Hirdetési felület

rem_remtv_small.jpg

A kiadvány az R.E.M. zenekar és az MTV különleges kapcsolatát mutatja be élő fellépések, díjátadók, közös műsorok felvételein, illetve egy egész estés dokumentumfilmen keresztül.

tovább »



Az R.E.M. abszolút része kamaszkoromnak. Az Out Of Time vagy az Automatic For The People akkoriban legalább akkora flash volt számomra, mint mondjuk a Metallica Fekete Albuma, vagy a Guns N' Roses Use Your Illusion-je. Hogy az R.E.M. legjobb albuma az előzőekben megnevezett két album közül ki az szinte biztos. Ezt követően pár fellángolást leszámítva nem igazán tudtak emlékezeteset alkotni, de 2008-ban megjelent Accelerate című lemezük meglepően fogósra sikerült sokak legnagyobb örömére.

tovább »



 

 [ Sziget 2008, Nagyszínpad | augusztus 16.,  szombat,  21:30 | R.E.M.]

FIGYELEM! Kiemelt ajánlat!

A zenekart 1980-ban Athensban (Georgia) alapította Michael Stipe – ének, Bill Berry – dob, Peter Buck – gitár és Mike Mills – basszusgitár.

Michael Stipe művészeti iskolába járt, és a punkzenéért rajongott. Peter Buck igazi fanatikus lemezgyűjtő (több mint 10 000 darabos bakelitgyűjteménye van), minden érdekli: klasszikus zene, punk, free jazz stb. Hasonló ízlésük hozta őket össze, egy közös baráton keresztül pedig megismerték Berryt és Millst.

Amatőr körülmények között, garázsban kezdtek el játszani, eleinte feldolgozásokat, Twisted Kites néven. Az R.E.M. név (a Rapid Eye Movement, az alvás egyik fázisának tudományos rövidítése) állítólag a szótár véletlenszerű felcsapásával keletkezett.

Első kislemezük, a Radio Free Europe 1981-ben jelent meg mindössze ezer példányban, de a kezdő együttes bekerült a Village Voice év végi összesítésébe is. Az 1982-es jött az első lemez a Chronic Town, amelyet a Rolling Stone című, rocklap az év lemezévé választott. A következő évek lemezei már az eladási listákon a 40-edik hely környékére kapaszkodtak, így az együttes a college rock egyik legfontosabb képviselőjévé lépett elő.

1988-ban jelent meg a Green, az első lemezük, amelyet már nagykiadó adott ki. Bár Amerikában szokás szerint ez is szép sikereket ért el, hazánkban a Shiny Happy People című sláger ismertette meg az emberekkel az együttes nevét. A tőlük szokatlan, könnyed, vidám dal az 1991-es Out of Time-ról származott, csakúgy, mint a Losing My Religion. A szomorú és szépséges Everybody Hurts már a lassabb, akusztikusabb hangvételű 1992-es Automatic for the People-ön hallható, de még tizenkét év után is viszonylag gyakran látható a klipje bármelyik zenetévén. Az R.E.M. legnagyobb korszakát az előzőknél rockosabb, harapósabb lemez, a Monster zárta le (1994).

Azóta kiadtak négy albumot, összesen meg tizennégyet (hármat már Bill Berry kilépése után, aki a Monster turnéján agyvérzést kapott, és kilépett a zenekarból); voltak nagy slágereik, rendre nagy példányszámú eladásokat produkáltak, de valahogy kiestek a képből nekem is, meg egy kicsit mindenkinek. Új, Accelerate című lemezük azonban vissza fogja repíteni őket a  köztudatba, mert jól sikerült, rockos alkotás. Az idei Sziget Fesztivál kétségtelenül legnagyobb durranása az R.E.M. koncertje lesz augusztus 16.-án, szombaton 21:30-kor a Nagyszínpadon.

 R.E.M. : Stand

 

[ Sziget 2008, Nagyszínpad | augusztus 16.,  szombat,  21:30 | R.E.M.]

Linkajánló:

R.E.M. hivatalos website

 



01
2008. máj
20:18

Welcome back! R.E.M. - Accelerate

Szerző: SAABI Címkék: rem
Volt idő (még a csapat fénykorában, valahol a 90-es évek elején), amikor rajongtam értük majd valahol a Monster album környékén, amely a világhírt hozó Out Of Time és Automatic For The People után érkezett, elvesztettem a fonalat, értem ezalatt, hogy a túlzott művészieskedés nekem már annyira nem jött be, rajongásom csendes tiszteletbe konvertálódott. Az Accelerate meghallgatása után örömmel konstatáltam, hogy talán ismét van/lesz miért rajongani.

Az Accelerate az R.E.M. 14.(!) albuma (a banda ide s tova már majd' 30 éve tevékenykedik) és szerintem alaposan megleptek vele mindenkit. A sok művészieskedés és gyengécske produkció után ugyanis váratlanul újra felfedezték az egyszerű, lendületes játék örömét és egy tőlük szokatlanul karcos rock lemezt csináltak. Igen, jól olvastátok. Rock lemezt.

A nyitó Living Well Is The Best Revenge sodró tempóját, pattogós basszusát, szikár gitárhangzását hallgatva már sejthető: itt most egy egész más R.E.M.-et fogunk hallani. A kettes Man-Sized Wreath-ban is keményen dolgozik a basszus a kellemes gitárszólamok alatt. A Supernatural Superserious is igazi örömzene, fülbemászó refrénnel. A négyes Hollow Man (videó alább) egy kicsit kommerszebb, slágeresre formált dal, de elvitathatatlan érdeme a lassú-gyors szakaszok váltakozása általi dinamizmus, ami mégsem hagyja, hogy egy legyintéssel túllépjünk rajta.  Az ötödik Houston-ban személyes kedvencem a különös hangzású effekt, amivel teljesen egyedivé és összetéveszthetetlenné varázsolták ezt a felvételt. A címadó Accelerate a lemez egyik legjobbja (ha nem a legjobbja): ismét egy agresszívebb, lendületes, magával ragadó tétel, kiváló basszussal, rendkívül jól eltalált orgonatámogatással a háttérben. A gyors Accelerate-et a lassúbb, merengős  Until The Day Is Done követi, azután a Mr. Ricards következik masszív alapozással, lágyan, de szakadatlan hömpölygő gitárszólamokkal, kellemes emlékeket idézve a 90-es évek elejéből. A múltidézés a kilencedik Sing For The Submarin-nel folytatódik csak hogy megmutassák, még mindig tudnak művészieskedni, de ezúttal nem teszik magasra a lécet; a dal könnyedén befogadható, főleg, ha a közepén hallható dobszólamokra gondolunk. A tízes Horse To Water harsány ébresztőként hat a lassú, merengős dalok után. Na ez már igazi rock'n'roll: gyors, kemény (R.E.M. mércével mérve)  és hatásos, mint ahogy a záró I'm Gonna Dj is.



Szóval a cím teljesen helytálló kérem szépen. Michael Stipe és bandája úgy játszik ezen a lemezen, mintha "bespeedeltek" volna - legalább is az elmúlt évek egy helyben toporgásához képest. A teljes játékidő rövid, alig 35 perc, ami a rohanós tempó mellett talán kicsit még rövidebbnek is érződik. Ennek ellenére mégsincs hiányérzet a végén, a tartalom ugyanis bár tömör, de mégis teljes élvezeti értékkel bír, nemigen lehet elvenni és hozzátenni semmit. Az Accelerate így kerek, ahogy van: görcsös erőlködéstől mentes, felszabadult zenei alkotás, nagyon eltalált, modern, mégis hamisítatlan „oldschool” R.E.M. hangzással.
A lemez megjelenése óta a legtöbb sikerlistán az első tízben tanyázik, szóval úgy tűnik, a világ szereti az új R.E.M. lemezt. Én is szeretem. Szeretgessétek meg Ti is!

9/10


Hollow Man