Ektomorf - Fury (AFM, 2018)

Düh, bazmeg, düh!

2018. február 19. - theshattered

fury.jpgA múlt héten megjelent az Ektomorf legújabb nagylemeze, a Fury. Az, hogy lecserélődött Zotya körül a banda, nem fogom többet megemlíteni ebben az írásban, mivel a korongra ez nem volt hatással, a régi felállás keze nyomát viseli még minden egyes itt hallható hang. Nem tudom, mi volt a zenekarban, vagy nyilván Zotyában, mint főnökben a dalírási fázis alatt, de hogy ez a relatív nagy szünet után megjelent album úgy odab*sz, ahogy kell, az biztos!

Tovább

Black Label Society - Grimmest Hits (Spinefarm Records, 2018)

Már éppen ideje volt

bls_cover.jpgMár egy ideje kinn van az új Black Label Society, és a jubileumi tizedik sorlemez kapcsán úgy éreztük, nekünk is érdemes megemlékezni Zakk Wylderól és népi zenekaráról. Bevallom, sohasem volt felhőtlen a kapcsolatom velük, tekintettel arra, hogy azokra a zenekarokra, amik nekem egyáltalán nem tetszettek, folyamatosan azt mondták a környezetemben, hogy „olyan, mint a BLS”. Ez a fő oka annak is, hogy a Grimmest Hits azt első Black Label album, amit az elejétől végéig hallok. Lehet, hogy az olvasók többsége ezzel nem így van, tehát ez az írás egyben megkövetése is a fent említett felebarátoknak: ők tényleg jót akartak, a lemez pedig egyáltalán nem annyira semmilyen, mint amire számítottam.

Tovább

Fu Manchu - Clone of the Universe (At The Dojo Records, 2018)

Egy jó klón

fu-manchu-clone-of-the-universe.jpg
Régi emlék már eléggé, amikor az Evil Eye-t meghallottam a Fu Manchutól. Viszont igen intenzív imádat kezdete volt az a pillanat. A stoner rock fatörzsének két főelágazásából (Palm Desert scene, Kyuss- Fu Manchu) ők hozták azt a punkosabb, rock n’ rollosabb vonalat, amibe azért bőven belefért a betépett elszállás is. Legalább is ezt jelentette nekem régen a munkásságuk, a 2007-es We Must Obey után viszont fokozatosan kiszorultak a látóteremből.

Tovább

Lemezek amik szembejönnek - Most négyesével és nagyon gyorsan vol 2.

phil_anselmo_the_illegals_2.jpg

Aki következetesen figyeli az új megjelenéseket, az tudja, hogy hetente akár több olyan lemez is szembejöhet, aminél muszáj megállni és levágni, hogy mit vágtak rá jól, nagyon jól vagy épp közepes elánnal. Rockstation név alatt futó szerény rockblogger közösségünk pedig nehezen tartja a lépést azzal a tempóval, amit az általunk is képviselt széles műfajhatárok között a kreativitás folyamatosan a nyakunkba önt. Miközben a kínzó vágy, hogy mindent megmutassunk, amit csak lehet, ott tombol, mert mi más lenne ezen a téren fontosabb, mint az, hogy még több új zene. Szóval lett ez a rovat, ahol szaporább tempóban, letömörítve próbálunk rámutatni a friss megjelenésekre. Egyensúlyozva az ajánló és a recenzió műfajhatárai között. Ebben a cikkben négy idei lemezzel, amik meghallgatása hangsúlyosabbra sikeredett a dömpingben.

Tovább

Magor - A menedék (EDGE Records, 2017)

Érzelmek kimaxolva

magor_a_menedek.jpg

A jászberényi bázisról támadó Magor megalakulása óta olyan embert próbáló utat tett meg, amihez hasonló (tor)túrákon már számos bandának elkopott a bakancsa, ám a kitartásukat három demo és nyolc évnyi küzdelem után 2015-ben az első nagylemezükkel ünnepelhették.A folytatás pedig meglepően korán, 2017 novemberében, stílusosan fennállásuk tizedik évében érkezett meg A menedék címmel.

Tovább

Lemezek, amik szembejönnek vol.1.

black_veil_brides_2017.jpg

Manapság sajnos nem mindig van idő egy-egy lemezt töviről hegyire kielemezni, nemhogy egy nagyobb lélegzetvételű beszámolót írni róla. Persze attól még jelenik meg jó album bőven, nekünk is sikerül átfutni rajtuk, de be kell látni: hiába írnánk epikus méretű szöveget róluk, legtöbb esetben ti sem olvassátok el, pont ugyanúgy az időhiány miatt. A mostani eresztésben három fiatal, fiataloknak szóló zenekar új lemeze kerül bemutatásra, ezek a nu metalos ízekkel támadó Cane Hill, a talán a magnum opusát elkészítő Black Veil Brides és a házon belül megoldott frontemberváltáson átesett Of Mice And Men.

Tovább

Machine Head - Catharsis (Nuclear Blast, 2018)

Hol vannak a régi gépfejek?

machine-head-catharsis-artwork.jpg

Amikor megtudtuk, hogy a Machine Head új albumon dolgozik tűkön ültünk! Aztán jöttek az előzetes dalok, amiktől az a tű nagyon negatív jelentéssel kezdett el bírni. Innentől kezdve nem volt annyira kellemes az ülés, sőt mi több.. Egyre kényelmetlenebbül kezdtük érezni magunkat ...

Tovább

Orphaned Land - Unsung Prophets & Dead Messiahs (Century Media, 2018)

Ez már kel(l)et(t) a lelkemnek

orphanedlandunsungcd.jpgAz Orphaned Land nem az a kapkodós fajta zenekar, amihez talán kivételes és furcsa örömmel oda lehet biggyeszteni: szerencsére. Ugyanis így minden albumuk kiemelkedő minőségben szállítja le a keleties elemekkel gazdagon átszőtt, progresszív elemekkel sem spóroló metaljukat, így büszkén lehet mondani: nem lehet csalódni egyik anyagukban sem. Ebbe a szép, míves sorba száll be az Unsung Prophets & Dead Messiahs, mely talán az eddigi legkiforrottabb, legerősebb, legdefinitívebb, leginkább "Orphaned Landes" lemeze lett az izraelieknek.

Tovább

Hobosexual - Monolith (Kitchentable Records, 2017)

Garázs stoner duók, szevasztok!

hobosexual-monolith.jpgAzért arra nagy összegben fogadnék, hogy a Hobosexual új albumát nem várták akkora tömegek, mint mondjuk a Tool Chinese Democracyval felérő, "idén" megjelenő lemezét. Bevallom, én sem, tekintettel arra, hogy pár héttel ezelőtt még a létezésükkel sem voltam tisztában. A tavalyi év végén kijött Monolith viszont lehet, hogy nem csak engem győz meg arról, hogy érdemes odafigyelni rájuk. Garázs-stoner rajongók, figyelem!

Tovább

Watain - Trident Wolf Eclipse (Century Media, 2018)

Időutazás a kilencvenes évekbe

watain_front.jpgJanuár eleje hagyományosan uborkaszezon a friss megjelenések terén, hogy rögtön egy közhellyel indítsunk. Persze mire átgondolnánk, hogy akkor mit is hallgassunk, addigra jó eséllyel beesik valami, amiről elsőre nem is feltétlenül gondolnánk, hogy bármilyen szempontból érdekes lehet. Az évkezdést ezúttal a svéd black metalosok vállalták (és persze a C.O.C.). Először a Shining kissé jellegtelen, de hallgatható tizedik lemeze jött ki, majd jelen írásunk tárgya, a Watain lassan öt éve esedékes új albuma. Spoilerként a konklúzió: a trve arcok nyugodtan kattintsanak.

Tovább

Corrosion Of Conformity - No Cross No Crown (Nuclear Blast, 2018)

Soha rosszabb évkezdést ennél!

corrosionofconformitynocrossnocrowncd.jpg

Amikor megtudtuk, hogy az évet a Corrosion Of Conformity új albumával fogjuk nyitni mindenki tűkön ült. Az ígéretes borító után egyre jobban bezsongtunk és már lelki szemeink előtt láttuk, ahogy otthon felrakjuk a lemezjátszóra a korongot és pörögnek a riffek körbe-körbe. Mi lett a tervből? Milyen a No Cross No Crown? Most kiderül.

Tovább

divideD - Modulus (2017)

Időutazás egy "Arcade game" világba

divided_modulus.jpg

A 2017.novemberi HammerWorld mellékleteként megjelent a divideD első nagylemeze Modulus címmel. Magával a divideD jelenséggel először a legutóbbi budapesti Arch Enemy koncerten találkozhattam ahol ez a jól kigondolt stratégiával építkező 2014 áprilisában alakult hazai csapat hivatott betölteni a bemelegítő szerepet.

Tovább

The Atomic Bitchwax - Force Field (Tee Pee Records, 2017)

Sex, dugás & rock n' roll

theatomicbitchwaxforcefield.jpg

Kevés elhasználtabb szóösszetétel van a magamfajta zenebolondok számára, mint a rock n' roll. Rühellem is használni. Mert ugye ezt a cimkét ráaggaszthatjuk ugyanúgy az AC/DC-re, vagy akár Chuck Berry-re, de akár a boldog-boldogtalanok által feldolgozott Joan Jett and the Blackhearts I Love Rock n' Roll számára is. Meg gyakorlatilag bármire, amiben van elektromos gitár, négy negyed, meg 100 bpm fölötti tempó. Hogy ez miért problémás nekem? Leginkább azért, mert így mit mondjuk az olyan bandákról, mint a The Hellacopters, az MC 5, vagy akár a cikk témájáról, az Atomic Bitchwax-ról.

Tovább

Archaic - How Much Blood Would You Shed To Stay Alive? (2017)

Pöpec thrash metal, amerikai ízekkel

archaic_how.jpg

Az múlt év vége felé én kaptam a feladatot, hogy írjak az Archaic új lemezéről. Archaic? Nem ugrott be semmi a névről, de ez nem csak az én hibám. 12 év hosszú idő, különösen egy zenekar életében és az Archaic első lemeze 12 évvel ezelőtt jelent meg! Egy kis emlékeztető, hogy egyszerűbb legyen behatárolni: abban az évben indult a Five Finger Death Punch és újjáalakult az Alice in Chains és az Anthrax. És néhány lemez abból az évből: Shovel Headed Kill Machine (Exodus), Angel of Retribution (Judas Priest), Enemy of God (Kreator), ReliXIV (Overkill). A Rockmaratont a pécsi Malomvölgyben rendezték meg, még létezett a Hegyalja Fesztivál és a Sziget Fesztiválon volt metal. Szóval ilyen régen volt.

Tovább

Ground Zero - Unleash The Fire

Hol van az a tűz?

cover.png

Hivatalosan is elkezdtük kétezer tizennyolcat! Elmúltunk tíz évesek és idén sem akarunk visszavenni a tempóból. Ahhoz azonban, hogy tudjuk neked nyomatni a jobbnál jobb hazai zenéket, nektek is aktívnak kell lennetek. Vegyetek csak példát a Ground Zero zenekarról, akik nem voltak restek már az év elején zaklatni minket, hogy írjunk róluk pár sort. Kik vagyunk mi, hogy ellenkezzünk?

Tovább

Nadir - The Sixth Extinction (Grimm / NGC, 2017)

Fekete öltönyt húztam hozzá, annyira komolyan vettem...

18011013_1559660390713849_8864803171708850117_n.jpgMajdnem pontosan két évvel ezelőtt jelent meg a Ventum Iam Ad Finem Est című hatodik nagylemez. Nyolc olyan tétellel, amik egyenként tettek le a kisszékre, hogy combomba szúrt könyökömmel kelljen kitámasszam aláhulló államat. Súlytól hajlott gerincem végéről lelógó fejem alatt gondosan. Az első perctől az utolsó dalig, melynek címe ugye The Sixth Extinction. Ahhoz pedig nem kell Kántor kutya remek szimatjával rendelkezni, hogy ma már tudjam, ez egy kikacsintás volt a banda részéről, hogy a történet honnan folytatódik. Hiszen a most megjelent album címe, mint az említett utolsó szám címe is, pontosan ugyanaz. Ahogy maga a háttértörténet sem változott. A dolgok ma is ugyanabba az irányba haladnak. A Nadir zenekar pedig csak újabb bizonyítékot ad, hogy megtalálta azt a végtelenül komor, de mégis fenséges zenei nyelvet, amiben tonnányi tehetetlenséggel mozog együtt a külső és a belső valóság.

Tovább

Édes-dead - Nem Vagyok Jó Félelmetes (2017)

Mennyire vagy félelmetes?

23843225_1700025433348994_9141300826985614559_n.jpg

Haverok zenéjéről mindig marha nehéz írni, és ezt mindig elmondom. Nem akarod megbántani a régi cimbiket, ha valami mondjuk nem jó, de hazudni sem akarsz. Aki meg ugye zenélésre adja a fejét az bírja a kritikát. Így estem neki az Édes-dead legújabb anyagának, jöjjön a Nem Vagyok Jó Félelmetes.

Tovább

Peace Creep - Az év lemezborítója!

peace_creep.jpg

Hálátlan dolog ez az év végi tízes lista, mert vegyük csak a jelenlegi évet. Összeraktam az általam legjobbnak ítélt tízes kupacot, lenyomtam az entert, ami aztán órákkal később már meg is jelent. És ilyenkor az ember észbe kap: basszus, lemaradt ez, lemaradt az, de hát mit van mit tenni ilyenkor? Írhattam volna tíz egészen más zenekarokból álló listát, akkor is nyugodt lettem volna a végeredménnyel.

Tovább

Order – Lex Amentiae (Listenable Records, 2017)

Az album, amire 20 éve várok (mások meg 30)

order_lex.jpg

Van az úgy az életben, hogy mikor belépsz a kocsmaajtón, egy iszonyatos öklösbe futsz bele. Aztán miután az ököl mindkét oldalán található személy úrrá lett a csodálkozásán, egymás nyakába borultok, mert rég nem látott barátok vagytok. Na, ez az album ilyen!

Tovább

Glassjaw: Material Control (Century Media, 2017)

Ifjú korom kedvenc zenéi vol. 5

glassjawmaterialcontrolcd.jpg

Ez az év tele volt ifjú korom nagy kedvenceinek a váratlan visszatérésével. Ez ugye jó dolog. Lehet örülni. De ugyanennyire benne van az is, hogy a nosztalgia meghitt, és jótékony szépia fénye egy új albummal könnyen mattosítja a jelent. Így voltam az új Life Of Agony-nál, meg az Iron Monkey-nál, viszont a Quicksand, vagy az At The Drive In már inkább azt jelezte, hogy nem érdemes temetni a 90’s kultikusan radar alatt repkedő zenekarát. És év végére befutott a Glassjaw is.

Tovább
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum