Lenny vagy nem lenni? - Lenny Kravitz a Papp László Sportarénában

2008. július 26. - SAABI

A nem mindennapi zenei világgal megáldott feketebőrű énekes, zenész és dalszerző 2008. július 22.-ei budapesti koncertjéről Bono mesél nekünk. Ezúton is köszönjük neki az alábbi írást. 
(A képeket a hardrock.hu -ról nyúltuk TT -től. Thanks! ...és bocs...)

------------

Kicsit kínos lenne, ha alig lézengenénk a koncerten, mondom a barátomnak, amikor eldöntjük, hogy megnézzük, mit tud Lenny Kravitz 2008 nyarán. Az aggodalom utóbb teljesen feleslegesnek bizonyul. Már az online jegyvásárláskor kiderül, hogy a küzdőtér sold out, a belépéskor pedig „jegyet veszek”-et mantrázó alakok járnak a bebocsátásra várók között, kevés sikerrel. Ehhez képest az Arénában szellős telt ház van, amit az Index kritikusa szellős félházként aposztrofál. Feltehetőleg mindkettőnknek igaza van, s az ellentét feloldásának kulcsa a hülye (értsd: túl szigorú) biztonsági-tűzvédelmi előírásokban keresendő, amelyek nem engedik, hogy egy-kétezerrel több állójegyet értékesítsenek. Emellett azért jó pár szék is üresen árválkodik. Az egyik biztonsági fazon bennfentes infóként azt mondja, hétezer embert vártak a koncertre, de talán nyolc-kilencezren is lehetünk.

A koncert a kötelező késéssel, fél tíz után néhány perccel kezdődik. Már az első taktusoknál mellbevágó a tökéletes, erőteljes hangzás, és az, hogy Lenny a küzdőtér közepén felállított alkalmi színpadocskán fog bele az új lemez címadó dalába, a Love Revolution-be. A kérdés, hogy le lehet-e menni a lelátóról, már ekkor eldől, százával rohannak le a rajongók, akiknek átlagtípusa  egyébként a 28-35 év közötti, műkörmös, kis retikülös nő, oldalán párjával. A 32 millió eladott lemezt és néhány Grammy-díjat magáénak tudó sztárt azonban korántsem akarják szétszedni, inkább diszkréten fotózzák a mobiljukkal, mint egy cirkuszi állatot. Lennyt aztán néhány biztonsági ember gyorsan a színpadra „menekíti”, amely nothing but pure stage: néhány tucat színes lámpa meg egy üvegzongora adja a látványt, nyilván, hogy a hangsúly a zenén legyen.

A zenészek tudása megkérdőjelezhetetlen, a főszereplő hangja meg elképesztően tiszta, a vártnál is erősebb és finomabb, minden magasságban. Márpedig magasságok akadnak, hiszen nem a Love Revolution- vagy a harmadikként előkerülő  Always On The Run-szerű pörgős darabok adják az este gerincét, hanem az érzelgősebb, soulosabb, általam annyira nem kedvelt nóták, mint például az It Ain’t Over (Til It’s Over) vagy az I’ll Be Waiting.

Ugyanakkor mindegyik élvezhető, és sok esetben önfeledt jammelésbe csap át az előadás. Lenny teljes erőbedobással, nagy tűzzel játssza végig a két órát, szünetet csak akkor ad magának és a többieknek, amikor a dobos tízperces fergeteges szólóval izzasztja magát.

A végét aztán különösen meghúzzák; a Let Love Rule, és főleg az egyben eljátszott American Woman–Fly Away – meg egy kis szóbeli ráhatás – talpra ugrasztja a lelátón ülőket is, így a végén sikongatva-dobogva-örjöngve követeli a publikum a ráadást. Lenny visszajön, és közli, szeretne valamit mondani: egy-két perc alatt lecsendesíti a közönséget, majd irtózatos energiával belecsapnak az Are You Gonna Go My Way-be, amiről a „Lenny vagy nem lenni” pólót kreáló barátom azt mondja, ha nem játsszák el, megeszi a szalmakalapját. Az egész stadion úgy ugrál, mintha a U2 a Where The Streets Have No Name-et nyomná.
 

Are You Gonna Go My Way? Egy ilyen koncert után mit mondhatnánk: megyünk, Lenny, megyünk.

Bono

 

Sziget fesztivál 2008 fellépők | 15. rész : ETHS

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 14.,  csütörtök,  18:00 | ETHS]

FIGYELEM! Kiemelt ajánlat!

Az ETHS nevű csapatot óvatosan tessék megközelíteni a Szigeten. Ez a francia ötös ugyanis nagyon szigorúra vette a figurát – és tényleg nem viccelnek, ha jó formában lesznek, szerintem simán lepusztíthatják a Hammerworld színpadot meg az első sorokban lézengő, gyanútlan hallgatók hallójáratait.  Csak hogy számítson rá, aki a csütörtöki napon este hat körül arra téved. Én minden esetre szóltam.

A csapat még 1999-ben kezdett alakulgatni Marseilleben, akkor még What's the fuck néven. Egy igazán ütőképes formáció csak sok tagcsere után alakult ki és végül a nevük is ETHS-re változott. Kőkemény hardcore metal, amit játszanak, pontosabban a hardcore és nu-metal elemeket ötvözik betonszilárd, death-re hajazó brutalitással. Ahogy hallgatom őket, az a benyomásom, hogy a francia rockszcéne tehetségesebb szereplői  közé tartozhatnak, és tulajdonképpen már maga a tény, hogy franciák, magával hoz egy kis egyedi ízt – elég ha azokra a jellegzetes francia művészfilmekre gondolok, amiket mai napig nem sikerült kibogoznom. Na ez valami hasonló, csak rockzenében. Franciául lökik a szövegeket és az egészen élvezhető, hallhatóan értelmiségi igényességgel összegyúrt zenei megoldások mellett van még egy ász a kezükben az énekes, frontgirl Candice személyében. Esküszöm, én ilyet még életemben nem hallottam: néhol ártatlan hangon csilingelő dallamok, másutt hátborzongató hörgés és sikoltozás hagyja el a torkát. Egészen elképesztő! Nem, nincs férfi énekesük elbújva a kulisszák mögé. Mindezt ő tudja egyedül. Ha másért nem, már ezért érdemes megnézni őket.

A csapat eddig két teljes értékű lemezt tett le az asztalra a Sóma (2004) és a Tératologie (2007) képében. Mindkét lemeznek nagyon jó volt a visszhangja Európa nyugatibb felén.

Az ETHS zenéjét azoknak ajánlom, akik nem zárkóznak el egy kis hörgéssel aláfestett brutálkodástól, azonban egy pure death album meghallgatása már fájdalmas volna számukra. Viszont emellett szeretik a különleges csemegéket is, elviselnek egy kis (franciás) művészieskedést, és szeretik/képesek átérezni a zene által festett hangulatokat, elmélkedni a dalok tartalmán. Az ETHS mindezeket nyújtja miközben azért annyira még épp a földön tartja a hallgatót, hogy jókat lehessen headbangelni, léggitározni vagy pogózni közben - kinek-kinek vérmérséklete szerint. Nagyon ajánlom!

Itt most a tavalyi lemezről szeretném bemutatni nektek a Bulimiarexia című dalt.

 

 
Nem bírok magammal. A Sóma című lemezről a Crucifére is megér egy nézést.
 
 
Tényleg nem bírok magammal. Na még egy koncertfelvétel: Pourquoi.
 
 

[ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 14.,  csütörtök,  18:00 | ETHS]

 

Linkajánló:
ETHS hivatalos website
ETHS MySpace oldal 

 

Metallica : publikus a Death Magnetic tracklistája

A Death Magnetic névre keresztelt új Metallica album borítójára az alábbi tracklistát fogják nyomtatni:

01. That Was Just Your Life
02. The End Of The Line
03. Broken, Beat & Scarred
04. The Day That Never Comes
05. All Nightmare Long
06. Cyanide
07. The Unforgiven III
08. The Judas Kiss
09. Suicide & Redemption
10. My Apocalypse

Az album címének bejelentése óta (Metallica : Death Magnetic - megszületett az új album címe) már publikus a borító is (lásd alább), amelynek kapcsán egyesek rögtön egy vagina nyílásra asszociáltak (valljuk be: nem alaptalanul), de amelynek lényege egy, a borító közepén elhelyezett nyitott sír és a bele helyezett koporsó volna, a körülötte lévő mágneses erőteret kirajzoló erővonalakkal (tudjátok: fizika óra, vasreszelék, stb...).

Hetfield egy interjúban a következőképpen magyarázta a lemez címét:

"Egyfajta tiszteletadásnak indult azon emberek felé, akik elbuktak ebben a rockzene bizniszben, amiben mi is benne vagyunk, mint például Layne Staley (Alice In Chains énekes, frontember - a szerk.) és még sokan mások, akik meghaltak; alapvetően mindannyian valamiféle rock and roll mártíroknak tekinthetők. És azután ebből nőtte ki magát a dolog.  A halál...  mint egy mágnes, néhányan vonzódnak hozzá, mások félnek tőle és taszítja őket.
A téma, hogy valamikor mindannyian meghalunk, néha túl van tárgyalva, néha meg agyon van hallgatva - ilyenkor senki nem akarja felhozni a dolgot; ez a nagy fehér elefánt a nappalinkban, aminek semmi keresnivalója nem lenne ott. De mindannyiunknak szembe kell nézni vele egyszer."

 UPDATE, 2008. augusztus:

Nemrég a megjelenés időpontja is nyilvánosságra került: 2008. szeptember 12., péntek.

 

Whitesnake, PeCSa : képes beszámoló

Frogfoot továbbra is szorgalmasan látogatja a koncerteket és küldi nekünk a képeket. Köszönet érte! A Whitesnake 2008. július 21.-ei, Petőfi Csarnok-béli koncertjét az alábbi pár sorban foglalta össze:

"Az Indexen mindenki elolvashatja a koncert kritikáját,többé-kevésbé igaz. 30 éves a WS, Coverdale 57-ennek ellenére nem egy megkopott rocksztárt láttam a színpadon. Lehet fanyalogni, lehet azon agyalni, hogy mi lett volna ha '87-ben vagy '89-ben jönnek (kb.teli Kisstadion), stb. Én örülök,hogy egy igazi élő legendát láthattam-elégedetten távoztam a PeCsá-ból a koncert után. Persze egy rajongó biztosan másképpen látja:én ismerem és szeretem a WS zenéjét de nem vagyok igazi fanatikus."

...és a képek:

 

 

 

Nosztalgia: Limp Bizkit

Emlékszik még valaki a Limp Bizkit-re? Tudjátok: Fred Durst, Wes Borland, ... A minap a szemem elé került egy videó, amely még a 2005-ben kiadott, legutolsó sorlemez-szerű kiadványuk a The Unquestionable Truth Pt.1. The Truth című dalához készült és csak úgy felkaptam a fejem, hogy mennyire jól tolják.
Emlékszem, mindig is nagyon jól érezték a ritmust anno, mikor még a Korn és a nu-metal is a fénykorát élte, azután Wes Borland kiválásával el is tűntek a süllyesztőben sajnos, bár állítólag most újra kezd éledezni a zenekar; az említett lemez második részét (The Unquestionable Truth Pt.2.) jövőre tervezik kiadni. Ez itt tehát a The Truth.

 

Elmarad a DOWN koncert!

Elmarad a mai napra hirdetett PeCsa-beli Down koncert. A közleményt a koncertet szervező cég adta ki óriási csalódást okozva ezzel sok-sok embernek, akik alig várták, hogy végre élőben láthassák Phil Anselmo-t és híres bandáját. A szervezők a miért kérdésekre egyelőre nem válaszolnak (talán csak nem a eladási számokkal volt gond?), de az eddig eladott jegyeket elvileg visszaváltják azt mondják. Úgy legyen.
 

Hát akkor marad a videó továbbra is. Ez a Lifer a Nola albumról. Wow, micsoda kraft!

 

 

Sziget fesztivál 2008 fellépők | 14. rész : Serj Tankian

[ Sziget 2008, Nagyszínpad | augusztus 16.,  szombat,  19:45 | Serj Tankian]

FIGYELEM! Kiemelt ajánlat!

Kedvenc Serjünk a System Of A Down frontembereként jutott oda ahová. A mainstream ringat és eltakar. Ettől függetlenül szerethető zenét játszik szólóban is.

Örmény származású szülök gyerekeként született Beirutban. Öt éves volt, amikor a szüleivel Los Angeles-be költöztek. A gimnázium elvégzése után marketinget tanult. Négy éven át vett énekórákat és gyermekkorában gitározni is tanult. 1993-ban Daron Malakian-nal megalapította a Soil együttest (nem összetévesztendő a chicagói SOiL zenekarral), amit később felváltott a System Of A Down.

A zenekar 1998-ban adta ki cím nélküli első nagylemezét, amely üde színfolt volt, eklektikus stílusát tekintve. A mainstream-be aztán a 2001 szeptemberében kiadott Toxicity repítette őket az olyan slágereknek köszönhetően, minta a Chop Suey! vagy a címadó. Innentől aztán amihez nyúltak arannyá vált. Egy év múlva kiadták az elvileg kiadásra nem szánt dalaikat Steal This Album! címen ami szintén nagy siker lett. Aztán három év szünet után – 2005 közepén - egy kicsit „nyugodtabb” hangvételű lemezzel jelentkezett a zenekar Mezmerize címmel. Itt már a gitáros Daron Malakian is több nótában énekel csakúgy, mint a rá félévre kiadott Hypnotize-on.

A zenekarban betöltött szerepe mellett, Tankian egy saját kiadót üzemeltet Serjical Strike Records néven. Kiadójával igyekszik olyan előadókat felkarolni, amiket a zenekiadás főárama méltánytalanul hanyagol és próbálja őket szélesebb közönséghez eljuttatni. A kiadó első megjelent kiadványa a Serart volt, ez egy közös lemez egy örmény barátjával, Arto Tunçboyaçiyan-nal. Tankian nagy lendülettel veszi ki a részét a politikából is. Tom Morello-val, a Rage Against the Machine  gitárosával közösen alapították meg az Igazság tengelyét (Axis of Justice). Tankian gyakran felhasználja nyilvános szerepléseit arra, hogy fellépjen az erőszak ellen.

Mivel a System of a Down egy ideig szünetel, Serj szólólemez elkészítésébe vágott, melyet 2007 végén adtak ki Elect The Dead címmel és mi is írtunk róla: Serj Tankian szólóban - Válaszd a holtakat. A SOAD másik zenei agytrösztjének Daron Malakian-nak Scars On Broadway nevű csapata pedig e hónap végén hozza ki első lemezét. Daron szerint előbb várható új lemez a Scars-től, mint a System-től és ennek nem örülünk, de addig is aki Serj Tankian-ra kíváncsi az nyugodtan menjen ki a Sziget Fesztiválra, mert alapvetően hasonló zenét játszik szólóban, mint az anyaegyüttesben. 


Serj Tankian : Lie Lie Lie 

[ Sziget 2008, Nagyszínpad | augusztus 16.,  szombat,  19:45 | Serj Tankian]

ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum