Bankrupt – Rocket To Riot City

2008. november 09. - sunthatneversets

Mivel a zenekar már elég régóta mozog az undergroundban előttem sem voltak teljesen ismeretlenek. A Rocket To Riot City érkezéséről sok infóm nem volt, de igencsak meglepődtem a nem egészen tizenegy percnyi hosszon. Egy grindcore zenekarnál ennyi idő kis túlzással két lemezre is elég, de egy dallamos punk-rock zenét játszónál gondoltam ez elég karcsú. Aztán kiderült, hogy ez csak egy EP és így azért már más a leányzó fekvése.

A zenekar 1996-ban alakult a Ramones, a Clash és a NOFX zenei gyökerein. A banda első lemeze, a Listen 2000 szeptemberében jelent meg. Ekkortájt kezdtek el külföldön is koncertezni. Először csak a környéken aztán szép lassan már többet lehetett velük találkozni külhonban, mint itthon. A Listen-t még két lemez követte: a  Bad Hair Day-t 2004-ben, a  Shorter Than Danny DeVito-t (fasza cím) 2006-ban adták ki. Utóbbi külföldi magazinoktól is egész jó kritikákat kapott.

Most pedig itt ez az ötszámos EP, amely májusban jelent meg. A felállás változatlan: Rocco - ének/basszus, William – gitár/ének, Kicsi – dob. Aki szereti a minimális agyalást igénylő zenéket, annak ez simán be fog jönni. A Ramones, mint alap még meg van, de talán most egy árnyalattal vidámabb a zenei közeg, illetve kicsit más hatások is belopództak a zenébe. A Ramones előtti tisztelgés a címet is utolérte, hiszen erősen hajaz a Rocket To Russia-ra, persze nem véletlen a politikai utalás sem. Már a kezdés nagy fordulatszámú a Straight Outta Graceland-del. A szintén politikai utalásokkal teli Years Of Disaster már igazi punk zenét rejt, de a lendület mit sem csökken. A rockosabb Sidewinder-t a külföldi koncertekre visszaemlékező Memories From The Undergrund követi, míg az EP-t a megint karcosabb Cinderella zárja.

A lemez a Bakery-ben került rögzítésre, jól is szól. Már csak egy rendes nagylemez kéne, de dallamos punkzene hívőknek és éppen táncos kedvükben járóknak tuti, hogy be fog jönni ez az anyag is. A csalódás kizárt!   

/ez az írás eredetileg a zene.hu portálon jelent meg 2008. november 6.-án/
 

 Bankrupt : Cinderella

Rammstein : új lemez

Végre! Majd három évvel a legutóbbi Rosenrot album kiadása után a Rammstein Berlinben befejezte az új lemez dalainak írását. A fiúk a hétvégén stúdióba vonulnak, hogy felvegyék az egyelőre Album 6 munkacímre keresztelt lemezüket.

Első körben Christoph Schneider Los Angelesben rögzíti a dobtémákat, majd csatlakoznak hozzá, Paul Landers és Richard Kruspe gitárosok. Ezután átköltöznek San Franciscóba, ahol a zenekar többi tagjaival elkészítik a teljes anyagot.
A korong megjelenésének időpontjáról egyelőre nem érkezett hír.

/eredeti hír: hardrock.hu/
 

 Reise, Reise (Les arenes de Nimes, live 2005)

Hörgés gyomorból : The Morning Star – Revolution Blues

Amikor az év elején ezt a blogot elindítottuk örültem, hogy híres bandák lemezeiről és a velük kapcsolatos eseményekről írunk. Aztán örültem annak is, hogy a magyar rock/metal élet kulisszái mögé egy kicsit beláthatok. Rengeteg jó zenét játszó honi banda van, annak pedig külön örülök, hogy ha Ők keresnek meg minket.

Amikor Bazsó László megkeresett, hogy nem volna e kedvem írni a The Morning Star bemutatkozó lemezéről nem gondolkodtam sokat. A zenekar 2006 szeptemberében alakult  Dunaújvárosban helybeli zenekarok (Call For Comment, Morderus Est, Heretic Fork, Testimony) romjain. Az akkor négytagú zenekar a Buzási "Kain" János – Gitár, Hosszú "Hozé" László – Basszusgitár,  Bazsó "GreenStar" László – Ének, Merő "Ropee" Sándor – Dobok felállásban játszott. Ahogy a weblapjukon is elmondják már az elején látszott, hogy a nem kevés agresszivitást egy kis progresszivitással szerették volna ötvözni. Egész jól sikerült azt hiszem. 2007-ben belevágtak az első Revolution névre keresztelt EP elkészítésébe amely 5 nótát tartalmazott, hogy aztán idén márciusban Mazán „Mazi” Attila hangmérnökösködése mellett a Gyöngy Stúdióban az EP számait újra értelmezve plusz öt új nótával felvértezve elkészítsék az első önálló nagylemezt, mely a Revolution Blues címet kapta. Nyáron a zenekar újabb taggal bővült a gitáros poszton, Berczi „McLeod” Gergő személyében.

És hogy mit kapunk mi? Death/trash durvulatot nyakon öntve egy adag tényleg progresszív zenei megoldással. A klasszikus (ld. Sepultura) death/trash ugyanúgy megvan itt mind a modernebb felfogás. Bár a cím nem tudom utalás akar e lenni a svéd Entombed Wolverine Blues című klasszikusára, de néhol érzek párhuzamot a hangzás terén. A tíz nóta javarészt középtempós döngölés. Az éneknek nevezett hörgés itt aztán tényleg az, szinte már gyomorból jön, bár néha átmegy szöveg-szavalásba. Nincs vele semmi baj, csak mindig a fősulis évek jutnak eszembe róla, mikor a death-metál buzi kolesztársam valami iszonyatot mutatott és odaadta hozzá a szövegkönyvet. Az ujjammal követtem a szöveget, de mindig rábökött az aktuális dalra vagy négy sorral lejjebb, ahol én jártam az olvasásban, hogy a hörgő bizony már ott tart. Szövegkönyv nélkül itt is reménytelenül el vagyok veszve, de több hallgatás után már tudom követni Bazsó László főhörgőt.

A srácok a lemez hosszával nem fukarkodtak és jól megkomponált tételekről van szó, egészben nekem azonban egy kicsit fárasztó a dolog, ami bizonyára azért is van, mert ritka vendég nálam az ilyen zene.

Ennek ellenére rosszat keveset lehet mondani az albumról. Nyilván a hangzás lehetne profibb egy fokkal, de ahhoz képest, hogy mobil stúdióban vették fel nagyon is rendben van. A dolgok arányosan szólnak, talán csak a dalok túl egyformák, aminek meg nem biztos, hogy a keverés az oka. A középtempós, fejet letépő rifftenger a legnagyobb erőssége a csapatnak, egy kicsivel több gitárszóló azonban még elférne a dalokban. A lemez tíz nótájából mindenképpen a kiemelkedők közé tartozik a masszív Crownation Damnation,  az óriási, kicsit füstös vezetőriffel bíró Centaurs Are Waiting, a bánatosan kezdő, de aztán szörnyeteggé változó címadó, a rendkívül ötletes József Attila Tiszta szívvel című versének hatása alatt írt With Clear Heart, és a zenei ötletekben bővelkedő Klotho.

Kicsit ötletesebb ének-témákkal és változatosabb zenei megoldásokkal simán van tovább lépési lehetőség, de a Revolution Blues így is korrekt munka. A folytatáshoz sok kitartást kívánok!

7/10
 

Biohazard supporterek : Penalty Kick | Mantra | Cadaveres

Mint ismeretes, a Biohazard nemsokára, egészen pontosan november 20.-án ad koncertet a Diesel klubban. Nos, pár napja nyilvánossága kerül az is, hogy kik játszhatnak a legendás brooklyni csapat  előtt.

Emlékeztetőül:

Biohazard – 20th Anniversary Reunion Tour
Időpont: 2008. november 20., csütörtök
Hely: Budapest, X. kerület, Diesel Club (volt E-Club), Népligeti út 2.
Belépő: elővételben 6000 Ft, a helyszínen: 7000 Ft

-----

A Biohazard előtt tehát három magyar együttes kapott lehetőséget a fellépésre (jó hosszú és tartalmas este lesz).
A bemelegítést a Penalty Kick kezdi, bár szerintem szerencsésebb lett volna közvetlenül a Biohazard elé rakni őket, ugyanis a három jelölt közül az ő stílusuk áll a legközelebb a Biohazardhoz, a tagok maguk is nagy rajongói az amerikai zenekarnak.

Penalty Kick MySpace

Utánuk a Mantra következik, akik elég változatos rockzenét játszanak, túl már a sokadik nagylemezen, amelyeken lírától a metal- és hardcore zúzásig minden belefér, ráadásul mindez nyakon van öntve némi szolíd Krisna-tudatossággal is. Legújabb klipjük, a közelmúltban megjelent Akarom látni című új album Hiszel-e még bennem dalához készült, amely a csapat lírai vonalát mutatja be és alant látható:

 


Mantra - hivatalos website 

 

A hazai blokkot a Cadaveres zárja. Gondolom, nem nagyon kell őket bemutatni senkinek. Nekik is van új, egyébként nagyon tetszetős videoklipjük (Bűntudat) és épp most jön ki az új lemezük Evilution címmel, plusz mellé egy DVD DeVil's Dozen név alatt 13 dallal megpakolva az idei A38-as koncertről. Az új lemez a koncerten állítólag már kapható lesz.

 

 

Cadaveres - hivatalos website

 

/eredeti hír: nuskull.hu /

Gitárvirgák és pusztító düh : Casketgarden – Incompleteness In Absence

A mosonmagyaróvári Casketgarden is azok közé a bandák közé tartozik akiket hónapok óta üldözök a lemezbeszerzés terén. Megmondom a frankót most az segített, hogy a csapat harmadik lemeze fent van a bandzone nevű cseh portálon és teljes egészében meghallgatható, így némileg könnyebb dolgom volt.

A Cseh István – ének, Tóth Balázs – gitár, Musitz Péter – gitár, Őri Gábor – basszusgitár, Cseh Attila – dob összetételű ötös, azon kevés magyar zenekar közé tartozik, akik külhonban is egész szép underground sikereket érnek el és 1998-as indulásuk óta vastagon meg is küzdöttek ezért. Nem is magyar kiadónál dolgoznak, hanem a szlovák Metal Age égisze alatt jönnek ki lemezeik. Úgy látszik a szlovák-magyar viszony a metál szcénában egészen jó, nem úgy mint az élet más területein. 

Egyesek csak melodic death-trash-nek nevezik a Casketgarden zenéjét, ami a hangszeres játék terén még ülne is, de Cseh István üvöltős éneke végig megmarad, aki tehát In Flames-i dallamokat vár az itt olyat nem fog hallani. Az At The Gates és The Haunted hatása inkább érződik a fiúkon. Bár a stílus amit a srácok művelnek, nem minden héten fordul meg a cd játszómban és annyian játsszák ma ezt a zenét, mint égen a csillag, mégis azt mondom, hogy amit elővezetnek az kétségtelenül a minőséget képviselő produkciók közé tartozik a műfajon belül.

A srácok az anyagot a szolnoki Denevér Stúdióban rögzítették, viszont a keverés Svédországban a Studio Undergroundban zajlott Pelle Saether irányításával aki többek között dolgozott a Carnal Forge és a Fleshcrawl lemezein is. Arra kíváncsi volnék, hogy egy ilyen északi túra mennyi anyagi áldozattal jár és megtérül e valaha, vagy a kiadó bevállalja a költségeket. Igazából a végeredmény önmagért beszél a lemez abszolút nyugati színvonalon szólal meg, de ehhez azt gondolom kell az a hangszeres teljesítmény amit a srácok elővezetnek, mert simán, csuklóból hozzák a sokszor elég komplex témákat. Cseh István éneknek nevezett üvöltése azonban hosszú távon egy kicsit fárasztó bár az kétségtelen, hogy bőven szint fölött hozza azt a mit a stílus megkövetel. 

A Half Hearted fél-akusztikus intrója után robban be a The Absent regisulis trash betonozásával, de az északi ízek is vastagon jelen vannak, a gitárszóló a középrészen pedig nagyon ott van. A hármas The Great Abductor szaggatott riffelése egyből bólogatásra ösztönzi az embert, egyébként is sok a középtempós dal, így aki szereti rázni a fejét, annak ez a lemez maga mennyország. A következő bestiális Sulphur Breath Laughter egyből tarol, ekkora energiabombából elég is két perc. Az ötös Unwinged tipikus északi riffelése nem túl nagy meglepetés számomra, de az kétségtelen, hogy ebbe a nótába is nagy adag energia szorult és a nóta kicsit stoner vége is kiváló. Ezt a lemez egyik legjobb dala a Something I'm Not követi. Első osztályú gitárvirgák, pusztító düh, kiváló refrén, de a legjobb a kiállás a végén. Az instrumentális – szintén fél-akusztikus - The Incomplete egy fajta bevezető a Intersection of Parallels elé, mely egy pici Primordial felütéssel nyit – ami később is visszatérő téma -, de aztán a gyorsabb tempóké a főszerep. A kilences After Us Fire Floods pattogós, fejet leszakító témái a dal közepén megnyugszanak, hogy aztán újból elpusztítsanak minden útjukba kerülőt. A kiváló középtempós döngöléssel nyitó The Corporate Thorn úgy is marad, a legjobb dal a lemezen, itt Cseh István is változatosabban vezeti elő az „ének” témákat. Ezt az ezerrel tekerő aztán megnyugvó Another Mourning Comes követi nyúzós gitártémáival és a a dal végén lévő progos harmóniákkal. A lemezt egyfajta bónuszként a  Bereavement zárja. Itt nem kell kivárni a 21 perc csendet, mint a lemezen, hogy a közel másfél percnyi lebegést hallja az ember.

Örömteli, hogy kis hazánkban, most már nem kell nagyítóval keresni a tehetségeket és noha a mosonmagyaróvári ötös nem találta fel a spanyol viaszt, abszolút nemzetközi színvonalon tolják death-trash alapú zenéjüket. Bele se merek gondolni, mennyi kitartást igényel ez, és mennyi áldozatot kellett érte meghozni, de a végeredmény azt gondolom kárpótolja a zenekart és a rajongókat is.

8/10    
 

Casketgarden : After Us Fire Floods 

 

Linkajánló:

Casketgarden hivatalos website

Casketgarden a Bandzone portálon (teljes lemez online hallgatható)

Casketgarden MySpace

 

Marilyn Manson – új album jövő év elején.

És tényleg! A rockzene antikrisztusáról egyetlen árva hírünk nem jelent meg idén. De most pótoljuk a mulasztást. 2007-ben jelent meg ezidáig utolsó lemeze Eat Me, Drink Me címmel és ha minden igaz 2009 elején jön az új album. 

Címe még nincs, de annyit lehet róla tudni, hogy a dalok jó részét Twiggy Ramirez basszusgitárossal írta akivel ezév eleje óta újra nagy a barátság, de a csapathoz nyáron csatlakozó Wes Borland (korábban Limp Bizkit) is segédkezett pár nótában. 

Manson az új album dalait az 1996-os Antichrist Superstar lemezéhez hasonlította. A lemez szinte teljesen készen van, de csak 2009 elején fogják kiadni. Bár a következő nóta nem az Antichrist Superstar-ról van, ha ilyen nóták lesznek az új lemezen is nem fogunk csalódni.

Marilyn Manson : Rock Is Dead

 

Az AC/DC újra úton - Brian Johnson interjú

Ha hihetünk Brian Johnsonnak, az AC/DC énekesének, akkor a banda tagjainak és a rajongóinak van egy közös vonásuk: mindannyian kurafiak.

Az AC/DC énekesével Darryl Sterdan újságíró készített interjút.

--------------


DS: Évekkel ezelőtt, mikor utoljára beszéltünk, kérdeztem, hogy mit tervez a csapat a 20. születésnap megünneplése ügyében - de Te csak legyintettél és nevettél. Most a 28. születésnap van napirenden. Van valami pozitív előrelépés ezen a téren?

BJ: Nem, nincs. Ők még mindig egy rakás kurafi. Szörnyű, szörnyű emberek...

DS: Miért tartott 8 évig egy új albumot összehozni?

BJ: Az ez előtti lemez után volt egy turnénk, azután csináltunk pár bulit Németországban a Stones-szal, azután jött a SARS koncert Torontóban... szóval csomót játszottunk akkoriban. Plusz lemezcéget váltottunk, ami sok időt vitt el és sok macerát okozott, amit kezelni kellett. Ezek a dolgok egy kicsit eltérítették a figyelmünket a lemezkészítésről. De az igazi ok az lehetett, hogy Mal és Angus valami igazán frisset és különlegeset akartak a következő lemezre és ezért nem siettették a dolgot. És azt hiszem, meg is csinálták, amit akartak. Azt gondolom, fantasztikus munkát végeztek. Baromira tetszettek ezek az új riffek, mikor először hallottam őket. Ez a legjobb hangulatban készült lemezünk 15 év óta.

DS: Mesélj, hogy készült?

BJ: Hát... négy-öt napja lehettünk a stúdióban, mikor Brendan O'Brian azt mondta: 'Te nem szereted a stúdiót, igaz?' És tényleg utálom. Utálom hogy a fejhallgató a fülemre van ragadva, a mikrofon az orrom előtt lóg, nincs semmi körülöttem, csak falak. Kinek adjak így elő? Azt mondta: 'Megoldom, bízd rám.' Másnap bevitt egy szobába mindjárt a stúdió recepciója mögé, ahol volt egy keverőpult, két hangfal és egy mikrofonállvány. És ablakok is voltak körben, így mindenki hallhatta és láthatta, mit csinálok. Elindította azt a számot, amit előző nap raktak össze a srácokkal és azt mondta: 'Rajta!' Semmi fejhallgató, semmi! Emberek mászkáltak körülöttem, a recepciós telefonja csengett. És tudod mit? Csodás volt. Csinálnom kellett, ami a dolgom és nem volt idő szégyenlősködni vagy zavarba jönni. A recepciós kutyája mindig vonyítani kezdett, mikor magasakat énekeltem.

DS: Az új albumon olyan dalok vannak, mint Rock 'n' Roll Train, She Likes Rock 'n' Roll, Rock 'n' Roll Dream és például a Rockin' All The Way. Rengeteg Rock 'n' Roll a címekben. Valami szándékosságot sejtek. Mit akartatok ezzel mondani?

BJ: Azt hiszem, csak annyit, hogy a régi szolgáltatásunk ismét üzemel. Ez egy rock 'n' roll lemez. Nem lehet félreérteni. Mindegy, lenyomjuk az emberek torkán. Hidd el, nekünk fel sem tűnt sokáig, azután a végén néztük: 'Ó anyám, négy dalnak is benne van a címében a 'rock 'n' roll.' Dehát végül is ez az, amit csinálunk.

DS: Több dallamosabb tétel is van a lemezen.

BJ: Igen. Ez megint Brendan O'Brian. Egy nap megállított és azt mondta: 'Brian Johnson te egy soul énekes vagy. Rock 'n' Rollt énekelsz, mert muszáj, de te egy soul énekes vagy. Azt szeretném, ha úgy énekelnél. Ne próbáld azt csinálni, amit a Back In Blacken csináltál, énekelj érzéssel!' Én meg csináltam, amit kért. És szerettem, tetszett. Először arra gondoltam: 'Ajaj, a srácok nem fogják ezt szeretni'. Azután bebizonyosodott, hogy pont ellenkezőleg. Az mondták ez nagyon jó. Ezzel bele tettünk még egy kis csavart a dologba.

DS: Várod már a turnét? Izgatott vagy?

BJ: Inkább aggódom egy kicsit. 61 leszek októberben. Igazából büszke vagyok erre, jó ez mindenkinek: Vannak rajongóink, akik azt mondják: 'Az énekes már 61! Megyek, megnézem őket, hátha láthatom, ahogy kinyiffan a színpadon.'

DS: Aggódsz az egészséged miatt?

BJ: Megpróbálom annyira karban tartani magam, amennyire lehet. Jött egy edző gyerek valahonnan a Forma 1-ből és két hétig dolgoztunk vele. Az állóképesség fejlesztése a specialitása. Kutyául megdolgozott minket, speciális diétán és löttyökön élünk.

DS: Mikor legutóbb beszéltem veled, az össz sporttevékenységed gyakorlatilag a cigarettasodrás volt.

BJ: Épp most akartam sodorni egyet. Jó, hogy szóba hoztad.

DS: Korábban a színpadon óriás harangot kongattál, azután hatalmas bontó golyón lovagoltál. Mit fogsz előadni ezen a turnén?

BJ: Ezúttal egy elképesztő valami mellett fogok állni - az eddigi legnagyobb és legdrágább produkciónk, ami most fog futni. Még nem árulhatom el, hogy mi az.

DS:  Valami vonatos, én azt gondolnám.

BJ: Hát az ötlet a Train dalból jön, de amit ez a valami csinál, az hihetetlen.

DS: De nem fogsz vonaton lovagolni, ugye?

BJ: Nem. Csessze meg, fel nem ülnék rá! Ha látnád, mit csinál.

DS: Nem unod még Angust cipelni a nyakadon? Mennyit szaladgáltál az évek alatt ezzel az izzadt, csapzott fazonnal a nyakadban?

BJ: Hát lehet az vagy 50 mérföld, de legalább nem lett nehezebb időközben.

DS: Mindenki azt mondja, hogy Malcolm a főnök. Igaz ez? Demokrácia vagy diktatúra van az AC/DC-ben?

BJ: Demokrácia egy bizonyos pontig. Malcom nem fogja megköszönni, ha azt mondom, hogy ő a főnök. Dehát ő az. Igazából ő és Angus. Ez kettejük bandája. Ők kezdték el. Az ő játékszerük. Az ő döntéseik nyomán maradt az AC/DC olyan amilyen, ők tartották sínen, ők tartották tisztán. Nem sok csapat van, akik nem adták el magukat, nem deformálódtak el az idők során valamilyen formában.

DS: Malcolm 30 éve áll a színpadon ugyanazon a helyen, a doboktól jobbra, Cliff pedig a másik oldalon balra. Ha egyszer helyet cserélnének, minden darabjaira hullana?

BJ: Egészen biztosan. Ha  Cliff és Mal helyet cserélnének, az az AC/DC végét jelentené. Nem tudnák mihez kezdjenek, a csapat szétesne. Vége.

DS: Milyen dalokat fogtok játszani a turnén? Van egy tucatnyi, amit muszáj. Van ezeken kívül olyan is amit Ti feltétlenül szeretnétek?

BJ: Hát nézzük, a kötelezők a Thunderstruck, Black In Black, You Shook Me All Night Long, TNT, Whole Lotta Rosie, Let There Be Rock lennének. Fogunk játszani öt dalt az új albumról.  A régi időkből én szeretném a  What's Next To The Moon-t. Szeretem a  Gone Shootin'-t is. Az nagyon jó lenne.

DS: A Problem Child-ot kihagytad.

BJ: Látod ez a baj: túl sok van belőlük. Nem játszhatod el mindet. Két és fél órát játszunk, azután jönnek az emberek és panaszkodnak, hogy a Problem Child-ot nem játszottátok. Hát, szar ügy. Azért mert épp haldoklom, most megyek a kórházba új tüdőért te hülye gyerek. Kérek egy kis szünetet! Mindig van ilyen. A kurafiak. Azok mindenütt ott vannak...
 

/Az eredeti interjú a Vancouver 24HRS kanadai online napilap weboldalán jelent meg: AC/DC ready to rock again - Vancouver 24HRS  Fordította: SAABI/

Az alábbiakban pedig egy kis ízelítőt láthattok abból, hogy milyen show-t hoznak Brian Jonhsonék Budapestre. A koncertfelvétel a turné legelső álomásán a pennysylvaniai Wilkes-Barre-ben készült.

 

ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum