Beton : Sunday Fury – Men From The Grey Town

2009. augusztus 19. - sunthatneversets

Hogy Európában nálunk a legmagasabb az egy főre jutó stoner/doom bandák száma az ziher. Addig azonban, amíg a nálunk muzsikáló csapatok olyan magas szinten űzik az ipart, mint ahogy a váci illetőségű Sunday Fury teszi, ez egyáltalán nem baj. Többször elmondtam már ezen a blogon, hogy maga a stílus a szívem csücske, ezért Fury-ék megint egy pici fórral indulnak.

A Herczeg László – gitár; Márkus Levente – gitár, ének; Urbán Tamás – basszus, ének; Kiss Gergely felállású zenekar 2005. januárban alakult Vácott, a nevet az általános vasárnap esti próbálás adta, valamint az hogy ekkoriban a felső szinten működő akármilyen gyülekezet „bosszantotta” a kedélyeket. A csapat Men From The Grey Town című lemeze, már második a sorban és bevallom őszintén az elsőt nem ismerem, tehát olyan nagy összehasonlítási alapom nincs, de ez a kettes album többszöri hallgatás után is nagyon rendben van. Bár az elején azt említettem, hogy stoner/doom banda, azért Fury-ék zenéjében több más hatás is ott lakozik, kezdve a hc-s üvöltéseken át a thrash-es kalapálásokig, sőt még bónusz dal is jutott a rajongóknak. A lemez több, mint egy órás és ebből a masszívan falat bontó zenéből ez egy picit soknak tűnik. Ezt a fiúk is érezhették, mert pár rövid átkötőt beiktattak a dalok közé.

Az összességében Down/C.O.C/BLS - néhol egy kis korai Clutch - hatású muzsika jó pár kiemelkedő pillanatot és C12-es betont produkál. Itt aztán lehet súlyosakat bólogatni az kétségtelen. Az anyag a Denevér stúdióban készült és a Bakery-ben maszterizálódott, ezzel a hangzást körülbelül le is írtam. Kövér, mélyre hangolt, súlyos, ha már mindenképpen jelzőket kell találnom.

A lemez kiemelkedő  pillanatai közé tartozik a füstös-húzós Pride Of Mankind, a Morpheus-os Vörös Attila vendég-gitárjátékával, melybe egy kis thrash betét is került. Az ezt követő Were Coming For You a lemeze lendületesebb dalai közt foglal helyet, bitangul rohanós nóta, melynek végén azért egy kis déli hangulat megbújik. A Down-os döngöléssel nyitó Rollercoaster megint kiváló darab, falat lehetne vele bontani, de hasonló a Sinking Down című tétel is. A Fool Me blues-osabb hangvétele a Clutch-ot juttatja eszembe. Ebben a dalban is jól használják ki az urak, hogy Urbán Tom basszer is énekel, a dal befejezése pedig betonozott ötös. A dallamosabb éneket és lazább megközelítést alkalmazó Tree Of Hate szinte már slágeres, míg a My Own Delusion már-már thrash metal. Az album végén is erős dalok sorjáznak: a Conflagration megint felmutat thrash-es elemeket, melyek jól ellenpontozzák a döngölős és hc-s  témákat, sőt ebbe még elszállós keleties harmóniákat is sikerült csempészni. A majd kilenc perces Over And Over-en mély nyomokat hagyott a Black Sabbath munkássága, míg a lemezt egy filmezenei téma zárja Preparation (The Future) címmel. Aki pedig azt hinné, hogy ez a vége az megkapja a Beatles Fehér Album-án szerepelt Helter Skelter sajátos feldolgozását is.

A Sunday Fury másodjára igen erős albumot hozott össze, melyben az általuk képviselt stílus összes erőssége megtalálható. Aki szereti a betonozó muzsikákat és a fentebb említett zenekarok nem állnak távol tőle kizárt, hogy csalódjon a  Men From The Grey Town-ban.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr621321039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum