Egy lemez évente | The Devin Townsend Project – Addicted

2009. december 04. - sunthatneversets

Devin Townsend elég nyughatatlan személyiség, hiszen mind a Strapping Young Lad élén, mind pedig szólóanyagai révén elég sűrű életet él, hiszen karrierje 1995-ös elindulása óta, több, mint egy tucat lemezt adott már ki. Szólóban először 2002-ben jelentkezett lemezzel, akkor még The Devin Townsend Band néven, a mostani The Devin Townsend Project viszonylag új keletű dolog, igaz Ki címmel egy korongot már kiadott a mester az év elején.

Hogy az egy darab lemez/év  átlag meglegyen, most itt a Project második lemeze, mely Addicted címmel látott napvilágot a múlt hónap közepén. Devin nem szereti a véletleneket, ezért képzavarral élve egy négyrészes eposzba vágta a fejszéjét. A Ki lebegősebb, szellősebb oldala után az Addicted egy jóval direktebb, keményebb, de egyben slágeresebb album lett. Ezt követi majd a Deconstruction címre keresztelt kaotikusabbnak szánt korong, majd egyfajta levezetőként érkezik egy ambient, new age hatású disc, melynek címe előttem még nem ismert. Ha Devin összekapja magát 2010 végére le is tudja a négy lemezt, természetesen jó pár dala – ha nem az összes - már most is megvan ezekre.
No de ne szaladjunk ennyire előre. Az Addicted-re Devin megnyerte Anneke van Giersbergen, ex-The Gathering pacsirtát jó pár vokális téma feléneklésére és bár elsőre el sem bírtam képzelni, hogy ez működhet, de működik. Az Addicted úgy lett jóval karcosabb és direktebb zene, hogy egyfajta progresszivitás és egy jó adag indusztrialitás azért megbújik ezekben a hűvös, mégis muzikális, sokszor táncolható ütemű dalokban.
 

Már a kezdő címadó  élvezetes a döngölő középtempós zenére érkező, hideg-rideg csattogó ütemekkel, zajokkal és á-á-zós női énekkel, de a prímet itt még Devin viszi vokális téren is. Az enyhén Static-X utánérzés Universe In A Ball! egy pattogós, dühös darab effektezett énekkel, de az igazi meglepetés a hármas Bend It Like Bender!-ben jön, amely úgy slágeres, hogy egyenesen a rádiókba való, viszont marha jó, a refrén pedig kitörölhetetlen a fejből. Ezt követően jön a lemez legerősebb három dala: a Supercrush! futurisztikus, elszállós témáit akár az egykor szebb napokat megélt Fear Factory is írhatta, volna, ráadásul Devin úgy énekel benne, mint az álom. A Hyperdrive!-ot végig Anneke énekli és pont ettől jó (hallgasd meg a cikk végén). Kicsit klasszikusabb témákra építő darab, de nagyon kellemes a fülnek. A Resolve! szintén egy döngölősebb, de baromi slágeres darab.
 


Supercrush!

 

A lemez a líraibb hangvételű  In-Ah! című szösszenettel nyugszik meg, és a The Way Home!-ban is kevesebb kakaó van, igaz azért ez jóval gitárközpontúbb darab, nagyszerű vokális témákkal. A Numbered!-ben aztán megérkezik a súly is, már ami a hangszereket illeti. Ezt ellenpontozza a lágy női ének, de igazából túl izgalmas dolog nem sül ki az egészből, túlságosan pátosszal teli lesz a dolog. A lemezt a majd 10 perces Awake! zárja, amely eleinte masszív középtempóra épít és a váltott énektémák is nagyon a helyükön vannak. A dal második része aztán valamiféle elektro hangjátékba megy át, amolyan filmzenés módon.
 

Jó lemez az Addicted, legalábbis nagyon kellemes hallgatni való. Azzal pedig, hogy Townsend Anneke van Giersbergen-re gondolt a női ének terén, remek húzás volt, mert egyértelműen ez adja azt a pluszt, amitől az Addicted több lesz, mint egy korrekt lemez. Most már jöhet a hátralévő két album is.


Hyperdrive!

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr401573581

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum