Tömör gyönyör - The Dillinger Escape Plan, Cancer Bats, The Ocean @ Dürer kert, Budapest 2010.10.13.

2010. október 14. - RaczUr

Két éve a The Dillinger Escape Plan kis túlzással lebontotta az A38 hajót. A Cancer Bats először jött hazánkba, hogy southern corejával megmozgasson minket. A The Ocean pedig már többször bizonyított nálunk. Elismerő csettintéssel konstatálhatjuk, hogy egy jó estére van kilátás, de legalább is mozgalmasra, az izgalmakat pedig fokozta az a kérdés, hogy a három eltérő stílus hogyan fog elférni egymás mellett (vagyis után)a színpadon.

A relatíve magas jegy ár (legrosszabb esetben 6000 Ft) úgy tűnt sokakat elrettentett a bulitól, legalább is ezen filóztam, amikor fél nyolckor a német banda a húrok közé csapott, meglepően nagy elánnal. A The Ocean-t a Heliocentric-kel ismertem meg, és arra azért kíváncsi voltam melyik arcát fogja mutatni a germán brigád, hiszen azon a lemezen négy-öt igazán eltalált zúzós, pszichedelikus váltásokkal felépített nóta közt meg-meg bújtak a sehová sem tehető zongorás, akusztikus dolgok is.

A puhánykodásnak viszont nyoma sem volt a koncerten, sőt! Olyan elánnal robbantak be, hogy egy pillanatra azt hittem, a Cancer Bats fogja kezdeni az estét. Hiába, azért villantottak The Oceanék rendesen. A koncert gerincét egyébként a Heliocentric/Anthropocentric jobban sikerült számai alkották, és remek atmoszférát teremtettek, amiben annak is nagy szerepe volt, hogy olyan átéléssel nyúzták a hangszereiket, hogy egy pillanatra sem merült fel az emberben, hogy egy félvállról vett rutin koncertet lát, hall.

A Cancer Bats először vizitált hazánkban, ráadásul (akárcsak a másik két fellépő) idén egy bitang erős lemezt dobtak ki. Amíg a The Ocean meglepő hiperaktivitással nyűgözött le minket, addig a kanadai banda amolyan öreguras zúzdát, és súlyos málházást, ökölrázást hozott, abból is a legjobb fajtát, a nézők részéről pedig méltóság teljes bólogatást, csipegetést. A koncert egyébként baromi tömör volt, úgy éreztem, mintha épp hogy csak elkezdődött volna a koncert, amikor a Pneumonia Hawkba belekezdtek, jelezve ezzel az utolsó etapot. Természetesen ezután jött a Beastie Boys klasszikus Sabotage feldolgozás, ami előtt Liam Cormier egy body surffel is fenyegette a néző sereget, amely erre a koncertre már alaposan meggyarapodott. Jött még a Darkness Lives, és egyszer csak huss, ott maradtunk a hanghullámoktól szétcsapva. A hangzás nem volt rossz, de azért a számok többsége albumon valahogy jobban megdörrent, mint itt. Post scriptum: a legtöbb zenekar tanulhatna Cancer Batséktől wah pedált használni.

Kicsit kétségbe esetten álltam az este előtt, ugyan is még tíz óra sem volt, amikor már a The Dillinger Escape Plan készülődött. Eddigre már szinte teltházas lett a nagy terem, de a néző sereg elég passzív mivolta kicsit lelombozónak hatott, igaz a koncert előrehaladtával megsűrűsödtek a szörfözések, de összességében a három koncerten nem volt komoly megőrülés.

Azt azért sajnáltam, hogy leginkább az Option Paralysis számai kerültek előtérbe, a személyes kedvenc, és amolyan áttörés albumnak számító Miss Machineről a Sunshine The Werewolf, és a Panasonic Youth szerepelt. A koncert is a legutóbbi korong kezdődalával indult (Farewell, Mona Lisa), és folytatódott az Ire Worksös Fix Your Face, Milk Lizard párossal. Ez utóbbi igen pofásra sikeredett, és a hallgatóság is innentől felszabadultabban mozgott, a zenészekről nem is beszélve.

Greg Puciato félbolond módjára szaladgált, a pengetősök be-bevetették magukat az első sorba, és egy percre sem hagyták abba a mozgást. Az persze nem elég, hogy eszeveszett módra mozogjanak a színpadon, de jelen esetben a precizitás sem volt másodlagos, ami az olyan számoknál, mint pl. a Chinese Whispers, a Room Full Of Eyes, vagy a Lurch bizony nem hátrány. A végére iszonyatos erős blokkal zártak TDEPék, a Black Bubblegumnál, és a záró Sunshine The Werewolfnál rázott a hideg rendesen, ám az igazi katarzist a ráadás hozta a Mouth Of Ghosts elképesztő atmoszférájával, a Panasonic Youthtal, és a záró 43% Burnnel.

Este tizenegyre már véget is ért ez a remekre sikeredett metál est. Minden patent volt, mind a három koncerten, és végig iszonyatosan nagy energiákat szabadítottak fel a zenekarok. Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy még sok ilyen színvonalas, réteg zenének csúfolt koncertet fogunk még látni itt. Remélhetőleg egy kicsit több mozgással nézői részről…

 Képek a koncertről

A bejegyzés trackback címe:

https://rockstation.blog.hu/api/trackback/id/tr422372078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
ROCKSTATION online rockzenei magazin
rsszerk@rockstation.hu |  Impresszum