Látszólagos komolytalanság : Vastrabant - Told be!

2009. február 26. - SAABI

A lemez nem új kiadvány. Had ne mondjam: 2007-es. De mivel a srácok kedvesen megkínáltak minket vele, nem bírtuk visszautasítani. Már csak azért sem, mert egy igencsak agyas, viccesen komoly és komolyan vicces, de mindenképp abszolúte szórakoztató produktum ez az anyag. Kicsit úgy vagyok velük, mint a Mel Gibson-féle Maverick című "poén"filmmel: kicsit nehéz komolyan venni a srácokat, de ez csak az első benyomás. Mélyebb ismerkedés után azonban gyorsan nyilvánvalóvá válik:  a Vastrabant nevű zenekart sok szempontból illik mégis komolyan venni!

Hogy miért? Hát mert megérdemlik. A nem túl hosszú, könnyen emészthető 35 perces anyag úgy szövegvilágában mint zeneileg alapos műgonddal van összerakosgatva. Ők maguk "parasztrock" gyanánt definiálják amit csinálnak, de ezt se vegyük komolyan. Na, jó a maróan ironikus, de amúgy hatásos szövegvilág néhol egy "Parental Advisory" feliratért kiált, de nincs ezzel gond, mert így kerek az egész ahogy van. A szövegek nekem kimondottan tetszenek, még akkor is ha túlnyomórészt a férfi-nő kapcsolat problémakörét feszegetik, csak nem éppen romantikus szóvirágokba öntve. Más részük tele van társadalomkritikával megint más részük meg egyszerűen csak poén, a klasszikus Hobo-féle 6:3 nóta zseniális feldolgozása pedig  a ráadás, a hab a tortán. Nők és foci. Milyen téma kell még?

A jó az a dologban, hogy mindegyik írás szépen kimunkált, nagyon őszinte, kerek valami, tele ötletes, sok helyütt megmosolyogtató szófordulatokkal. Megnyugodtam, hogy nem csak Lukács Laci tud ebben az országban jó szövegeket írni. Csak néhány gyöngyszemet idézek. Figyelemre méltó a Ha állat lennék című tétel éles kritikája: "Ha állat lennék, soha nem tartanék embert a lakásban/Mert lármázik, piszkot csinál és egészségtelen...". Vagy az egyik anti-szerelmes dal a Bőr a bőrre kezdete: "Visszajött! Ó szörnyűség! Újra véremet szívja!". A szerelmi vonalat folytatva egy másik darabnak elég csak a címét említenem: "Ne higgy a nőnek, míg meleg...". Vagy itt az abszolút poénnóta a Pogógörl klasszikus nyitánya: "Drága Hölgyem, szabad egy táncra, TEEE?" Hát nem csodásak? Persze ezek zenei aláfestéssel együtt hatnak csak igazán. Bunkóságnak hangzó a szövegek, de legalább művészi bunkóságról van szó. A rockzene szerető női hallgatók kedvéért mondom; próbálják meglátni az értéket a nyers, férfisoviniszta tálalás mögött, bár meglehet, ez a lemez nem annyira nekik készült.

A zene? Nem egyszerű leírni. Tegye fel a kezét, aki imádja például a System Of A Down pengeéles dinamikai váltásait! Tegye fel a kezét, aki szereti a dallamos, mélyrepakolt riffelgetést. Tegye fel a kezét, aki szereti a decens, dallamos basszusfutamokat, néhol meglepő, funkys, groovos kiállásokkal. Na, aki mindháromszor feltette a kezét, az ezt a zenét is szeretni fogja. Van egy olyan benyomásom, hogy a zene teljes mértékben a szövegeknek lett alárendelve, no persze nem rangban, hanem inkább olyan értelemben, hogy a zene ritmikája szorosan igazodik a szövegek ritmikájához, sőt a szöveg által elmesélt hangulatokat is próbálták a zenével lekövetni mintegy zenei aláfestésként. A kapcsolat olyan jól működik oda-vissza, hogy az amúgy szintén meglehetősen ötletgazdagon összerakott zenében elkövethető erőteljes dinamika viszont segíti a szövegek dinamikus előadását és ettől a precíz összhangból valami nagyon-nagyon élvezhető dolog alakul ki. A lemez 11 dalát egyenként ki lehetne emelni, de igazából mindegyik jó, nincs igazán üresjárat benne.


(itt még Kósa Zsolttal)
 

A Vastrabant Told be! című anyaga a - megintcsak - nem túl komoly zenekar név miatt predesztinálódott szkepticizmusomat igen gyorsan eloszlatta ismert elemekből építkező , de végig ötletes, eredeti és nagy gonddal kimunkált produkciójával, amely végül egy eléggé egyedi stílusjegyekkel bíró csapatot mutat, akik kiváló, szórakoztató zenét csinálnak. Nagyon kíváncsi lettem a következő albumra, amely már készülőben van és gondolom belátható időn belül meg is jelenik. Remélem, folytatják amit ezen a lemezen elkezdtek annak ellenére, hogy a szövegek nagy részét az azóta távozott énekes, Kósa Zsolt hozta. Az új albumon új énekes fog debütálni (Hajósi Dávid), akivel egyébként már egy éve turnézik a csapat. A Told be! című anyagot az alábbi felállás rakta össze:
Szőllősi Lajos - gitár, zenefelelős; Kósa Zsolt - ének, szövegíró; Szabó Imre - ma már ex-basszer; Laurencsik István - aktuális basszer, szövegíró; Belkovics Arnold - dob.

Szóval kezdésnek egy meglehetősen erős, szórakoztató/jó kedvre derítő anyagot sikerült összerakni. Remélem, a következő albumon is sikerül legalább ezt a szintet megtartani. A lenti pontszámnál valamivel többet érdemelne az album, de 5-ös skálán nehéz precízen tetszést nyilvánítani. Ha a következő album is legalább ilyen jó lesz, akkor ott majd felfele kerekítek, ígérem!

A Pogógörl félelmetes költségvetéssel készült videoklipje megtekinthető alant. Jó szórakozást hozzá! 
 
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr63966590

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum