Színész, énekes, díva : Péterfy Bori & LOVE Band lemezbemutató koncert - MÜPA, 2010.09.05., képes beszámoló

2010. szeptember 09. - sunthatneversets

Valahogy Boriba mindig belebotlottam. Legyen az riport műsor, színházi elődadás de leginkább a fesztiválokon. A fesztivál egy nagy kavalkád. Rengeteg zenei stílussal, előadóval, egyéniségekkel. Viszont nem igazán nagy a zenei élmény a kapkodó beállások a meghatározott és rövid előadás idő és hát a közönség keveredése sem adja meg az egyedi koncertek varázsát. Bevallom engem megfogott a művésznő. Nem is énekesnő a helyes meghatározás hanem színész, énekes, díva, dög attitüd keveredése. Az igényes szövegeken alapuló pop zene ami sokan próbálnak meghatározni rockzenének vagy másnak. De ez lényegtelen. Van e befogadó készség a produkcióra vagy nincs. És van.

 

A fesztiválszezon végén adódott is az alkalom. Péterfy Bori és a Love Band lemezbemutató koncertje. 2B néven nevezett 3. lemez. Már meg is találtam a Rock gyökereit. Led Zeppelin. Nem stílusban vagy kvalitásban. Hanem a lemezek számozásában. Igaz a Led Zeppelin római számmal számozta az első lemezeit Bori pedig latinnal és hát a mostani lemez már B-s verzió is. Ez valami újítást sejtetett. A művésznő az egész koncertet „befordulós-minimál-elszállós” műsornak harangozta be. Tehát valami új, valami más lesz műsoron.

Többször jártam a MÜPA-ban de oda felé vezető úton is végig az foglalkoztatott, hogy is lesz ez a rockzenés, bulizós, elszállós dolog ezen a komoly helyen. Bár Bori max átsétál a Nemzeti Színház színpadáról a Művészetek Palotája színpadára. Viszont a zenei út már rögösebb az underground, a csehók, fékevesztett bulik világából a modoros jazzes, komolyzenés világba. Tehát a két Bori, hogy is lesz egy?

Megérkezve jött a meglepetés. A Bartók Béla hangversenyterem a helyszín. Ez a MÜPA szíve, lelke. Akusztika szempontjából a világ élvonalába tartozó hangversenyterem. Nem mellékesen 1525 fős befogadó képesség is  magasra helyezte a mércét. Merésznek gondoltam a helyszín választást. Igazából mivel nem ismertem Péterfy Bori zenei pályafutását, pár futó kaland után alábecsültem. Háromnegyednél nagyobb kb. 80%-os teltház. Nekem sima teltház. Az előcsarnokban hömpölygő közönség az egyetemistáktól a nyugdíjasokig. Kicsit a szomszéd Nemzeti közönségét vetítette át. A fesztiválok zajos, fejrázós, bulizós a klubok elrévedő, alternatív, underground közegét nem véltem felfedezni. De lehet, hogy álcázták magukat.

A program 2x45perc, 20 perc szünettel színház feeling. Nehéz hat zenésszel megtölteni ezt a hatalmas űrt. De jelentem sikerült. Nem vesztek el. Sőt néha kamara előadásra szűkítették ezt a nagy teret. Hol kiteljesedtek és betöltötték az egész termet. Zeneileg rendben volt a felállás és immár  az énekesnő ragyoghatott. Az előadás főleg az új 2B lemezre épült, de már az első részben is követtek el feldolgozást pl. a Tankcsapdától, ami már szinte szentségtörés is komolyzenei színtereken. De valóban minimalizálva volt minden. Átdolgozva a Péterfy Bori pörgettyük is. A zenekar mögötti kivetítőn próbálták a hangulatot képileg is megtámogatni. Jelentem nekem a statikus absztrakt színes elemek nem jöttek át. Mondjuk oldalt is ültem és így kiesett az összhatás. Kicsinek találtam a kivetítőt. Na de ez legyen csak az én bajom. A fényekkel is minimálisan bántak. Semmi harsány, inkább meghitt fények. Elszálláshoz tökéletes. A művésznő profi és magával ragadó. A közönség is veszi a lapot. Néha párbeszédek hangzanak el a nézőtér és a színpad között. Megtudjuk, hogy Bori a férjének is írt szöveget. Meg volt olyan, hogy az ismerősei nagy része róla álmodott. Ezt elhiszem. Szóval egy színpadra termett nő volt. Kihasználta ismeretségét, azokkal a bizonyos deszkákkal. Érdekes volt jazzesen, lassítva, átdolgozva hallani a megszokott, ismert Bori slágereket.

A második részben még rátettek egy lapáttal. Elhangzott a Szigeten bemutatott Cseh Tamás emlékére feldolgozott „forró város” című szám. Ami telitalálat a zenekartól. Nekem nagyon bejött a Vámpír gitárra, orgonára vocal-ra lebutított verziója is. A ráadás is fura volt. A első számnál a B2 lemez DVD-s verziójából vetítettek egy klubos, inkább kocsmás verziót, miközben a zenekar nem volt a színpadon. A pár klip amit vetítettek telitalálat volt. Csáki László vizuális világa művészi és nem harsány. Az utolsó kis film ötlete és megvalósítása a mérhetetlen kreativitásról szólt. A zene és kép egységesebb nem is lehetett volna. A zárás így jobbra nem is sikerülhetett volna.  Még a labamba sem hiányzott. Lemaradt? Nem volt itt helye. Jó döntés volt.

Nem csalódtam. Sőt. Most agyalhatok tovább. A rockos és jazzes énem között. Nekem ez is megkapó, élvezhető volt. Beszerzendő és hallgatandó lemez. Bori kisugárzása nagyon kevesek kiváltsága. Ezért is jöttem. Bár tovább kell keresnem az igazi Bori-t (ha van olyan). Mert most más volt, mint  a megszokott. Mégis magával ragadó. Szerencsés. Az a csapat, akivel alkot, művészkedik, tényleg csúcs. Zeneszerzőkön, hangszerelőkön, szövegírókon át a vizuális álmodókig nagyon egységes a produktum.

A lemezt még hallgatni kell de elmenni mindenkinek kötelező egy Péterfy Bori & LOVE Band koncertre. Mert 1500 Bartók Béla koncerttermet is megtöltő, értő közönség nem téved. Ti se tévedjetek!

Fotók és szöveg: Réti Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr512276823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum