Hirdetési felület

magyardalnapja_logo_anti_1.jpg

1 hete lecsengett a Magyar Dal Napja. Őszintén szólva 1 meghíváson és 2 Budapesten látott koncertposzteren kívül hozzám más nem jutott el belőle - hiába a számos vidéki helyszín, hiába a párhuzamos(!?), és mintha néminemű tematikus bontásra törekedő koncertkínálat, hiába a talán minden eddiginél nagyobbnak ígért media covering, nem volt eget rengető, mondjuk ki, lássuk be: se tévében, se rádión, se neten nem ért hozzám bármi érdemi reflexió, vagy akár egy tikszaros említés róla, és még az ott szereplő zenészkomák is csak vállat vontak: van ilyen is, hát vótunk, hát jóvót. Sőt, a nem-fővárosi helyszínekre (Boldog?! Hajdúnánás?! Martonvásár?! komolyan?) úgy fest, a "népünnepély szervezői", legyenek helyiek vagy központiak, csak a helyi parányi & big bandeket hívták, meg a szarráropott sarkú néptáncos-népzenész bagázst, akik valószínűleg minden nyüves helyi minifeszten amúgy is csujogatnak - mintha a kortárs rockzene, vagy akárcsak a kortárs magyar, de angol nyelvű zene egyáltalán nem is létezne. Mintha az nem is lenne magyar.

Ezt szeretnénk orvosolni. Az Ez-Is-Magyar-Dal!-Napjával azt tervezzük, hogy minden évben szeptember 2. hétvégéjén felhívjuk a figyelmeteket azokra a friss, nyugati színvonalú, mégis keleti állapotok közt boldogulni kénytelen hazai előadókra, akiknek a kultúrpolitika jelenlegi menete, vagy a becsontosodott kőbányai közízlés nem juttat elég rivaldát. Majd mi. Nekik. Helyettük. Kúriabéli puhányok, nyavalyások, ha gyötör a láz, fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok: el se fogjátok hinni, hogy EZEK a bandák, ezek a számok, mind-mind magyarok...

tovább »



RosaParks_2.jpg

A győri illetőségű Rosa Parks az elmúlt öt év egyik legkitartóbb és legőszintébb hazai underground színfoltja, akik a kezdeti dalok post-rockos lebegéséből egy sokkal matekosabb, izgalmasabb hangzásvilágra tettek szert az utóbbi másfél évben. Ezt bizonyítják az I scream, you scream, we all scream for mainstream című nagylemez dalai is, melynek bemutatója tegnap volt a Dürer Kertben.

tovább »



2012. május 13-án vasárnap a tengerentúli post-rock szcéna egy, nálunk még talán kevésbé ismert képviselője, a Deadhorse lép fel a BLOG Music Club-ban a remek győri Rosa Parks társaságában.

A 2009-ben Erie-ben alakult Deadhorse a három amerikai turnéja után először jön át Európába, hogy egy több mint harminc állomásos turné keretében végre megmutathassa magát többek között a magyar közönségnek is. A stílusában és attitűdjében jellegzetesen tengerentúli underground instrumentális post-rock zenekar 2010-ben jelentette meg első és eddig egyetlen nagylemezét We Can Create Our Own World címmel, amit azóta néhány publikussá tett koncertfelvétel ill. egy split valamint szinte folyamatos koncertezés követett. A kezdeti időkben a szinte természetesnek tekinthető tagcseréket követően a mára megszilárdult felállás erősebb mint valaha, a Deadhorse jelen pillanatban egy erőtől duzzadó, rendkívül kreatív zenekar képét mutatja a színpadon. A két gitár-basszgitár-dob-zongora felállású csapat „vegytiszta” post-rock zenekarként jellemezhető, zenéjükben megvan mindaz a szépség, érzelemgazdagság és energia ami ezt a műfajt érdekessé és szerethetővé teszi. Jól megkomponált, epikus, sodró lendületű szerzeményeiknek a zongora használata remek hangulati többletet ad, a lassú témabontogatásokból építkező témák erőteljes, helyenként monumentálisnak nevezhető katartikus érzelmi csúcspontokban teljesednek ki…a keményebb, metálosabb hangvétel viszonylag ritkábban jön elő, a Deadhorse a post-rock szebb és érzelemgazdagabb ágát képviseli. Szinte garantálható, hogy itthoni debütálásuk a tavasz egyik emlékezetes pillanata lesz, remélhetőleg az itthoni szcénán belül is minél többen megismerik és megszeretik ezt a valóban figyelemre méltó zenekart.

tovább »



Azzal, hogy a tavalyi God Is An Astronaut koncert több helyen is úgy lett aposztrofálva, mint 2011 egyik legkirályabb bulija, magasra lett téve a mérce. Én személy szerint nem voltam ott azon az eseményen. Gondolom voltak még ezzel egy páran, de az előélet miatt, vagy a munkaszüneti napi elő este okán, igen komoly tömeg verődött össze. Mert azt azért nem gondolnám, hogy maga a post-rock műfaja hirtelen olyan népszerűségre tett szert, hogy kis híján megtöltsön egy Dürer nagytermet.

tovább »



Két évvel ezelőtt új értelmet nyert számunkra az alázat fogalma, hiszen az olasz Valerian Swing úgy időzítette első Európa-turnéjának a többinél korábban megbeszélt budapesti állomását, hogy közben két cseh állomás ékelődött az azóta megboldogult Pogo Loco köré. Ez azonban nem jelentett gondot a turné elején trióra fogyatkozott math rock-bandának, és kérdés (valamint énekes) nélkül levezették az országok közötti különbséget csak azért, mert a kimondott szónak igen is értéke van. És legnagyobb szerencsénkre a zenekar hozzáállása mit sem változott.

tovább »



Nagy örömmel jelentjük be, hogy a God Is An Astronaut koncertjét követően az európai postrock-színtér egy másik, ínyencek által különösképp kedvelt zenekarát hozhatjuk elsőként Budapestre a norvég The Samuel Jackson Five formájában. A 2001-ben még drum and bass-projektként indult zenekar a kilencvenes évek szabadelvű szellemiségét emelte át az új évezredbe, hiszen úgy tekinthetjük őket a post-rock színtér részének, hogy közben zeneileg túlmutatnak ezen a skatulyán, elvégre főként progresszív rock, indie, (free) jazz és folklór hatásokból építik fel következetesen kibontakozó dallammontázsaikat.

tovább »



Tavaly év végén jelent meg a Rosa Parks bemutatkozó nagylemeze. A győri csapat arról az amerikai hölgyről nevezte el magát, aki 1955-ben, feketeként, nem volt hajlandó átadni a helyét a buszvezető utasítása ellenére sem egy fehérbőrű utasnak. Gondolom, egyfajta ars poetica-ként is felfogható ez: a srácok szeretnék felbolygatni a magyar rockzene állóvizét. Valóban igen érdekes anyaggal jelentkeztek. 5 számos, 31 perces lemezük egy percet leszámítva teljesen instrumentális, jellegzetes, jól összerakott, átgondolt koncepció alapján készített. A folytatásban részletesebben behatolunk a poszt-rockerek világába.

tovább »



29
2010. dec
10:13

Rosa Parks: Elkészült a nagylemez!

Szerző: sunthatneversets Címkék: rosa parks

Ugyan már többen is elkészíthették 2010-es évértékelésüket, amivel nyilván lezártnak tekintették kiadványok tekintetében az esztendőt, a győri Rosa Parks most mégis azon lesz, hogy megbolygassa ezt az állóvizet, hiszen mától vált elérhetővé a srácok bemutatkozó nagylemeze, amely Black Is The Color Of Bondage, Blue Is The Past címre hallgat. A felvétel öt dalt tartalmaz több mint félórás terjedelemben, minőségében pedig a már megszokott, nívós post-rock/indie keveréket oltja bele egy játékos, ám velejéig impresszív és kétségkívül megindító zenei közegbe, amely nem nélkülözi a kilencvenes évek screamo-elemeit és egyes math-rock betéteket sem. A dalokon így nem csupán a zenei tapasztalat – amit olyan koncertek szolgáltattak, mint a Gifts From Enolával, a Khudával, a Single State Of Mannel, vagy éppen a Heirsszel közös fellépések –, hanem az őszinte érzelmi töltet is kellően megjelenik ahhoz, hogy úgy tekintsünk a Rosa Parks bemutatkozó nagylemezére, mint egy új fejezetre a hazai post-rock színtéren. A kiadvány pedig – ahogy a srácok tavalyi EP-je is – ingyenesen letölthető az alábbi linkről.