Amorphis : észak-amerikai turné és új lemez

2008. szeptember 12. - sunthatneversets

A finn Amorphis részt vesz egy Észak-Amerikai turnén szeptemberben. Esa Holopainen gitáros a következőket mondta a hír kapcsán: „Most utaztatjuk meg először ebben a régióban Silent Water című, legutóbbi lemezünket. A jegyek nagyon jól fogynak elővételben, úgyhogy nem lehet okunk panaszra. Csatlakozik hozzánk a Samael és a Leaves’ Eyes legénysége is, mert egyrészt jól ismerjük a srácokat, másrészt pedig úgy gondoltuk, hogy ez a kombináció mindenkinek nyújthat valami szórakoztatót.” Másik, a zenekarral kapcsolatos hír, hogy novemberben stúdióba vonulnak, hogy rögzítsék soron következő albumukat. Az előző két korong hazájukban arannyá „színeződött”. „Keményen dolgozunk az új dalokon, melyek hasonlóan epikusak lesznek, mint amit az utóbbi időben megszokhattatok tőlünk. Valamikor jövő tavasszal jön majd ki.” 

 
/forrás: heavymetal.hu/
 
SILENT WATERS
 

Alabama Thunderpussy : vége.

Erik Larson, az Alabama Thunderpussy gitárosa bejelentette, hogy hosszas gondolkodás után eldöntötték, befejezik a közös zenélést és külön folytatják tovább.

A történet ott kezdődött, hogy 2008 elején Kyle Thomas (ex-Floodgate) énekes kilépett tőlük, hogy a családjára, illetve korábbi kultikus zenekara az Exhorder újjáalakulására koncentrálhasson…

A többiek úgy gondolták, nekik is jól jön egy kis pihenés, úgyhogy mielőtt folytatták volna tovább, kis pihenőt tartottak. Viszont a pihenés olyan hosszúra és jóra sikeredett, hogy inkább a fentiek szerint határoztak.
Mindannyian aktív muzsikusok maradnak és köszönik mindenkinek az együtt töltött tizenkét évet. Így tehát egy underground legendával újból kevesebb. Mi a Words Of The Dying Man-nel búcsúzunk tőlük.

 

Cizella-mizella : Iced Earth – The Crucible Of Man

Valahogy úgy vagyok vele, hogy az Iced Earth az ezredforduló után szép lassan lejtőre került. Ezen még a Tim 'MindenhonnankirúgtakRipper' Owens-szel készült viszonylag korrekt The Glorius Burden sem segített. A 2007-es Framing Armageddon már haloványabb volt, ez az új anyag pedig remélem a lejtő vége.

A tampai power metal csapat cirka 25 évvel ezelőtt kezdte a szakmát és a főnök Jon Schaffer akarata azt hiszem erősen rányomja a bélyegét a végeredményre, de hát ezért ő a főnök. A főnök pedig azt mondta Ripper barátunknak, hogy itten neki letelt. Jöhetett vissza Matt Barlow újra, aki amúgy a banda egyik emblematikus alakja volt majd tíz éven át. Ezzel amellett, hogy most egy még haloványabb lemezt sikerült csinálni csak az a baj, hogy Barlow énekesi korlátai a lemezen is kiütköznek. 
 
Aki szerette a Judas Priest Nostradamus című megalomániás törekvésekkel készült új lemezét annak a The Crucible Of Man is bejöhet (ez is koncept lemez), de aki a klasszikus Iced Earth-öt szereti az igen óvatosan közelítsen ehhez a lemezhez. Mert bár a védjegyek itt is megvannak, de a minden eddiginél nagyobbra való törekvés, az epikus, nagyívű, progresszív megoldások itt szinte mindent elnyomnak. Van itt túláradó billentyű és sampler folyam, kórusok, meg sok apró cizella-mizella, csak kevés az igazán tökös dal és a karakteres ének téma. Ráadásul Schaffer mester most csak olyan tucatriffeket tudott összehozni amiből egy évben hallok vagy százat.
 
Megmondom őszintén két hallgatás után is összefolyt minden és elég nehéz volt visszaemlékeznem valami maradandóra - pedig esküszöm nem vagyok szenilis – úgyhogy még párszor neki kellett futnom a lemeznek. Amire meg visszaemlékeztem – nevezetesen a Harbringer Of Fate - az meg tiszta Queensryche volt. Dalokat nem fogok egyenként elemezni, mert annyira sajnos nem jó a lemez, de azért a 15 nóta nem mindegyike gyengécske. Az erősebbek közé tartozik a kettes, reszelős Behold The Wicked Child, de a hármas Minions Of The Watch is okoz kellemes perceket döngölős témáival, sőt még azt követő kissé Priest-es The Revealing is korrekt a középtempós betonozásával. Ezután engem már csak a tizenhármas sziklakemény Divide And Devour volt képes megfogni. A többi dal tele van progresszív ömlengéssel, a A Gift Or A Curse-re konkrétan nincs is mentség.
 
Hiába vannak itt nagyon jó zenészek ebből a lemezből pont az Iced Earth lényege veszett ki. Nagyon sok mindent akartak a nótákba pakolni és az arányokat sem sikerült eltalálni, így egy minden karakterességet nélkülöző lemez lett a végtermék. Nyílván a trú rajongók ettől még nem fognak a bandától elpártolni, talán a közel 25 éves munkásságba bele is fér egy gyengébb alkotás, de legközelebb ennél lényegesen több kell, mert könnyen lehet, hogy onnan már a süllyesztő a következő állomás.
 
5.5/10
 

 

Stuck Mojo – új lemez készül

Az atlanta-i rap/metal úttörő Stuck Mojo javában készíti 2006-os, Southern Born Killers című lemezük folytatását, derült ki a fő dalszerző-gitáros Rich Ward weblapjáról, aki jelenleg Angliában van, hogy elvégezzék a keverési munkálatokat Andy Sneap (Megadeth, Machine Head, Exodus) Backstage nevű stúdiójában. Rich nyolc napot fog itt tölteni, ami alatt természetesen megpróbálnak minél többet kihozni az anyagból. Ez persze elég feszített munkatempót eredményez. Ezek után sincs természetesen szünet, visszautazik az államokba, hogy felkészüljenek közelgő Európa turnéjukra, amely a hónap végén veszi kezdetét. A gitáros a következőket nyilatkozta a közelmúltban a Hit Parader magazinnak: „Nemrégiben kezdtem el írni a dalokat az új koronghoz, és azt kell mondjam, a készülő nóták álmaim netovábbját jelentik. Tudjátok, hogy szól a mondás: „Ha nem szereted önmagad,...". A következő két hónapot teljes mértékben a lemeznek fogom szentelni, sosem voltam még ennyire izgatott a fánkgyártás miatt! (a CD-re érti - a szerk.). Minden zenész azt szokta mondani, hogy az aktuális albuma a legjobb, amit valaha csinált. Ez szerintem általában csak duma, mi azonban teljesen komolyan gondoljuk ezt!"  

/forrás: heavymetal.hu/

Open Season - az előző lemezről:

 

ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum