Hirdetési felület

Acid-Drinkers-25-cents-for-a-riff.jpg

Lengyelországot és a metált nálam első körben nem az onnan származó fémgyöngyszemek kötötték össze, hanem az ott Takt Music márkajelzéssel és Biem Zaiks felirattal ellátott műsoros kazetták. Amik pontosan akkor kezdték elárasztani hazánk metál rajongóinak a polcait a piacokról, amikor az Acid Drinkers fiúk is éppen úgy döntöttek Bem apó szülőföldjén, hogy a maguk mocskával meg fogják ajándékozni a világot. A nyolcvanas évek végét írtuk, és ezeken a bizonyos kazettákon érkeztek az idő tájban az olyan izgalmas és újszerű thrash bandák anyagai is, mint az Exodus, a Testament, vagy a Sacred Reich. Én pedig ebbe, a saját gyerekszobám lerúgására is kiválóan alkalmasnak bizonyult vonalba kapaszkodónak ismertem meg, és így gondoltam a lengyel savakat szipkázókra mind a mai napig.

tovább »



Bush Man On.jpg

Nem lehet azt mondani a Bushra, hogy kispályások. Mindenesetre furcsa, hogy egy brit banda Amerikában híresebb lesz, mint az otthonában. De a jó öreg szigetlakók talán sosem voltak annyira vevők az ilyen rádióbarát rockzenére. A 90-es évek közepe-végén sikeresnek mondható rádió-grunge banda kiadta a 2010-es visszatérése utáni második albumát, ami valószínűleg nem véletlenül esik egybe a legelső album (Sixteen Stone) megjelenésének 20. évfordulójával.

tovább »



exodsbloodinart.jpg

A zenekar történetének utolsó fejezete brazil szappanoperába illő: Rob Dukes ki, Zetro vissza, a már készülő lemez énektémáit újra felvették Zetróval, én pedig csak kapkodtam a fejem, hogy mi is történik itt? Nem tudok szó nélkül elmenni a történtek mellett mert Rob közel évtizedes tagsága alatt kiváló lemezek láttak napvilágot a hangjával és frontemberként is hiánytalanul betöltötte a Zetro után maradt űrt, nem volt nagy az a bizonyos cipő. A szakítás Zetróval véglegesnek tetszett, mert olyan dolgok hangzottak el, hogy azok után helyrehozhatatlannak látszott a megromlott kapcsolat az ex-énekessel.

tovább »



Today-Is-The-Day-Animal-Mother-Artwork.jpgA Today Is The Day-jel az első találkozásom 2011 körül volt, amikor a Soilent Green előtt tolták a Club 202-ben. Kb. arról a koncertről leginkább a TITD maradt meg az emlékezetemben. Nem sokkal utána belefutottam a Pain Is A Warning-ba, és azzal meg is vettek. Állat lemez, egy olyan bandától, ami hangzásában, hozzáállásában, illetve korban is nagyon közel áll az Unsane-hez. Ha meg ők sem ismerősek, akkor gyakorlatilag a noise metál (ha beszélhetünk ilyen műfajról) egyik legüdítőbb oldalhajtásának két gyöngyszeméről maradtál le. Semmi ok az aggodalomra, a Today Is The Day például idén dobott ki egy új lemezt, ismerkedésre jó alkalom.

tovább »



Slipknot 5.jpg

A ma megjelent új Slipknot albumnak igazából a tényleges forgalomba kerülés előtt sikerült megosztania a közönséget. Sokan, ösztönös vészmadárként, a már kiszivárgott dalok által vezérelve azt állították, hogy ez igazából egy Stone Sour album, ami itt történik, az a Slipknot halála, mert ez egy lélektelen, lebutított szar, gyenge, erőtlen, és bukásra van ítélve. A másik, szintén nem elhanyagolható hányad személyes kívánságlistájának élére helyezte az egész, addig felbukkanó koncepciót. Azonban, azt el kell ismerni, hogy az újraértelmezett maszkokkal, együttesre jellemző ködösítéssel, illetve egyéb ’frissítésekkel’ tarkított beharangozás több kérdést is felvetett, és még a hithű rajongók körében is komolyabb aggodalmakra adott okot.

tovább »



05355ca2.pngPár héttel ezelőtt itt az oldalon volt egy gyűjteményes összefoglaló arról a tíz lemezről, ami a legnagyobb hatást gyakorolhatta a mindenkori metál zenék életére. Ez pedig tudom persze, hogyha valóban mindössze csak néhány lemez megnevezésére ad lehetőséget, abba nem férhet bele más, mint a műfaj legfémesebb értelemben vett szupersztárjai. Bennem azonban - miközben a listán szereplő abszolút hagyományos metálban utazó ikonok borítóit néztem - azonnal az a kérdés merült fel, hogy és mi van azokkal a klasszikus kereteken túlmutató, de megkerülhetetlen, elvetemült kísérletekbe bocsátkozó bandákkal, akik akár még magukra se gondolnak metál csapatként, mégis Megatron mennyiségű erővel hatottak a műfaj egészének legnagyobbjaira is. Aztán a következő pillanatban már át is égett rajtam a Godflesh neve. Ami talán nem is név, hanem már sokkal inkább fogalom.

tovább »



sanctuarytheyearthesundiedcd.jpg

25 év sok idő. Zenekarok, divathullámok jöttek, tűntek el, több zenekar lett az örökkévalóságé, vált underground hőssé, vagy emelkedett a nagy nevek közé, emellett egy egész generáció (pl. én is) nőtt fel. A Sanctuarynál ennyi idő telt el két album között.

tovább »



Sick-Of-It-All-Last-Act-Of-Defiance.jpg

Pár hete olvastam, hogy a nagy Martin Scorsese rendezésében elkészülhet egy film, ami a legendás - sok hardcore banda által is nagy hatásként emlegetett - Ramones zenekar történetét lesz majd hivatott elmesélni. Aztán éppen most, a Last Act of Defiance címet viselő új Sick of it All korong megjelenésének napjaiban láttam egy másik, a témába vágó, és mindkét fent említett zenekar történetéhez jól kapcsolható nosztalgikus filmet a CBGB klub születéséről. Az egyébként abszolút fogyasztható moziélményt követő reggelen pedig másodszor is elindítottam ezt az új lemezt, és miközben hallgatni kezdtem a duzzasztógátak erejével dübörgő, régi vágású, de mégis friss ütemeket, egyetlenegy kérdés kezdett el hasonló intenzitással dolgozni bennem. Hogy a Sick of it All, mint szintén nagyszerű jelenség New York széles egén, vajon megérik-e egyszer egy önálló filmre?

tovább »



morrissey lp.jpg

Merült fel bennem a kérdés, mikor pár órája olvastam a hírt, miszerint Moz rákos. Állapota nem kritikus, de nem szolgált információval a várható kimenetelekről, így nem lehet tudni, meddig tudhatjuk magunk között a popkultúra talán legnagyobb lázadóját.

tovább »



0001adepug.jpg

Egy korábbi interjúban Halász Feri azt nyilatkozta, hogy ha kell, akkor három évet is várnak egy új albumra. Ha ennyi kell, hogy kiforrja magát az új anyag, akkor ennyi fognak várni. Látnoki képességei beigazolódni látszanak, hiszen a 2011-es Vízválasztó lemez után három évre jelent meg október 1-én az új lemez, A folyamat zajlik címmel. Albumcímeket is annyira jól választanak rendre, hogy szinte össze is foglalja pár szóban a lemez kritikáját is. Ahogy a Vízválasztó esetében, úgy a mostani kiadvány esetében is pontosan ez a helyzet, de erről részletesen a hajtás után.

tovább »



10
2014. okt
14:00

Oázis a lápon: Wo Fat - The Conjuring (2014)

Szerző: dzsi. Címkék: wo fat

wo_fat_conjuring.jpg

Teljesen véletlenül láttam meg ezt a zenekart a Facebook-falon, a hülye név meg annyira vonzotta a tekintetem, hogy muszáj volt rákattintani. Aztán rendesen rajta is maradtam egy időre a banda Youtube linkerdején. Röviden annyit érdemes róluk tudni (már ha mást is elkerültek eddig a lemezeik), hogy 2003-ban alakultak Dallasban, hárman vannak, ez az ötödik albumuk, és doom/stonert nyomnak, a tunyábbik, lusta fajtából – egész jól. Nevüket egyébként az eredeti Hawaii Five-O sorozatból merítették, amelyben az egyik fő gonoszt hívják így.

tovább »



10509564_248738068659385_8884817036744589359_n.jpg

Tulajdonképpen nem kellett volna, hogy meglepődjek azon, hogy egyszer csak ott van velem szemben ez a lemez, hiszen több más, ezzel a csapattal egy időben és hasonló csapásvonalon garázdálkodni induló banda is aktivizálta magát mostanában, de mégis ez történt. Pedig Rey Oropeza és brigádja semmivel sem hagyott bennem kisebb nyomott, mint mondjuk a szintén a metál, a hardcore és a rap határait körbe - körbe ugráló Bodycount, vagy a Biohazard, hanem egyszerűen csak olyan régen hallottam róluk, és annyi minden történt a zenében azóta, hogy az új információk kezdték volna már kiszorítani a régit. Nekem egyébként az ezredfordulón megjelent harmadik lemezük, a Check Your People volt az utolsó, amit sűrűn pörgettem. Ezt aztán követte még egy lemez tíz évvel ezelőtt, a Universal és ezt követően feloszlott a zenekar. Aztán most, húsz évvel az első ezen a néven megjelent, a propán bután palackok erejével a köztudatba robbanó, gyilkos debütáló lemez után, két eredeti, és két visszatérő taggal, itt van egyenesen az angyalok városából a One Blood.

tovább »



Scar-Symmetry-The-Singularity-Neohumanity.png

Per Nilsson és tánczenekara mindig is szerette a tudományos, néhol fantasztikus témákat keverni a hörgős/neoklasszikus ének vonallal, Christian Alvestam távozása után ráadásul két pacsirtával oldották meg az egyébként is zseniális hanggal rendelkező dalnok pótlását. Lehet, hogy az én hibám, de az ezt követő két album (Dark Matter Dimensions (2008) és The Unseen Empire (2011)) gyorsvonat sebességgel száguldott el mellettem. Ez betudható annak, hogy akkoriban valahogy a dallamdeath nem kötött le. De ennyi idő alatt sok minden változik, gondoltam, megpróbálkozok az új dalgyűjteménnyel. Nem bántam meg.

tovább »



decapitatedbloodmantra.jpg

A Decapitated Lengyelország egyik legjobb és leghíresebb death metal zenekara, mégis mindössze annyi a kapcsolatom velük, hogy egyszer láttam őket élőben a Metalfesten. Így nem könnyű bármit is írni róluk, mert nem ismerem a lemezeiket és nem tudom összevetni az aktuális albumot az előzőekkel. De megpróbálhatok előnyt kovácsolni a tájékozatlanságomból és kívülállóként hallgatni a Blood Mantra című lemezt ami lehetőséget ad arra, hogy elfogulatlanul értékeljem.

tovább »



blutausnord_memoria.jpg

A francia Vindsval projektje, a Blut Aus Nord az utóbbi bő egy évtizedben meglehetősen aktív. Egy-két évente érkeznek az egyre kreatívabb albumok, amikor pedig nem album érkezik, akkor egy kislemez, vagy split került a rajongók elé. Személy szerint én nagyjából három éve, a 777 trilógia első részénél vettem fel a fonalat és őszintén a mai napig nem tudok egyértelműen a zenekar mellett kiállni. A zsigeri, gonosz és sötét, igazi black metal feeling (What Once Was...) nekem nagyon sok, nem tudom hosszú időn át elviselni, viszont ami például 777 – Cosmosophy lemezen szól, azt szinte egész nap tudnám hallgatni (főleg az Epitome XVII-t). Szóval újabb nagylemez a Debemur Morti stúdióból és ismét egy nagy ívű folytatás: a 1996-os és a 2009-es Memoria Vetusta után végre ez is trilógiává nemesül. Nem is akármilyenné.

tovább »



c07007831b97554ed7f61c1462f3d85a.jpgVégy egy nagy üstöt, adj hozzá egy jó adag gitárzörejt, szórd meg némi blastbeattel, gyújts alá néhány fatemplommal, majd még forrás előtt fűszerezd meg ízlés szerint halálhörgéssel, kavard meg, hagyd állni egy kicsit és kész is a feketeleves. Hétfőn jelent meg az 1349 legújabb lemeze.

tovább »



electricwizardtimecd.jpgNehéz az Electric Wizard munkásságáról nem ezoterikus megközelítésben nyilatkozni. Ha a zenekar koncepcióját nézzük, két dolog van piedesztálra emelve: az éjsötét okkult horror imádat, meg a fű. Zeneileg mindez a belassított korai doom köntösében. A végeredmény egy irtózatosan mély, zaklatott, bizarr, vontatott massza, ami olyan szintű sötét energiát bocsájt ki, hogy néha szívesen kuporodnál magzat pózba, meghunyászkodva a tonnás, szentségtelen zaj folyam előtt. A Time To Die meg kimaxolta az eddig is hátborzongató Electric Wizard életművet.

tovább »



joe-bonamassa_different-shades-of-blue.jpg

A blues legösztönösebb mai képviselője.” ”Megkérdőjelezhetetlenül a legnagyobb élő gitáros, arra ítélve, hogy mindig is a legnagyobbak közé tartozzon” hirdeti a Joe Bonamassára képzeletben - ez esetben – szerencsésen – feltapasztott címke. A stílus kedvelői egy jó ideje élvezhetik a tizenkét évesen már B.B. King előtt ”debütáló” művész alkotásait, aki az elmúlt tizenhárom évben tizenöt szólóalbummal ajándékozta meg a közönségét.

tovább »



CannibalCorpseASkeletalDomain.jpg

Ó, igen. Mi is tehetné boldogabbá az embert, mint egy új Cannibal Corpse lemez? Persze, hogy semmi. Kedvenc henteseink kirobbanó formában vannak az utóbbi időben; szinte hihetetlen, hogy ennyi év után is ekkora lendület van bennük. A 2011-es Torture elsöprő sikert aratott a hallgatóknál (sokak szerint egyenesen az életmű egyik legjobb darabja), de még a folyton köcsögölő firkászoknál is telibe talált a szett, szóval ezúttal is bőven volt mit várni. Ennek tükrében mondhatnám azt, hogy a The Skeletal Domain viszont sajnos harmatgyenge lett, de akkor hatalmasat hazudnék, azt meg ugyebár nem illik (csúnya dolog).

tovább »



10511291_660517180691189_4427283801197396791_n.jpg
Itt van a Richmond-i, crossover/thrash all star banda második lemeze, amely szeptember 16-án jelent meg  a Relapse Records-nál. Igen, persze, hogy az Iron Reagan ez a banda, tagjai között mellesleg megtalálsz olyan arcokat, akik játszottak már pár nem éppen szar bandában, mint például Municipal Waste, Cannabis Corpse, Darkest Hour. Most az új Tyranny of Will című lemezüket vettük kicsit górcső alá. Őszintén bevallom, hogy már vártam erre a fincsi kis hardcore/thrash punk/metal bombára, kíváncsi voltam, hogy mennyire robbantja cafatokra az agyamat az új anyag. Biztos voltam benne, hogy kemény menet lesz, de túléltem és jelentem, nálam megkapta a "fasza lemez" jelzőt.

tovább »