Hirdetési felület

Az alább olvasható beszámolót plusz a hozzá tartozó képeket küldte nekünk frogfoot, amiket ezúton köszönünk. Úgy látom, neki a Clawfinger jött be a legjobban az idei VOLT-on. Várjuk a további beszámolókat!

----------------------

frogfoot írja:

Black-Out

A Black-Out koncertet csak kíváncsiságból néztük meg,soha nem voltam a rajongójuk, nem igazán ismerem a zenéjüket-így sok hozzáfűznivalóm nincs: új énekes,új nóták,kötelező slágerszámok.

Clawfinger

Sokadszorra is élmény egy Clawfinger koncert! A zenészek szemmel láthatóan élvezték az egész fellépést, a közönség megőrült, a basszusgitáros felmászott az állványzatra és a közönség közé ugrott. Ismét gazdagabb lettem egy jó koncertélménnyel!
Igazából miattuk mentünk a VOLT-ra és nem csalódtunk. (A képek olyanok amilyenek,az első sorokból nehéz elfogadható fényképet készíteni.)
 


Offspring

Túl messze álltunk ahhoz,hogy jó képeket készítsek,nem is érdekelt túlzottan nem vagyok oda értük, rutinbuli volt a zenekarnak (ha előveszem a rosszindulatomat akkor haknit mondok,de inkább mégsem mert láttam már 1000x rosszabbat is sztároktól). Aki szereti őket annak biztosan szuper volt, és voltak ott pár ezren. Nem voltak túl lelkesek, kötelező slágerek, ráadás és ennyi + az énekes/gitáros Luke Skywalker frizurája. Ha punkzenét akarok, akkor inkább az igazi punk egy klubkoncerten.

 



Harmincöt felett, és ha a családi állapota nős rovat beikszelt, már nem olyan egyszerű minden évben eljutni valami jó kis buliba. Ha ehhez hozzáadjuk a különböző formában testet és csekket öltő törlesztőrészleteket, számlákat akkor meg pláne nem egyszerű.

Na de mielőtt valami szociológiai tanulmányba vágnék, ugorjunk rögtön a témára. Idén nem én döntöttem el, melyik napra menjünk. Idén jó férj módjára alkalmazkodtam. Mikor azonban fél három magasságában kiderült, hogy jeggyel rendelkező hölgyismerősünk inkább a kikapcsolódásnak más formáját választja, már rossz érzéseim voltak.

Hogy a Sziget Fesztivállal kapcsolatban évről évre felmerül ki mennyi decibelt bír ki a környéken és hogy meddig mehet még ez így, az már megszokott. A Volton nem téma, vagy még nem kapott széleskörű publicitást, hogy miért henteregnek beszívott, berúgott punkok és egyéb zenei nációk gyermekei a kertekben, tapossák le füvet, vagy hugyozzák derékba a kerítést. Már pedig a városból felvezető úton négy napig ez a helyzet, amibe a lakók azt hiszem már beletörődtek. 

Fél öt felé érkeztünk az előbb említett kertben hempergő tömegen keresztül, az összes színpadon szinte beállás folyt, a következő koncertekre történő felkészülés jegyében, kivéve az MR2 színpadot, ahol egy Pamut nevű rockformáció kívánt verbálisan basszusgitárost cserélni, mivel az belehibázott az egyik nótába és újra kellett kezdeni. Gondoltam, mivel éhes vagyok bedobok egy sült kolbászt, amit le is öblítettem egy jó korsó – értsd fél literes műanyagpohár – hideg sörrel.  A Nagyszínpad felől szűrődő, hangokból már kivehető volt rögtön kezdődik valami. A valami nevezetesen a manapság egyre népszerűbb Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertje volt. Egész szép kis tömeg gyűlt össze a színpad előtt. Hát erre a zenére láb nem igen maradhatott mozdulatlanul. Az énekes Lord Panamo is fáradhatatlanul végezte a futópadon való futás futópad nélkül típusú mozgását. De a tömeg vette a lapot. Hat nóta után átballagtunk a MTV Headbangers Ball Arénaba, ahol a soproni Dalriada adott egy egyórás jó kis folk-metal koncertet. Az elmúlt években egész masszív kis rajongótábort gyűjtöttek maguk köré, amit jól jelez a közel háromezres sátorban a félház. Korai nótákkal kezdtek, de a hangzás gyalázatos volt. A Szelek című új album, A Nap és Szél Háza című nótájára javult a hangzás, de szövegeket csak úgy lehetett érteni, ha valaki amúgy is tudta őket. A koncert csúcspontja nekem a második lemezes Téli Ének volt. A közönség amúgy végig nagyon élvezte a bulit és a zenekar nagyon is hálás volt ezért.

A koncertről visszafele a ex-Nyers Czutor Zoli Belmondó nevű zenekarának koncertjébe pillantottunk bele, de nekem valahogy ez annyira nem jött be. A Nagyszínpadon eközben halál pontosan kezdett a Depresszió, akik az elmúlt években egész előkelő helyre küzdötték magukat a hazai rock-metal színtéren a Machine Head találkozik a Tankcsapdával típusú zenéjükkel. Nos én tisztelem a Volt Fesztivál szervezőit, de a zenekar még nem Nagyszínpad kategória. Vagy csak annak tükrében nem, hogy egy sátorral odébb meg Belga volt. Míg a Depresszióra két iskolabusznyi fanatikus metálos zúzott addig a Belga koncertjére háromszor annyian akartak bejutni mint amilyet az amúgy nem kicsi sátor elbírt volna. Harapni lehetett a levegőt odabent. Kicsit késve megjelent a három örült fehér nadrágban, fehér trikóban, és kötött sapkában, majd mikor az első dal refrénjében felcsendült a te mit, te mit, te mit, te mit parodizálsz, mi akkor távoztunk. A  sátorhoz bevezető, mintegy 80 méteres úton még vastagon hömpölygött befelé a tömeg, de pár perccel később ők is szomorúan konstatálták, itt nem lesz bejutás.

Aki az említett zenekarokat szándékosan így szervezte az emberiség ellenes büntettet követett el, vagy csak egyszerűen nem ért ehhez az egészhez, vagy valami olyasmi történt amit mi nem tudhatunk, de ez akkor is bukta, nem is kicsi.

A Volton évek óta azt mondják, hogy hetvenezer látogatót várnak, de nekem évről évre nagyobbnak tűnik a tömeg. Azt gondolom a fesztivál már régen kinőtte magát, csak hát a helyhiány miatt elég korlátozottak a lehetőségek. Az embernyomor itt számunkra véget is vetett a programoknak, lévén, hogy a kedves feleségem haza akart menni, én meg olyan nagyon nem ellenkeztem pedig a Quimby-t, meg a Manu Chao-t még meg akartam nézni.

Kifele mentünkben még pár percet elkaptunk a legújabb hazai export termékből a The Moog-ból, akik az első szám szar hangzása miatt kis türelemre intették a tömeget és megkértek mindenkit, hogy ne menjenek haza. Nekünk már hiába mondták.
 



Na, ha már év elején megnéztük, hogy a külföldi fesztiválokkal mi a helyzet, akkor nézzük, hogy nálunk mi a pálya. Csipkerózsika álmunkból mi is felébredtünk és most már majdnem teljes programok vannak a közelgő fesztiválokon is. 

Elsőként körülnéztem a július 2-5. között megrendezendő Volt honlapján. Az már az előző hetekben világossá vált számomra – ugye elsősorban rock és metal oldalról közelítve a témát – hogy, lehetséges, hogy ez idén nekem kimarad. Míg az elmúlt években volt a nagyszínpadon The Cult vagy Korn, addig most van The Offspring. Anélkül, hogy vitát nyissak, lehet, hogy 32 millió lemezt adtak el, de szerintem nálunk azért nem akkora sztárok. Persze aki fesztiválozni indul nyáron – főleg több napra – annak már valószínűleg teljesen mindegy kik lépnek fel. A fémes mezőny hazai képviselői természetesen itt lesznek: lesz Tankcsapda és lesz Depresszió is a nagyszínpadon, meg exkluzív URH koncert.

A keménykötésűbb zenéket kultiválóknak marad az MTV Headbangers Ball aréna, ahol lesz Exploited meg  Clawfinger, meg a magyar élmezőny egy része. Lesz Edda is, de azt nem soroltam ide. Ja meg két év után újra lesz F.O. System is, amit akkor nagyon szerettem.

Azért, hogy ne csak csőlátás legyen, lesz Manu Chao, meg Cypress Hill, meg Kispál, meg Quimby, meg még jó pár olyan előadó akiken akkor lepődnénk meg, ha nem volnának ott.

Oszt nagyjából ennyi. Akit érdekel a részletes programot a http://www.sziget.hu/volt/programok link alatt megtalálja. Ha egyáltalán megyek akkor a pénteki napon majd tiszteletemet teszem, egyrészt mert van még üdülési csekkem, meg mert a feleségem szereti a Pannonia Allstars Ska Orchestra-t, meg a Manu Chao-t.     

 

  



A részben svéd, részben pedig norvég zenekar 1993 óta ad ki lemezeket. A kezdeti hangos sikerek után csendesebb széria következett, de az európai metal  élmezőnyében még mindig ott vannak.

A jelenleg Zakk Tell-ének, Jocke Skog-billenytyűk, ének, Bard Torstensen-gitár, Henka Johansson-dob és Andre Skaug-basszus felállású banda 1993 óta a 7 albumot adott ki (több, mint 2 millió eladott példánnyal), az utolsót 2007-ben "Life Will Kill You" címmel, - Az énekes Zak szerint az ezredforduló után jött el az ideje, hogy visszatérjenek agresszív, szókimondó stílusukhoz, a rap és metal gyökereihez.

Igazából már az első lemezükkel befutottak. A Deaf Dumb Blind olyan erős rap hatásokkal teli metal lemez lett, hogy mindenki azonnal rábukott. A Nigger a The Truth vagy a Warfair slágerek lettek, de az egész lemez hibátlanra sikerült. Ezután két évvel kiadták a Use Your Brain címre keresztelt nagylemezt, amely még vitorlába tudta fogni az előd által vetett szelet, aztán kicsit csendesebb időszak következett a zenekar életében, amely szerintem még mindig tart, bár az kétségtelen, hogy minőségi munkák kerülnek ki a kezük alól. Azt gondolom akkora sztárok már nem lesznek, mint a kilencvenes évek közepén, de aki Sopronban megnézi Őket nagyot nem csalódhat, egy hatalmas koncert már előre borítékolható.

Ízelítőnek két video: A sikert hozó The Truth 1993-ból és a Prisoners 2007-ből.

The Truth (1993)

Prisoners (2007)



Az 1979-ben, Edinburgh-ben alakult The Exploited a 70-es évek közepi punkhullám lecsengése után indította be tevékenységét.

A Wattie Buchan énekes, Hayboy gitáros, Mark Patrizio basszusgitáros és Jim Park dobos által létrehozott társaság jobban megbotránkoztatta a konzervatív embereket, mint bármely társuk. 1981-ben első lemezükkel rögtön egy alapművet tettek le az asztalra Punk's Not Dead címmel, ami válasz volt a stílust már temetőknek.

Bár a szakadt külső már Johnny Rottenéknél (Sex Pistols) megjelent, a The Exploited tökélyre fejlesztette: biztostűk, bakancsok, felvarrók, szakadások, és a punk azóta védjegyévé vált kakastaréj-frizura. A debütáló album hatalmas siker lett, de a lemezt már nem az alapító társulat rögzítette, egyedül Wattie, a frontember maradt közölük. Az együttes azóta is rengeteg tagcserén ment keresztül. 1982-ben jött a folytatás, a Troops Of Tomorrow, amely a banda zeneileg legkifogástalanabb lemeze, rövid, lényegre törő antislágerekkel, mint a katonaság-ellenes himnusz, az Alternative, vagy épp a U.S.A., ami óta szokás a punkok körében az amerikai zászló rituális elégetése. Ezt követően még született egy klasszikus, a 83-as Let's Start A War, majd a The Exploited, akárcsak a második hullám többi alapzenekara, a Discharge és a GBH, földbe állt.

Az újraéledés és két nem túl emlékezetes nagylemez után a 90-es Massacre ismét egy korrekt darab lett. A 90-es évek főleg koncertezéssel telt, 1996-ban hazánkba is eljutottak, maradandó emlékeket hátrahagyva Győrben, a koncert helyszínén, ahol évekig nem rendezhettek punkkoncerteket, a buli utáni rendbontások miatt. Ebben az évben újabb lemez is érkezett, a Beat the Bastards, majd 2003-ban a Fuck The System. Ebben az évben ismét felléptek Magyarországon, majd 2005-ben visszatértek.

A zenekar a fennállás 25 évében nem sokat változott, most is a rendszert szidják, igaz a világ sem igen változott az elmúlt negyedszázadban. A The Exploited abszolút hiteles, bármi is történt az elmúlt években, sosem köpték szembe magukat, és meglepő módon 25 éve ugyanannál a kiadónál jelentetik meg lemezeiket (igaz a kiadó neve sokszor változott). Manapság is fellépnek a legkisebb klubokban is és a Volt-on is melege lesz azoknak akik a koncertjüket választják.


Never Sell Out

/A biográfia egy része a punk-rock portál segítségével készült/



A kaliforniai punk legsikeresebb zenekarával állunk szemben az kétségtelen. Hogy a legminőségibbel az számomra azért kérdéses, mert én speciel a Bad Religion-t jobban csípem, de ez most mellékes.


Több mint 32 millió eladott albummal a hátuk mögött, tényleg a világsztárok kategóriába tartoznak. Nem az a tagcserélős típusú banda az biztos, hiszen a banda háromnegyede ma is ugyanaz, mint megalakulásukkor, a 80-as évek közepén. Bryan Keith "Dexter" Holland – ének, gitár, Kevin „Noodles” Wasserman – gitár, vokál, Greg K - basszusgitár alkotja a magot, melyben a „klasszikus” korszakban Ron Welty dobolt (később Atom Willard, majd Josh Freese követte). Az 1994-es Smash album Self Esteem című dalával robbantak be a köztudatba, ami ugyan egy kicsit Nirvana, de odaát ezt is bekajálták, így a milliós eladások borítékolhatóak voltak és egyből a mainstreamben is találták magukat. Aztán később a metálos megközelítés egy kicsit átment hip-hop-ba meg popos-latinosba is, de azért még nem kezdett el vészesen nyáladzani a performance. 

Hét nagylemez után állítólag idén lesz nyolcadik is és július 5-én a Volt Fesztivál Nagyszínpadán is láthatjuk őket. Biztosan kellemes szórakozás lesz.
 

 

 

UPDATE, 2008.05.08:
A minap megjelent a közeljövőben kiadásra kerülő új lemezről a Hammerhead című felvétel, ami ingyen és bármentve letölthető MP3 formátumban az együttes honlapjáról is (email címünkért cserébe). Vagy meghallgatható itt nálunk online:

 

 



21
2008. már
14:06

Offspring a VOLT-on!

Szerző: sunthatneversets Címkék: the offspring volt 2008

 

Hivatalos bejelentés a fesztivál honlapján:

„Két nappal az után, hogy a Soproni VOLT Fesztivál nyilvánosságra hozta első idei nemzetközi csemegéit, egy igazi világsztárral kötöttek megállapodást a szervezők. Magyarországon először lesz látható július 5-én, szombaton a VOLT Nagyszínpadán a kaliforniai OFFSPRING! Amerikában úgy tartják, a Smash című albumuk majd‘ akkora detonációként hatott világszerte, mint a Nirvana mindent elsöprő színrelépése.”

 

Szerintem már rég nem világsztárok és ha már a Nirvánával hasonlítgatjuk össze, hát a Self Esteem (ugye ezzel futottak be) szépen nyúlja a Smells Like Teen Spirit riffjét.

 

Izmosabb fellépők bejelentését várom!



Július 2-től négy napon át ismét Sopron ad otthont a VOLT Fesztiválnak, amely 15 éve minden évben megrendezésre kerül és amelyen néha én is tiszteletemet teszem. Idén feltétlen tervezem a kirándulást már csak azért is mert nekem majdnem a szomszédban van. Bár a nagyszínpados „headliner“ fellépők közül többekkel még zajlanak a tárgyalások, számos „nagy név” részvétele máris biztosra vehető.
Minket elsősorban a zúzósabb zenék érintenek meg, ezért örömmel jelentem, hogy az idei VOLT-on lesz Exploited és Clawfinger. Kezdésnek nem rossz! Várjuk a további bejelentéseket.