körében, nem is erről akarunk most vitázni. Sőt, vitázni se akarok, mert minek? Ízlések és pofonok. Most pedig jöjjön a Lumberjack Commando!

tovább »



enslaved-in-times.png

Az Enslaved új lemezének első szerzeménye hallatán - ami a Thurisaz Dreaming címet viseli - először is hátradőltem és megnyugodtam. Mégpedig azért, mert ez a dal tökéletesen és azonnal közvetíteni tudta számomra azt, hogy a frissen megjelent In Times is egy valódi felnőtt lemez. Aminek saját egyénisége, és egyre markánsabb vonásokkal keretezett arculata van. Ezzel párhuzamosan pedig - mint ahogy az a felnőtt világban lenni szokott - a hosszú évek alatt bejárt út után, az Enslaved érzelmi világa is egyre csak tágul a kezdeti - a szó szoros értelmében - korai lépésekhez képest.

tovább »



psycroptic_cover.jpg
Hatodik albumához érkezett az tasmániai technikás death formáció, amit egyenesen önmagukról neveztek el. Önmagukhoz képest időben érkezett a lemez, hiszen az elődje, a The Inherited Repression 2012-ben jött ki.

tovább »



10906360_762394573815807_3886929201929150089_n.jpg
Három éve, amikor a portugál veteránok kiadták az első olyan lemezüket, amit már a Napalm Records kezelt, látszott, hogy végre újra megindultak előre és hogy a jól megérdemelt helyükre kerültek a gótikus metal színtéren: oda szépen az elejére. Ez volt a fekete-fehér lemez, az Alpha Noir/Omega White, az év egyik legjobb albuma. Mondjuk akkor nem tudtam mire vélni a két teljesen elütő stílusban megírt lemezt, kicsit féltem is, hogy kiírtak minden magukból, szerencsére nem így lett. Az idei Extinct pedig azzal ijesztgetett, hogy amikor az első dalt bedobták, vele együtt a dátumot is, akkor Ribeiro nagymester úgy jellemezte az úgy anyagot, hogy ezzel majd jól megmutatják a fiatal gót generációnak, mi az igazi dark zene. Nagyon reméltem, hogy nem vett a zenekar valami langyi irányt.

tovább »



melecheshenkicover_638.jpg

Elképzelem, ahogy az izraeli Betlehemben, a felkent feltételezett szülőhelyétől két utcányira, egy mecset árnyékával és vastag fali szőnyegekkel beborított kisszobában, három arab srác egy lelakott kétkazettás magnón hallgatja a Bathory Blood Fire Death és az Exumer Possessed by Fire című albumait, és közben figyel, hogy a szülők és a szomszédok azért meg ne hallják. Ez a fantáziakép talán pedig már elég is megmagyarázni, hogy miért is éri meg odafigyelni a Melechesh nevű zenekarra, és a most megérkezett hatodik Enki című nagylemezére.

tovább »