Hullámzik, mint az óceán: The Ocean- Heliocentric

2010. május 04. - RaczUr


Mit tehet az ember fia, ha oda van a pszichadelikus, és progresszív muzsikákért, mindemellett azért nyomon követi az aktuális zenei trendeket? Persze, hogy csinál egy zenekart, és a stílusokat egy képzeletbeli turmixgépbe passzírozza. Valahogy így születhetett meg a berlini The Ocean is.

2003 óta tevékenykedik a német brigád, ráadásul elég termékenyen, hiszen a Heliocentric már a hatodik nagylemezük. Saját jellemzésük szerint ambient, doomrock filmzenét nyomnak, és ebbe olyan nagyon nem is lehet belekötni, mert ez olyan tágas stílus behatárolás, és oly sok minden fér bele, mint, az óceánba- mint földrajzi fogalomba-.

A névválasztás ennek tükrében tökéletes, már csak azért is, mert ezen az albumon elég hullámzó teljesítménnyel rukkolnak elő. Néha az az érzése az embernek, hogy szinte direkt az elidegenítést tűzi ki zászlajára a banda, ama nemes cél érdekében, hogy elmondhassák magukról, hogy mennyire egyediek. Mondjuk tényleg azok, szó se róla, de néha annyira beleszeretnek a maguk változatosságába, hogy egy kétségek közt vergődő hallgatót hagynak maguk mögött, aki azon vacillál, hogy ezt most lehet-e szeretni, avagy nem.

A Heliocentric egy koncept album első része, ebben az évben várható a folytatás is Anthropocentric címmel, és a fővezérfonal a kereszténység irányába kifejezett kritika. A kezdő tétel a Shamayim egy kétperces intróként is felfogható, majd belecsapnak a húrokba Óceánék, és az igen jól sikerült Firmamenttel nyitnak úgy igazán, és egy elég jó kis nótát hoznak ki belőle, habár szerintem a hörgős rész eléggé erőltetett. A kezdeti lelkesedést a The First Commandment Of The Luminaries kissé visszaveti, itt lehet leginkább rajta kapni a bandát az öncélúságon, mert bár itt is belefutunk pár jól elkapott riffbe, dallamba, és megtaláljuk az analógiát a zenekar énekese, Loic Rosetti, és Chris Cornell énekhangja között, de ha azt kérnék, hogy dúdoljam el ezt a számot, ha fegyverrel kényszerítenének, se menne. A Ptolemy Was Wrong egy nyugodtabb, ambientesebb tétel, amolyan vége főcím is lehetne egy filmben. A Metaphysics Of A Hangmannél már visszatérnek a torzított gitárok, és a lemez egyik legjobb számát nyomják a fiúk, néha beugrik erről a számról a Vheissue korabeli Thrice, akárcsak a Chatarsis Of A Hereticben, ami rézfúvósokkal van díszítve. A Swallowed By Earth is ezt a vonalat követi pofás effektekkel, dühös- nyugodt váltásokkal, aztán az Epiphanyban már csak a nyugalom marad zongorástól, vonósoktól meg bolondítva. A két utolsó szám a The Origin Of Species, és The Origin Of God, párban hozzák az album szebb pillanatait, az előbbiben újra feltűnik a hörgés, ezúttal odaillően, az utóbbiban pedig a nagyzenekari hangszerek (kicsit a Mars Volta Frances The Mute hangulatát hozva).
 
A Heliocentric egy elég nehéz anyag, köszönhetően annak, hogy néha túl ütemtelenül ugrál a nyugodt, és dühös hangnem közt, de mégis van benne egy csomó szeretnivaló momentum, hol egy nyakatekert ütem, hol egy jól elkapott ének téma, vagy egy bólogatásra érdemes riff, ami miatt nem lehet azt mondani rá, hogy egy kalap szar. De az egy szál zongorás, énekes számokat túlzónak érzem, és nemhogy nem egészítik ki, holott talán ez lenne a céljuk, hanem inkább rombolnak az összképen. Mindenesetre aki a Porcupine Tree, A Perfect Circle, Coheed And Cambria vonalat szereti azoknak mindenképp megér egy próbát. Aki pedig már eddig is bírta a The Ocean-t annak jó hír, hogy június 12.-én láthatja őket Budapesten. Akinek felkeltette az érdeklődését, itt a banda myspace oldala.

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr751971381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum