Nervosa - Downfall Of Mankind (Napalm Records, 2018)

A brazil csajtrió megint megvett minket!

2018. június 17. - KoaX

nervosadownfallofmankind.jpg

Megint Brazíliáról dumálunk, megint a metalról dumálunk és most nem a Sepulturaról beszélünk. Manapság azért már nem annyira meglepő, ha nem csak Andreasék kerülnek szóba a dél-amerikai országgal kapcsolatban, ugyanis folyamatosan jönnek onnan is a jobbnál jobb zenekarok. A Nervosaról tuti hallottál már te is, ha pedig, nem akkor a most megjelenő harmadik albumuk, a Downfall Of Mankind tökéletes alap lesz ismerkedéshez.

Tovább

Bleeding Through - Love Will Kill All (Sharptone, 2018)

Szerelem, halál, feltámadás

lwkanagy.jpgVisszatérni csak dicsőségesen érdemes. Kis bemelegítés, tapogatózás, koncertek, hogy van-e igény és ha igen, akkor egy faszán combos anyaggal beröffenteni a rakétákat és hadd szóljon, mintha mi sem történt volna! Kérem, ez történt a Bleeding Throughval, akik ezzel a lemezzel újra bebetonozták magukat arra a helyre, ahová eleve tartoztak: a death, black és metalcore elemeket sem mellőző, keményebb modern metal underground zászlóshajói közé.

Tovább

Harakiri For The Sky - Arson (Art Of Propaganda, 2018)

Bánatköpönyeg

harakiri-for-the-sky-arson-01.jpg

Lehet az olvasók közül kevesen ismerik a Harakiri For The Sky-t, így talán érdemes róluk először mesélnem egy kicsit, mielőtt belefogok legújabb, már negyedik albumuk ismertetésébe. A formációt két bécsi srác alapította 2011-ben, Matthias "M.S." Sollak a muzikális agya a projectnek, minden zenét ő ír egyedül, illetve játszik fel a stúdióban, míg Michael "J.J." V. Wahntraum az összes szövegért és a vokálért felelős.

Tovább

Ghost - Prequelle (Loma Vista Recordings, 2018)

Szükségünk van pápákra?

ghost_prequelle.jpg

A Ghost karrierje eszméletlen tempóban száguldott mindig is felfelé, és ki tudja a pokolból feltörő, a sátán duruzsolásával alá támasztatott dalok hol állnak meg? Van egyáltalán határ? A kis klubokat már rég kinőtte a zenekar, de vajon készen áll arra, hogy a ők legyenek az új arénabanda? Ez még a jövő zenéje, az azonban biztos, hogy június elsején megjelent a zenekar negyedik stúdió albuma, amit most ki fogunk vesézni.

Tovább

Amorphis - Queen of Time (Nuclear Blast, 2018)

Rossz irány

amorphisqueenoftimecd.jpg

Amorphis gyerekkori nagy kedvenc, így mindig öröm, ha új lemez kap tőlük az ember, kis karácsonyi idill. Persze, mivel ők is egy régóta működő zenekar, óhatatlan, hogy a karrierbe kisebb-nagyobb döccenők csússzanak. Nálam az első szakasz vége valahol a Tuonela környékén volt és utána ki is szálltam a hintából, a Skyforger körül meg vissza. A keményebb kalapú emberek tudom, már nem hiszen abba a bizonyos hintába való visszacsücsülésbe, de én megpróbáltam, és a Under The Red Cloud  és a Circle megmutatta, hogy “na ugye..?”.

Tovább

Jonathan Davis - Black Labyrinth (Sumerian, 2018)

A nu metal próféta megszólítja követőit

jonathan-davis_black.pngSzólólemezt kiadni mindig necces. A rajongók azt várják, hogy majd hozod a saját zenekarod stílusát, aztán kalap. Ez a biztonsági játék meg jól el is pakolja a süllyesztőbe az adott korongokat, meghagyva azt az igazán nagy fanoknak, akik mintegy senki által nem szeretett árvára, megvető, de kedves mosollyal az arcukon ölelik azt magukhoz. Ha már más nincs, aki szeresse. Na, Jonathan Davis elkerülvén mindezt, megpróbált valamennyire elrugaszkodni ettől az elvárástól és megmutatni, van élet a Kornon kívül is és belépett a sorba: egyedüli kakukktojásként pótolta az elmaradását szólólemez téren (Munky, Head és Fieldy már korábban ellőtte a dolgot, ráadásul Raynek is ott van a KXM, mint side projekt) és megmutatta, hogy ha rajta múlna, hogy képzelné el a zenét, ami a belső örvénylő káoszából tör előre.

Tovább

Shinedown - ATTENTION ATTENTION (Atlantic Records, 2018)

Nem igényel külön figyelmet - úgy is simán működik

shinedownattentioncd.jpg

Nem volt oly’ rég, tisztán emlékszem a pillanatra, amikor megszerettem a Shinedown zenéjét. 2012-es Amaryllis albumon volt az Enemies című dal, ahhoz csináltak egy fasza kis videót, aztán persze jött Bully, meg az egész lemez. Nem tudom miért mászott ennyire bele  a fejembe a floridai négyes zenéje. Nem túl bonyolult vonalvezetésű, amcsi, vagány stadionrock zene. Minden részlet adott, hogy fussak az ilyen elől, de valamiért megvettek kilóra. Aztán a kígyótojásos lemez (Threat To Survival) jött és szinte állandó vendége lett a kocsizós óráknak (State Of My Head mekkora zene) és idén pedig a Attention Attention.

Tovább

Parkway Drive - Reverence (Epitaph, 2018)

Az ausztrál fémmag tovább nemesedik

parkwaydrivereverencecd.jpgA 2015-ös Ire sikere után, amely méginkább megerősítette az ausztrálok sikerét a metalcore, vagy inkább modern metal élvonalában (nálunk is szanaszét pakolták a 'Tracket), válaszút elé kényszerítette a Parkway Driveot: merre tovább? A léc magasan volt, de a srácok nagyon bölcsen úgy döntöttek, nem veszik fel mégegyszer ugyanazt az albumot, hanem kicsit változtatnak a recepten, szemezgetnek kicsit innen-onnan, már ami a színesítő elemeket illeti. Hogy jól tették-e, az egyedi megítélés kérdése, Internetszerte sokan húzzák a szájukat, de szerintem azért nem lett olyan rossz ez az album, sőt, a PD eddigi, a változatosságában is legegységesebb albuma lett a Reverence.

Tovább

Graveyard - Peace (Nuclear Blast, 2018)

garveyardpeacecd.jpg

Akartam utálni, a legnagyobb rosszindulattal vágtam bele, az It Ain't Over Yet még talán meg is győzött, hogy jók az érzékeim, de aztán varázsütésre teljesen beszippantott. A második, Cold Love című nótától az új Graveyard lemez pont azt nyújtja a hallgatójának, amiért az bepattintja a lejátszóba.

Tovább

At The Gates - To Drink From The Night Itself (Century Media, 2018)

Götheborgi sötét szérum

atthegatestodrinkcd.jpg

Remélem az At The Gates-et senkinek nem kell bemutatni, hiszen a svéd göteborgi melodic death metal hangzás egyik alapítója az In Flames-el és Dark Tranquallity-vel karöltve. Az At The Gates anno a Slaughter Of The Soul lemezzel a színtér egyik leglegendásabb albumát alkotta, mely után óriási csönd következett. Amikor 2014-ben bejelentették, hogy a koncertezés mellett egy új anyaggal is előrukkolnak óriásiak voltak az elvárások, de azt kell, hogy mondjam, hogy a rajongók többsége nem lett csalódott. Az At War With Reality hozta a szintet, bár csak az említett etalon album árnyékában. Az igazság az, hogy a Slaughter Of The Soul után bármilyen új anyagot hoznak, a rajongóknak óriási elvárásaik lesznek, így a To Drink From The Night Itself megírásakor ismét nehéz dolguk volt a svédeknek.

Tovább

YOB - Our Raw Heart (Relapse, 2018)

:yob/jobb szóvicc helye:

ourrawheart.jpg

Mindenki ismeri talán azt az érzést - a hasonszőrű zenefalók közt -, hogy egy zenekart annyiszor emlegetnek fel, hogy jól tudod, hogy meg kéne már hallgatni. A YOB állatorvosi lova ennek a helyzetnek, bár az is hozzá tartozik, hogy próbálkozásaim (próbálkozgatásaim) már voltak velük. Most viszont eljött az elkerülhetetlen az Our Raw Heart kapcsán.

Tovább

Wiegedood – De Doden Hebben Het Goed III (Century Media, 2018)

Első osztályú belga sötétség

wiegedood_de_doden_hebben_het_goed_iii.JPGA belga Wiegedood egyre ismertebb black metal körökben, és ez nem feltétlenül csak az intenzív menedzsment-munkának és a folyamatos turnézásnak köszönhető. A trió az elmúlt három évben a De Doden Hebben Het Goed album-trilógiában a modern európai black metal egyik nehezen megkerülhető anyagát tette le az asztalra. A hármas utolsó tagja néhány hete érkezett, és jópár meghallgatás után alább el is mondjuk a véleményünket róla.

Tovább

Dimmu Borgir - Eonian (Nuclear Blast, 2018)

Nem egy korszakos...

dimmu_borgir_eonian.jpgA Dimmu Borgir elkészítette a black metal Chinese Democracyját. A régen készülődő, már-már Lucaszék gyorsasággal összerakott nagylemezzel szemben így persze indokolatlanul magas elvárások lettek, ami talán erősen érthető egy ilyen esetben. A marketing megvolt már jó előre, folyamatosan hozták a híreket, majd a két, nem kevés vitát kiváltó előzetest is kipattintották a jó népnek, aztán pénteken megérkezett a teljes korong. De vajon meg fog-e felelni azoknak a bizonyos elvárásoknak, megugorják-e azt az igen magasra feltornázott lécet? Sajnos ebben nem vagyok teljesen biztos.

