Nehéz műfaj a pop-rock, rádió barát rock, vagy akárhogy is nevezzük. A magyarországi zenei piac anya tejéből (értsd ezalatt a sikert, pénzt, csillogást) lényegében csak egy- két zenekar, névszerint a Hooligans, és a Republic tud táplálkozni, és nem is igazán érezhető, hogy valakit könnyen engednek a csecs bimbókhoz, ha ennél az analógiánál maradunk. Így akár lehet egy vér profi zenekar, akinek nem adatik meg az egyről a kettőre lépés, míg egy fiatal banda réteg muzsikával, és kis szerencsével könnyen bezenélheti megát a köztudatba persze underground szinten, ami manapság már egész üdévé vált.
Az Artic Fusion már nem fiatal, a quartett tagjainak már meg van a maga zenei múltja. A teljesség kedvéért: Gyuris János ének (Csakazértis, ex-Madagaszkár Messze Van, ex-Alias), Fülöp Gábor basszusgitár (ex-Traffic Jam, ex-Mezcal), Schuppa Dávid gitár, vokál, Fülöp Attila dob (ex-Traffic Jam, ex-Hedclywaxe, ex-Mezcal) . Eddig egy EPt jelentettek meg, és a Célba Érek bemutatkozó albumként funkcionálna a maga 13 számával.
Hogy mennyire hordozza magában az Artic Fusion az újra való törekvést, az innovációt? Semennyire! Legalább is nagyon kicsit! Gyakorlatilag fülbemászó, de elég sokszor leharcolt dallamokkal operálnak a srácok, néhol megemelik a hallgató vérnyomását, de a végtelenségig ismételt refrének, és a kiszámíthatóság miatt gyakran fullad unalomba a Célba Érek.
Alapvetőleg ilyen pörgősebb, vagy néhol már „piszkos” rock számok azok, amik meghatározzák az album hangulatát. A nyitó Rádió, a Csináld, az Egyedül, vagy a cím adó Célba Érek hozzák a rock zene szeretőinek a standard minőséget, míg kapunk amolyan funkys sikamikázást, gondolom a Red Hot Chili Peppers hatására (Minden, Mindenki, Erről Szól, Sok Minden). Míg az Egy Felhőn Ülve alteros megközelítésű, a Műanyag Világ reagge kezdete nem rossz, és a zúzás rész sem, de itt is beköszön az a fránya funky. Egyáltalán nem is értem, hogy a honi feltörekvő pop-rock formációk miért vannak rágyógyulva erre a végtelenül kifilézett műfajra…
Nah! De hogy ne csak a keresztvizet húzzam le az Artic Fusionről, itt van például a Vihar, ami messze az album legjobb száma. Talán ez rendelkezik a legkarizmatikusabb hangulattal, kicsit az első két lemezét idézi az Eleven Holdnak, egyébként is van hasonlóság Gyuris János, és Török-Zselenszky Tamás, alias Nap (Eleven Hold) orgánuma közt. Az Az a Lány is pofás rock szám lett. De a szám szöveg eléggé kínosan, erőltetetten cammog végig a számon.
A szövegekkel az a bajom, hogy elég sok fogalmaz meg zenei társadalom kritikát, így lényegében egy olyan faramuci helyzetbe kerülünk, hogy egy populáris zene húzza le a populáris zenét, lehetne ez irónia is, de ahhoz egy kis önirónát is kéne gyakorolni. A hangzás elég felemásra sikeredett, az ének, és a basszus tényleg jó lett, a gitár torzított hangja viszont annyira erőtlen, mintha egy szekrénybe zárt kis kombót próbáltak volna bemikrofonozni, persze kívülről. Az akusztikus részeknél viszont jól szól. A dob sem lenne annyira rossz, de ez a puffogós, mély hangzás nem mindig illeszkedik a zenére, csak a funkyzásnál sül el jól.
Nem igazán tiszta, hogy mi a céljuk ezzel a zenével a srácoknak, hiszen hamisítatlan rádió rockot játszanak, nem is rosszul, de mégis a többségi társadalom zenei ízlését támadják, amely számukra mint célközönség kéne, hogy szerepeljen. Nem azt mondom, hogy mostantól ők is ilyen vér gáz szivárvány-királylány rímekkel kombináljanak, de így elég fals képet adnak magukról, mert sajnos nem egy ilyen minketnemismersenki a rádióbanmegszarzeneszól stílusú szöveg jön velünk szembe. Na de aki csípi a Red Hot Chilli Pepperst, a lazább Foo Fighterst, de nem átall néha Black II Black is hallgatni, esetleg Kowalsky Meg A Vegát az tesztelje az Artic Fusiont mert van benne potenciál!
