Lemezek az élet napos oldaláról vol. 2

INVSN, All Pigs Must Die, Horisont és Night Sins lemezajánlók

2017. október 08. - Ernő Hellacopter

all_pig_must_die_2017.jpg

Folytatjuk pár mondatos lemezismertetőnket, ahol pár kevésbé szem előtt lévő bandán keresztül mutatjuk be az underground legmélyebb bugyrait. A szelektálás szubjektív dolog, az értékelés még inkább, így ha az olvasottaktól úgy érzed, hogy Apu jeges verejtéke lennél, esetleg Apu fortyogó epéje, hát magadra vess. Viszont ez egy remek lehetőség arra, hogy szétnézzetek, mi rejlik a felszín alatt. Bízunk benne, hogy találtok kedvetekre való muzsikát!

Tovább

Marilyn Manson - Heaven Upside Down (Loma Vista Recordings, 2017)

Manson! Tényleg te vagy az?

hud.jpgVannak, illetve voltak is olyan zenekarok, akik egyszerűen nem tudtak szar lemezt csinálni. Számomra mindig is ilyen volt például a Tool, még akkor is, ha húsz évet fogunk az új anyagra várni. A Pantera, Kyuss, még a Ghost is jelen pillanatban ebbe a rétegbe esik, noha, ami megy a banda körül az nem érdekel, nem tetszik. De mi kell a tökéletességhez? Mi kell ahhoz, hogy azt mond egy lemezre, ez most....

Tovább

Alone In The Moon – Glamour Grunge (2017)

A zenészember tragédiája

alone_in_the_moon_glamour.jpg

A 2012 óta létező budapesti Alone In The Moonnak már a két évvel ezelőtti bemutatkozó albuma, a Collection of Great Generational Anthems is sokat ígért. Több mint figyelemre méltó, hogy mai, harminc év körüli magyar srácok nemcsak ennyire magukénak érzik a 90-es évek meghatározó rockzenei áramlatát (az Alice In Chainstől a Kyusson át a Toolig), de ennyire jó érzékkel, másolásmentesen is nyúlnak a nagy példaképek munkásságához s mindehhez érett gondolkodásra valló, a teljes szellemi és erkölcsi csőd szélén táncoló modern társadalom elé görbe tükröt tartó szövegeket társítanak. A lemezt ugyan túlságosan hosszúnak tartottam egyvégtében, ám az értékei azóta is elvitathatatlanok.

Tovább

Lemezek az élet napos oldaláról!

Ulver, Hot Water Music, Cult Of Luna, Brant Bjork, 5ive, Burn és Quicksand lemezajánlók

quicksand-band-photo-june-2017-1000x500.jpg

Bár igyekszünk tájékoztatni, értékelni a nagy érdeklődésre számot tartó új megjelenéseket, azonban ahogy csúszunk bele az év utolsó harmadába, lassan kikristályosodik, hogy bizony nagy nevek, izgalmas megjelenések nem kaptak kellő figyelmet részünkről. Mivel a magazin teljesen non-profit, így mindenki a szabadidejét áldozza arra, hogy tartalommal töltse meg az oldalakat, de most itt az alkalom, hogy pár adósságot törlesszünk.

Tovább

Pusztulás pénteken - Négy csúnyán odadörzsölt black metal lemezen

a0968296845_10.jpgAhogy az elmúlt harminc évben mindig, most is szabadulnak el a pórázról olyan bestiák, amik miután rámartak és egy sötét zugig üldözték azt, remegve és sírva hagyták maguk mögött a hideg kövön kuporogva a durván legyalázott világot. Egy korrekt black metal lemez tudniillik csúnyán dörzsöli oda magát a jóhoz. Így tarthatja ugyanis a tükröt durván, egy aljas indokból elkövetett fajnak. Melyet az idealisták még ma is emberiségnek neveznek. De minthogy a kiábrándulás futótűzként terjed, a műfajnak hódoló lemezeken, a förtelem zenéje folyamatosan erjed. Napjainkban is...

Tovább

Prophets of Rage - I (Fantasy Records, 2017)

Hatalmat a népnek!

por.jpgNincs egyszerű dolga Tom Morellonak. Bő egy évtizedig harcolt méregdrága effekteket használva a piszkos kapitalizmus ellen, az meg persze magasról tett az egészre, így a Rage Against The Machine bánatában kilehelte a lelkét. Jött az Audioslave, meg Nightwatchman, de a romlott Nyugat pénz- és hataloméhsége csak nem akart csökkenni, így nem maradt más választás, mint újult erővel harcba indulni. Itt érünk el a jelenbe, hiszen durva marketingkampány után a napokban megjelent a Public Against The Hill, akarom mondani a Prophets Of Rage albuma.

Tovább

Die Apokalyptischen Reiter - Der Rote Reiter (Nuclear Blast, 2017)

Ezúttal a vörös lovas bizonyítja, hogy németül nem csak az indusztriál tarol

die_apokalptischen_reiter_der_rote.jpg

Augusztus 25-én, Der Rote Reiter címmel jelent meg az apokalipszis német lovasainak tizedik albuma. A szöveges videókkal és hagyományos videoklipekkel beharangozott lemez hazai pályán stílszerűen a billboard lista tizedik helyén startolt, ami nem is csoda, hisz német nyelvterületen komoly népszerűségnek örvendenek.

Tovább

The Quill – Born From Fire (Metalville, 2017)

Reunion klasszikus felállásban

born_from_fire_front.jpgNincs egyszerű dolga a The Quillhez hasonlóan több évtizede létező, de igazi áttörést soha el nem érő zenekaroknak, ha a mai túlkínálatban szeretnének labdába rúgni. Mellettük szólhat az underground rajongás, a tapasztalat, ugyanakkor ez utóbbi az, ami sokszor a legnagyobb akadályt is jelenti. Ahogy a Doomfather-féle The Doomsday Kingdom lemeze is inkább hasonlított egy Candlemass B oldalas gyűjteményre, mint valami újszerűre, úgy a szintén svéd The Quill aktuális albuma is jobban emlékeztet egy bő húsz éves hard rock albumra, mintsem egy alig két hete megjelent anyagra.

Tovább

Paradise Lost - Medusa (Nuclear Blast, 2017)

Mélytengeri pokoljárás

medusa.jpg

Azt már a legutóbbi két Paradise Lost lemez esetében is elmondtuk, hogy a brit banda olyan pályán kezdett el mozogni, ahol az azt megelőző két évtizedben még nem nagyon. A 2012-es Tragic Idol, de főleg 2015-ös The Plague Within olyan Paradise Lost múltba kalauzolta el a rajongókat, ahol a zenekar még nem járt. Jóval inkább a death/doom vonal erősödött fel azokon a lemezeken. Ezt a tendencia nem tört meg az idei albumon sem, sőt! A Medusa hallgatása közben Nick Holmes aranyköpése jutott eszembe a legutóbbi hazai koncertről. Kis módosítással ide illesztve: ha az előző két lemez nem tetszett, akkor szar napod lesz…

Tovább

Leprous - Malina (Inside Out Music, 2017)

Határvonalon innen

leprousmalinacd.jpg

Amikor a progressive-, avantgart metal és math rock tárgykör vetődik fel, többek arca kattan savanyú grimaszba, vagy ahogy cimborámmal is megesett, elszundít koncerten állva, sörrel a kezében. Nyakatekert tánc a technikás mestermunka és az öncélú falloszverés közti egyensúlyozás, vékonyka az a bizonyos határvonal. Ezért olyan kívülálló a zenében a jazz, ezenfelül mumus sokaknak. Mikor van az a pont, amin átbillenve egy alkotás emészthetetlenné válik? Hova soroljuk a Leprous-t, és mi okból?

Tovább

Queens of the Stone Age - Villains (2017, Matador)

Királyság helyett

qotsa_villains_1200x1200_9da2f804-26e1-4e06-b1bc-aace087c9cd8_1024x1024.jpg

Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat. Tizenöt éve elképzelhetetlennek tartottam volna, hogy a QOTSA-ról valaha is valami rosszat fogok mondani, nem beszélve arról, hogy erős feszengéssel hallgatom végig valaha egy albumukat is. Hülye vagy?! Egy Songs For The Deaf után?! Hát mekkora tanítás volt az a lemez? Mellé dobva az igazán nyers első lemezüket, meg a szintén zseniális Rated R-t, és tényleg hihetetlennek tartottam akkor, hogy a QOTSA valaha is tud majd hibázni. Hát tud…

Tovább

Steven Wilson - To The Bone (Caroline International, 2017)

Lecsupaszítva?

tothebone.jpgTöbb helyen, többször is leírtam már, hogy Steven Wilsont a kortárs progresszív rock/metalzene állócsillagának, konkrétan zseninek tartom. A pályáján a Porcupine Treevel feldobbantó, majd a millió projekt mellett szólópályára lépő Wilson az ötödik nagylemezére egy poposabb hangzást ígért, mely meg is érkezett a To The Bone képében. Valóban popzene lenne? Ha igen, bárcsak a rádióból is ez folyna!

Tovább

Iced Earth - Incorruptible (Century Media, 2017)

Ennyire európaiak ne legyünk!

iced_earth_incorruptible.jpg

Hogy klasszikusokat idézzünk, „útelágazodáshoz érkeztünk”, helyesebben érkezett a legeurópaibb amerikai metal-banda, az Iced Earth. Új időszámítás kezdődött az együttes életében, amikor a ’10-es évek elején szerződtették Stu Blockot, aki mindkét addig elfogyasztott énekes stílusában képes énekelni – plusz a sajátjában, ami e szakmában ritkaság. Ja, meg bizonyos Geoff Tate-ében is, de erről később.

Tovább

In This Moment - Ritual (Atlantic / Roadrunner Records, 2017)

Győzelmi rituálé

inthismomentritualcdcover.jpg

Az In This Moment 19-re lapot húzott és nyert. Diadalra vitték a horror ribanc metal-t, a szőkenő vérrel kevert pikáns koktélja beütött és most rajongók százezrei megrészegülten, beöltözve tombolnak a látványshowkon.
Maria Brink frontember és Chris Howorth gitáros még 2005-ben találkoztak, ráébredtek, hogy milyen tömérdek közös elképzelésük van, majd megalapították a los angeles-i zenekart. Ahogy az többször megesett akkoriban, Myspace-en fedezték fel őket, ebben az esetben Ozzy Osbourne basszusgitárosa, Rob Nicholson. A jelentős áttörést a Blood című nóta, valamint az azonos címet viselő negyedik lemez hozta. Átgondoltan eköré a rövid, tömör, agyoncsépelt szócska köré építkeznek: Blood at the Orpheum a koncert DVD, Blood Girls a színpadi táncos lányok, Rise of the Blood Legion pedig a válogatáslemez neve és “Blood Legion” megszólítással illetik a követői táborukat. Ismét egy jó példa arra, hogy a legegyszerűbb, ám rendszerbe felépített, megfontolt koncepciók működnek. Mert vitathatatlanul működik. A kezdet óta megannyi tagcsere történt körülöttük, de az alapító tagok sikereket halmozva viszik előre a projektet. Jelenleg 18 Billboard listán foglalnak el előkelő helyet, és a hatodik studióalbumuk jelent meg, Ritual elnevezéssel.

Tovább

Prong - Zero Days (SPV / Steamhammer, 2017)

Méltó régi nagy híréhez

prongzerodayscd.jpgTommy Victor egy élő legenda. Nem Lemmy, nem Tony Iommi, de egy nem túl népes, viszont annál lelkesebb tábornak hasonló ideál, mint a fentiek. Az egykori CBGB technikusból lett gitáros-énekesnek és zenekarának aktív szerepe volt a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején berobbanó "alternatív" metál népszerűsítésében, és zenekara, a Prong, számos vargabetű ellenére, a mai napig aktív. Persze a húsz éves dicsőség már rég a múlté (bár nem kevesen vannak, akik a mai napig abból élnek), de a Prongnak nem stílusa a múltba révedés: a múlt héten kijött a zenekar kilencendik lemeze, a Zero Days.

Tovább

Amplifier- Trippin’ with Dr. Faustus (2017, Rockosmos)

Kihaló fény az univerzum peremén

twdf.jpgA nulla nullás évek egyik legizgalmasabb bandája volt az Amplifier számomra. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy az akkoriban nem volt jellemző, hogy a nyakunkba ömöljön egy műfaj kért vagy kéretlen képviselője. Keresgélni kellett még azokban az időkben, és az Amplifier esetében aranyat is találtam. Elsőre csak egy okés Tool pótló volt a bemutatkozó nagy lemezük, aztán jó pár meghallgatás után, már könnyedén be is szippantott a maga légies, és mégis technikás zenéjével.

Tovább

Warchief - ...a place for everything and everything in its place... (Szerzői kiadás, 2017)

Univerzális metál pofon jobbról és balról...Csatt!

19551816_1520925307959850_2142073387_o_1.jpgEgy újabb album, amivel kapcsolatban felmerül egy csomó tisztázatlan kérdés. Gitáristen ügyben! Ami eleve ellentmondás abban a tekintetben, hogy az elektromos gitár nyilvánvalóan egy ördögi szerkezet. Ezzel azonban most nem szeretném magamat összezavarni, szóval maradnék az eredeti nyomvonalon. Gitáristen ügyben! Ahol ugye egyértelmű, hogy van egy tárgy. Ezzel a tárggyal pedig szentelni és átkozni is lehet. Azonban aki ezzel a tárggyal szentel és átkoz az akkor lehet egy konkrét személy? Vagy valami annál is magasabb? Ami mondjuk már sokkal inkább fogalom?

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum