U2: PopMart - DVD ismertető

2008. január 31. - SAABI
A tavalyi év utolsó harmadában jelent meg a U2 PopMart című DVD kiadványa, címéhez méltó giccses-fényes-csilli-villi csomagolásban.

Vizuális orgazmus

A 90-es években a U2 a zene mellett a látvánnyal is el szerette volna kápráztatni a rajongóit, így születtek meg a Zoo TV majd a Pop Mart turné monumentális díszletei. Ezen a koncertfilmen értelem szerűen az utóbbi, a terjedő műanyag-kultúra és az ész nélküli vásárlási láz ellen protestáló U2 és a hatalmas színpad a főszereplő, melyet egy hamburgergyártó emblémájára kísértetiesen hasonlító, bolíves "M" betű ural.

Technománia

A Pop Mart turnét jó pár évvel megelőzte a Zooropa című album kiadása, amely a Zoo TV turné közben(!) készült el, valamint az 1997-es Pop, amelyek sok rajongó számára máig a U2 legrosszabb produktumainak számítanak, gyakorlatilag egyként a The Joshua Tree ellenpárjának tekinthetők. Magam is nehezen barátkoztam meg ezzekkel a lemezekkel.
Igazából még mindig azt gondolom, hogy a Zooropa kiadása teljes értékű sorlemezként egy elkapkodott, átgondolatlan  lépés volt tőlük az Actung Baby sikere után. Jobb lett volna néhány erős dallal EP hosszúságban kiadni ahogy eredetileg tervezték is, de kicsit talán megrészegültek a hatalmas siker láttán, amit az Achtung Baby forradalmi zenei újításai hoztak (az AB majdnem megismételte a The Joshua Tree sikerét) és átestek a ló másik oldalára - már ami az elektronikus effektekkel való kísérletezgetést illeti. Még szerencse, hogy a Pop album után erre ők is rájöttek. Ettől függetlenül mindkét lemez - nyilvánvalóan az Achtung Baby farvizén evezve - hihetetlenül nagy siker lett ahhoz képest, hogy nem sikerültek jól. Igazából zeneileg tényleg csak néhány dal érdemli meg a kiemelést ebből a korszakból, amelyek valóban jók attól függetlenül, hogy az alapok és Edge gitárjátéka agyon van effektezve bennük: ilyen a Discotheque, a Dirty Day, a Last Night On Earth, a Please és a Gone.  Ezek a Dirty Day kivételével szerepelnek is a DVD-n,  a  Discotheque amit első ráadásként egy hatalmas motorizált citromból kiszállva nyomnak a publikum kellős közepébe nyúló kisszínpadon, kimondottan élvezetes; Edge itt egy kicsit visszaveszi a hatalmat az elektronika felett és kellemes, zöngés riffekkel örvendeztet meg mindenkit.

Vissza a gyökerekhez

A Pop Mart turné, habár még mindig az újonnan felfedezett, poposabb, elektronikával, mesterséges effektekkel sűrűn megtámogatott zenei világot tárja a rajongók elé, mégis az Achtung Baby - Zooropa - Pop korszak lezárásának tekinthető, ugyanis ezeken a koncerteken kezdenek el egyre gyakrabban visszanyúlni a régi legendás, Joshua előtti U2 dalok felé (pl. Sunday Bloody Sunday, New Years Day, I Will Follow, Pride), melyek közül a DVD-n is hallható/látható nem is egy. Ha másért nem is, ezek miatt a dalok miatt érdemes megnézni a koncertet, hogy szem- és fültanúi lehessünk annak, hogy mennyire jól szólnak ezek régi-régi dalok mega-hangfalakra felturbózva.

Szóval nem gondolom, hogy ez az 1998-ban datálódott, Mexico City-ben rögzített koncert és az egész Pop Mart turné a U2 egyik legnagyobb húzása, de azt mondhatom, hogy semmivel sem nyújt kevesebb élményt, mint az eddigi bármelyik koncertkiadványuk.

Extrák


Kétféle változat szerezhető be a kiadványból: egy- és kétlemezes. Az egylemezes változat azoknak, akik csak magára a koncertre kíváncsiak, a kételemzes  változat pedig a magamfajta fanatikoknak sok-sok extra néznivalóval. Az extra lemezen van még 27 percnyi ráadás a rotterdami,  18 perc az edmontoni koncertből, két egyedi videoklip-verzió (Last Night On Earth - First night In Hell, Staring At The Sun - Miami Version) és rejtett bónuszként a Please egy másik koncertfelvétele valamint különféle számítógépes kiegészítők (képernyővédők, háttérképek). Ezen kívül néhány rövid dokumentumfilmet is  kapunk a pénzünkért, amelyek megtekintése után abszolút beavatottként érezhetjük magunkat, hiszen láthatjuk, hogy készült a Last Night On Earth videoklipje, hogy milyen logisztikai problémákkal kellett megküzeni egy háború sújtotta vidéken, útban Szarajevó felé, hogy a hatalmas citrom hogy működik és végül megtekinthetjük Edge harmincvalahány gitárból álló arzenálját és temérdek effektkapcsolóját, amiket szorgalmasan taposgat pengetés közben (egészen elképesztő, hogy mennyit dolgozik ez az ember egy-egy koncert alatt!). Nem is sikerült lenyúlni a The Edge - hangzást eddig senkinek, he-he!

Konklúzió: gyűjteménybe való a sydney-i Zoo TV koncert mellé!

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr62320199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum