Hirdetési felület

 [ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  18:00 (vagy 20:00) | Punish Yourself]


Tudom,  hogy sokat foglalkozom a franciákkal mostanában, de hát mit csináljak ha a Sziget szervezői ennyire kultiválják az idén a francia rockzenét? Mondjuk, a Punish Yourself csapata éppenséggel egy kicsit kilóg mindenféle rockzenei kategóriából. Persze, meg is hazudtolnák francia mivoltukat, ha nem tennének egy-két meglepő csavart a művészetükbe.

A PY által képviselt zenei világ leginkább a cyber/techno punk elnevezéssel jellemezhető, ami egyébként csak részben fedi a valóságot, de a világ már csak így van összerakva, hogy valahogy nevezni kell a dolgokat. A négyes által tálalt hangorgia gyakorlatilag a punk- illetve tágabb spektrumon értelmezve: a metal- és az elektronikus zene találkozását valósítja meg, méghozzá olyan közelségbe hozva azokat egymáshoz, amennyire csak lehetséges. Az elektronikus effektekkel bőven nyakon öntött keményzenei alapok azután valami egészen zavarba ejtő egyveleget hoznak létre: punkzenének túl gépi, gépzenének meg túl punkos, fémes a produkció, úgyhogy most hirtelen nem is tudom, hogy a zenerajongók melyik táborát célozták meg, hiszen zenéjük a punkerek és a raverek számára egyaránt befogadhatatlannak tűnik.

A csapat egyébként komoly szakmai múltra tekint vissza, hiszen eddig összesen hat sorlemezt csináltak, melyből az első 1998-ban (Feuer Tranz System), az utolsó pedig a tavalyi évben (Cult Movie) jelent meg. Úgy látszik találtak bőven befogadó közönséget maguknak, hiszen Európa nyugati felén nemcsak a hazai, francia klubok rendszeres vendégei, de szívesen hívják Őket Svájcba, Hollandiába és Németországba is. Rockfesztiválokon viszonylag ritka vendégek, így a mostani szigetes fellépés ebből a szempontból különleges alkalomnak számít. 

Szóval, ahogy a Sziget egy másik, illusztris, szintén francia honból származó fellépőinél, az ETHS-nél is láthattuk (Sziget fesztivál 2008 fellépők | 15. rész: ETHS), a francia zenekarok nem mennek a szomszédba kéregetni, ha szabad szellemű művészi kreativitásra vágynak. Épp ezért, a PY zenéjét csak többszörös értelemben is nyitott füleknek ajánlom, azoknak, akik tudják értékelni az ilyesmit. Mármint a  szabad szellemben fogant kreativitást és művészetet.
A Punish Yourself eséllyel indul azon zenekedvelők kegyeiért is, akiknek például a Die Krupps és a  legendás német csapat nyomában haladó industrial metal zenekarok munkássága közel áll a szívéhez - ha már valahova be akarom illeszteni őket, leginkább ebbe a vonalba illenek.

A színpadi showelemek tekintetében azonban mindenképpen különböznek, minden, a mai mainstream közelébe jutott bandától. Az intenzíven, már-már bántóan túlzásba vitt, a színpadi fények alatt túlvilági színekben pompázó, fluoreszkáló testfestés és egyéb látványelemek (pl. ipari flexszel előállított szikraeső, az együttes női tagja által prezentált exkluzív, fluoreszcent cici-show) nem mindennapi látványban részesítik a közönséget. Szóval, a négy színes zombi műsorának megtekintését csak saját felelősségre ajánlom. Néha biztos, ami biztos alapon, ketrec mögé zárják őket fellépéseiken (természetesen ez is a show része). A hivatalos szigetes hatórás korai kezdési időpont (Figyelem! Zenekari infók szerint a koncert este 8-kor kezdődik - szóval van itt némi ellentmondás -  ezért javasoljuk hogy mindenki a helyszínen kiadott hivatalos programfüzetből tájékozódjon majd. - a szerk) önmagában egy kicsit visszafogottabb, talán ketrec nélküli(?) produkciót sejtet, de pont ez az, amit a PY esetében sosem lehet tudni. Mármint, hogy mi fog történni a színpadon... Minden esetre, akinek kenyere az extremitás és kicsit büntetni szeretné magát ilyesmivel, az legyen ott a Punish Yourself koncertjén augusztus 16.-án szombaton a Hammerworld színpad előtt.

Ízelítőnek két koncertfelvétel:

Punish Yourself - Rock'n'Roll Machine

 

Punish Yourself - Primitive

 

 

Linkajánló:

Punish Yourself hivatalos website
Punish Yourself MySpace oldal

 [ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  18:00 (vagy 20:00) | Punish Yourself]



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 14.,  csütörtök,  18:00 | ETHS]

FIGYELEM! Kiemelt ajánlat!

Az ETHS nevű csapatot óvatosan tessék megközelíteni a Szigeten. Ez a francia ötös ugyanis nagyon szigorúra vette a figurát – és tényleg nem viccelnek, ha jó formában lesznek, szerintem simán lepusztíthatják a Hammerworld színpadot meg az első sorokban lézengő, gyanútlan hallgatók hallójáratait.  Csak hogy számítson rá, aki a csütörtöki napon este hat körül arra téved. Én minden esetre szóltam.

A csapat még 1999-ben kezdett alakulgatni Marseilleben, akkor még What's the fuck néven. Egy igazán ütőképes formáció csak sok tagcsere után alakult ki és végül a nevük is ETHS-re változott. Kőkemény hardcore metal, amit játszanak, pontosabban a hardcore és nu-metal elemeket ötvözik betonszilárd, death-re hajazó brutalitással. Ahogy hallgatom őket, az a benyomásom, hogy a francia rockszcéne tehetségesebb szereplői  közé tartozhatnak, és tulajdonképpen már maga a tény, hogy franciák, magával hoz egy kis egyedi ízt – elég ha azokra a jellegzetes francia művészfilmekre gondolok, amiket mai napig nem sikerült kibogoznom. Na ez valami hasonló, csak rockzenében. Franciául lökik a szövegeket és az egészen élvezhető, hallhatóan értelmiségi igényességgel összegyúrt zenei megoldások mellett van még egy ász a kezükben az énekes, frontgirl Candice személyében. Esküszöm, én ilyet még életemben nem hallottam: néhol ártatlan hangon csilingelő dallamok, másutt hátborzongató hörgés és sikoltozás hagyja el a torkát. Egészen elképesztő! Nem, nincs férfi énekesük elbújva a kulisszák mögé. Mindezt ő tudja egyedül. Ha másért nem, már ezért érdemes megnézni őket.

A csapat eddig két teljes értékű lemezt tett le az asztalra a Sóma (2004) és a Tératologie (2007) képében. Mindkét lemeznek nagyon jó volt a visszhangja Európa nyugatibb felén.

Az ETHS zenéjét azoknak ajánlom, akik nem zárkóznak el egy kis hörgéssel aláfestett brutálkodástól, azonban egy pure death album meghallgatása már fájdalmas volna számukra. Viszont emellett szeretik a különleges csemegéket is, elviselnek egy kis (franciás) művészieskedést, és szeretik/képesek átérezni a zene által festett hangulatokat, elmélkedni a dalok tartalmán. Az ETHS mindezeket nyújtja miközben azért annyira még épp a földön tartja a hallgatót, hogy jókat lehessen headbangelni, léggitározni vagy pogózni közben - kinek-kinek vérmérséklete szerint. Nagyon ajánlom!

Itt most a tavalyi lemezről szeretném bemutatni nektek a Bulimiarexia című dalt.

 

 
Nem bírok magammal. A Sóma című lemezről a Crucifére is megér egy nézést.
 
 
Tényleg nem bírok magammal. Na még egy koncertfelvétel: Pourquoi.
 
 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 14.,  csütörtök,  18:00 | ETHS]

 

Linkajánló:
ETHS hivatalos website
ETHS MySpace oldal 

 



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 17.,  szerda,  21:30 | Carcass]

Előrebocsátom, hogy Michael Amott nagy kedvencem igaz a Spiritual Beggarsban nyújtott teljesítménye alapján. Hogy ennek mi köze a Carcass-hoz mindjárt kiderül.

A grindcore nagy előfutárának számító liverpooli brigádot '85-ben alapította Ken Owen dobos, akihez később Bill Steer társult, aki korábban a Napalm Deathben is megfordult.
A zenekar egyedi stílusához nagyban hozzájárult Jeffrey Walker énekes/basszer sajátos orgánuma (nevezzük nyugodtan hörgésnek) is.
Ez a felállás készítette el a grind/goregrind fanok számára megkerülhetetlen Reek Of Putrefaction (1988) és Symphonies Of Sickness (1989) lemezeket.
Elsőként írtak orvosi kifejezésekkel teli szövegeket, melyek részletesen mutatták be a boncolás folyamatát. Mindezek mellé beteges, örlő zene társult.

90-ben aztán még betársult Michael Amott (ma Spiritual Beggars, Arch Enemy) is. Munkásságuk következő állomása a Necroticism-Descanting the Insalubrious lemez volt. Itt már érezhetővé vált zenéjükben a death metalos megközelítés.
A stílus váltás a '93-as Heartwork és '96-os Swansong lemezeken mutatkozott meg a legjobban.
Nem csak a zenekar történetének, de a death metal történetének legsikeresebb lemezei ezek. Mesteri dallam világuk, groovjaik a göteborgi dallamos vonal legfőbb konkurenseivé emelte őket. Közben egy tagcserén is átestek: Amott helyére érkezet Carlo Regadas 1995-ben.

Ezután sajnálatos módon szétszéledtek. Pályafutásuk egészére jellemző, hogy lemezről-lemezre mindig mást csináltak, de bármibe is fogtak, abból első osztályú extrém metal produkció lett. Később megjelent még egy válogatás CD/DVD-jük Wake Up and Smell the Carcass címmel, de friss sorlemezt már sohasem csináltak..
Az nagy újjáalakulás című hadművelet őket is elérte és 2008 jelentősebb fesztiváljain – így a Szigeten is – fellépnek igaz az egészségügyi problémákkal küszködő Ken Owen nélkül.

/A biográfia egy része a nuskull.hu segítségével készült/

 Carcass: Heartwork

   
 [ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 17.,  szerda,  21:30 | Carcass]



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 13.,  szerda,  20:00 | Volbeat]

FIGYELEM! Kiemelt ajánlat!

Ez évi szuperkedvencünk a dán Volbeat is fellép a Sziget Fesztiválon. A koppenhágai srácok két kedvenc műfajukat ötvözve hoztak létre valami újat. Az Elvis Presley vonalas rockabilly muzsikát kombinálták össze a tökös, groovos heavy metal-lal, így valami olyan őrült egyveleg jött létre, amit talán könnyedén az egyszerűség kedvéért metal ’n rollnak vagy elvis metal-nak szokott becézni a Nagyérdemű.

A 2001-ben alakult csapat három-négy éves demózgatás és koncertezgetés után szerződött egy kicsinyke holland kiadóhoz a Mascot Records-hoz, hogy piacra dobhassák első nagy lemezüket a The Strength / The Sound / The Songs címmel. A CD futótűzként terjedt az északi területeken, de még Európa underground kultúrája is fel kapta rá a fejét. A lemezt a legtöbb kritikus maximális ponttal jutalmazta, hiszen képesek voltak nagyon precízen és hangulatosan elegyíteni a két fentebb említett műfajt. Az átütő sikert, azonban csak a 2007-es Rock The Rebel / Metal The Devil hozta meg nekik. A korong még hangulatosabbra és még tökösebbre sikerült elődjénél. A szerelem és buli orientált szövegek nemcsak hazai pályán taroltak, meghozták a várt sikert az egész kontinensen. (Figyelmetekbe ajánlom a lemezről írt kritikánkat: Itt az európai Metallica:  a Volbeat Dániából!)

A banda MySpace oldalán olvashatók az Őket ért zenei hatások Elvis Presley-től a Napalm Death-en, a Megadeth-en, a Metallica-án át Johnny Cash-ig. Nem mellesleg koncerteztek már a dán színtérről a Raunchyval és a HateSphererel. Szeptemberben pedig jön az új lemez Guitar Gangsters & Cadillac Blood címmel. A Sziget Fesztivált megelőzően utazós kedvű hazánk fiai láthatták őket az idei NovaRock-on, de egy hazai buli azért mégiscsak más. Egy biztos a Király él!

/A biográfia egy része a nuskull.hu segítségével készült/
 

 Volbeat: The Garden's Tale

 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 13.,  szerda,  20:00 | Volbeat]



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 15.,  péntek,  19:00 | Lacrimas Profundere]

A Lacrimas Profundere (a név az angol Deep Tears kifejezés latin megfelelője) egy német gothrock csapat, amely 1993-ban alakult Oliver Nikolas Schmid gitáros és öccse Christopher (ének) vezetésével. Az alapítás óta a két Schmid-gyerek köröl sűrűn cserélődtek a tagok, sőt tavaly Christopher Schmid is bedobta a törülközőt, majd kiválása után rögtön basszistát is cserélt a zenekar. A basszusgitárt azután az eredetileg a kilépett énekes helyére felvett Peter Kafka vette át és ismét új énekes után néztek. A posztot Rob Vitacca nyerte meg. A pár napja, június 27.-én megjelent új, "Songs Of The Last View" című lemezen már Ő énekel.  Az eddig felsorolt tagokon kívül (ha tudtátok követni a történetet) pillanatnyilag Tony Berger (gitár) és Korl Furmann (dobok) teljesít még szolgálatot a csapatban.

Az új lemezzel együtt összesen nyolc lemezük jelent meg, a 1999-es "Memorandum" óta a szűkebb szakmai körökben elismert Napalm Records istállójának állandó tagjai. A rockzenei szaksajtó a 2001-es "Burning: A Wish" című lemezük megjelenése után kezdte emlegetni a nevüket, de az igazi sikert és a szélesebb körű ismertséget a 2004-es "Ave End" hozta meg számukra. A Lacrimas Profundere ekkor már olyan nevek mellett lépett fel, mint a Paradise Lost, az Amorphis és a The 69 Eyes. A fejlődés töretlen volt: eddigi legjobb munkájukként a 2006-os "Filthy Notes For Frozen Hearts" című lemezüket szokás emlegetni, amit a híres producer John Fryer közreműködésével készítettek. Az említett úr akkoriban egybek közt példának okáért az alábbi csapatok hangzásáért volt felelős: HIM, Paradise Lost, Nine Inch Nails, Cradle Of Filth és Depeche Mode. Az új album hangzását szintén John Fryer-re bízták - meglátjuk sikerült-e űberelni az eddigi munkákat. A csapat saját jellemzése szerint az új album a Guns "Appetite For Destruction"-jének goth ekvivalense és valóban professzionális munkának ígérkezik, lévén, hogy egyre jobb és jobb technikai feltételeket kapnak a kiadótól a lemezeik elkészyítéséhez az elmúlt évek szorgalmas munkája és jó teljesítménye fejében.

Ha John Fryer nevére és az általa képviselt névsorra tekintünk, szerintem indenkinek egyértelművé válik, hogy a Lacrimas a rockzenei paletta melyik ágán tevékenykedik. Azt hiszem, zenéjük inkább azoknak jöhet be, akik szeretik a HIM-et, a Syster Of Mercy-t, azaz a dark/goth rockzenének a kicsit populárisabb változatát.

A csapat hazai fellépését a Sziget fesztiválon augusztus 15.-én, pénteken lehet megtekinteni a Hammerworld színpadon.

Felkészülésnek a Lacrimas MySpace oldalát ajánlom és az alábbi videót, amely az új lemez egyik dalához készült, a címe: "A Pearl".

 

 

Lacrimas Profundere MySpace

Lacrimas Profundere hivatalos website

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 15.,  péntek,  19:00 | Lacrimas Profundere]



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  21:30 | Meshuggah]

A zenekar 1987-ben alakult egy svéd városban, Umeĺben. A három alapító tag Fredrik Thordendal (gitár), Peter Nordin (basszusgitár), Jens Kidman (vokál) volt. 1991-ben csatlakozott hozzájuk Tomas Haake dobos, aki manapság a zenekar egyik védjegyévé vált technikás játékával. Ezévben felvették és kiadták az első albumukat a Contradictions Collapse-et, ami sokak szerint Metallica hatásokat tartalmazott. 
 

A következő lemezük 1995-ben jelent meg Destroy Erase Improve címmel, ami azóta a modern metál egyik alapműve lett. Pár év szünet, egy Fredrik Thornedal szólóalbum és Gustaf Hielm basszusgitáros csatlakozása után nekiálltak a Chaosphere albumnak, ami 1998-ban került a boltokba, és erősen megosztotta a rajongókat, többek között engem is. Többen kaotikusnak, zavarosnak, nehezen emészthetőnek találták az előző műhöz képest. Habár a csapat szekere jól futott (turné amerikában a Slayerrel, később a Toollal), a nem túl rég csatlakozott Gustaf Hielm tisztázatlan okok miatt kilépett. 2002-ben felvették és kiadták a Nothing című albumukat, ami ha lehet, még jobban megosztotta a rajongókat. 
  

A következő kiadványuk az I című, egyetlen számból álló EP, amivel ezúttal jobb fogadtatásban részesült, mint két elődje. Mint kiderült, ez az EP csak egy ízelítő a soron következő albumhoz a Catch 33-hez, ami a változatosság kedvéért szintén egy nótából áll, azonban több részre osztva. 2008-ban Obzen címmel megjelent friss lemezükről itt írtunk. Egy kicsit nehezen emészthető kiadvány ez is, de az értékei elvitathatatlanok. 

A Meshuggah immáron visszatérő vendég Magyarországon. Az öttagú metálzenekar legutóbb tavaly ősszel játszott nálunk, amikor is a hazai koncertszervezés történetében először egy spontán koncertet adtak az azóta megboldogult Kultiplexben, természetesen teltházzal. A HammerWorld Színpad egyik legzúzósabb koncertjét adják majd a Szigeten az biztos.

 

Meshuggah : Bleed

/A biográfia egy része a nuskull.hu segítségével készült/

 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  21:30 | Meshuggah]

 

 



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 15.,  péntek,  21:30 | Dew-Scented]

 

A Dew-Scented egy német trash metál banda, 1992-es megszületésük óta eddig egy demót és hét teljes értékű albumot jelentettek meg (érdekesség, hogy lemezeiknek eddig mindig „I” betűvel kezdődő címet választottak), jelenleg a Nuclear Blast kiadó palettáját színesítik. Európa nyugati fertályán nagy népszerűségnek örvendenek, itthon viszonylag ritkán lehet találkozni a nevükkel, bár nem teljesen ismeretlenek a magyar trash-rajongók számára, hiszen nem a szigetes buli lesz az első fellépésük Magyarhonban.


Zenéjük gyilkos tempójú, tiszta hangokkal játszott hamisítatlan, hogy azt ne mondjam igényes trash metál a 90-es évek klasszikus receptje szerint. A gyors reszelést gyakorta díszitik lebegős-dallamos betétekkel (mondjuk, hogy szólókkal?) [Florian Müller és Hendrik Bache] és a betonszilárd alapokat szolgáltató basszus+dob szekció [Alexander Pahl (basszus) és Uwe Werning (dob)] a kegyetlen gyors lábdobbal sem piskóta a háttérben. A vokál [Leif Jensen] is kellően szigorú, tónusa jól harmonizál a zenével és a műfaj kívánalmainak megfelelően inkább hörgés, de szerencsére az igényesebb fajtából való: nem bántja az ember fülét és itt-ott még egy kis dallamosság is felfedezhető benne. Lehet, hogy nincs igazam, de az énekes neve alapján némi északi kulturális kötődésre tippelek, és némi északi hatás bizony a zenében is felfedezhető.

Aki még nem ismeri őket, kezdje az ismerkedést az együttes MySpace oldalán meghallgatható felvételekkel: Dew-Scented MySpace. Ízelítőnek itt van még ez a jó kis videó a tavaly megjelent Incinerate című albumról: ez a That's Why I Despise You. Azt ugyan erősen kétlem, hogy a szőke csajok ilyen zenére gerjednének, de a performance az király! :)


Azt hiszem, aki szereti a fénysebességgel az arcába zúduló kőkemény metálzenét és megpróbálkozik velük a Sziget Hammerworld színpadán, nem fog nagyot csalódni; a zenekar stabilan magas színvonalú teljesítményt nyújt már évek óta, gondolom augusztus 15.-én sem adják alább.
 

 [ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 15.,  péntek,  21:30 | Dew-Scented]



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 17.,  vasárnap,  20:00 | Exodus]

 

Az Exodus, a Bay Area Thrash Metal egyik alapítója. Az együttest 1982-ben alapította Tom Hunting, Kirk Hammett és Gary Holt. Énekesnek Paul Baloff érkezett. Ha valakinek a sorban második ember neve ismerős valahonnan, akkor igen, ő az a Kirk Hammett aki ma a Metallica-ban nyomja.

 

Nem csak elõremutató és súlyos nótáik, de energikus élõ fellépéseik is növelték hírüket, s velük a Bay Area Thrash hírnevét - ahonnan olyan további óriások bújtak elõ, mint a Metallica, a Testament, a Death Angel vagy a Vio-lence (melybõl Robert Flynn ma a Machine Head frontembere). Kirk Hammet helyére Rick Hunolt érkezett, valamint Rob McKillop. Bemutatkozó albumuk, a Bonded By Blood két évvel késõbb került kiadásra, s vált utóbb idõtlen thrash klasszikussá. A megjelenést egy alapos turné követte a Slayer és a Venom társaságában - az Exodus neve csak egyre terjedt. Kevéssel a '87-ben érkezõ kettes anyag, a Pleasures Of The Flesh megjelenése elõtt, Baloff elhagyta az Exodus kötelékeit, s helyére a volt Legacy-torok Steve "Zetro" Souza jött. Vele készültek a további mestermûvek is (Fabulous Disaster, Impact Is Imminent, Force Of Habit), a Good Friendly Violent Fun címû koncertalbummal és a Lessons In Violence címû válogatással egyetemben. Mindezenközben az Exodus egyre fejlõdött, s olyan nevekkel turnézott együtt (a teljesség igénye nélkül), mint pl. Pantera, Anthrax, Motörhead, Black Sabbath, Metallica, Megadeth. Aztán 1992-ben feloszlott a banda, ami jobbára a stressz és személyi problémák számlájára volt írható.

'96-ban egy rövid újjáalakulás erejéig újra feltûnt az Exodus, újra Paul Baloffal a mikrofonnál, végigzúzva Európa és Észak-Amerika szerencsésebb részét, s ekkorra datálódik a második koncertalbum, az Another Lesson In Violence is. 2001 szeptemberéig aztán megint néma csönd övezte az Exodus-t, amikor is a Thrash Of The Titans címû jótékonysági bulin újfent feltûntek, a Legacy, az Anthrax, az S.O.D. és a Death Angel társaságában. Ezt követõen nekiláttak egy új anyag megírásának, amit Paul Baloff 2002. február 2-án bekövetkezett halála (R.I.P.) akasztott meg. Így végül Souza tért vissza az énekesi posztra, és a csapat vele megerõsödve folytatta a munkát, aminek végeredménye a Tempo Of The Damned. A lendület sokáig tartott mert 2005-ben új lemez jött ki Shovel Headed Kill Machine címmel, majd tavaly megjelent a The Atrocity Exhibition... Exhibit A című korong, melynek második részét Exhibit B címmel rövidesen jelenteti meg a jelenleg Rob Dukes-ének, Gary Holt-gitár, Lee Altus-gitár, Jack Gibson-basszus, Tom Hunting-dob felállásban zúzó brigád. 

Szerintünk nézzétek meg őket a Hammerworld színpadon. Addig is egy kis ízelítő a 2004-es Tempo Of The Damned lemezről: War Is My Sheppard.


 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 17.,  vasárnap,  20:00 | Exodus]



Az utóbbi évek legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb metál projektje az Avantasia. Pedig igazából semmi különlegeset nem hoz, hiszen a melodikus heavy-metalt fűszerezi egy kis rockoperával. A „társulatot” Tobias Sammet, a német power metal zenekar, az Edguy énekese hozta össze a kortárs metal-színtér legjobbjaiból, hogy egy valódi metáloperát vigyen színpadra. A projekt neve az Avalon (lásd Artúr király történetét és a távoli Avalon szigetet) és a fantasy szó kombinációja.


Az egyéves előkészület után az első lemezen Kai Hansen (Gamma Ray), Timo Tolkki (Stratovarius), David DeFeis (Virgin Steele), Andre Matos (Angra), Rob Rock (Warrior), Sharon Den Adel (Within Temptation) énekelte-mesélte, adta elő a himnikus, fantasyval és romantikával teli történetet The Metal Opera címmel, míg a zenekar szerepében a gitáros Jens Ludwig (Edguy) Henjo Richter (Gamma Ray), basszusgitáros Markus Grosskopf (Helloween) és a dobos Alex Holzwarth (Rhapsody) közreműködött. Az elmúlt évek során több Avantasia-produkció is született (The Metal Opera PT.1. Pt.2, Lost In Space), a legutóbbi munka pedig idén januárban jelent meg Scarecrow címmel, mely lemezen Rudolf Schenker, Sascha Paeth, Eric Singer is közreműködött, az énekesek közül pedig Bob Catley, Jørn Lande, Michael Kiske, Alice Cooper, Roy Khan és Oliver Hartmann nevét is olvashatjuk.

Mint az előbbiekben olvasható és a metal körökben illusztris névsorból látható, nem semmi szervezést igényel időről időre, hogy Tóbiás mester a saját zenekarán kívül az Avantasia-t is működtesse, de bizonyára  hiperaktív emberként ez igencsak jól esik neki. Aki rockerként szereti a konzervatívabb zenei megközelítést nyugodtan tegyen velük próbát a Szigeten, bár hogy az illusztris névsorból ki lesz itt azt még nem tudjuk.  A fesztiválon a Hammerworld színpadon fognak fellépni.

 

Avantasia: Carry Me Over



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  19:00 | Mass Hysteria]

Érzésem szerint a francia zenei életet a normálisnál is jobban átszőtték a gépi alapokra épített rap és hip-hop jellegzetességei; az ész nélküli effektezés, a komputerizálás, a rapelés nagyon trendi dolog lett náluk-  már amennyire az utóbbi években bele láttam az ottani zenei trendekbe. Minden esetre minden másfeledik francia versenyző, akivel az utóbbi években találkoztam, olyan gyorsan és olyan csúnya franciául mondta a szövegeket, hogy esélyem sem volt megkedvelni őket. Szerencsére ezek többsége nem kifejezetten rockbanda volt, így nem törtem össze nagyon emiatt. Bár tény, hogy a francia elektronika-hip-hop-r'n'b-és-rap ipar a rockműfajt sem hagyta érintetlenül. Legjobb élő bizonyíték erre a Mass Hysteria nevű elhíresült francia rockcsapat, amely 13 éves működése során a franciák egyik nemzeti büszkeségévé vált, szép sikereket érve el a húzós riffeket groove-os, elektronikus effektekkel, hip-hop elemekkel vegyítő zenéjükkel és inkább elreppelt, mint énekelt szövegeikkel.


A 1995-ben alakult csapatot 1997-től említi a rocktörténelem, amikor is kiadták „Le Bien Etre et la Paix” című lemezüket, amelyre sokan felkapták a fejüket, az akkori sablonokat messze túlszárnyaló, groove-os szólamok, a sampler-ek és az effektezett gitár keverékének újszerű, friss hangzása miatt. Mondjuk, erről lehetne vitát nyitni, hogy mennyire volt újszerű, hiszen, ha megnézitek az alábbi videót, akkor ti is hallhatjátok, hogy a korai Die Krupps hangzásához nagyon hasonló hangzást kell elképzelni. Erről az első lemezről a két legismertebb és leginkább istenített felvétel a diszkósított hardrocknak hangzó "Respect to the dance floor" és "Donnez-vous la peine" voltak. Ezután az intenzív koncertezés és fesztiválokon való számos megjelenés révén gyorsan ismertté váltak Európa szerte, majd Kanadában illetve Észak-Amerikában is.


Mass Hysteria: Donnez-vous la peine

Egy sikeres koncertlemezt követően, az első lemez után két évvel jelenik meg a következő stúdiómunka, amelyet már Londonban készítenek a neves producer, Colin Richardson irányításával. Ezzel a „Contraddiction” című lemezzel gyakorlatilag belépnek a rockműfaj legismertebb és legelismertebb arcai közé.  Ekkor, 1999-ben már inkább a neo-metal akkori neves képviselői, a Korn és a RATM számítanak követendő példaképnek a zenekar számára.

A kétezres év azután komoly változásokat hoz a Mass Hysteria életében: két tag is elhagyja a hajót és beszáll Olivier Coursier, egy hardcore irányból érkező, igazi gitáros, aki előképzettsége, tapasztalata és személyes zsenialitása révén nagy szerepet vállal abban, hogy a rockzenei alapok még húzósabbak, dögösebbek, ütősebbek legyenek, ami meg is hozza a kíván eredményt: a Mass Hysteria igazi rockbandává fejlődik, sok korábbi rajongót elveszítenek, de egyre többen figyelnek fel rájuk a keményebb hangzást kultiváló rockfanok közül. A 2001-ben megjelenő „De Cercle En Cercle” című lemez egy megújult, új vizeken evező, de karakteres rockcsapat munkája és a korábbi lemezekhez hasonlóan nagy siker. A lemezt egy hosszú turné, a hosszú turnét pedig hosszú szünet követi.



A csapat a hosszú szünet alatt sokat gondolkodik és úgy dönt, hogy bizonyos értelemben elhagyja a mainstream vonalat: szakítanak a SONY kiadóval és egy kisebb kiadóhoz szerződnek. Negyedik lemezük, a "Mass Hysteria" 2005-ben jelenik meg, amely szintén egy angol producer, Matt Hyde felügyeletével készül és amelyet a francia csapat addigi legszemélyesebb és legjobb munkájaként emlegetnek azóta is.

Legutóbbi lemezük tavaly, 2007-ben jelent meg „Une Somme De Details” címmel és továbbra sem okoznak csalódást rajongóiknak: komputeres samplerekkel ugyan rendesen megtámogatott, de tisztességes, gitárokkal és igazi dobcuccal előállított, riffközpontú, tökös hardcore-t prezentálnak magyar fülnek kicsit talán furán hangzó francia szövegekkel. Időközben újabb tagcserék is történtek; a társaságból igazi rockbandát faragó, korábban már említett Olivier is távozik és kialakul a jelenlegi felállás: Moustapha "Mouss" Kelai : vokál | Nicolas Sarrouy : gitár | Yann Heurtaux : gitár | Stephan Jaquet : basszus és Raphael Mercier : dobok.

A csapat kiváló koncertbanda hírében áll, tudományukat az idei Sziget feszt keretében a HammerWorld színpadon mutatják be nekünk augusztus 16.-án.

A tavalyi, új lemezről nincs hivatalos videónk, ezért csak egy rajongó által montázsolt klipet tudunk mutatni, de végül is úgyis a zene a lényeg. Fel a hangerőt, ez itt az 'Echec' a Mass Hysteria-tól.


[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  19:00 | Mass Hysteria]



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 14.,  csütörtök,  21:30 | Iced Earth]

Az Iced Earth zenekar története 1984-ben kezdődött Indianában. Jon Schaffer gitáros megalapítja az akkor még teljesen ismeretlen Purgatory-t, s ezen a néven megközelítőleg három éven keresztül tevékenykedik, számos demót kiadva. Az együttes ezután Floridába költözött valamikor az 1988-as év vége felé, és nevet változtatva megszületett az Iced Earth. A sikereken felbuzdulva a zenekar elkészítette legelső fontosabb referenciáját, a szimplán csak Iced Earth névre keresztelt nagylemezt. A debüt albumon többek között olyan számokat hallhatunk, melyeket mind a mai napig előszeretettel kapkodnak elő a srácok koncerteken.

Az albumot követő turnémagáért beszél, Európában már a Blind Guardian vendégeként járták az öreg kontinens színpadait, klubjait, többek között megfordulva a Csepeli Művelődési házban is.

Kerek egy évvel az Iced Earth megjelenése után, az amerikai bőrnadrágosok újabb alkotásra szánták el magukat: kiadásra került a Night of the Stormrider, melyben már Jon Schaffer vette át egy az egyben az éneket is. Ezt követően 3 évig csönd volt, album nix, majd a Burnt Offerings-szel tértek vissza, ahol már Matt Barlow a csapat régi és jelenlegi énekese látta el a frontember teendőket. Innentől fogva az Iced Earth csillaga egyre magasabbra és magasabbra emelkedett. 1986-ban megjelenik az együttes kultikus lemeze a The Dark Saga.

Két évvel később a varázslat tovább szárnyalt; a Something Wicked This Way Comes albummal, ha lehet így fogalmazni, még nagyobbat taroltak.

Az ezredforduló után Jon Schaffer barátunk a misztikus világot kapta elő, és a zenekar 2001-ben előrukkolt a Horror Show albummal, mely ezúttal halványabban tündökölt elődjeihez képest.

2003 júniusában nem kis meghökkenést előidézve, váratlanul elhagyta a zenekart Matthew Barlow énekes, aki addigra már az Iced Earth egyik védjegyét képezte. A választás ezután Tim "Ripper" Owens-re énekesre esett, akit a Judas Priestből azért dobtak, mert Rob Halford visszatért. Ha valakiben kétely, merült fel, hogy jó választás volt-e, azok megnyugodhattak: jó volt. Bizonyítják ezt a 2004-es The Glorious Burden és a Framing Armageddon - Something Wicked Part I lemezek. Aztán Barlow újból bejelentkezett a frontemberi állásért és Schaffer vissza is vette, Ripper meg mehetett amerre látott. Hiába a zeneiparban ez már csak így működik.

Igaz, hogy komoly sikereket a 90-es években értek el, de zenélni nem felejtettek el és ezt az idei Sziget fesztivál HammerWorld színpadán is bizonyítani fogják az tuti.

A biográfia egy része a metalnews.hu segítségével készült.

 

Iced Earth: Melancholy

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 14.,  csütörtök,  21:30 | Iced Earth]



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 15.,  péntek,  23:00 | Apocalyptica]

Az finn Turkuból származó Apocalyptica zenekar több tagcserén átesve jelenleg az Eicca Toppinen-cselló, Paavo Lötjönen-cselló, Perttu Kivilaakso-cselló és Mikko Sirén dob felállásban játszik..

Ismertségüket az 1996-os Plays Metallica By Four Cellos című lemeznek köszönhetik, melyen - a címből adódóan - Metallica feldolgozásokat játszottak. Bár komolyzenei képzettségük van, a tagok imádják a heavy metal-t is. Olyan előadóktól dolgoztak fel számokat később, mint a Rammstein, a Faith No More vagy a Pantera. Az ezredforduló után kiadott lemezeiken, már inkább a saját szerzemények dominálnak. Egyfajta ne a metalt komolyzenésítsük, hanem pont fordítva elvet követtek. Előbb torzított hangzások, később pedig dob is került a produkcióba. Míg korai albumaikon ének sem volt, később komplett dalokat írtak, melyet neves vendég előadók, mint Till Lindemann (Rammstein), Ville Valo (HIM), vagy Corey Taylor (Slipknot) énekeltek fel.

A sikerek így egyre hangosabbak voltak, manapság a nagyon is keresett zenekarok közé tartoznak. Magyarországon eddig többször léptek fel, így Szigetes produkciójuk a HammerWorld színpadon sem okozhat csalódást.  

 


Apocalyptica - I'm Not Jesus (ft. Corey Taylor)

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 15.,  péntek,  23:00 | Apocalyptica]



[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 17.,  vasárnap,  18:00 | Pro-Pain]

A Pro-Pain-ről a metalzenét ismerőknek szerintem elsősorban a debütalbum az  1992-ben kiadott Foul Taste of Freedom ugrik be. A hardcore-t a metallal vegyítő zenéjükben legalább akkora potenciál volt, mint a szintén New York-i Biohazard-éban, de akkora sikereket sohasem értek el. Maradt az underground szcéna, ott viszont mind a mai napig jól teljesítenek tizenegynéhány albummal a hátuk mögött.. Mindig is a szókimondó csapatok között tartották őket számon, amely amúgy is műfaji sajátosság.  Legutóbbi, Age of Tyranny: The Tenth Crusade című lemezük sem mentes a politikai felhangoktól, a Bush  kormányzatot rendesen kiosztják.

 

Az idei Sziget fesztiválon való fellépés előtt, ahol is a HammerWorld színpad vendégei lesznek, június 5-én még a debreceni Klinika Moziban is  el lehet csípni a tavaly 15. születésnapját ünneplő bandát, azaz Gary Meskil énekes-basszert, Tom Klimchuck és Marshall Stephens gitárosokat, illetve J.C. Dwyer dobost.

Kedvcsinálónak itt egy igen erős felvétel a 1994-es The Truth Hurts című albumról:

Make War (Not Love)

 

 

 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 17.,  vasárnap,  18:00 | Pro-Pain]