Halál-metál betyár módra : Virrasztók – Az emlékezés órája

2009. július 28. - sunthatneversets

Manapság már ritkán kapja fel a fejét az ember egy zene hallatán. Trendek jönnek, trendek mennek. Volt grunge, nu- majd modern metal hullám, jött a metalcore. Mind jön, majd megy kitermelve egy-két később is felszínen maradó bandát. Aztán vannak olyan unikumnak számító bandák, akik olyan stílusokban utaznak amik igazából nincsenek is. Az ember ezekre általában elég bután bír nézni kifelé a fejéből, de néhány ezek közül is igazi gyöngyszem és sokadik hallgatásra azt mondom a Virrasztók ebbe a kategóriába fog tartozni.

A mikor először megláttam a borítót – még a zene meghallgatása nélkül – azt hittem a Virrasztók is félőrültek gyülekezete. Merthogy is a tagok a következők: Scrofa, a halottidéző – ének, tekerő; Tomusin a halottkísérő – gitár; Szkrobek a halottlátó – basszusgitár, programok. Elnézve a black metál együtteseket megszégyenítő arcfestést el nem bírtam gondolni, hogy mi fog ebből kikerekedni, ráadásul pszihedelikus folk metálként volt felcímkézve az egész. Nos a pszihedelikus szerintem baromság, ellenben kapunk egy kísérletet az autentikus magyar népzene, és a 21. századi urbánus folk és a metal ötvözésére. A zene keményebb részéről nekem a Die Krupps és a szintén német Rammstein ugrott be, ezekre jönnek a női énekkel előadott népdalok és a Scrofa által népi nyelven érkező, kitalált népdalok.

A pécsi székhelyű  zenekar első albumán megidéz haláleseteket és elbocsát bolygó  lelkeket. Feltűnik itt a nászi ágyon elhunyt lány, az életét bitón végző betyár, az idegenben meghalt bujdosó, Rákóczi katonája, egy első világháborús baka, és maga a Kaszás is. Súlyos, sötét, költői dalok a népdalok nyelvén, de 21. századi köntösben.

"...Történetünk ott kezdődött, amikor Scrofa, a halottidéző úgy érezte, szükség van az elhunytak búcsúztatásához, a lelkekről való gondoskodáshoz avatott társakra. Felkereste a különleges képességekkel bíró halottlátót, Szkrobeket, és a legendás halottkísérőt, Tomusint, hogy közösen megalakítsák a Virrasztók társaságát. Hármuk ereje, különféle képességeik összeadódtak, így lehetővé vált, hogy megidézzék, láthatóvá tegyék, közénk, majd nyugvóhelyükre kísérjék a bolygó lelkeket. Meggyújtották a virrasztás gyertyáit, melyeknek imbolygó lángjainál kiderült, kóbor árnyak sokasága vesz körül bennünket. Hőseink munkához láttak, és elkezdték közös virrasztásaik sorát, amelyhez ősi dallamokat, archaikus szövegeket kerestek, elegyítették mai mondatokkal, zenei elemekkel és ritmusokkal. A korszerű, mégis múltba révülő megszólaláshoz szakavatott siratókat (Papp Orsolya – ének, Bogárdi Alíz – hegedű , Szende Balázs - dob) kértek fel segítségül. ..."

Először azt hittem, hogy az előbbi bekezdésben foglaltak – melyek a promó  anyagból vannak – képezik a parasztvakítást, de aztán a Hammer-ben olvastam velük egy interjút és kiderült, hogy komolyan gondolják. Na innentől érdekes az egész, mert az ember kezdi beleásni magát a koncepcióba és ha ez sikerül neki, onnantól működik az egész.

A Virrasztók albumát hallgatva egyszerre jut az ember eszébe, hogy slágeres, dallamos, kemény, sötét, dühös, csendes és még sorolhatnám a jelzőket. Tomusin programokkal megtámogatott fejet leszakító (a la Bakery) hol gépies, hol doomos gitárjai gyomroznak, a dallamos énektémák a fejben ragadnak, míg a népdalbetétek olyan témákra érkeznek, amelyektől az ember szája tátva marad. Talán csak egy pici mínusz jár a néha szürkébe hajló monológokért, melyek a zene élvezeti értékéből mit sem vonnak le.

Ha dalokat kell kiemelnem, akkor mindenképp említést érdemel a nyitó Bánathalom, a bólogatós Bujdosó a zseniális refrénjével, a kicsit hagyományosabb metál köntösbe bújtatott szinte táncolható Fehér-Fekete, a modernebb témákat hozó Lépj Át! és az album legkerekebb és egyben legjobb dala a Siralomház.

Fogalmam sincs milyen stílusirányzat rajongóinak ajánljam a Virrasztók első albumát. Folk metálosoknak simán bejöhet, de aki a sötétebb indusztriál-gothic-doom zenékért van oda az is megtalálhatja itt a maga számítását. A magam részéről az idei év egyik kellemes meglepetését már meghozta a Virrasztók. Mivel a pozitív értelemben vett döbbenet még a tizedik hallgatás után is kiül az arcomra, így a pontszám a maximálisnál nem lehet kevesebb.  

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr281273177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum