Stílus: hardcore, rock and roll, southern rock, metál.
Divatosabb nevén: sludge.
Sajátosságai: szőrös emberek, bunkó riffek, és ez vice versa.
Hatásai a hallgatóra: morcos arckifejezéssel kísért, masszív bólogatás.
Az alapok után pedig itt vannak a száraz tények: A Black Tusk egy 2005-ben alakult trió, és a Taste The Sin a hatodik hangzóanyaguk, illetve második teljes albumuk. Nem mellesleg a sludge egy olyan mellékágát mímelik a Georgia állambeli savannahi arcok, hogy belecsempésződnek a borulások, néhol lájtosan a metálkodás, de az egészet körbelengi egy szeretni való, ám manapság már kicsit arcpirító punk attitűd.
Már láthattátok az amerikai Black Tusk audióvizuális bűnözését korábban az oldalunkon, és nagyjából az alapján a videó alapján azért elég bemérhetővé vált még a leglaikusabb hallgató számára, hogy itt a zenekar nem vállal közösséget a lírai dallamokkal, nem gitárhíróskodnak, ellenben rendesen zúznak. Nagyjából talán ennyi és más semmi, amit a Black Tusk csinál, habár ezt kétségtelenül jól.
Ami miatt viszont nem teljes a lelkesedésem, az egy késő 90es évekbeli nottingham-i kollektíva, melynek tagjai többek közt a Dukes Of Nothing, Iron Monkey életre keltéséért felelősek, illetve a szintén brit Raging Speedhorn. De nem lehet szó nélkül elmenni a felfedezhető Mastodon hatások mellett sem. Ami miatt viszont párhuzamot lehet vonni a Black Tusk, illetve az előbb felsorolt bandákkal az a sludge, mint műfaj, és a már fent említett rebellis hozzáállás.
A Taste The Sin iszonyatosan jó borítóval lett megáldva, tartalmilag pedig felsorakoznak igazi gonosz közép tempós dalok, mint az Embrace The Madness, a Redline, és Raging Speedhorn-hoz szokott füleknek édes, feszes tempójú tekerések, lásd: Red Eyes, Black Skies, Way Of Horse And Bow. Emellett vannak itt különleges dalok, mint az Unleash The Wrath, amelyet akár a Corrosion Of Comformity is írhatott volna (album húzó nóta), vagy az érdekes Snake Charmer, amelyről a korai At The Drive-In, esetleg a kultikus státuszt el nem érő (értsd: no name zajkeltő zenekar, akit csak néhány zenebuzi fényez, és jelen esetben teljesen debil nevet viselő) Please Inform The Captain This Is A Hijack. Az albumot záró hármas dalcsokor ( The Take Off, The Ride, The Crash), pedig itt ott death aand roll, és trash metál fílinggel bír.
Black Tusk : Unleash The Wrath
A Black Tusk-ról eddig semmit nem tudtam, és nem is hallottam tőlük-róluk semmit, de a Taste The Sin lemezük igen meglepő kis hanganyag, ami hallgatásra méltó. De sajnos benne van a levegőben, hogy elég gyorsan letűnhetnek a rock zene horizontjáról. Ennek az oka pedig elég patetikus, mégpedig: egyrészt amit csinálnának, azt a ködös albionban már megcsinálták a lehető legprofibb módon, ami újítás van a Black Tusk zenéjében pedig elég vékony ahhoz, hogy megálljon a saját lábán. Az viszont biztos, hogy aki szívesen csemegézget a mocsári rock zene láposában, az megtalálja a számításait a Taste The Sin-en. Jó étvágyat hozzá!