A vég : Voivod – Infini

2009. július 01. - sunthatneversets

 

Amikor 2005. augusztus 26-án Denis „Piggy” D'Amour a Voivod gitárosa, agya, fő dalszerzője elhunyt sokan gondolhatták, hogy a kultikus kanadai csapatnak annyi. A Voivod az igazi klasszikusok egyike, az 1984-es War And Pain óta eltelt 25 évben lemezek sokaságát adták ki, az Infini a tizenkettedik a sorban. Hatásuk a mai metálzenére óriási, szakmai körökben pedig osztatlan elismerésnek örvendenek. A sors fura fintora, hogy az underground sosem emelte feljebb őket, így kerülhettek még aktív korukban a kultikus státusba.


Azonban Piggy halála sem tántorította el őket, úgy érezték, hogy a hagyatékként – mert az  volt bőven – rendelkezésre álló témákból nekik még van mit mondaniuk és elsősorban méltó emléket akartak állítani egy fiatalon elhunyt zseninek. A 2006-ban kiadott Katorz a Piggy által hátrahagyott rakat témából született, de még mindig volt a témákból ott, ahol Away dobos találta. Így a Katorz sikere után megszületett az Infini, mely maga vég, a nincs tovább.


Én magam az 1993-ban kiadott The Outer Limits-el ismertem meg a bandát, mely a maga nemében zseniális volt. Nem tükrözte ugyan a korábbi lemezek cyber hatású komplex trash metálját - ami más formában volt zseniális – de egy hangyányival sem volt gyengébb lemez, mint elődei. Később is minőségi lemezekkel hozakodtak elő, még a Piggy halála után kiadott Katorz is kiváló minőséget képviselt.


Az Infini sem sikerült gyengébbre. A hangzás jó koszos, hiszen a csapat megmaradt része nem játszotta fel újra a témákat, maradt a demóminőség - de egy igen jó minőség - és maradtak a sci-fi szövegek is. Már a nyitó punk-rakenroll-space-metál keverék God Phones kiváló kezdés a döngölő témáival, melyben nagy szerepe van Jason „Jasonic” Newsted ex-Metallica basszernek is. A szín káosz From The Cave őrült hangulatára csak ráerősít Snake éneke is. Az ezt követő egyszerűbb, de szintén beteges témákat hozó Earthache jó refrént hoz, mely alatt valami irdatlan vokál megy. A The Outer Limits korszakos Voivod-ot megidéző Global Warning-ba jó kis szóló került, míg az A Room With A VU a vontatott, nyomasztó kezdésből beteges darabbá teljesedik ki. A Destroy After Reading aztán direktebb témákat variálgat, de a komor hangulat ebben is megmarad. Az ezt követő Treasure Chase eleinte szintén egyszerű témákat hoz, de azt hatásosan teszi, a közepétől aztán megbolondul a dal. A Krap Radio originál Voivod a könnyebben emészthető fajtából, míg az ezt követő In Orbit Nirvana-t megidéző dallamosabb, ám sötét tónusú éneke a meglepetés kategóriájába tartozik. A Deathproof lazább, rakenrollosabb témákat hoz pattogó basszustémákkal és dallamos énekkel. A Pyramidome ennek szöges ellentéte. Nyomasztó hangulat, az egyszerűbb témák ellenére is, bár a dal vége elég kaotikusra sikerült. A beborulás az ezt követő Morpheus-ban is folytatódik, mely a lemez egyik legkiválóbb kompozíciója, míg az albumot a lendületes Volcano zárja a maga punkos, trashes játékával.                


Az Infini méltó emléket állít Piggy-nek és méltó befejezése egy több, mint negyedszázados pályafutásnak, hiszen Voivod néven ez az utolsó album a tagok szerint. Igazából egyetlen gyenge dal nincs rajta, olyan amilyen a maga a pályafutás volt. Magasztos és alázatos. Köszönjük!

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr661219752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sixface 2009.07.01. 12:17:46

és sosem felejtjük a Nothingface albumot!!!
thanx srácok!
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum