Burnout - Újévezred Rapszódia (2017)

Modern vizeken

2017. február 20. - KoaX

15994338_1425641004146655_1918188937773658010_o.jpg

Ismét egy hazai zenekar kért meg minket, hogy szolgáljuk fel a képzeletbeli asztalunkon vacsorának. Szóval hölgyek, urak! Terítékre kerül a Burnout zenekar és az Újévezred Rapszódia.

Tovább

I Am Fire - From Ashes (2017)

A grunge visszatért

iamfire_front.jpg

Az elmúlt fél évben annyi „supergroup” adott ki valamilyen felvételt, hogy lassan érdemes lenne egy új kifejezéssel leírni azt, amikor ismert vagy kevésbé ismert zenészek az anyazenekar mellett / helyett új társakkal, más zenét kezdenek játszani. Gone Is Gone, Giraffe Tongue Orchestra, Scour csak a közelmúlt, és most itt egy újabb, amelyet a The Hauntedes Peter Dolving és Mikael Ehlert (Hatesphere) hozott tető alá: megjelent az I Am Fire bemutatkozó albuma.

Tovább

Ørdøg - Sötétanyag (EDGE Records, 2017)

!!!

ordog_sotetanyag.jpgA múlt héten megérkezett az Ørdøg második nagylemeze, jelen recenzió tárgya, a Sötétanyag. Szándékosan nem a "boltok polcaira került" kifejezést alkalmaztam, hiszen ahogy az elődje, a  három évvel ezelőtti Tíz Fekete Dal, úgy ez a lemez is elérhető újságmellékletként is, (ráadásul ezúttal limitált LP formátumban is elérhető lesz!) így mindenki kénye-kedve szerint választhatja ki a neki tetsző kiszerelést. De lássuk csak, mit tartalmaz a gyönyörű csomagolásba ágyazott dalcsokor!

Tovább

Kreator - Gods Of Violence (Nuclear Blast, 2017)

Feltuningolt folytatás

kreator_gods_2.jpg

Úgy látszik a 2016-os remek esztendő után idén töretlenül folytatódik a jó széria a thrash metal történetében, rögtön a Kreator nyitja az évet a tizennegyedik albumával! A zenekar számos tagcsere és zenei útkeresés után a Violent Revolution lemezzel talált újra magára és ez a lendület 2017-ben az új albumon is kitart.

Tovább

Füst, mocsár és spagetti

Három underground album, középpontban zöld növényekkel

dopelord_children_of_the_haze_front.jpg

Manapság szinte feldolgozhatatlan mennyiségben jelennek meg dalok, albumok, azonban ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindegyikbe érdemes is belefülelni. Ez természetes, vannak jobb és rosszabb lemezek, ugyanakkor a minőség gyakran (mindig?) alig korrelál a hírveréssel, ami az adott megjelenést övezi. A Rockstation gerilla-marketing kommandója ezt természetesen nem hagyhatja annyiban: az alábbi összeállításban három, a radar alatt megjelent albumot mutatunk be. Terítéken a Dopelord, a Lee Van Cleef és a Weedruid új albuma.

Tovább

Pregnant Whale Pain - Blank EP (2017)

Epilepszia-pozitív bálnametal

blank.jpgFurcsa egy skatulya az experimental metal, mert habár azt tudjuk, hogy valami, a szokásostól eltérőt kell várnunk a produktumról, azért nem mindig sejthetjük, mi is fog beleszánkázni az arcunkba. Így jártam a Pregnant Whale Pain EP jével is, a Blankkel. Tudtam, hogy valami kattant, szokatlan anyag lesz az, amire rávetettem magam, csak éppen nem tudtam, mire is számítsak. Aztán végül egy jó értelemben vett meglepetés lett a találkozásból.

Tovább

Power Trip - Nightmare Logic (Southern Lord, 2016)

Megpörgeti még a trógerlombot a sörpermetben...

power-trip-nightmare-logic.jpgHabár itthon nem koptatott el annyi kockás inget és nem tört ketté temérdek gördeszkalapot a huszonegyedik századi thrash metál reneszánsz, azért a Power Trip híre már azelőtt is eljutott kis hazánkba, mielőtt maga a zenekar is vastagbajuszos texasi tiszteletét tette tavaly nyáron Óbudán. Nevük ugyanis megelőzte őket, méghozzá ujjatlanra fazonírozott pólóikon, amit más Budapestre járó underground bandák zenészei előszeretettel viseltek nálunk kisebb és nagyobb termekben egyaránt. Ami nem is meglepő, hiszen a dallasi ötös első lemeze pontosan az a cucc, amitől Zetro Souza, Scott Ian és Rocky George is újra tinédzsernek érezheti magát. Ezek a srácok ugyanis ugyanolyan vehemenciával nyúltak hozzá a nyolcvanas évek felgyorsult zenéjéhez, mint anno a legnagyobb hősök.

Tovább

John Garcia - The Coyote Who Spoke in Tongues (2017)

Mit is csiripelnek a madarak?

john_garcia_the_coyote.jpg

Ha azt mondom valakinek, hogy kilencvenes évek és stoner, akkor általában egyből a Kyuss-ra asszociál. Ki kérdőjelezi meg az olyan dalok fontosságát, mint a Green Machine, az El Rodeo, a Gardenia vagy akár a Demon Cleaner. Senki, ez alap! Ki kérdőjelezi meg azt, hogy Josh Homme és John Garcia valami olyat hozott létre, ami több nemzedékre is hatással lesz. Aztán mi történt? Feloszlott a zenekar, ment mindenki a maga útjára. És azóta mi történt?

Tovább

Guruzsmás - Üst a gríz felett (2016)

Evilági túlvilág

guruzsm-front_2400x2400.jpgHát, nem egyszerű anyaggal állt elő a Guruzsmás, viszont annál szórakoztatóbb lett a végeredmény! Egyrészt maga a koncepció sem egyszerű: a négyes egyszerre keveri a népzenét a punk, sludge, rock, meg még ki tudja, milyen zenékkel, mindezt pedig azzal fejeli meg, hogy az egészet instrumentálisan hasítják bele az éterbe. Mondhatni, kell hozzá egyfajta nyitottság és türelem, de annál inkább meghálálja a törődést az Üst a gríz felett.

Tovább

AFI - AFI (The Blood Album) (Concord Music, 2017)

Ha még nem szőrösödik odalent, ez a Te lemezed lehet

afi_afi.PNG

Ha létezik ember, akinek szívfacsaró élmény látni egyik kedvenc zenekara vesszőfutását, az jelen esetben én vagyok. Mikor először hallottam a Sing the Sorrow-t, nem kapott el. Aztán szépen lassan, ahogyan a korábbi lemezeiket is magamévá tettem, átértékeltem a dolgot, és a Decemberundergroundig hittem, hogy az AFI lesz az új Misfits. Az a banda, akik képesek továbbvinni Danzigék örökségét, s bár a Sing the Sorrow már sugallta a változást, az új irány csak később kristályosodott ki.

Tovább

Sepultura - Machine Messiah (Nuclear Blast, 2016)

Pörög az iránytű, ami progresszív és hegyes. Meg éle is van.

1000x1000.jpgTegye fel a kezét és álljon ki a sorból az, aki még mindig azon rágódik, hogy lassan húsz évvel ezelőtt a Sepultura zenekar soraiban bekövetkezett egy énekesváltás. Aki pedig kiállt, az most huppanjon le egy kényelmes sarokba és töprengjen egy sort azon, hogy vajon miért ilyen nehéz neki alapvetően elengedni a múltat. Ugyanis lehet egy marék aktuális kérdés a legendás brazil banda apropóján, de ez már sehol sem az. A jelenben tudniillik már a nyolcadik olyan lemezt hallgatjuk, amin az egykor jócskán átalakult Sepu ismét demonstrálhatja, hogy sosem a múlt gyűrött szendvicseit vakargatta kifele a szimatszatyorból és próbálta lenyomni a közönség torkán. Hanem mindig vérfrissítő erőkkel futott neki.. Így az sokkal fontosabb kérdés, hogy az utolsó három lemez után most ismét van-e új irány? Meg, hogy elég hegyes-e az iránytű, ami odaszúr?

Tovább

Nailed To Obscurity – King Delusion (Apostasy Records, 2017)

Évindító melankólia, gitárokkal

20161010_abnahme_nto_kingdelusion_v8_cover.jpg

Nem kellett hozzá hosszú idő, hogy befusson 2017 első underground death / doom anyaga, a német Nailed To Obscurity King Delusion című harmadik albuma. A német sötét undergroundból az utóbbi időben több nagyon kellemes meglepetés is előkerült (Der Weg Einer Freiheit, Weedruid, Samsara Blues Experiment…), így azt gondoltam, hogy a King Delusion is megér egy próbát. Az első hallgatás után pedig olyasmit gondolok, mint a népmesei varga a király előtt: igazam is volt, meg nem is.

Tovább

Gone Is Gone - Echolocation (Rise Records, 2017)

A supergroupok éve folytatódik

goneisgoneecholocationcd.jpg

Sokan szoktak siránkozni azon, hogy valahogy nem sikerül a felszínre buknia, és még a rock/metál undergound szintjén se kiemelkednie valami új bandának, aki aztán megkavarja annak álló (csordogáló) vízét. Pedig inkább arról van szó, hogy a viszonylag sikeres karrierrel a hátuk mögött álló zenészek előszeretettel bútoroznak össze az erősítőikkel és alapítanak supergroupokat. A tavalyi szórás is igen erős volt (Giraffe Tongue Orchestra, Prophets Of Rage, Dunsmuir) és a tendencia idén is kitart. Lásd a debütáló albumos Gone Is Gonet.

Tovább

The Joystix / High School Motherfuckers - Skulls Out! (Shotgun Generation Records, 2016)

Csuklóból lazán, de romantikus felhanggal

13356.jpgElőször, mint képregénykedvelő kezdtem vizsgálni ezt a lemezt és arra gondoltam vajon mi az elsődleges üzenete akkor, ha a borító láttán képtelenség nem a megtorló textiljén figyelő koponyára asszociálni. Mind a két feléből. Ugyanis ez a koponya igazából két koponya. Amikor ez a csodálatos felismerés pedig átlovagolt az arcomon - habár jómagam nem vagyok egy nagy koponya - valahogy mégis bevillant, hogy mivel ez egy split lemez, valószínűleg azzal van összefüggésben ez a kettőből egy dolog. Na, de a lényeg, hogy annyi van, hogy itt a hazai The Joystix és a párizsi High School Motherfuckers közös lemeze egy az egyben.

Tovább

Cadaveres - The Fifth House (2016)

Mint egy méteres vasbetonfal

fifthcover.jpgMegérkezett a legújabb Cadaveres, a The Fifth House, mely meglepő módon sorban az ötödik teljes értékű korong (értsd: nem EP, remix album, vagy élő anyag) Körmiék keze alól. Elmondásuk szerint ezzel a CD-vel megpróbáltak visszakanyarodni a korábbi albumok nyers vonalához. Hogy ez sikerült-e nekik? Vitathatatlanul, viszont szerencsére az utóbbi időkre jellemző dallamokat sem felejtették el beilleszteni a keverékbe, így egy igazi, jóféle Cadaveres-mixet kaptunk, ez pedig a The Fifth House címmel került a boltok polcaira és az újságok mellékleteibe.

Tovább

Vader – Empire (Nuclear Blast, 2016)

Kérdés, hogy mit szólnak hozzá a régi rajongók

vader_the_empire.png

A Vader legfontosabb embere és az egyetlen állandó tényező a zenekarban Piotr Wiwczarek, de a csaknem teljes megújulást követően a jelenlegi felállás úgy tűnik nagyon jól működik: 30 év és 10 stúdióalbum után felesleges kísérletezés nélküli sallangmentes thrash/death lemezzel jelentkezett Lengyelország legrégebbi és legsikeresebb metal formációja.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum