Slipknottól távol: Stone Sour - Audio Secrecy (2010)

2010. szeptember 08. - Norbert K

Megjelent az új Stone Sour album, Audio Secrecy címmel. Talán nem mindenki tudja, de a Slipknot énekese, Corey Taylor eredetileg ebben a formációban kezdte pályafutását, még 1992-ben, hogy aztán 2010-ben a csúcsra érjen velük. Részletek a folytatásban.

Talán kicsit elhamarkodottnak tűnhet a bevezetésben tett kijelentés, úgyhogy módosítanám annyival, hogy: egyelőre a csúcsra érjenek. Az előző albumuk is kiváló volt, de annak nagyjából pont mostanra érett be a gyümölcse, amit már csak meg kellett koronázni egy új hanganyaggal.

Tulajdonképpen egy intro az első, címadó szám. Zongora, baljós hangulat, remekül elővezeti nekünk a lemezt. Tökéletesen egybefolyik a tényleges első számmal, a Mission Statement-el. Horzsolós, jellemző Stone Sour szám ez utóbbi. Már szembetűnő ennek a bridge/refrén részében is (később ez csak még inkább nyilvánvaló válik), hogy  ugyan Corey Taylor eddig is kiválóan énekelt, de ezen az albumon szerintem minden eddigi teljesítményét felülmúlja. Magasan volt a léc. Napjaink egyik legtehetségesebb rock énekese, ez biztos. A Digital (Did You Tell) a gyors számok közül talán a legjobb lett. Lendületes, van benne erő rendesen, a dobot (és az éneket, persze) külön kiemelném. Igazi gitárszóló nincs a számban, Jim Root gitáros lényegében az alapriffet játssza különböző variációkban. A Say You’ll Haunt Me-vel bajban vagyok. Ezt ismertem meg először az albumról (a Mission Statement-ről lemaradtam), még a klip megjelenésekor, és nem tetszett. Aggódtam is, hogy ugyanígy nem tetszik majd az album sem, de szerencsére ez a félelmem alaptalan volt. Viszont ezzel a dallal továbbra sem vagyunk jóban, gyors számnak kevés, lassú számnak sok, meglehetősen elcsépelt megoldások vannak benne, egyáltalán, semmi izgalmas. A refrénje még csak-csak, de a verse és a bridge elég nagy mellényúlás lett.

A Dying kapcsán kezd kirajzolódni, ami eddig is valószínűsíthető volt: meglehetősen érzelgős album lett. Néhol egyenesen Nickelback-hez közelítő érzelgősség ez, de valahogy azért az utolsó pillanatban még pont ott van az a riff, az az ütem, az a hörgés, az a dob és az a szóló, ami megmenti őket a Class Fm-től. Én magam szeretem az ilyet, nekem tetszik, de megértem, hogyha egy elvakult hardcore arcnak ez már sok. Illetve kevés. Ez a szám is meglehetősen gyengéd. Mindenesetre a Slipknottól végérvényesen eltávolodott.

A Let’s be Honest és az Unfinished klasszikus SS nóták, az utóbbi refrénjében, amikor Corey elüvölti, hogy „No matter what I do, I’ll never get away from you/ WE’RE NOT FINISHED”, az az egyik legdurvább pillanat a végighallgatás alatt.
A Hesitate a legslágeresebb, legszerelmesebb dal, az egyik legjobb is egyúttal. A szöveg keretes szerkezete (magyar szak) nagyon jól ki lett találva, jól áll ez az egész a bandának. A Nylon 6 6 is kemény virgázás, remek a számok sorrendje. Egy ilyen lassú szám után egy ilyen kemény darabot kell betenni. A The Bitter End is hasonló ehhez.
A Miracles és a Pieces hasonló számok, az előbbiben meglehetősen furcsa és szomorú gitárjáték, borús hangulat, az utóbbi folytatása neki, kicsit több torzított gitárral, kicsit több élettel. Kellemes alkotások egyébként.
Az Imperfect egyszálgitáros ballada, a Thredbare pedig kiváló zárása az albumnak, a maga elhalkulós, kőkemény refrénjével, ami egy kissé nehézkes kezdés után csak kibontakozik a végére.

Nagyon jó album lett, az egyik legjobb azok közül, amit az utóbbi időkben hallottam. Csak azért nem ötös, mert a Say You’ll Haunt Me lett az első klipes szám.

Itt meghallgatható.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr342280435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PureSoul89 2010.09.08. 22:33:16

Rákattantam :) bár szerintem az előző album nagyobb dobás volt, de így is kiemelkedően jó. a szövegek egyébként szintén nagyon jók, a legtöbb a szakítós-elhagyós témát pedzegeti.

Godimodi 2010.09.19. 20:52:39

Grat,egyetértek a postolóval,szép írás,köszi.Nekem a szöveg nagyon fontos,aki értelmezte már Corey dalszövegeit az most sem csalódhatott,mert ismét kitett magáért.Számomra egy példakép.Az album egyébként jó lett nagyon,a legelső anyag amit láttam az egy Download fesztes felvétel volt "The Bitter End" c. számot játszották,hát akkoris tetszett,de a többi számmal is nagyon gyorsan megbarátkoztam.Van iwiwen Stone Sour fanclub,ha gondoljátok csatlakozzatok,én vagyok a gazdája;) \m/

neuropa 2010.11.14. 11:48:30

Tudom, hogy az album eredetileg (és emiatt sokaknak) csak ennyi, de a három bonus track kegyetlenül elveri az egész albumot. De talán csak szerintem..

www.youtube.com/watch?v=Z4J4hXTcElU - Hate Not Gone
www.youtube.com/watch?v=Wqt-ZI17dnI - Anna
www.youtube.com/watch?v=2_wtYihOxrs - Home Again

Norbert K 2010.11.16. 21:06:18

@neuropa: Valóban nagyon jók lettek a bonus dalok, hangulatban is tökéletesen is illenek az egészhez.
Ettől független nálam nem veri az egészet:)
A Hate Not Again valóban, talán a legjobb keményebb darab az egész albumot tekintve (megíráskor még csak a "sima" albumról nyilatkoztam), ellenben nekem a Home Again kicsit jellegtelen lett, amolyan dobjunk össze még egyet, az Anna meg félúton valahol a kettő között.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum