Tom + Jerry + metal ...és máris kész a videoklip

2008. február 22. - sunthatneversets
Ez a Finntrol: Slaget Vid Blödsalv. Jó szórakozást!




/itt találtuk: zene.hu /
 

Tradicionális metal Kaposvárról - Morpheus: III.

Bevallom őszintén nem sokat tudtam eddig a kaposvári Morpheus munkásságáról. Pedig ilyen típusú zenékben utazom, de valahogy eddig a hazai albumok elkerültek. Az egyszerűen csak III címet, kapott album stílszerűen az együttes harmadik munkája és a Metal Hammer decemberi – egyébként jubileumi 200. - számának mellékleteként látott napvilágot. Az együttes többször turnézott már az Ossian társaságában, tehát már nem ismeretlenek a heavymetal magyar nagyközönsége előtt.

Mert hogy itt tradicionális heavymetalt hallhatunk háromnegyed órán keresztül, melyben  amerikai heavy-power keveredik európai ízekkel. És azt gondolom nem is csinálják rosszul a srácok. Könnyű Tamás torkában ott van a magyar elődök hangja, a basszer Giczi Balázs és a két gitáros Horváth Lajos és Vörös Attila kimondottan jól alapoz és utóbbi szólói nagyon is rendben vannak, a dobos Giczi Tamás is precízen hozza a nem is könnyű gétlábgépes témákat. Meg kell még említeni Horváth Tamás színes billentyűs játékát. Az ilyen típusú zenékből megítélésem szerint inkább elvesz a billentyű, de itt épp az ellenkezője történik és nagyon is jól működik a dolog.
A Mantrás Jaya Hari das hangmérnökösködésével az Audioplanetben felvett anyag  szépen, kiegyensúlyozottan szól. Magyar albumoknál gondom szokott lenni a dobhangzással, de itt még az is a helyén van. 



Jól felépített dalokat találok az albumon, amely nyílván mutatja, hogy a dalszerzés terén így a harmadik nagylemeznél már otthonosan mozogtak a srácok.
A 10 dalt tartalmazó albumot a Nincs Igazság nyitja. Lágy billentyűk közül tör elő a szikár riff és sodorja tovább a hallgatót. A kiváló refrénnel rendelkező dal nagyszerű kezdésnek. A Miért változnál? zongorával és fuvolával operáló lassú kezdése után kemény zakatolásba megy át az epikus refrénig.
Az Örökség masszív kis darab és bár az efféle „a rock lázadója” típusú szöveg nekem nem jön be, ehhez a zenéhez illik. A Félelem címéhez méltóan baljós darab éles hangulatváltásokkal, kiváló billentyű témákkal. A nehezen induló Morpheus nekem egy kicsit átlagos. A lírai A Szerelem Mindent Legyőz énekét Kenyér Klára jegyzi és ugyan a női ének a mai metal zenei színtéren már nem meglepetés vagy különlegesség, ide jól illik.
A kőmetal Gyötrelem emlékezetes darab, Tamás kiváló énekével. Az ezt követő arabos témákkal és váltott női és férfi énekkel operáló Inkvizíció pedig egyértelműen az album legjobbja. Az „északi” metaltémákat felvonultató Végzet is korrekt kis darab, Vörös Attila kiváló szólójával. A záró Áz Átkozott bitang jó riffre épül méltó befejezése az albumnak.
Egy gyengébb pontot érzek csak: a cseppet klisés szövegeket, bár mint korábban említettem ez lehet, hogy műfaji sajátosság.

A Morpheus nem feszegeti a műfaj határait, nem akar a stílus megváltója lenni. Kellemes meglepetés számomra a produkció egyenletesen magas színvonala. Ezért mindenképpen respekt. Kemény mesterek, kemény munkája, az örökség az övék. Ha kitartóak tudnak maradni talán eredménye is lesz mindennek. Megérdemelnék. 
    
/Ez az írás a zene.hu oldalon is megjelent 2008.02.18.-án. /

System Of A Down: Egyhamar nem lesz új lemez

Miután Saabi pár héttel ezelőtt megtalálta a System legfiatalabb rajongóját, Daron Malakian az együttes gitárosa egy interjúban kifejtette, hogy közeljövőben semmit sem tervezek csinálni. Szó szerint így fogalmazott:
„Ha bárki is lélegzetvisszafojtva várja, hogy megjelenjen egy új SOAD lemez, az előbb utóbb elkékül, és belehal. Ha egyáltalán (!) történik is majd valami, az nagyon sokára lesz. Még csak nem is beszéltünk róla.”
Ez majdnem úgy hangzott mint ha azt mondta volna, lehet, hogy soha nem csinálunk már semmit! A System Of A Down legutóbbi lemeze 2005 novemberében jelent meg Hypnotize címmel. Lehet, hogy Serj szólólemezének kiadása után savanyú a szőlő?



Mindenesetre Daron most Scars On Broadway nevű csapatára koncentrál, amely mint kiderült Malakian főzenekara jelen pillanatban. Az első lemezük valamikor nyár után jelenik majd meg, jelenleg rögzítik az anyagot. Meghallgatjuk!


Death 'N Roll - Entombed : Wolverine Blues

Alapművek rovatunk eddigi legkeménykötésűbb darabját van szerencsém most pár szóval bemutatni. Bár a svéd Entombed mai megítélése már korántsem annyira pozitív, mint amilyen a Wolverine Blues kiadásának idején volt, azért ennek a lemeznek a nagyságát felesleges volna vitatni.

A banda története 1989-ben kezdődött, amikor a Nihilist nevű csapat romjain megalakult az Entombed (L.G. Petrov ének, Ulf Cederlund gitár, Nicke Anderson dob, David Blomqvist basszusgitár) és első demójukra rögtön rábólintott az Earache. A következő évben már meg is jelenhetett a bemutatkozó Left Hand Path, egy vérbeli death metal album. A gyökerek tehát adottak. Az énekes az első lemez után kivált, majd a második után meg visszatért a Hollowman EP-n, mely az áttörést hozó, a death metalt blues és rock elemekkel vegyítő Wolverine Blues lemez előfutára volt, melyet már Lars Rosenburg basszerral (Blomquist ment) és Alex Hellid gitárossal kiegészülve alkottak.

Tíz fogós death 'n roll nóta, harmincöt percbe sűrítve. A zenére ragasztott címke nagyon is eltalálja ennek a zenének a lényegét. Sodró death metálos megközelítésű, de southern metalba áztatott riffközpontú album ez, melyen az ének (?) a hörgés és az üvöltés közt egyensúlyoz félúton. Mintha nem tudták volna eldönteni, melyik legyen, aztán pont jó lett. Olvastam olyan jelzőt is a lemezre, hogy „betonkeverő metal”. És tényleg, ha jelzővel kellene leírni ezt a zenét magam sem találnák ennél kifejezőbbet.

Az Evemasterrel robban be az album. Ha nem tudná az ember milyen zenéket hallgattak kiskorukban, itt aztán kiderül. Majdnem grind dobolás, death metálos riffelés. Ezt követi a Rotten Soil, melyben már egy kis rakenroll is felüti fejét. Eszement riffeket halmoz egymásra a Hellid-Cederlund kettős. A hármas kétperces címadó megint maradandót alkot a verze és a refrén alatt hallható gitárjátékkal. A Demon falakat képes bontani masszív alapozásával, de a szóló is emlékezetes. A Contempt egy fülbemászó (ha lehet erre ilyet mondani) riffel nyit, aztán eléggé hangulatát váltogatós darabba megy át. A szóló itt megint überkirály csakúgy, mint Nicke Anderson dobjátéka, melyet az egész albumon élmény hallgatni. A hatos Full Of Hell megint C 16-os beton, ahol L.G. Petrov énekes még egy kis dallamot is próbál a dalba csempészni, több-kevesebb sikerrel. A Blood Song vészjóslóan kezd, majd kiváló hentesmunkában folytatódik, főleg a szám közepén.
Ezt követi a lemez legjobbja a Hollowman. Ha csak ezt az egy számot írták volna, kis túlzással akkor is a heavymetal történelemkönyvébe írták volna a nevüket. Itt minden a helyén van, de a középrész utáni gitárdallam visz mindent. A nyolcas Heavens Die újból emlékezetes betonkeverő riffet produkál, sodró lendületű szerzemény. A befejező Out Of Hand megint a falbontó death n' roll kategória, olyan sorokkal a refrénben, hogy: Jesus Christ, lord of flies, in disguise, fuck!   



A lemez sikere után ahelyett, hogy a gázpedálra léptek volna, beleléptek a fékbe. Pár évnyi kiadókeresés után négy évvel később kiadták a még nagyon is erős To Ride, Shoot Straight And Speak The Truth című lemezüket, majd kilépett az egyik alapító, a dobos Nicke Anderson, hogy megalakítsa a The Hellacopterst, ahol a mikrofont ragadta magához.

A Wolverine Blues-zal az Entombed sportnyelven szólva magasra rakta a lécet, melyet az azt követő lemezzel még csak-csak átvitt, de azóta már igencsak veri azt. Mindettől függetlenül a mai napig aktív bandának ez a teljesítménye predesztinálja őket arra, hogy ebben a rovatban a helyük.


Entombed: Wolverine Blues

Diszkográfia:
    * Left Hand Path (1990)
    * Clandestine (1991)
    * Wolverine Blues (1993)
    * DCLXVI: To Ride Shoot Straight and Speak the Truth (1997)
    * Entombed (Compilation, 1997)
    * Monkey Puss (Live in London) (1998, recorded 1992)
    * Same Difference (1999)
    * Uprising (1999)
    * Morning Star (2001)
    * Sons of Satan Praise the Lord (Compilation, 2002)
    * Inferno (2003)
    * Unreal Estate (Live, 2004)
    * Nihilist : Complete Demos 1987-1989 (2005)
    * Serpent Saints - The Ten Amendments (2007)

Fesztivál körkép | 1. rész : internacionaliszticizmus (külföld)

Teszt alcím

Gondoltam nézzünk körül így év elején, hogy a vastag pénztárcával rendelkező – már ez eleve vicc – magyar rocker kiket nézhet meg az idehaza és a nagyvilágban rendezendő fesztiválokon. Helyzetjelentés a teljesség igénye nélkül.

Nem meglepő: mi magyarok így télen még alszunk, mint a medve. A Sziget Fesztiválról nagyjából annyit tudni, hogy Iron Maiden a nulladik napon, oszt ennyi. A Volt a Balaton Sound, meg a Hegyalja, ha lehet még ennél is gyérebb információval szolgál. Az aktuális fülre kattintva: coming soon. Azért az elég röhejes, hogy jegyet már lehet rendelni mindegyikre, sőt karácsonyra leptem volna meg vele szeretteimet. Lehet, hogy a rockerek egy részének, mindegy mi szól csak hangosan szóljon, de a nagy része azért mégiscsak megnézi mire költi a pénzét. Szóval tudjam már mire költöm! Mivel infó zéró, a magyar fesztiválokkal később külön foglalkozunk.

Nézzünk schengenen innen, közelségi sorrendben.



Legkorábban – március 8-án - Metalmania2008 a lengyelországi Katowicében a Spodek Hallban. Igaz, hogy csak egy napos, de olyan csapatok lépnek fel, mint a paraziták támadását túlélő Dave Mustaine és csapata a Megadeth, a matek-metál egyik éllovasa a Dillinger Escape Plan, a régivágású Overkill, a black Satyricon vagy a hazaiak kedvence a Vader.

Májusban (9-11)  RockHard Festival a németországi Gelsenkirchenben Amorphisszal, Celtic Frosttal, a tavaly magára találó Paradise Losttal, valamint az őskövület Y&T-vel.

Ezután Metalcamp08 a szlovén Tolminban június 6-9-ig, olyan fellépőkkel mint a finn csellistabrigád Apocalyptica, a folkos Finntroll, a már szebb napokat is megélt Helloween, a búcsúturnéján lévő Ministry vagy a német sörmetál brigád Tankard.

Aztán, hogy még ilyen messze se kelljen menni. Ruccanjunk át a sógorokhoz, igaz hogy csak pár kilométerre Hegyeshalomhoz, de már Labancföldön Novarock 2008. Fellép többek közt a Judas Priest, az Incubus, tavalyi évi kedvencünk a dán Volbeat, a dallamos punk Bad Religion és a Cavalera tesók konspirációja. Azért remélem nem a Die Ärzte a főműsorszám.

Kicsit messzebb tőlünk a Nürnburgringen Rock am Ring június 6-8-ig. Az itt fellépők azért már nagyobb nevek. Láthatjuk – már ha elmegyünk – a Metallicát, a The Prodigyt, a megint turnézó Rage Against The Machine-t.  Színpadra lép a HIM, a deszkákon elpatkolni szándékozó Lemmy vezette Motörhead, a klisémetal (bocs!) Nightwish, a svéd In Flames  és a szintén búcsúturnéján lévő The Hellacopters.

A hollandiai Nijmegenben június 15-én Arrow Rock Festival. Itt azok járnak jól akik a régivágású rockot szeretik. Kiss, Def Leppard, Whitesnake, elég illusztris névsor.

Kicsit északabbra rendezik – nevezetesen Dániában – a Roskilde Festivalt. Időpont július 6-8. Itt At The Gates, The Chemical Brothers, a füstös Clutch, valamint a lemezeit ingyen letöltetni szándékozó, de itt biztosan nem ingyen muzsikáló Radiohead.

Aztán pár kilométerrel délebre az észak-német Wackenben Wacken Open Air 2008. A legnagyobb európai metalzenei fesztiválon fellép az Iron Maiden, az Avantasia, az újból összeálló Carcass, a Nightwish, a Children Of Bodom, a Kreator, a svéd Opeth, az amerikai Killswitch Engage és a zseniális ír harci brigád a Primordial.        

Ha valaki messzebb szeretne utazni, mert felveti a pénz, annak Manchesterben – pech, hogy nem a szigetországban, hanem pár ezer kilométerrel odébb Tennessee-ben – június 12-15-ig Bonnaroo Festival 13 színpadon. Itt aztán tényleg vannak nevek: Led Zeppelin (!), Metallica, Pearl Jam, Mastodon, hogy csak a legnagyobbakat említsem.

A fellépők száma még minden fesztiválon bővülhet. Na rockersereg, útra fel! Választék az van, csak pénztárca is legyen hozzá.

Bruce Dickinson fényeskedjék néktek, avagy: kit szeret a magyar rokker?

Van nekem az a szerintem jó, a feleségem szerint, azonban ennyire pozitív jelzővel nehezen illethető szokásom, hogy minden hónap elején odaballagok az újságárushoz és kérek egy Metal Hammert. Előfizethetnék, de a hülye postás biztos összegyűrné amikor beleerőltetné a postaládámba, aztán erre meg allergiás vagyok.



A függőségem már a kezdetek – 1989 - óta tart. Megvan mind a 201 számom, évadonként bőrkötésben. Csóró főiskolás koromban nem volt pénzem a 43-asra, de aztán mikor lett azt is megrendeltem. Biztosan van pár – na nem sok - őrült aki ugyanezt csinálja, úgyhogy szívesen veszem a jelentkezéseket. 
Február elején kezembe vettem a 201. számot. Lapozgatom, nézem közönségszavazás. Kedvenc zenekar: Iron Maiden, kedvenc magyar zenekar: Tankcsapda. Kedvenc énekes: Lukács László (gyengébbek kedvéért Tankcsapda). A kedvenc basszusgitárosnál megint Lukács Laci neve van a pole pozicióban lenyomva a Maidenes Steve Harrist, aki csak a dobogó harmadik fokát bitorolja.

Dezsavű bevillan, mintha tavaly is valami hasonlóra szavazott volna kis hazánk rockerserege. Azért merem azt írni, hogy sereg, mert a Fémkalapács közel 20000 példányban kel el havonta, ami egyébként ugye felettébb üdvözítő.

Mondom magamban leszek már annyira hülye, hogy átlapozom az összes számot, hogy a  közel húsz év alatt kik voltak a kedvenceink. Mondjuk nem az enyémek, mer összesen vagy egyszer szavaztam.

Először az 1991-es évre lehetett szavazni. Mondanom se kell a pályája csúcsán lévő Guns 'N Roses visz mindent. Aztán öt kemény éven keresztül tarol a Metallica az együttes, James Hetfield pedig a énekes kategóriában. Bruce és Laci sehol. Úgy látszik pár évig kitartott a fekete album lendülete, mert aztán a Load-Reload kettőst már nem értékelte a magyar rocker.

Na de most kapaszkodj: 1995 óta lehet szavazni a kedvenc magyar zenekarra. Írd és mondd minden évben – pedig ez 13 hosszú év - a Tankcsapda a kedvenc. Szerintem valakik – lehetnek vagy jó sokan – 95 óta mindig az előző évi listájukat küldik el. Ezt el se hiszem. Nincs ám nekem semmi bajom a csapattal, mert magam is énekeltem detox a dunakilti Motoros Fesztiválon, hogy az élet a legjobb méreg, de az azért mégis csak durva, hogy más zenekar szóba se jöhet. Illetve jöhet, de csak az Ossián után. Paksi Endre csapata vagy tíz éve az örök második. Ezt a pechet.

Aztán van ám jobb is: a kedvenc énekes kategória. Szegény Dream Theateres James La Brie 1997-es sikere óta - szerintem összekeverték a Hetfielddel, azt véletlenül nyert – majd minden évben nemzetünk csalogánya: Bruce Dickinson. Azért írom, hogy majd, mert van két szűk esztendő – nevezetesen 2004-es és a tavalyi - mikor a magyar rocker tolla vékonyan fog és Bruce csak námber - nem ofdöbíszt! – tú. Ki előzi meg csupán, na ki? Lukács Laci. Én nem tudom, hát volt olyan év, hogy nem is énekelt, de biztos ezt a kettőt nyerte meg a Lukács.




A kedvenc zenekar kategóriát viszont nem mindig nyeri meg a Vasszűz. Az 1997 óta eltelt 11 évből csak (!) négyszer sikerült nekik. Na de, hát hogyan sikerülhetne, mikor háromszor nyer a magyar rocker kedvenc klisémetál-csapata a finn Nightwish.


Kedvenc basszusgitáros kategória. The nominees: Steve Harris (Iron Maiden), Steve Harris (Iron Maiden), Steve Harris (Iron Maiden), és Lukács László (Tankcsapda).

The Winner Is: Steve Harris (Iron Maiden). Az elmúlt tíz évben hatszor. Na de nem eszik olyan forrón, mert az utolsó két évben Lukács Laci lenyomja.

Mostan anélkül, hogy Szonda Ipsos módjára reprezentatív mintaként a hángörien rocker lelkivilágát, érdeklődési körét vizsgálat alá vetném, azért pár dolgot mindenképpen megjegyeznék, azt leszögezve, hogy inkább nyerjen a Bruce vagy a Laci, minthogy a Josh meg a Jutta. Ez alapvetés.       

Na de kedves magyar rocker, szélesítsd azt a látókört, szélesítsd. Mert én is szeretem a Maident, el is ismerem őket, mint ahogy a Tankcsapda is nagy kedvencem, egye fene szódával még a Nightwish is, de szerintem még Ők is röhögnének ezeken az eredményeken.

Pedig már a médiára sem lehet fogni mindent, mert mind a nyomtatott, mint az elektronikus elég széles spektrumát mutatja be a stílusoknak. Meg hát a letöltések korában már mindenhez hozzá is lehet jutni, akár pénz nélkül is. (Ez nem felbujtás)  

Némi beletörődéssel, azt azért csendben megjegyzem, hogy a Sziget Fesztivál nulladik napján Iron Maiden. Ezek után abba már bele sem merek gondolni, hogy mi lesz egy 2008-as közönségszavazás eredménye..
   
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum