Hirdetési felület

PohlMihaly_LazanEsKonnyeden_front_1400px.jpg

Először talán az írás címét illenék megmagyarázni. Amikor a klasszikus Lord felállás szélnek eresztődött, e cikk alanyát képező Pohl Mihály énekes tehetséges fiatalokkal körülvéve magát elkészítette 1993-ban az Olcsó és ügyes című Lord albumot. Egyből Szikora Robi halhatatlan sorai ugrottak be róla: „Lord is meg nem is, tudod, így van ez” – bár lehet, hogy a dalszövegre nem emlékszem tökéletesen. A lényeg, hogy az „ez mi ez?” kérdésfeltevés után kezdetem hallgatásról hallgatásra beleszeretni az albumba. A Dögunalom (ez egy dalcím), és az Úgy szerettem ma is kedvenc Lord-himnuszaim közt foglalnak helyet.

tovább »



Prey Clouds.jpg

Megszámolni se tudom, hogy hányszor kezdtem úgy cikket, hogy itthon mennyi jó banda van, akiket le sem kakil a nagy érdemű. Értem én, hogy már nehezebb felhívni magadra a figyelmet, mert kb. csak a szomszéd Irénke néninek a kis tacskója nem alapított még zenekart. De valahogy mégis feltűnnek a jó bandák, valahogy mégis megtalálják az embert, lesz közönség, koncert. Aztán, ha tényleg isteni szerencséjük van, akkor még együtt is marad a brigád hosszabb időre. A szerkesztőségbe jött egy levél, hogy itt ez a Prey nevű banda, ugyan írjunk már róluk. Mi nem voltunk restek, megtettük!

tovább »



Wovenwar cover.jpg

Különös, keserédes kapcsolatban állok az As I Lay Dying-al. Egyrészt szép emlékek fűznek a zenéjükhöz, hiszen ők és a Killswitch Engage voltak, akik gimis koromban rávezettek arra, hogy a metalcore jó dolog, másrészt viszont sosem felejtem el, hogy mikor 2012-ben felléptek a Novarock fesztiválon, beléptetési problémák miatt sajnos csak az utolsó két számra értem oda. Ha ez nem lenne elég, még abban az évben, novemberben lehetőségem volt megnézni őket Bécsben a Triviummal karöltve de sajnos technikai okok miatt a határtól pár kilométerre vissza kellett fordulnom. Csak azért kezdtem az egészet ezzel a kis személyes történettel, hogy a Kedves Olvasó érezze, igazán meghatározó zenekar volt eddigi életem során az As I Lay Dying, így senki sem vádolhat azzal, hogy esetleg utálom őket és csak emiatt érzem azt, hogy a Wovenwar egy förtelmes tákolmány.

tovább »



johngarciasolocd2014.jpg

Csak a biztonság kedvéért: John Garcia a Kyuss énekeseként lett leginkább ismert. Ezt csak azok kedvéért, akik tényleg életükben nem hallottak a stoner rock műfajáról. Szóval az elmúlt, majd húsz évben - 1995-ben oszlott fel a Kyuss, igaz 2010 óta Kyuss Lives majd Vista Chino néven újraösszejöttek Josh Homme nélkül - ez a Garcia gyerek vastagon belevetette magát a munkába, és fosta magából a lemezeket. Életre hívta a Unida, Slo Burn, Hermano hármast, meg évi minimum egy, de inkább kettő, megjelenés vendégként többek közt olyan bandáknál, mint a Danko Jones, Karma To Burn, Orange Goblin, Monkey 3. De mindegyikben közös, hogy John Garcia hangulata van mindahány dalnak. Ez most is igaz, de hogy ez mennyire jó, az már más kérdés.

tovább »



ob_894425_blues-pills-blues-pills.png.jpg

Amint azt már hírül adtuk volt a közelmúltban, a Blues Pills nevezetű zenekar rittyentett nekünk egy bemutatkozó 10 tételes lemezt, amelyet július 25-én adott ki a Nuclear Blast kiadó. Bevallom, ez volt az egyik lemez az idei évben, amelyet már nagyon vártam, hogy megjelenjen (természetesen a B.L.S. és a Body Count új anyagai mellett) és végre végig hallgassam a teljes produkciót.

tovább »



10365881_718276428230710_1429026884026578276_n.jpg

Kint 40 fok van és mi mást lehetne ilyenkor hallgatni, mint jó kis földbe döngölős sivatagi stoner muzsikát. Válogatni lehet bőven, hogy kit - mit szeretnénk hallgatni. Válogatni bőven van miből. Azonban egy álmos vasárnap reggelen arra keltem, hogy "nini, itt az új Karma To Burn album" több se kellett kicsiny sivatagi lelkemnek, hevesen elkezdtem kattintgatni, hangfalat bekapcsolni, és jött a sivatag.

tovább »



tso.jpg

A július negyedikén megjelent The Southern Oracle album minden bizonnyal a hazai underground egyik, ha nem a legvártabb lemeze. A magyar zenei élet, tagadhatatlanul meghatározó és ezzel együtt megosztó zenekara már szivárogtatott ki dalokat, így nagyjából körvonalazódhatott bennünk, hogy mire is kell számítanunk. A teljesen megújult gárda a DIY szellemében készítette el a lemezt, erről egyébként bővebben itt olvashatsz.

tovább »



COC IX.jpg

Kevés zenekarnak van olyan csavaros története, mint a Corrosion Of Conformitynek. Harminckét éve alakultak a mai felállással (meg akkor még plusz egy énekessel), és kezdetben thrash/punk/crossover vonalról indultak, a kilencvenes évektől Pepper Keenan is beszállt, 94-ben pedig kiadták a doom/stoner szcéna egyik legkultikusabb albumát, a Deliverence-t, utána metálosabbra vették az irányt, végül 2006-ra kifulladni látszottak. Pepper Keenan a Downra koncentrált akkoriban, a COC meg feloszlott, hogy aztán négy év múlva újra összeálljon az eredeti trió, hogy onnan folytassa, ahol kezdte.

tovább »



23
2014. júl
12:00

Hiperventilláció: Voyager – V (2014)

Szerző: sebiszabi Címkék: voyager

0002767847_10.jpg

Az ausztrál progresszív metalos Voyager nem nagyon volt még vendég blogunkon, pedig már 2001 óta jelen vannak és idén júniusban megjelent nagylemezük pedig már az ötödik a sorban. A V címmel megjelent lemez a római ötösre vagy a zenekar nevére utal (vagy mindkettőre), nem sikerült megfejteni, de mást sem: ha egy zenekar ilyen zenét tud összerakni, akkor az előző négy lemezen mit hallottunk?

tovább »



godfleshalbum.jpg

Súlyos adósságunkat szeretnénk pótolni, mert ugyan a seggünkön ülve pattogtunk, amikor kiderült, hogy az industrial metal alapvetés új lemezzel érkezik idén mindössze tizenhárom év kihagyás után, aztán úgy mentünk el a kritika mellett, mint a pesti gyors. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem hallgattuk fossá a június elején megjelent kislemezt – dehogynem. De azért nem kellene, hogy az EP kritikája belelógjon a szeptember érkező új nagylemez, A World Lit Only By Fire albumról szóló írásba...

tovább »



OVERKILLWHITEDEVILARMORYCOVER.jpg

Az Overkill több, mint 30 éve építi következetesen karrierjét saját egyedi thrash metaljára alapozva. Van-e lehetőség arra, hogy egy zenekar 30+ év után még mindig jobbat és újat nyújtson? A válasz egyszerű: igen. A kezdetektől fogva rajongója vagyok a zenekarnak és hogy őszinte legyek ez az egyik legjobb albumuk a teljes karrierjük alatt! Ez az album színtiszta Overkill: a basszus vaskos és fémes, a gitár dominál mindenek felett, a dobok lüktetően gyorsak, és az ének a korona az egész tetején. Az album hangos és határozottan "éles", ráadásul a WDA az előző lemeznél egy lépéssel továbbmegy sebesség és elevenség terén is.

tovább »



judaspriestredeemberfinalcd.jpg

Egy Judas Priest lemez megjelenése körülbelül akkora jelentőséggel bír a heavy metal rajongók nagy családja számára, mint a hagyományos értelemben vett családban egy gyermek megszületése. Különösen akkor, ha ez a „baby” hat évvel az előzőt követően kerül a fényre. Azt már az előzetes nyilatkozatok ellenére sem merem leírni, hogy ráadásul utoljára lehetünk részesei ilyetén csodának, hiszen, ha másból nem is, a Scorpions példájából tanulhattunk egy keveset. (Mint ahogy az előző Priest-turné is „utolsó” volt, ehhez képest csak az idei ősz amerikai turné helyszínlistájának legörgetése a honlapon garantált ínhüvelygyulladással jár.)

tovább »



01
2014. júl
14:00

30 éves a sörmetál: Tankard - R.I.B. (2014)

Szerző: Frogfoot Címkék: tankard

10156047_754048977947519_1436879715_n.jpg

A Tankard sosem tartozott a kedvenc német zenekaraim közé, mert többnyire a "Nagy Hármas" (Kreator, Sodom, Destruction) lemezeit hallgattam-hallgatom ha német thrash metalhoz van kedvem. Valahogy mindig a második-harmadik vonalba szorultak a nagyokhoz képest. 30 éves a "Sör Metal"!

tovább »



Uriah Heep Outsider.jpg

Ha Magyarországon futball mellett rockzenére is lehetne fogadást kötni, valószínűleg tönkre mennék. Sokszor siker által kényeztetett nagy bandák betliznek, még a sors által vertek váratlanul összehoznak valami igen-igen jót. Ezen a pályán, úgy tűnik, tehetség, tudás és technika mellett sokat számít a dac, az alázat, vagy más esetekben ezek hiánya. Bevallom, a Uriah Heepre, akármennyire imádom életművüket, ezúttal egy fél eurót (vagyis fontot) sem tettem volna, vagyis a 2014-es lemez sikerére.  

tovább »



monuments_the_amanuensis.jpg

Az idei nyári fesztiválszezon előtti hónap két legjobban várt lemeze a Mastodon és a Monuments új albuma. A Mastodonról már írtunk, tegnaptól pedig elérhető a brit djent élmenőjének második lemeze is, a The Amanuensis. Lássuk, hogy az elmúlt két év alatt merre léptek a srácok ezen a sokak szerint halványodó színtéren. A két évvel ezelőtti Gnosis-hoz képest új frontemberrel vágtak neki az új lemez munkálatainak, a mikrofon mögött már a korábban a Periphery-ben is megforduló Chris Barretto áll, és hogy őszinte legyek semmiféle visszalépést nem tapasztaltam, jó döntésnek bizonyult a csere.

tovább »



Southern Comfort band.jpg

Ide az elejére egy szolgálati közlemény: elnézést kérek a zenekartól, amiért csak egy-két hónappal küldés után foglalkozom a cd-jükkel, de tudjátok, család, munka, no meg időközben beköszöntött a nyár – és még sorolhatnám a gyenge kifogásokat. Ezek után viszont arra kérném a tisztelt együttest, NE olvassák tovább ezt az írást. A végén még elbíznák magukat.

tovább »



0401linkinc05.jpgImmáron 7 éve hogy megjelent a Minutes to Midnight amivel a Linkin Park igyekezett maga mögött hagyni a nu metal-t. Rick Rubin ugyan évekig fogta a kezüket azonban maga Mike Shinoda jelentette ki, hogy elege van abból a hangzásból, amit maguk köré építettek az elmúlt évek során. A korai interjúkban csak úgy repkedtek a hardcore punk, thrash jelzők a rajongók pedig egy szimpla legyintéssel nyugtázták a dolgot, a zenekar azonban mindvégig kitartott állításai mellett miszerint ez merőben más lesz, mint amit megszoktunk. 

tovább »



mastodononcemoreroundthesun.jpg

A Mastodon megismerése számomra elég későn érkezett. Nagyjából a legutóbbi, The Hunter albumuk előtt szippantott magába a Crack The Skye. Az a két lemez úgy ütött el egymástól, hogy azért mindkettőben benne volt a hamisítatlan Mastodon esszencia, hosszútávon viszont inkább a Crack The Skye megalomán megközelítése jött be a The Hunter kicsit direktebb/rockosabb/”populárisabb” vonalával szemben. Ennek a két lemeznek aranymetszete lett a Once More ’Round The Sun. Végeredményben meg illik lefosni a bokád a hallgatása közben.

tovább »



Ronnie_James_Dio_-_This_Is_Your_Life_cover.jpg

Van abban valami tiszteletre méltó, ha valaki a lehetetlenre vállalkozik. Mondhatni, kamikazénak áll, de közben a könyvtárból hosszú könyvet kölcsönöz. Wendy Dio, a rock-történelem talán legzseniálisabb énekes-zeneszerzőjének, Ronnie James Dionak özvegye megpróbált egy albumot összehozni az elhunyt hitves emlékének adózva, és támogatva a sztár egyik daláról – Stand up and shout - elnevezett rákellenes alapítványt. A vállalkozás második fele, reméljük, sikeres lesz! A minket érintő szegmens is tulajdonképpen az. Sikerült, amennyire sikerülhetett.

tovább »



bodycountmanslaughter.jpg
Bevallom férfiasan, hogy mostanában egyetlen albumot sem vártam annyire, mint Ice-T és a Mádáfakák, azaz a Body Count legújabb mélyütését, a Manslaughter címet viselő albumot, amelyet 8 év elteltével hoztak össze, hogy emlékeztessenek rá, hogy "Body count's in the house"  haver!!

tovább »