Hirdetési felület

Szeptember közepe óta együtt turnézik Európában  Keith Caputo, és a Zoli Band, amelynek egyik állomásaként Budapesten, a Dürer kertben szeptember 27.-én nekünk is alkalmunk nyílt látni, és hallani a két énekes szóló zenekarát. A koncert után Téglási Zolit kérdezgettük az eddigi koncertekről, az Igniteról, a Pennywiseról, és Magyarországról.
 

RS- Remek koncertet adtatok! Gratulálok!
Köszönjük szépen, mi is nagyon jól éreztük magunkat a színpadon.
 

RS- A jelenlegi felállás hogy jött létre (többek közt Grand Mexican Warlock, Shell Beach zenészek ragadnak hangszert a Zoli Bandben)?
Régebben az Ignite-os srácokkal csináltam a Zoli Band-et, ám ők most nem értek rá. Aztán ez valahogy adta magát, hogy magyarokkal zenéljek együtt, főleg így, hogy európai turnén veszünk részt. Így sokkal egyszerűbb volt újra életre kelteni a zenekart.

tovább »



Valahogy sose tudtam komolyan venni az olyan zenekarokat, akiknek a neve megegyezett a frontember nevével, ez a tegnapi Dürer kertes koncerten valamelyest cizelláltabb lett, habár igazi kultusz figurákról van szó. Egyfelől van egy, az Ignite énekeseként befutott, jelenleg Pennywise dalnok Téglás Zoli, akit általában véve nagy tisztelet, és szeretet övez hazánkban (nagyban köszönhetően ez egy A Place Called Home című számnak), a másik meg a hardcore szcénából induló, majd onnan egy korrekt, és kultikus rock bandává átalakuló Life Of Agony énekes Keith Caputo. Az előélet miatt tehát a koncert több, mint kecsegtető volt, még úgy is, hogy azért a szóló anyagok nem futottak be akkora sikert, mint egy A Place Called Home, vagy egy River Runs Red.  

tovább »



Tavaly az A38 tetőteraszán ejtett minket Keith Caputo ámulatba, nem sokkal azután, hogy a Life Of Agony-val zúztak egyet a Szigeten. És habár a koncertre jöttek bátran a LOA hívők közül is, azért ők is tudták, hogy másra kell számítaniuk, hiszen a frontember több mint egy évtizede nyomja szólóban is a néha éppen aktívan tevékenykedő, máskor meg nevéhez híven agonizáló főbandája mellett, és ez az érzelmesebb oldala igen távol áll a Life Of Agony művészetétől.

Caputo szólólemezein leginkább az 1995-öes Ugly albumon található Let’s Pretend című szerzemény nyomvonalán haladt tovább, amelyet édesanyja emlékére írt, aki drogtúladagolásban halt meg. Sőt, még inkább a harmadik, sokak által egy haldoklóban lévő banda erőlködésének ható Soul Searching Sun lemez hangulatát mentette át magának.

tovább »