Új albummal jelentkezett az elmúlt időszakban magáról kevés hírt adó Replika zenekar. Immáron három éve, hogy megjelent az utolsó stúdió albumuk. Szokás mondani, hogy a jó munkához idő kell, és valóban: ha a következőre is ennyit kell várni, de cserébe nem csökken a színvonal, akkor benne vagyok.

Amellett, hogy az album jó lett, a zenekar képes volt megújulni is. Ez már egy kicsit más Replika, mint a kezdetekkor, pozitív értelemben. Lehet, hogy a magánélete rendeződött a srácoknak (különösen Csató Petinek), lehet, hogy csak az öregedés természetes folyamata teszi, de ez az album sokkal nyugodtabb és letisztultabb, mint korábbi munkáik. És tegyük hozzá: ez jól áll nekik. Nem érzi az ember azt a mindent átjáró dühösséget, mint mondjuk az Ima esetében, de egy nagyon szerethető és hallgatható albumot kaptunk így is.
Rögtön az első számnál érezhető a változás: A Holnap megváltozom énektémáinál csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik itt. A Durva élet dallamosabb részeit idézi. Aztán továbbhaladva, amikor a második számnál (XXI. Századi városlakó) még hevesebben kapkodtam a fejem, gyanítottam, hogy ez ezen a 12 számon keresztül így lesz majd. A szövegek nagyjából a régi dalok „sablonja” alapján íródtak, annyi kiegészítéssel, hogy itt nem Csató Peti istenkeresésén (szándékosan kis kezdőbetűvel írva, nem tulajdonnévként használva) van a fő hangsúly, hanem inkább a társadalom/anyagi világ bírálatán.

Az Amiben élünk bevezető riffjénél már éreztem, hogy az album „slágerével” (amennyiben a Replika esetén beszélhetünk slágerről) van dolgom, és amikor végigfuttatva a szemem a tracklisten láttam, hogy a 12. szám ennek az akusztikus változata, már biztossá is váltam ebben. Nem mondom, hogy így első pár alkalommal jobbnak érzem, mint a Kezdet és véget, de majd az idő eldönti, melyik lesz az állandó koncertzáró darab.

Az Ilyen vagyok elején még lejjebb zuhantam a fotelomban: lassú, szinte torzítás nélküli gitárral indul, középtempóban, Csató Peti pedig egy jobb napjaiban lévő Horváth Charlie-t idéző éneklést tesz füleink elé. Azért a korrektség kedvéért tegyük hozzá, hogy cserébe a szöveg elég suta lett, olykor bántóan rossz és erőltetett rímekkel.
A Ha velem vagy és a Csak rólad szól tipikus Replika nóták, de azért a sokadik hallgatásnál ezekbe már beletekertem. A Boldog élet picit gyengébbre sikeredett, a közepén a kiállást pedig, meglehetősen feleslegesnek éreztem.

Az Add meg és a Körbe jársz jó dalok lettek, különösebben az utóbbi, jól eltalált introval és outroval.
Az Amiben élünk akusztikus verziója pedig hasonló, mint az Acoustica album darabjai. Aki kedveli a Replika ezen oldalát, annak tetszeni fog.

Ennyit dióhéjban a számokról. A lemez általános jellemzői pedig, nagyjából kirajzolódtak közben. Szerintem egy nagyon jó albumot készített el a banda. Tudnak haladni a korral, változik a zene és a habitus, de valahogy mégis ugyanarról szól, mint a kezdeteknél.

Közismert, hogy Csató Péter énekes/gitáros/dal(szöveg)író Krisna-tudatú Hívő. Ebbe nem is nagyon akarok belemenni, csak egy zárógondolat kedvéért írtam le. Sok éve már, hogy egyik kedves barátomat próbáltam elrángatni a Szigeten Replika koncertre, mert nem akartam egyedül menni. Győzködésem végül célt ért, de azért megjegyezte: „Szeretem őket, csak ne lennének annyira krisnások!”. Most szóltam neki, hogy hallgassa meg ezt az albumot, abban a reményben, hogy legközelebb majd kevesebbet kell győzködnöm.