Szól, mint atom : Cadaveres – Evilution

2008. december 14. - sunthatneversets

A Cadaveres De Tortugas pár évvel ezelőtt történt feloszlása, kettéválása után a Cadaveres néven tovább nyomuló csapat már a második teljes lemezét készítette el. Bár a Körmöczi Péter vezette csapat a világot nem fogja megváltani a Soulfly találkozik a modern metállal típusú zenéjével az kétségtelen, hogy a világ tőlünk nyugatra eső fertályán nagyon sok zenekar, nagyon jól keres ezzel a fajta, de ilyen minőséget nem képviselő muzsikával. 

 
A hattagú csapat – két ütőssel játszanak – abszolút megbízhatóan tolja a Roots féle Sepultura, később aztán a Soulfly örökségén kialakult zenei alapokat, bár ebbe ugye egy Korn nevű banda is besegített egykoron. A törzsi dobok itt is tetten érhetők, de azért attól a kifejezéstől erősen ódzkodnék, hogy a Cadeveres zenéje abszolút az előbb említett bandák hagyatéka lenne. Az elsőre is lejött, hogy a korábbi lemezeknél dallamosan a megközelítés, ami egy jóval változatosabb és könnyebben emészthetőbb lemezt eredményezett most. Nekem valahogy beugrott most a Slipknot neve is a hatásoknál, lehet, hogy nem is véletlenül 
Az Evilution ez év őszén – mind oly sok magyar lemez – az érdi Bakeryben került felvételre, úgyis szól mint az atom.  
 
Az Ignominy a kezdés, húzós hagyományosabb megközelítés, üvöltős-hörgős, majd dallamosabb ének, fejszaggató kongás törzsi dobok, indításnak kiváló. A Lire Of Redemption folytatja tovább a megkezdett vonalat. Punkos düh, állati rohanás jellemzi, kiváló riff-hegyekkel. Az akusztikus hangokkal nyitó Three Act: Decay akusztikus felvezetője és dallamos éneke már egy kicsit más vizekre evez és bár a folytatás keményebb, itt már érezhető, hogy kicsit muzikálisabb a megközelítés és Gabó Ádám is nagyszerű dallamokat hoz. A négyes Vicious Game szaggatottabb témái is működnek, a refrén mega-dallamos éneke pedig különösen emlékezetesre sikerült. Az ezt követő akusztikus-kongás Oracle Of Time-ban Csató Péter (Replika) vendégszerepel. A címe ellenére magyar nyelvű téma – szándékosan nem dalt említettem – amolyan átkötő a lemez közepén, szó szerint tanulságos mondanivalóval. Ezután a korábban már hallható  Infest Your Mind következik, mely véleményem szerint a lemez legjobb dala. Megvan benne minden ami jó értelemben vett slágerré teheti. Húzós, sötét, mégis dallamos, a Cadaveres fejlődésének tökéletes lenyomata. Az Enable To Die melankolikus, lassabb tempójú szerzemény, néhol begyorsuló futamokkal. A dal második felében elővezetett reggae téma elsőre furcsának hat, de aztán megbarátkozik vele az ember. A nyolcas Unholy Spirit eszeveszett tekeréssel indít, aztán előbukkan egy stoner riff és egy nagyon jó modern metal énektéma, így a lemez egyik kiemelkedő dala lesz belőle. A félig spanyol nyelvű, brutál Nadie pedig megint telitalálat. A lemezt a 2006-os Soul Of A New Breed Blood Stained című dalának szép, akusztikus verziója zárja amolyan levezetőképpen.  
 

A lemez színvonalát tovább emelik a tartalmas szövegek és bár mint az elején elmondtam a srácok nem találtak fel újat, de az maximálisan érződik, hogy merre szeretnének tovább lépni. A lemez pedig hallgattatja magát, így képtelen vagyok a lenti pontszámnál kevesebbet adni rá. (A lemez a Devil's Dozen DVD-vel egybecsomagolva is kapható, melyen egy A 38-as koncerten túl turnés, klipes extrák is láthatóak)   
 
9/10

 

 Cadaveres : Soul Of A New Breed (előző anyagról)

 

A beszédes zene: TIUS NORMA

Ez az ország a rockzenei tehetségek hazája. Ez most már biztos. Már csak azért is érdemes volt belevágni egy rockzenei magazin szerkesztésébe, mert ezáltal olyan zenekarokat ismerhettem meg már az elmúlt közel egy év alatt is, amelyekkel egyébként talán sosem találkoztam volna.
 
Legújabb "felfedezettünk", akit szeretnék nektek bemutatni a Tius Norma. A zenekar 2007 júniusában alakult és mostanában azzal hívták fel magukra az underground rockzenei köz figyelmét, hogy a Borsodi sörök nevével márkázott ABC tehetségkutató hazai megmérettetésén kiválóan szerepeltek és tovább jutottak Bécsbe, ahol már nemzetközi porondon is bizonyíthatnak.
 
A Tius Norma jelenleg mintegy 60 perces koncertanyaggal rendelkezik, és készülőben a nagylemez is. Eddig két demó EP-t jelentettek meg, a honlapjukon és a MySpace oldalukon is öt felvétel érhető el online.
A felállás: Tius - zongora, Noen - ének, AAkos - dobok, Süti - basszus, Luki - gitár.
 
A kifinomult alteros rockzenék hívei bátran próbálkozhatnak velük, mert figyelemre méltó muzsikát játszanak őszinte és tiszta hangulatokkal.
 
Az online elérhető felvételeik közül a két legerősebbnek a Drive Me és a Playing The Liar című dalokat érzem. A Drive Me hajszálvékonyra nyújtott gitár-varázslata már a kezdésnél elképesztő magasságokba emeli a dalt hangulatilag, majd belép a kissé visszafogott ám kiváló énektéma. A pattogós, dallamos, feszes és pont megfelelő arányban kevert hat húros basszusgitár a háttérben maga a gyönyör. Kiváló dalszerkezet, profin, megfelelő arányokkal összerakott felvétel és mindezeken túl fantasztikus érzelmi töltettel rendelkezik, amely képes magával ragadni a hallgatót olyannyira, hogy nagyon kell küzdeni, hogy kicsit a földön maradhasson, hiszen van itt még tennivaló bőven: például a másik négy meghallgatandó felvétel.
A Playing The Liar a másik kedvencem. Igazi gyöngyszem. Kicsit U2, kicsit Depeche, de azt hiszem többnyire Tius Norma. Ennyire direkt The Edge-féle effektezést még egyetlen zenekartól sem hallottam világszinten sem, nemhogy itthon. Mintha maga a mester csinálná. Azért az arányok mindenhol a helyükön vannak: The Edge-ből sincs olyan sok, hogy zavaró legyen, csak épp amennyi szükséges. A hektikusnak tűnő, mélyen megszólaló zongoraleütések nagyon illenek a képbe: sajátos, egyedi hangzást eredményeznek - ez több felvételben is visszatérő elem. Azt hiszem, a Tius Norma egyik legnagyobb erénye a megfelelő, halálos biztonsággal alkalmazott arányérzék. Zenéjük sokösszetevős, de olyan mesterien elegyítik az egyes komponenseket, hogy abszolút kerek lesz a végeredmény. Az ének a Liarban is kiváló, merengős és mély. Tartalmas. A dalok többsége egyébként angol nyelvű, könnyen befogadható, mégis komoly mondanivalót rejtő szövegekkel. 
 
A személyes rangsorban nálam a következő a Time For Us című dal, amely egy lassú, zongorával kísért, megint csak kiváló hangulatú felvétel fokozatosan emelkedő majd hirtelen megtörő ívekkel. A dal lassú folyama alatt van idő odafigyelni a részletekre és a részletek bizony nagyon szép dolgokat rejtenek. Mintha minden egyes hangszer külön külön mutatná magát közvetlenül érintve meg a hallgatót miközben maga a dal mégis egy egységes egész.
Az Aren't You The Same szintén egy lassú felvétel, kicsit hangsúlyosabb, karcosabb refrénnel. Érdekes megoldás az angol szöveg mellett a magyar nyelven prezentált refrén. Ez is egy kiváló nóta. A zongora igazi kuriózum, néhol félelmetes hatása van, óriási ötlet volt az alapító Tiustól a hangszer ilyen zenei környezetben való használata, ami önmagában persze nem újdonság, hiszen láttunk már rockzenekarban zongoristát, de az Ő kezei alatt mégis valahogy másként szól ez...
 
Az ötödik meghallgatható felvétel a Három kép címet viseli és magyar szöveggel rendelkezik. Nagyon kevés infó érhető el a csapatról és eddigi tevékenységükről, de azt gondolnám, hogy ez egy korai darab lehet - legalább is a többi dal ehhez képest kiérleltebb összképet, határozottab zenei irányt mutat. A Három kép is egy lassú, érzelgős darab jazz-es felhangokkal, jó kis drum 'n' bass játékkal és tulajdonképpen kiváló nóta ez is, akárcsak a többi.  
 


A hallottak alapján a Tius Norma zenekarnak igenis van helye a magyar alternatív rockzenei palettán, hiszen zenéjük felemel, felkavar, megnyugtat, beszél hozzád, odafigyelésre nevel és elgondolkodtat. Magyarul, ez a csapat a zenéjével valami olyat képes nyújtani az embernek, amire bizony nem minden zenekar képes. Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem csak a zenélés öröméért csinálják, hanem azért is, mert van aki szavakkal beszél és van aki zenével. Beszélni, kommunikálni pedig muszáj.

Ezúton gratulálok és sok sikert kívánok ennek az öt srácnak a Tius Norma-val és várom a nagylemezt nagyon!
 

 Tőlem távol (Aren't You The Same)

 
Kapcsolódó linkek:

Nesze nektek új Metallica klip : All Nightmare Long

A Metallica gépezete szépen dübörög tovább. Azok után, hogy a Death Magnetic (lemezkritika: Metallica újratölt(őd)ve : Metallica - Death Magnetic) készítését óriási média felhajtás előzte meg, annak kiadása után sem csökken az érdeklődés ébren tartása. Magára valamit adó rockzenei portál naponta hoz le a Metallicával kapcsolatos híreket legyen az tényleg hírértékű, vagy egyszerűen csak bulvár. Most viszont van új videoklip is, az All Nightmare Long című nótához. Ráadásul elég ötletes és beteges ahhoz, hogy az továbbra is a Metallica legyen 2008 legnagyobb rockzenei durranása. Szóval jöjjenek robotok, paraziták és lehámló húsú, fej nélküli zombik. Na meg sok hulla.    

 

Agyagból gyúrjál hatalmas istent : Flop – Torso

Sajnos a Flop is azon magyar zenekarok közé tartozik, akiket a sors nem igazán fogadott a kegyeibe és csak hánykódnak a magyar rock-valóságban. Az évekkel ezelőtt Pearl Jam és Alice In Chains feldolgozásokkal kezdő csapat idén adta ki első lemezét, azok után, hogy pár éve egy négyszámos kislemezt már letett az asztalra.

A stílus melyben utaznak grunge, legalábbis ezt fogom rá, mert van itt azért pár olyan hatáselem ami inkább pszihadelikus rock, vagy egyszerűen csak hard. Az egész azonban nagyjából tényleg a Pearl Jam, valamint a Jar Of Flies, és a háromlábú kutya fémjelezte Alice In Chains örökségén íródott zene. Na mármost ciki vagy sem, de én rajongtam ezért a zenéért. Akkoriban is amikor ez divat volt, meg most is. Igaz ma már elég kevesen művelik ezt az irányzatot. 
 
Ez a tízszámos lemez, majd három évig volt a fiókban és azóta a stúdió ahol felvették - nevezetesen a HSB – sem létezik. A Hidasi Barnabás irányításával felvett album úgy szól ahogy kell: jól. A zenekar idén ősszel két tagra redukálódott, de ha igaz, akkor Kövi Lóránt és Töller Gábor már talált maga mellé tagokat. A Torso bookletjébe még a következő zenészeket írták: Kövi Lóránt – ének, Horváth Attila (ex Kert) – gitár, Töller Gábor – gitár, Siklósi Richárd - basszusgitár, Kápiás Gábor – dob. Meg kell még dícsérnem az elegánsan visszafogott, de nagyon szép bookletet, melyet Hollósi Gábor és Terjéki Nóra kiváló fotói díszítenek.
 
És most a muzsikáról. Rosszakat nem igen tudok mondani, mert a nyolc angol és két magyar nyelvű nóta mindegyike minőségi termék. Már a kezdő Hand markánsan képviseli a stílust a maga zaklatottságában. Kövi Lóránt éneke kifejező és rendkívül meggyőző, miként a hangszeresek érzelmes játéka is. Az ezt követő Welcome Morning, már direktebb darab. Lóránt hozza Staley-t nem is akárhogy, bár a dal végén Vedder mester is előkerül valahonnan. Zakatoló, pattogó dalszerkezet, a dal közepén megnyugvó résszel. A hármas – engem a Stone Temple Pilots-ra – emlékeztető Shame a lemez egyik legjobb dala, pörgős, lendületes, mégis megbújik benne valahol a szomorúság. A Tenfold Deep melenkólikusabb darab, néhol az unplugged Alice In Chains-t megidézve. Hol begyorsul, hol belassul, a vége rész pedig egészen zseniális a Hammond-szerű hangokkal együtt. Az ezt követő Candy Sweet bugizósabb nóta, sodró gitártémákkal, egészen dallamos fejben ragadó refrénnel. A Sea Of Yours beborulása ezután éles kontraszt. A szép, érzelmes dal megnyugtatja a lelket és a végén még egy kis Monster Magnet rokon téma is előkerül. A Bathroom Boredom megint vontatottabb tempóban halad. Ez amolyan cipőbámulós track, amely néha megvadul, de befejezés itt is nagyszerű. Az angol nyelvű dalok sorát a Sidenote zárja. Ez a leginkább PJ rokon nóta. Melankólia, néhol bevaduló részékkel: tökéletes. Angolul danolászó csapatoknál furcsának szoktam érezni a magyarul előadott dalokat, és általában idegenül is szokott hatni. Itt viszont épp fordított a helyzet. A kilences Sáras Kezeddel olyan érzelmi töltettel bír, hogy megszólalni is nehéz utána. Mázsás súlyként nehezedő harmóniák gördülnek egymás után. A lemez legjobb nótája lenne, ha nem jönne utána a Jó Lesz ami visz mindent. Tökéletes szöveg, tökéletes zenei megvalósítás. A dal után bónuszként elhangzó zongorás verzió, melyben Bob Zoltánt (Isten nyugosztalja) a Kert egykori énekesét hallhatjuk Hidasi Barnabással és Szabó Dáviddal legalább ilyen jól sikerült prezentáció, néha még a sírás is kerülgeti az embert.
 
 
A többször tett hasonlítgatás ellenére a Flop zenéje egyáltalán nem koppintás, sőt egyéni és maradandó zene. Az idei év rendkívül erős hazai rock/metál felhozatalában pedig mindenképpen az élmezőnyben a helyük. Bárcsak ilyen könnyen menne.
 
9/10
 
Sidenote
 
 
Jó lesz

 

 

Áttörés nélkül : Static-X - The Only | Rock/metal himnuszok 11. rész

Az amerikai Static-X évek óta ontja magából a minőségi modern-indusztriál metált.  Lemezeik mindig állandó minőséget képviselnek, viszont az igazi nagy áttörés valahogy sohasem sikerült nekik, sem a tengerentúlon, sem máshol. Pedig.... pedig rengeteg filmhez adtak dalt, évekig jó formán nem volt valamire való kaszabolós, robbantós, szörny-zombis film anélkül, hogy legalább egy betétdal erejéig ne lett volna benne Static-X. Az igazi nagy durranást szerintem 2003-ban követték el. Ekkor jelent meg a Shadow Zone című lemezük, amely szerény véleményem szerint köröket ver a modern metal legtöbb élcsapatára, de a dallamosabb megközelítés sem hozta meg a várva várt hatalmas sikert.   Később aztán visszatértek az egyszerűbb minimálriffekre és rideg gépi hangokra építő betonozásra és azóta is szorgalmasan dolgoznak. Dalt természetesen a fentebb említett lemezről választottam, ez a The Only

 

 

Soulfly a Dieselben

Max Cavalera is úgy döntött, hogy jövőre letarolja Európát. A Conquer című új lemez januárban induló turnéjának keretében minket sem hagy ki és fellép a Dieselben. A support szerepe a Incite-nak jutott. Kicsit sok lesz már tavaszra a koncertekből, de sebaj. 
 
 
  
 
 
 
 
European Conquer Tour 

SOULFLY 

INCITE 
2009. 03. 09. 
DIESEL (volt E-klub) 19h. 
jegyár: 5.500.- / március 2-től 6.500.-  
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum