Ahogy mondani szokás, egyszer minden jónak vége szakad, így szombatra az idei Brutal Assault is elérkezett az utolsó napjához, de legalább szépen sikerült a búcsú, habár koncertek szempontjából nem ekkor volt a legzsúfoltabb a menetrend.

Nem vagyok híve a bakancslistáknak. Ennek három oka van: 1: igyekszem úgy élni, hogy ne legyen rá szükség, 2: jó a memóriám, 3: hiába is akarnék sok mindent megtenni/megnézni, nem feltétlenül van ráhatásom eseményekre. Viszont ha lenne ilyen listám, akkor egy Sheer Terror koncert megtekintése roppant előkelő helyen szerepelne azon! (A fotó nem a helyszínen készült)

Manapság olyan információs túlkínálat tombol az internet által, hogy a ránk zúduló oldal mennyiség következtében lesz néhány tucat a főcsapásokon ami elér minket, és lesz kis millió másik, ami azért nem. Vagy nem annyira. Azon a kis millió másikon pedig lesz néhány olyan bandáról szó, akik valahol a világ másik végén rendkívül jól tolják a tisztes földalatti színtéren, de akkora fényt még nem kérnek, vagy kapnak, hogy mindenkihez eljussanak akihez szólni tudnak. Arról nem beszélve, hogy akár a fiatal hardcore bandák száma is olyan magas, mint az élő koncertjeiken okozott szélső értékbe kilengő vérnyomás. Így képtelenség is volna mindet mindig megemlíteni, de hogy azért minél teljesebb legyen a kép a színtérről, itt van öt olyan mostanában lemezzel is előrukkoló csapat, amiről nem tettünk említést, de elég érdekesek ahhoz, hogy ezt pótoljuk.