A baj akkor kezdődik, amikor fiatalságod évtizedeire rákerül a retro cimke.

A nosztalgia egy keserédes, ám az idő múlásával egyre nehezebben elkerülhető jelenség. Amennyire szépülnek az emlékek az eltelt évekkel egyenes arányban, annál inkább lehet fájdalmas a múlandóság. Ez van, törődjünk bele, semmi sem örök. 

Egy nagyon fontos dologról viszont sokan hajlamosak megfeledkezni: Megboldoguló fiatalságunk ikonikus alakjaira pont annyira hat az öregedés, mint az átlag halandókra, sőt még előnyben is vannak, hisz amikor mi voltunk tizenévesek, ők már javában húsz, harminc, negyvenes fejjel tolták a sztárok talicskáját, és bármennyire is félistenként tekintettünk rájuk,  - bár sokan meghazudtolják a korukat - az örök fiatalság forrásához mégsem férnek hozzá. 

És, hogy miért nem tudnak sokan méltósággal visszavonulni a rivaldafényből? Egyrészt nekik is fájhat az, hogy ami volt, elmúlt, másrészt nyilván nem olyan rossz üzlet learatni az időről időre fellobbanó retróláz termését. 

És hogyan óvd meg magad a csalódásoktól? Ne legyenek elvárásaid!

A The Sisters of Mercy az elmúlt negyven év egyik megkerülhetetlen goth zenekara, hiába áll a diszkográfiájuk csupán három lemezből. Az Andrew Eldrich koponyája köré épült zenekar műfajában emblematikusnak számít, Eldrich mély hangja és karaktere, a formáció hideg és monoton dallamai megismételhetetlen kombót alkotnak. A The Sisters of Mercy legutóbb hat éve járt Budapesten, így itt az ideje egy újabb fekete éjszakának október 11-én, a Dürer Kertben.

A leedsi The Sisters Of Mercy a gótikus rock alfája és omegája, a stílus emblematikus zenekara. A lemezes fronton mindössze öt évig aktív együttes a 80-as évek második felében megjelent három nagylemezével (First And Last And Always, Floodland és Vision Thing) fő vonalakban megírta a műfaj történetét. A később érkezettek pedig ezek fényében már csak epizódszerepre voltak kárhoztatva.

Ősszel hazánkba látogat a banda, amit Leonard Cohen egyik száma után neveztek el. A The Sisters Of Mercy mindössze három nagylemezt rögzített változó felállásokban a nyolcvanas évek végén, mégis máig az egyik legemblematikusabb gothic rock banda maradt. Ők látogatnak az A38 hajóra szeptember 20 - án egy várhatóan korrekt és persze borongós hangulatú nosztalgia buli kedvéért. Akik pedig nem ismerik a bandát, azoknak legyen itt lejjebb némi kedvcsináló az estéhez.

Lassan már mi sem bírjuk követni az év első felében nagy részben Budapesten megtartandó rock/metál eseményeket. Az oldal jobb szélén kint van egy csomó koncert, de azóta a hazai koncertszervezőknek újabb fellépőket is sikerült bejelenteniük december közepe táján így most egy kis összefoglalót tartunk azokról az eseményekből amikről még nem informáltunk benneteket:

Először is aki szereti a nyálas zenéket az elmehet a finn The Rasmus koncertjére, melyet február 18-án tartanak a Dürer-kertben. A Mátyás Attilát és az F.O. System-et kedvelők február 21-én a Petőfi Csarnokban nézhetik meg a kultikus csapatot. Ugyanitt március 11-én a 2006-ban Eurovizio-s dalfesztivált nyert finn „szörnymetál” csapat a Lordi teszi tiszteletét. Március 16-án a Dürer-kertben Eagles Of Death Metal, hogy a Queens Of The Stone Age fönök Josh Homme-mal a dobok mögött azt még nem tudni. Szintén a Dürerben 21-én folk metál a megint csak finn Moonsorrow tolnácsolásában.

Nem egészen rock, de néha előkerül a gitár is Pink dalaiban, aki a Budapest Sportarénában ad koncertet március 24-én. Előtte nap ugyanitt AC/DC, úgyhogy gyors színpadbontás és építés várható. Aki darkosodni akar annak az A 38-on április 3-án a legendás The Systers Of Mercy zenél, aki pedig klasszikus heavy metálkodni szeretne az menjen a svéd Hammerfall koncertjére április 12-én a Petőfi Csarnokba.

A legnagyobb durranást – már ha igaz lesz – a végére hagytam. A last.fm honlapján hetek óta kint van a Metallica budapesti koncertje, helyszín nélkül május 25-re prognosztizálva. Cáfolatok nem igen jöttek ezzel kapcsolatban, igaz megerősítés se. Minden esetre a metallica.com még nem közli a dátumot, de nem zörög a haraszt ugye …... legalábbis remélem.