Kelta eposz : Eluveitie – Everything Remains (As It Never Was)

2010. február 20. - sunthatneversets

Eluveitie - Everything Remains (As It Never Was) coverA rock/metál zene elmúlt egy évtizede a folk metál felvirágzását is hozta. A stílus virágainak bimbódzását az Amorphis Tales From The Thousand Lakes című lemezére teszem, persze lehet hogy én kezdtem csak későn az efféle zenékkel való ismerkedést. Az igazat megvallva csípem az effajta zenét, noha nem vagyok egy népviseletben, tekerőlanttal az oldalán koncertre járó típus.
A helvét – gyengébbek kedvéért svájci – Eluveitie már a negyedik lemezét adja ki. Az Everything Remains (As It Never Was) azt gondolom alkalmas lesz arra, hogy akár egy szélesebb réteghez is eljuttassa ezt a zenét, mert a nyolctagú svájci csapat igen minőségi albummal rukkolt elő.


Ha valaki nem ismervén a zenekart valami alpesi országokra jellemző népzenei elemeket vár, annak gyorsan nyomatékosítom, hogy a csapat igencsak vonzódik a kelta zenékhez, így inkább ír és skót népzenei motívumok ütik fel a fejüket, nagyon ízes, táncolható megszólalásban olyan hangszerek alkalmazásával, mint a már fentebb említett tekerőlant, mandola vagy a jellegzetes ír népi hangszer az uilleann duda. Ezeket pakolják rá a jellemzően dallamos – sokaknak csak göteborgi – death metál zenére.

A végeredmény most is igen meggyőző és fájdalmasan hangulatos, amolyan szomorú-szép zene. A csapat ráadásul keménység terén is kitett magáért, a Kingdom Come Undone-ra tényleg csatába tudna vonulni bármelyik folk-metál hívő. Az egész albumnak egyébként tényleg olyan eposzi hangulata van, hogy a többször is beugrottak a Rettenthetetlen csatajelenetei.

Eluveitie - the Band (2010)

A csapat agya továbbra is a főhörgő Chrigel Glanzmann, aki emellett egy komplett népi együttes hangszerein játszik, a két énekesnő – Meri Tadic és Anna Murphy – pedig nagyon jó témákat hoz és még hangszeren is játszanak mindketten. Nyilván aki nem szereti a magasztos, nagyívű zenei megoldásokat annak kevésbé lehet bejövős a lemez, de aki pont ezt szereti az effajta zenékben, az itt jó nagy adaggal kap belőle. Emellett kellően monumentálisra is sikerült az album.

Nem is tudom kell e dalokat kiemelnem, mert a lemezt majdnem egészében kellene méricskélni, olyan egységes a színvonal a végéig, és az Otherworld valamint a The Liminal Passage című dudával előadott szerzemények igazi keretbe is foglalják az dalokat. Ha mégis meg kell említenem dalt, kiemelném az instrumentális Setlon-t, ami szinte már fájdalmasan szép, a nagyon szigorú Sempiternals Embers-t, a megadallamos Thousandfold-ot, vagy a vásári mulatságok hangulatát megidéző pörgős Nil-t, de mégegyszer mondom gyenge dal nincs a lemezen. 

Stílusában és egyébként is kiemelkedő alkotás az Everything Remains (As It Never Was), melyben a nagybetűs zene minden szépsége megfogalmazódik. A csapat a májusi Metalfest Open Air Fesztivál  (2010. május 21-23., Csillebérc) keretében fellép hazánkban is.
 

 


A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr991775758

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum