Rántott hús : Scars On Broadway

2008. augusztus 03. - sunthatneversets

- Főnök! - kiálltja az ifjú szakács tanuló a séfnek. Mindig elfelejtem, hogy a húst  sorrendben mibe forgatom: liszt, tojás, zsemlemorzsa? - Mindegy fiam így is, úgy is rántott hús lesz belőle.

Serj Tankian énekes után Daron Malakian a System Of A Down gitárosa is kihozta végre szólólemezét és akárhogy forgatta ebből is csak rántott hús, azaz System Of A Down lett. A nagy sütkérezésben segítségére volt a szintén SOAD tag John Dolmayan a dobok mögött. Csak hát amíg Serj barátunk ízletes szeleteket rakott az asztalra, Daronnak mindez nem sikerült. 

Mert azzal még nem is volna baj, hogy kis szeleteket sütött, hiszen rántott belőle 15-öt, hogy jusson mindenkinek 45 percre elegendő. A nagy konyhatündérkedésben azonban  némelyik húst túl vékonyra klopfolta, sőt a fizikai törvényeit meghazudtolva valamelyikben nincs is hús, csak a panír.

Ezek után úgy gondolta Daron, hogy nem baj ez sem: a gyors-éttermekben, majd megkajálják úgyis mindet, bármilyet rak is az asztalra. És egy percig nem kétséges, hogy a  műanyag kajákon felnőtt nemzedék meg is fogja kajálni mindet.

Aki egy kicsit azonban tartalmasabb kajára vágyik az máshol nézzen körül, mert itt csak három-négy tartalmasabb szelet van. Jellemző az egész lemezre, hogy ötödszöri hallgatás után is pár riff és dallamfoszlány maradt meg bennem; hogy van itt pár debil prüntyögős dal amitől ez az egész mai (?) lesz, hogy az ötös Insane-ben olyan közép rész van amit a Katatonia (?) egyszer már eljátszott. Sőt jellemző a lemezre, hogy a két legerősebb nótát az elejére (Serious) és a végére (They Say) hagyta Daron, hogy legyen mire emlékezni. A közepén pedig elszórt pár morzsát a Stoner Hate, a World Long Gone, vagy az idiótán kezdődő, de húzós Chemicals képében.

Már Serj lemeze kapcsán is leírtam (Serj Tankian szólóban: Válaszd a holtakat), hogy nem értem szólóban minek tök hasonló zenét játszani, mint az anyaegyüttesben. Itt hatványozottan igaz ez. Daron herélt hangját, már a Mezmerize-Hypnotize kettősön is nehéz volt elviselnem, bár ott még színesítette a produkciót, itt viszont húsz perc után kezd kissé idegesíteni. De legalább írt volna jó nótákat – másként fogalmazva rántott volna jó kövér szelet húsokat -, de nem tette.

Ráadásul tetézve a bajt nem rég kijelentette, hogy szerinte hamarabb várható új Scars On Broadway lemez, mint új System Of A Down. Ha ilyen lesz az is, a jóisten mentsen meg minket attól. A Serj-jel együtt sütött rántott szelet legalább a legminőségibb fajtából való volt és ezt jó volna szem előtt tartani.

Ahogy mostanság az egyik kereskedelmi tv-csatornán esténkét futó gasztronómiai borzalom végén mondják a szereplők: Én Daronnak a lelkesedéséért egy ötöst adnék. Ott ez maximum pontszám, nálunk azonban gyenge közepes.


5/10    

A They Say című dalhoz készült videoklipet korábban már bemutattuk: Scars On Broadway : They Say - az első videó.

Sziget fesztivál 2008 fellépők | 16. rész : Punish Yourself

 [ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  18:00 (vagy 20:00) | Punish Yourself]


Tudom,  hogy sokat foglalkozom a franciákkal mostanában, de hát mit csináljak ha a Sziget szervezői ennyire kultiválják az idén a francia rockzenét? Mondjuk, a Punish Yourself csapata éppenséggel egy kicsit kilóg mindenféle rockzenei kategóriából. Persze, meg is hazudtolnák francia mivoltukat, ha nem tennének egy-két meglepő csavart a művészetükbe.

A PY által képviselt zenei világ leginkább a cyber/techno punk elnevezéssel jellemezhető, ami egyébként csak részben fedi a valóságot, de a világ már csak így van összerakva, hogy valahogy nevezni kell a dolgokat. A négyes által tálalt hangorgia gyakorlatilag a punk- illetve tágabb spektrumon értelmezve: a metal- és az elektronikus zene találkozását valósítja meg, méghozzá olyan közelségbe hozva azokat egymáshoz, amennyire csak lehetséges. Az elektronikus effektekkel bőven nyakon öntött keményzenei alapok azután valami egészen zavarba ejtő egyveleget hoznak létre: punkzenének túl gépi, gépzenének meg túl punkos, fémes a produkció, úgyhogy most hirtelen nem is tudom, hogy a zenerajongók melyik táborát célozták meg, hiszen zenéjük a punkerek és a raverek számára egyaránt befogadhatatlannak tűnik.

A csapat egyébként komoly szakmai múltra tekint vissza, hiszen eddig összesen hat sorlemezt csináltak, melyből az első 1998-ban (Feuer Tranz System), az utolsó pedig a tavalyi évben (Cult Movie) jelent meg. Úgy látszik találtak bőven befogadó közönséget maguknak, hiszen Európa nyugati felén nemcsak a hazai, francia klubok rendszeres vendégei, de szívesen hívják Őket Svájcba, Hollandiába és Németországba is. Rockfesztiválokon viszonylag ritka vendégek, így a mostani szigetes fellépés ebből a szempontból különleges alkalomnak számít. 

Szóval, ahogy a Sziget egy másik, illusztris, szintén francia honból származó fellépőinél, az ETHS-nél is láthattuk (Sziget fesztivál 2008 fellépők | 15. rész: ETHS), a francia zenekarok nem mennek a szomszédba kéregetni, ha szabad szellemű művészi kreativitásra vágynak. Épp ezért, a PY zenéjét csak többszörös értelemben is nyitott füleknek ajánlom, azoknak, akik tudják értékelni az ilyesmit. Mármint a  szabad szellemben fogant kreativitást és művészetet.
A Punish Yourself eséllyel indul azon zenekedvelők kegyeiért is, akiknek például a Die Krupps és a  legendás német csapat nyomában haladó industrial metal zenekarok munkássága közel áll a szívéhez - ha már valahova be akarom illeszteni őket, leginkább ebbe a vonalba illenek.

A színpadi showelemek tekintetében azonban mindenképpen különböznek, minden, a mai mainstream közelébe jutott bandától. Az intenzíven, már-már bántóan túlzásba vitt, a színpadi fények alatt túlvilági színekben pompázó, fluoreszkáló testfestés és egyéb látványelemek (pl. ipari flexszel előállított szikraeső, az együttes női tagja által prezentált exkluzív, fluoreszcent cici-show) nem mindennapi látványban részesítik a közönséget. Szóval, a négy színes zombi műsorának megtekintését csak saját felelősségre ajánlom. Néha biztos, ami biztos alapon, ketrec mögé zárják őket fellépéseiken (természetesen ez is a show része). A hivatalos szigetes hatórás korai kezdési időpont (Figyelem! Zenekari infók szerint a koncert este 8-kor kezdődik - szóval van itt némi ellentmondás -  ezért javasoljuk hogy mindenki a helyszínen kiadott hivatalos programfüzetből tájékozódjon majd. - a szerk) önmagában egy kicsit visszafogottabb, talán ketrec nélküli(?) produkciót sejtet, de pont ez az, amit a PY esetében sosem lehet tudni. Mármint, hogy mi fog történni a színpadon... Minden esetre, akinek kenyere az extremitás és kicsit büntetni szeretné magát ilyesmivel, az legyen ott a Punish Yourself koncertjén augusztus 16.-án szombaton a Hammerworld színpad előtt.

Ízelítőnek két koncertfelvétel:

Punish Yourself - Rock'n'Roll Machine

 

Punish Yourself - Primitive

 

 

Linkajánló:

Punish Yourself hivatalos website
Punish Yourself MySpace oldal

 [ Sziget 2008, Hammerworld | augusztus 16.,  szombat,  18:00 (vagy 20:00) | Punish Yourself]

The Trousers – Planetary Process

Ja, hogy ez az a lemez, amelyről az MR2 orrba-szájba játssza a Blood For You-t, meg a Lost In Someone-t! Ettől még ugyan a lemez nem jobb, igaz nem is rosszabb. A stílus mostanában elővezetett felhozatalából viszont az egyik legjobb. 

A Kőváry Zoltán énekes-gitáros-dalszerző irányításával 2004 óta működő budapesti zenekar az elmúlt négy évben pár tagcsere után elegendő rutinra, no meg egy kis PANKKK-os pályázati pénzre is szert tett az első nagylemez elkészítéséhez.
A zene tulajdonképpen a 70-es évekből táplálkozik, de alapvetően britpop, vagy garázsrock ez, olyan inspirációkkal, mint a Primal Scream, a Stone Roses, az Oasis vagy még lehetne hosszan sorolni. Néha még a Beatles neve is beugrik. Ma kishazánkban egyre sokasodnak az ilyen fajta zenét játszó zenekarok. Nem tudom hol rejtőzködtek idáig, de mostanában csak úgy bújnak ki a földből. Ez valószínűleg a stílus újbóli színre lépésnek és sikereinek köszönhető. Kicsit rockosabb beállítottságúként nyilván hiányolom hogy a zene nem gyakja le az ember fejét, de ez a muzsika nem erre a célra készült. Azért a zenében a kellő rakenroll megvan és ezt mindenképpen pozitívumként írom a nevük mellé.
 


A lemez hangzása egy picit sikerülhetett volna élettel telibben, de még alapvetően az is rendben van, no meg az is, hogy első lemezesként egy 50 perces albumot sikerült a cd tokba varázsolni. Na de hogy a dalokról is essen szó!
A Sleep Tonight a nyitó, jó kis groovos blues-rock riffre épül, meg olyan Gallagher (Oasis) szerű énekhangra. Kezdésnek nem rossz. A kettes Blood For You itthon már sláger pedig pont kilóg monoton melankóliájával a lemez hangulati világából. Ha volna kellő promóciója még külföldön is befuthatnának vele. A hármas Say Something koszos riffjét tekerhették volna hangosabbra, mert így pont az életet vették ki az amúgy sodró dalból. Az ezt követő Is That You nekem sokat nem mondó britpop felhangjaival csak az átlagos teljesítmények között foglal helyet. A már szintén említett, Beatles harmóniáktól sem mentes, bohókás Lost In Someone szintén slágergyanús darab. A hatos Bring Me Down akusztikus gitár és szájharmónika játéka a füstös blues kocsmákat juttatja az ember eszébe (a dobgépet azért hanyagolhatták volna benne), bár ezt hat percben felvezetni szerintem kicsit sok.

A lemez második felét kezdő If I Was Your Ocean nekem megint az Oasis-t juttatja eszembe monoton menetelésével. A nyolcas Stupid With A Playgun kellemes szaggatott gitárja jól indítja a dalt, de a sematikus refrén nem dob rajta semmit. A szigorú, bluesos  Doctor Keep Your Hands Off Me viszont igazi telitalálat. Ez a koszos sound nagyon ül, a lebegő gitárjátékkal együtt. A tízes In Another Time-ban ugyan a kosz még megvan, de ez már közel sem akkora nóta mint az előző és a refrén megint nem sokat mond. Az utolsó előtti  merengős címadó elektronikus lebegése kicsit lenyugtatja a lemezt, melyet a Dead Ringers zár a 70-es évekbeli hangulatban fogant témáival.

A dalok mindegyiket az énekes-gitáros Kőváry Zoltán írta, csak a címadóba segített be a tesó Péter, aki ugye a Neo-ban nyomja.  Ha Zoli lendülete megmarad még szép sikerek állhatnak a zenekar előtt, amely kezdésnek simán átlag feletti teljesítménnyel rukkolt elő. Ha pedig azt nézem, hogy mostanában mennyi The …..s nevű csapat futott be az esélyek még tovább nőhetnek.
 

/ez a cikk a zene.hu portálon jelent meg 2008.07.29.-én/

Blood For You

 

Majdnem mágikus : Grand Magus - Iron Will

Ha ebben a bandában nem JB Christoffersson énekelne, szinte biztos, hogy elment volna mellettem a lemez. JB ugye a Spiritual Beggars zenekarban is jó öblöseket énekel és azt szeretjük. És ez is jó lemez, csak a kevesebb egyedi ízt vonultat fel, mint a Spiritual Beggars, viszont jóval több benne a súly.  

Mivel csak a jóisten tudja, hogy lesz-e és ha igen mikor újabb Spiritual Beggars lemez, addig be kell érnem a Grand Magus-szal.
A háromtagú svéd együttes 1996-ban alakult és az Iron Will már a negyedik lemezük, így meg kell állapítani, hogy nem valami projekt jellegű dologról van szó. Az előző lemez óta új dobosa van a bandának Seb személyében, basszusgitáron pedig továbbra is Fox játszik a mester mellett.

Ha a zenét le kéne valahogy írni akkor ez olyan, mint amikor a Black Sabbath találkozik a Candlemass-szal és néha Spiritualosan tolják. Doom/metal/stoner keveredik itt és egy öblös, vastag soundban ölt testet, de energia feszül benne, az kétségtelen. A 70-es, 80-as évek hatása is tagadhatatlan, de a mai power témák épp úgy megvannak, mint az ízes gitárszólók. 

A vikinges nyitó Like The Oar Strikes The Back-el csapnak a húrok közé, amolyan monumentális harci himnuszként. A dal közepén a metálos – szinte Iron Maiden – szóló és galoppozás nagyon ül. Kiváló kezdés. A kettes Fear Is The Key amolyan sodró Spiritual az erősebb fajtából, a vastag hangzás szinte letépi az ember fejét. JB öblös hangja pedig mindent visz, mint a piros hetes. Az ezt követő Hövding csak egy rövid basszus átkötő, de  aztán a négyes címadó gyomrozós-fejleszakítós doom riffjeivel megint a kiváló kategória. Az ötös, reneszánsz hangokkal nyitó Silver Into Steel, hamar átcsap egy kis hetvenes évekbeli döngölős-kásás lebegésbe, de a refrént már együtt üvöltöd JB-vel.

Az ezt követő The Shadow Knows kezdő riffjét a Scorpions már megírta a Blackout-nál, de sebaj. Lendületes nóta a refrén alatti doomos tempóvisszavétellel és zseni gitárszólóval. A sötét doom riffeget görgető, Self-Deciver lassan betonoz. Monumentális, himnikus hangulatvilága maga alá temeti az embert. Az ezt követő Beyond Good And Evil hasonló felfogásban fogant: monumentális, mázsás kőként lassan gördülő riffek, melyek a végére egy picit unalmasak tudnak lenni. A lemezt a kilenc perces epikusra vett I Am The North zárja. Középtempós dal, döngölő basszusfutamokkal, metálos megközelítésben ízes szólókkal. Van benne minden, amit a lemez addig felvonultatott, bár azt nem értem, hogy a három perc csönd miért kell bele, hogy aztán a végén még legyen benne egy perc gitárnyüvés.

Kevés egyéni íze mellett egy majdnem mágikus lemezt sikerült JB-éknek alkotni, amit biztos sokszor fogok elővenni, mert nagyon is élvezhető zenét tartalmaz. A lemez a hónap lemeze lett a német RockHard és Metal Hammer magazinokban, tehát nagyot nem tévedhet az aki szereti a fent körülírt zenei megoldásokat.
         
8.5/10

Klip nyista. Ez itt az előző Wolf's Return-ről a King Slayer.

Bikini – 25 év, 2 DVD

Azon felesleges is vitatkozni, hogy a Bikini a magyar rocktörténelem része-e? Az. Húsz lemezzel a hátuk mögött nem is lehetnek mások. Ha egy új nagylemez kiadása ráadásul egybeesik a megalakulás huszonötödik évfordulójával, illik azt minimum egy koncert dvd-vel megörökíteni. Ahogy itt is látható.


A csapat 1982-ben alakult Nagy Feró énekes és Vedres Joe gitáros ötletéből. A frissen alakult formáció basszusgitárosa Németh Alajos, dobosa Németh Gábor (Alajos testvére), és másik gitárosa Szűcs Antal Gábor volt. Az első két lemezt ebben a felállásban készítették. 1985-ben Nagy Feró kivált a zenekarból, helyét D. Nagy Lajos vette át, aki Gallai Péter billentyűssel érkezett a bandába.  Az új emberek friss lendületet adtak a csapatnak, és egy alternatív, új hullámos zenei stílust vett föl a Bikini. Nagy Feró kilépése ellenére sem távolodott el teljesen a zenekartól, több slágerük szövegét is ő írta.

A nyolcvanas évek végére elismert és sokat koncertező zenekarrá váltak, megjelent jónéhány albumuk is. Időközben csatlakozott Daczi Zsolt gitáros, dobosként pedig Hirleman Bertalan, és egy ideig Berecz Endre. Az 1988-ban megjelent „Ha volna még időm...” című nagylemezzel végleg beírták magukat a sztárok nagykönyvébe. A kilencvenes évek elején a rendszerváltás magával hozta a politikai szólásszabadságot is, így a Bikini illegalitásban táncoló szövegei már nem voltak olyan érdekesek. Talán csalódottság, talán egyéb okok miatt a Bikini feloszlott. Búcsúkoncertjüket 1992. november 21-én tartották a Budapest Sportcsarnok színpadán.

Öt év pihenő után, 1997-ben ismét összeállt a banda. A csapattagok rájöttek, a hallgatás nem megoldás a helyzet kezelésére. Szövegeikben továbbra is társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, gondolkodásra késztetik a közönséget, új albumaikkal ismét sikert sikerre halmoznak. Újraindulásukat egy új nagylemezzel („A szabadság rabszolgái”), és egy a Budapest Sportcsarnokban rendezett koncerttel jelentették be. A csapat a kilencvenes évek végén ismét koncertezni kezdett, és lemezeik is jelennek meg sorra. 2004-ben, az „Angyali üdvözlet” kiadása után csatlakozott a bandához Csillag Endre, az Edda és a Hobo Blues Band egykori tagja, aki a kezdetektől szerepelt némelyik Bikini koncerten vendégelőadóként. Daczi Zsolt gitáros, Csillag elődje hosszan tartó, súlyos betegség után 2007-ben elhunyt. Csillag Endrét 2006 augusztusában Lukács Péter követte a gitáros poszton. 2007-ben új lemezük is jelent meg Őrzöm A Lángot címmel.
 


Lényegében ennek a Dvd-nek a magját is az új lemez adja, hiszen a Syma Csarnokban 2007 decemberében felvett anyag huszonkilenc nótájából hetet az új lemez ad. Aki ott volt rosszul nem érezte magát, az lejön a képkockákból. Nyílván lesznek fanyalgók, akik szerint ez vagy az a nóta lemaradt a több mint kétórás lemezről, de hát az életmű akkora, hogy ha kétszer ennyit játszottak volna akkor sem biztos, hogy minden nagy nóta itt lenne. De azt hiszem a leges legnagyobbak itt vannak (Széles-tágas, Ha Volna még időm, Legyek Jó, Nehéz A Dolga, Közeli Helyeken, Fagyi, Ki Visz Haza, Mielőtt Elmegyek, Adj Helyet Magad Mellett), melyeket kis túlzással szerintem minden magyar ember ismer.

A koncert jól felépített, a háttérvetítőket is a dalok mondanivalójával összhangban használják. A Bikini élőben mindig is rockosabban szólt, mint lemezen és Lukács Péterrel még inkább így szól. Mivel a koncerten magán nem voltam ott, így nem tudom, hogy Lukács Peta stúdiójában mennyit kozmetikáztak a lemezen az utómunkálatok során, de a végeredmény nagyon eltalált live sound lett, kimondottan élvezet hallgatni. A zenészek pedig a legjobb formájukat hozzák ez nem is kérdéses. Mint minden jubileumi koncerten itt is vannak vendégek, nem is akárkik. Ha Bródy Jánost be kell mutatnom valakinek, ott már bajok vannak. A magyar zenetörténet egyik legendás alakja három nótát is énekel, stílszerűen a Boldog Születésnapot is. Míg az Akela-s Katona Laci az Angyali Üdvözlet alakalmával teszi tiszteletét a színpadon. Jelenlétük pedig azzal is magyarázható, hogy mindketten írtak/írnak szöveget a zenekarnak.

A koncert dvd-hez tartozik egy másik is extrákkal. A szokásos Így készült-től, aranylemez átadásig sok minden van itt, afféle hab a tortán jelleggel. Az pedig nem kérdéses, hogy a születésnapi torta jól sikerült és remélhetőleg az együttesben még pár nagylemez benne van. A 30-35 akár 40 éves jubileumi koncertet pedig szívesen kivárjuk!     

/Ez az írás a zene.hu portálon jelent meg 2008.07.22.-én/

ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum