Kiváló, és még ingyér is van: Mátyás Attila - Mélyen

2008. március 03. - sunthatneversets
Mátyás Attila öt éve nem jelentkezett semmilyen friss anyaggal. Ennyi idő után van esély arra, hogy az ember sokáig érlelgeti a dalait és a végén még valami jó is kisülhet belőle. Itt szerintem pont ez történik. Mátyás Attilát az F.O. System élén 2006 nyarán volt szerencsém a a soproni Volt Fesztiválon elcsípni. Ez a lemez pont   azokat az érzéseket tükrözi vissza bennem, amik ott is lejöttek a színpadról.

A lemez másik pozitívuma, hogy legálisan, fizetés nélkül letölthető a netről. Az első napokban több, mint ezren meg is tették ezt, ami felettébb dicséretes. A lemez egy picit kevésbé karcos, mint az F.O. System, de ebben a light-os kivitelben is nagyon élvezhető. Nagy The Cult rajongó lévén azt nem bírom nem észrevenni, hogy mennyi Dreamtime, Love korszakos hangulat köszön itt vissza – nem az énekhangban -, meg nem kevés dark is.

A talán túl slágeresnek is mondható Nagyon mély a kezdés. Fülbemászó refrénje már-már popos, de ezt gyorsan ellensúlyozza a darkosabb Egy A Sok Közül. Ahogy Attila egy interjúban elmondta a lelke mélyén lévő érzések váltak szövegekké. Hát ez erre a dalra biztosan igaz. A Neked Szól lüktető gitártémával kezd, Bense Sándor basszer kiválóan alapoz és a gitár a felemelő refrén utáni dallama is kitörölhetetlen a fejből. A négyes Valaki lebegős kezdése valami olyan sodró refrénbe megy át, amit élmény hallgatni.
Az akusztikus kezdésű Szél gyönyörű harmóniákat rejt, nagyszerű hangulati váltásokkal. Az emelkedő ívű szerzemény a végén egy szép szólóba torkollik. A Túl Közel ugye F.O. System, itt csak új köntöst kapott. Itt aztán tényleg beugrik a korai The Cult és az alábbi klipet is erre készítette a csapat.


A darkos Holnap megint kiváló darab, csakúgy, mint a még sötétebb hangulatú Sohasem késő. Azért, ha már a basszert megemlítettük, említsük meg az ex-Mood dobos Koltay Tamás rendkívül precíz játékát, amely az egész lemezen kiváló. A Ha Lehet Még akár Ákos szám is lehetne és azt a szintet meg is üti. Zseniális dal. De akkor itt van az utolsó Újra megtenném, amire nem is tudom milyen jelzőt mondjak. Hangszerelésében a hegedű miatt, minden a lemezen addig megszokottat felrúg, de abszolút pozitív értelemben. Akinek erre nem indul be a lába, annak semmire.



Magyar lemeznél hajlamos vagyok – mondván a mi kutyánk kölyke – kicsit feljebb kerekíteni a pontszámokat, de azt gondolom itt erre semmi szükség. Már legalább tizedszer hallgatom és még mindig van kedvem tizenegyedszerre is megtenni. Aki meghallgatja, talál egy kicsit benne magából és pont ezért szerethető. Remélem a következőre nem öt évet kell várni.


9/10 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr48362959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SAABI · http://rockstation.blog.hu 2008.03.03. 21:22:45

Én úgy hallottam ezidáig már több, mint 5000 érdeklődő/rajongó töltötte le Mátyás Attila legújabb lemezét, ami hazai viszonylatban elég szép eredménynek számít, úgyhogy ezúton gratula!
A lemezt egyébként magam is letöltöttem és meghallgattam már párszor. Szerintem is nagyon jó anyag, bár én túlzóan sterilnek, túlságosan "stúdióízűnek" érzem a hangzást, egy kicsit még el lehetett volna "maszatolni" (a rock n rollnak nem áll jól a hófehér szín), de hát annyi baj legyen.

nick the cop 2008.03.03. 23:40:53

kurvajó lemez

nick the cop 2008.03.03. 23:42:01

ja a tul kozel az nemam fo system hanem csak a cime ugyanaz... ketszer ugyanaz a fekete folyo....

sunthatneversets · http://rockstation.blog.hu 2008.03.04. 06:37:46

Ezt el.....tam! Bocs!
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum