Tizenöt éve szüntelen szakítással a szorításból, tegnap bejelentették a srácok, hogy még néhány utolsó koncert és feloszlik a Trap Them. A grindcore / hardcore vonalon Seattle városából kimozgó banda az ezredforduló után kezdett el együtt zenélni és tette hozzá a magáét az államok élesebb underground táborához. Közben készítve öt nagylemezt, amik közül mi még az utolsót nagyjából a helyén méltattuk ITT és természetesen egyúttal a legjobbak között. Korábban pedig egy Extreme Noise Terror split is befigyelt a Trap Them kiadott anyagainak sorába. Mindemellett ezer állatba letolt koncerttel, amik Ryan John McKenney frontember szanaszét szedett személyének és a svéd death metál hatások tagadhatatlan jelenlétének is köszönhető volt. A történéseket a több tagcserén is átesett banda még nem indokolta meg. Mindössze három utolsó koncertdátum került be a zenekar naptárába. Amik biztos horzsolnak majd úgy, mint az itt lentebb linkelt tettek a hamarosan feloszló brigád naplójából.

Vannak azok a koncertek, amik az utolsó pillanatban (egy nappal az esemény előtt) szúrnak szemet. És vannak azok a koncertek, amik teljesen érdektelenné válnak a jegyüket elővételben megvevő rajongók számára. És vannak azok a koncertek, amik pont ettől válnak egyesek számára kihagyhatatlan eseménnyé. Na, ez a koncert ilyen volt!

Olvastad már Chuck Palahniuk Láthatatlan Szörnyek című könyvét? Csak azért kérdezem, mert azt hiszem ez az egyik leginkább ahhoz hasonló élmény, hogy hogyan hatott rám az előző Trap Them lemez. Az ellőtt állkapcsú egykori szépségkirálynő és a terapeuta szerepben tetszelgő gyógyszertemető transzvesztita karaktereinek eszeveszett lélektani roncsderbije ugyanis abszolút párhuzamba állítható azzal, amikor áthatol rajtad az a kicsontozó középtempókból - Entombed flashback - szakadék szemét crust punkból, és a szakadék szélén tébolyultan toporgó grind témákból álló zaj, ami bár nehéz, sokkoló és mindent eltemet, mégis egy rövid kérdéssé sűrűsödött össze bennem. Méghozzá, hogy az a fekete füst, amit ettől a cucctól mindenhol látok, az azt jelenti, hogy porig égett körülöttem a világ?

Manapság olyan információs túlkínálat tombol az internet által, hogy a ránk zúduló oldal mennyiség következtében lesz néhány tucat a főcsapásokon ami elér minket, és lesz kis millió másik, ami azért nem. Vagy nem annyira. Azon a kis millió másikon pedig lesz néhány olyan bandáról szó, akik valahol a világ másik végén rendkívül jól tolják a tisztes földalatti színtéren, de akkora fényt még nem kérnek, vagy kapnak, hogy mindenkihez eljussanak akihez szólni tudnak. Arról nem beszélve, hogy akár a fiatal hardcore bandák száma is olyan magas, mint az élő koncertjeiken okozott szélső értékbe kilengő vérnyomás. Így képtelenség is volna mindet mindig megemlíteni, de hogy azért minél teljesebb legyen a kép a színtérről, itt van öt olyan mostanában lemezzel is előrukkoló csapat, amiről nem tettünk említést, de elég érdekesek ahhoz, hogy ezt pótoljuk.