Tovább

Thy Catafalque - Geometria (Season Of Mist, 2018)

Más titokzatok

geometria_1.jpgAz a baj, hogy hiába van már elcsépelve, a Thy Catafalque albumairól nehéz rosszat mondani. Maga a zene különlegessége, az az egyedi hangulat, ami körüllengi, a stílusok kavalkádja mindig a mezőny fölé emeli egy kicsit Kátai Tamás éppen aktuális keze munkáját. Aki azt hiszi, hogy a Geometriával sikerült végre mellélőnie Kátai Úrnak (és persze az őt segítő zenészeknek, énekeseknek), az tévedett, így csak az olvassa tovább, aki nem sajnálja az időt egy újabb kalapemelésre.

Tovább

Red Swamp - Desertdrive (2018)

A szintlépés eredménye

red_swamp_desertdrive.jpg

Április huszadika a stonerek körében egy közkedvelt dátum, így nem is volt meglepő, hogy ezen a napon több ismertebb külföldi zenekar is a semmiből kihozta a legújabb albumát. Na, de hazai szinten is vannak, akik tisztelik eme ünnepet így tökéletes volt az időzítés a Red Swamp számára is, hogy végre valahára kihozzák a második albumukat, a Desertdrive-ot.

Tovább

A Perfect Circle - Eat The Elephant (BMG, 2018)

Egyél elefánt' és fogd rá a nyuszira!

elephant.jpgJogos elvárás, hogy tizenöt év csend után (az eMOTIVeot most ne számoljuk, lévén csak egy nagyrészt feldolgozáslemez lenne, még ha nem is mindennapi) a világ legtökéletesebb albumával jelentkezzen egy zenekar? Abszolút! Sőt, egy banda minél később ad ki friss albumot, elvileg annál nagyobb nyomás kellene, hogy nehezedjen, mivel a rajongók étvágya és igénye is egyre fentebb kúszik.  De meg tud felelni ennek az egész elvárás, súly, étvágy kombinációnak az Eat The Elephant? Vagy annyira nem is tökéletes? Vagy pont, hogy az? Vagy "csak" egy újabb A Perfect Circle album? Spoilerveszély: meg tud és szinte teljesen tökéletes is!

Tovább

Light the Torch - Revival (Nuclear Blast, 2018)

Már ég a fáklya, vidd tovább

lightthetorchrevivalcd.jpg

Howard Jones majd’ 3 év kényszerszünet után ismét albumot villantott. Hősünk - legalábbis az enyém biztosan - komolyabb egészségügyi traumák következtében (3 nap kómában az eléggé az) levált a Killswitch Engage -ről, mert egyszerűen képtelen volt újra belemerülni abba a bizonyos flow-ba a zenésztársaival. Később testvére halálát kellett feldolgoznia. A Devil You Know zenekara hosszas jogi vitákba keveredett a dobos kilépése okán, ennek mielőbbi lezárása, hogy Light the Torch néven folytatódik inkább a projekt. Egyéni ízlés kérdése, hogy részemről nekem jobban bejön ez a név. A kálvária végeztével viszont végre itt a Revival, mely albumcímnek háttértartalmán nem kell sokat spekulálnunk az előzőek ismeretében.

Tovább

Az album, amit Batman is hallgat!

Cancer Bats - The Spark That Moves (2018)

30739031_10156343670112090_67826114948497408_n.jpg

Vannak zenekarok, akiket egyszerűen az első perctől fogva imádsz, de mégsem veszel mindig elő. Valahogy így vagyunk a Cancer Bats-el is, akik el-el tűnnek a lejátszóból, de aztán valahogy mindig vissza eszik magukat és ott is ragadnak ilyenkor huzamosabb időre. Most Batman kistestvérei megint ezt csináljuk, ugyanis múlt héten a semmiből kihozták a The Spark That Moves című új albumukat. Ezt boncolgatjuk most kicsit.

Tovább

Sleep – The Sciences (2018, Third Man Records)

Jó négyhúszhoz szól a nóta

sleep_the_sciences.png

Hát… ahogy mondják: a stílus maga az ember. Ezt rá lehet húzni akár egy zenekarra is. Na már most, ha egy bandát mondhatnék, amelyik április 20-án (420), addig teljes titokban tartva, a semmiből vágnak hozzánk egy lemezt, az bizony a Sleep lenne. A kaliforniai trió neve gyakorlatilag egybeforrott a fűimádattal átszőtt lassú doom/metal/stoner kultúrkörrel, és az idő előrehaladtával ez a kapcsolódási pont nem hogy enyhült, inkább erősödött. Ami úgy az igazán nagy szó, hogy 19 éve (!) nem jelent meg albumuk, és a reunion óta is eltelt már 9 év.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum