Szorgalmas önkéntes képriporterünk Frogfoot - akivel ezen a koncerten végre személyesen is találkozhattunk - megint nem tétlenkedett a koncert alatt. Amellett, hogy nagyon élvezte a koncertet, gondosan ügyelt rá, hogy amennyire lehet, képekben megörökítse magának az eseményeket. Emlékei egy részét pedig most is rendelkezésünkre bocsátotta, hogy közreadhassuk itt a blogon. Köszönet!
Az Alice In Chains ritkán jár a környéken, pár éve pedig mikor jöttek volna, elmaradt a buli. Így aztán a grunge zenéken szocializálódottak egy jó része – köztük mi is – gondolta úgy, hogy péntek este a PECSA-ban a helye még akkor is, ha az eredeti énekes Layne Staley 2002-ben bekövetkezett halála okán nyilván nem az eredeti felállásban koncertezik a banda.
Jerry Cantrell gitáros/fő atyaúristen csapatához William DuVall énekes csatlakozott és megmondom őszintén, hogy a két hónapja kiadott új albumon (RockStation kritika: Alice In Chains - Black Gives Way To Blue) engem meggyőzött. Nem erőlködik görcsösen, hogy elhiggyék van olyan jó, mint Staley, nem pótolja őt, de igencsak jól helyettesíti. Legalábbis a lemezen biztosan, a koncerten meg majd kiderül, gondoltuk.
A beengedés pontosan este 7-kor megkezdődik és úgy döntünk, hogy a keverő elé állunk, mert ott szól a legjobban a cucc, de nekem ezzel itt sem volt szerencsém, mert két-ajtós konyhaszekrény méretű emberek álltak meg előttem, így megint csak lábujjhegyről kellett a koncert jó részét végignéznem. A PECSA a háromnegyed kilences kezdésre dugig meg is telt, hiába a zenekar rajongói hosszú évekig lettek várakoztatva.
Már az előző, Addiction című EP hallgatásakor is érződött, hogy a csapat komolyan veszi, amit csinál. Legújabb, háromszámos anyaguk, ami a Fictional Walk Of Lives címet kapta, egy nagy lépés a profizmus felé vezető útjukon. Az Addiction idején, 2007-ben még becsúszott egy-két olyan csiszolatlan dolog, amire egy zenekritikus előszeretettel vetette rá magát, de őszintén meg kell vallanom ez esetben meg van kötve a kezem, tehetetlen vagyok. Az új RTTG EP a maga három darab tételével egy nagyon átgondolt, professzionális munka, amelyen minden a helyén van; EP-nek, bemutatkozásnak tökéletes.
1989 őszén két testvér - Hans és René Rutten - közös barátjukkal (Bart Smits) életre hívott projectje volt a The Gathering. Nem voltak határozott elképzeléseik vagy kidolgozott terveik, egyszerűen csak dalokat írtak eljátszani azokat.
Kis The Gathering történelem és infók az új lemezről a cikk további részében. >>
A finn csapat új albuma Screamworks: Love In Theory And Practice címmel jelenik meg február 5-én. Az albumon a következő dalok kaptak helyet:
In Venere Veritas
Scared To Death
Heartkiller
Dying Song
Disarm Me (With Your Loneliness)
Love, The Hardest Way
Katherine Wheel
In The Arms Of Rain
Ode To Solitude
Shatter Me With Hope
Acoustic Funeral (For Love In Limbo)
Like St. Valentine
The Foreboding Sense Of Impending Happiness
A budapesti/dunaújvárosi csapat a Bones zenekarból alakult, fontembernek pedig az a Knapp Oszkár ugrott be, aki korábban az Insane énekese volt. 140 (RockStation kritika: Wrong Side Of The Wall : 140 EP) címre keresztelt három számos EP-jükről tavaly év végén volt szerencsém írni. Akkor úgy tűnt előbb lehet lemez a produkcióból, de végül is majd egy évet kellett várni a debüt megjelenésére.
A zenekar felállása egy évvel ezelőtthöz képest nem változott, jelenleg is a Knapp Oszkár – ének, Deményi László – gitár, Kőműves Zsolt – gitár, Csobánczi Péter – basszus, Tóth László – dob felállásban zenélnek és még mindig igencsak jól nyomják a modern metált.
A 140 EP-n található igencsak jól sikerült három dal (Degenerate, No Secret, Tears Never Came) ide nem került fel, ami igencsak bátor húzásnak bizonyult, mert ezek a dalok itt is húzónóták lehetnének. Viszont ötlet volt bőven, mert itt van 13 teljesen friss szerzemény, melyek változatos formáját mutatják a modernebb, groove-os jegyeket magán hordozó, dallamos fémzenének. Akinek ezzel már tele a padlás ne ijedjen meg: nem az üvöltős verze, dallamos refrén receptje alapján készült az album.
A karcagi Vale Of Tears 1997-ben alakult. Kezdetben a dallamosabb black-death vonalon indultak el, majd két demó után az első lemezükön elhagyták a díszítéseket, majd a Destined For Desolation lemeznél már intenzíven jelentkeztek a thrash vonal elemei. Az Illdisposed Inner Interest című lemez munkálatait 2007-ben kezdték el. A 2005-ös Destined For Desolation irányvonalát követi, kicsit gyilkosabb hangzással körítve. A lemezen kilenc dal hallható, melyek közül egyet (Lost Reality) újrafelvett formában hallhatnak a rajongók. Ez a nóta egyébként a From Birth To Expiration című lemezen jelent meg először. At The Gates, Carcass és Kreator hatásokkal!
Az albumon a következő dalok kaptak helyet:
Landscape Disguised Agony
Time Judge Modern Ages
Martyrs Prove
Wired-up Minds
Diaporama
The Clock Is Ticking
These Solemn Words
Termination Point
Lost Reality
Durvának igérkező zenei est van előkészületben e hét végére Mosonmagyaróváron. Akinek még nincs szombatra (november 28.) programja és el tud menni (Móvár környékiek előnyben - nyilván), fontolja meg! Cadaveres és Casketgarden + Out Of Memory egy este - durva, de finom!
A Salvusból Zsákovics Gergely jelentkezett az alábbi hírrel:
„Örömmel tudatjuk veletek, hogy megtaláltuk Bigpöt utódját Varga Krisztián személyében, aki a nov. 27-i Rocktogonos bulin lép először színpadra velünk.
Gábor búcsúkoncertje Kalocsán volt november 21-én.
Varga Krisztián 1988-ban született, és Csurgóról került fel Budapestre. 14 éves korában kezdett gitározni, rövidesen úgy is döntött, hogy a zenészpálya rögös útját választja.
Az autodidakta önfejlesztésen kívül először Laki Tamástól tanult. Érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdióban folytatta tanulmányait, ahol most gitár szakon harmadéves. Itt olyan neves tanároktól tanulhat, mint: Maróthy Zoltán, Kormos János, Póka Egon, Tóth Janó...”
/ a fenti képen még a régi felállás... /
A Supernova című Baby Bone lemez nem csak egy 10 éves kihagyást pótol a zenekar életében, hanem magas színvonalon, jó hangzással szólaltat meg 10 magyar nyelvű rock dalt, amelyekben különleges dallamokkal keltik életre a feszesebb, metal gyökerű zenét.
Elkészült a legendás punk zenekar 1000. koncertjének felvétele DVD-n, mely az 1990-ben kiadott Szép az élet!? című anyag újra felvett verziójával együtt jelent meg a két héttel ezelőtti pénteki, Rocktogonban tartott koncerten, ahol gyakorlatilag mozdulni sem lehetett, akkora tömeg volt kíváncsi a csapatra.
„Imádtuk ezt a lemezt! Állandóan próbáltunk, ezzel keltünk, ezzel feküdtünk! Baromi lelkesek voltunk, amikor kezdtek összeállni a dalok! Az akkori technikai lehetőségek miatt ez az anyag nagyon gyatra minőségben jelenhetett csak meg. Ezért gondoltuk, hogy újra feljátsszuk, hiszen aki most ismerkedik a zenekarral, vélhetőleg kíváncsi a régebbi dolgainkra is. Ezeket a számokat mi akkor is így „hallottuk” és azt akartuk, hogy mások is így hallják! A Magyarország 1990 című szám végén bekerült egy plusz sor, a „nem változott semmi, csak gépek adnak enni”. Ezt még a hajdani Rolls Frakció zenekartól vettük kölcsön, de annyira tökéletes, hogy a forrás megjelölésével inkább meghagytuk.Élvezzétek!”„Az élet nem illemtani iskola! Az olyan emberek, akik megbotránkoznak egy erős kifejezésen, gyávák, mert elképednek a való ÉLETTŐL! Az ilyen emberek nyilvánosan felháborodnak, de roppant előszeretettel járnak nyilvános árnyékszékekre, hogy elolvassák a falakon látható illetlen feliratokat! "
